Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

É PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. MÁRCIUS 17., SZERDA 3 A Herz-féle szalámi Paródiába illő eset, ami Csurka Istvánnal történt meg a közelmúltban. A zágrábi Globus című horvát lap munkatársa interjút kért a mai magyar közélet legtöbbet emlegetett politikusától. Az interjút, nyel­vi akadályokra hivatkozva egy közvetítő segítségé­vel készítették el, a későbbiekben további közvetítő­ket is beiktatva. A Globus riportere, horvát lévén, anyanyelvén kérdezte a politikust. A kérdéseket egy állítólag magyar nyelven is jól beszélő, Németor­szágban élő horvát üzletember tolmácsolta, a ma­gyarul adott válaszokat pedig német nyelven rögzí­tették hangszalagra. Ezt a szöveget aztán a riporter állítólag németül is jól beszélő felesége fordította horvátra, s ez a szöveg került a Glóbushoz — továb­bi kozmetikázásra. Hát csoda, hogy kalamajka származott belőle? Az esetet egyébként már Karinthy Frigyes megír­ta, mint a műfordítás paródiáját. Egy költői antológiában megjelent a következő versszak Ady Endrétől: Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm A vers megtetszett egy műfordítónak, és elhatá­rozta, hogy lefordítja és elküldi az egyik német fo­lyóiratnak. A vers német változata megtetszett egy másik műfordítónak, lefordította magyarra, és el­küldte egy magyar laphoz. Ekkor a vers már így hangzott: Ufer, a zsidó kupléíró Aludt a folyosón mélyen Barátja, Herz, biztatta Hogy ne remegjen, ne féljen A verset egy harmadik műfordító, is elolvasta, le­fordította és elküldte egy német lapnak. Ezt a válto­zatot fedezte fel a negyedik műfordító, s a közben vi­lághírűvé vált költeményt magyar nyelvre fordítot­ta a következőképpen: A Herz-féle szalámiban Sokkal több a só, Mint más hasonló terményekben Hidd el, óh, nyájas olvasó! Hasonlóképpen járt Csurka István is. Miközben bizonyára azt mondta, hogy keblére öleli a horvát népet, miként a vers esetében a Gangeszi folyosó­nak, a szívet tulajdonnévként fordították, a követke­zőkben a déli verőből Südichen lett majd ebből, a fránya gót betűk miatt Jüdischen stb. Szóval, miköz­ben Csurka a kebelét tárta ki, a horvátok azt hitték, hogy he akarja őket kebelezni. Paizs Tibor Pilisvörösváron és Budapesten Habsburg Ottó a tűzoltóknál A Közakarat Egyesület tiltakozása Fantomcikk egy svájci lapban A Közakarat Egyesület alábbi levelét a Magyar Távirati Iro­dának (Kopreda Dezső' főszerkesztő), a MUOSZ Etikai Bi­zottságának, Katona Tamás miniszterelnökségi államtitkár­nak, valamint a Magyar Hírlap szerkesztőségének is meg­küldte. (Folytatás az 1. oldalról.) A program folytatásaként Budapesten, a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság ud­varán tartottak bemutatót, melyen néhány másodperc alatt oltották el a szeren­csére csak erre az alkalom­ra időzített lángokat, és mentettek ki egy gépko­csit a veszélyhelyzetből. A bemutató után dr. Jó­kai Oszkár tűzoltó vezérőr­nagy számolt be az orszá­gos választmánynak és ja­vaslatot tett a munkaterv­re. A beszámolóban el­hangzott, hogy a tavalyi nagy szárazság kemény próbára tett mindenkit, mert közel 40 ezer kivonu­lásuk volt, ami 40 százalé­kos növekedés a korábbi­hoz képest. Az idei eszten­dő, az időjárással is össze­függésben javulást hozott több vonatkozásban, de szomorú tény az, hogy már eddig 64 halálos áldo­zat volt, háromnál több a tavalyinál. Az országos választmá­nyi ülésen Habsburg Ottó köszöntötte a tűzoltókat és hangsúlyozta: hálás azért, hogy díszelnöknek válasz- tották.Beszélt az áldoza­tos munkát végzők felelős­ségéről, majd megragadta az alkalmat arra, hogy a Páneurópa Unió elnöke­ként politikai kérdésekről is elmondja a véleményét. Szólt róla, hogy Magyar- ország hírneve az utóbbi években nemzetközi vi­szonylatban sokat javult. Ga. J. A Magyar Távirati Iroda 1993. 02. 12.' keltezéssel (SK0100 4 230 MTIk2022) „Magyar kor­mányátalakítás — visszhangok” (MTI-anyag 85. oldal) elferdít­ve és meghamisítva ismerteti a Neue Zürcher Zeitung e tárgy­ban közzétett cikkét, kommen­tárját. Az MTI közleménye a svájci Neue Zürcher Zeitung kommen­tárját kívánja közreadni. A legfe­lületesebb összevetés az eredeti cikkel világossá teszi, hogy a közreadott ismertetés félreveze­tő, hazug és tendenciózusan ma­nipulált. Az eredeti szöveghez jó­szerivel semmi köze sincsen. Tiltakozunk az ellen, hogy a hivatalos magyar sajtóügynök­ség valótlanságok közzétételével manipulálja a sajtót és azon ke­resztül a közvéleményt. Különö­sen súlyosbítja az eset megítélé­sét, hogy e hamisítás egyrészt a magyar belpolitikai élet jelentős eseményére vonatkozik, más­részt egy világszerte elismert, mérvadó napilapot érint. Az MTI hivatkozott jelentése, annak készítője teljes szakmai és erkölcsi alkalmatlanságát bizo­nyítja. Határozottan kérjük, hogy az MTI illetékes vezetője — le­vonva a szükséges konzekvenciá­kat — járjon el a felelős személy ellen, és gondoskodjon a megfe­lelő helyesbítés közzétételéről. A márciusi ünnephez kap­csolódóan emlékülésen nyújtották át a Magyar Szel­lemi Védegylet Rendületle- nül-diplomáit közéleti sze­mélyiségeknek. Csete György építészmérnök meg­emlékezése után, a rangos kitüntetést kapták: Chrudi- nák Alajos, Csete György, Csurka István, Dénes Já­nos, Fekete Gyula, Gulyás György, Horváth Teri, Pálfy G. István, dr. PüSki Sándor és felesége, Rácz Sándor, Sánta Ferenc, dr. Somodi István, Szervátiusz Tibor és Vass Lajos (posz­tumusz). A Rendületlenül-diploma nem az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére alapíttatott, csupán az át­adása történik március 15-én; kétségtelen azon­ban, hogy tágabb értelem­ben összefügg a reformkor nemzetféltő és nemzetmen­tő szellemiségével, a ma­gyarság jogos önvédelmi küzdelmével. Az új elismerési forma alapítólevelében olvasható: „A Rendületlenül-diploma rendhagyó elismerés; nem pénzzel jár, hanem különbö­ző — mindenekelőtt kultu­rális — szolgáltatásokkal, melyek köre fokozatosan szélesíthető. Reményeink szerint a diploma — ame­Állításunkat az alábbi részlete­sebb elemzéssel bizonyítjuk. „Kormányátalakítás Magyar- országon” címmel az NZZ sem tudósítást, sem kommentárt nem közölt. Február 12-i, pénteki szá­mában magyar vonatkozású írás nem található. Az e tárgyban, a február 13/14-i dupla számban „kz. Budapest, 12. Februar” jel­zettel és dátummal megjelent tu­dósítás és kommentár címe:, An- talls Versuch zur Erneuerung” (magyarul megújítás!). A NZZ nem írja, hogy Antall arra irányuló kísérlete, hogy kor­mányának új lendületet adjon „...a piacgazdaságra való áttérés problémáira és a közelgő válasz­tási harcra tekintettel ez már késő lehet”. Az a kifejezés, hogy késő (spaet) a cikk eredeti szöve­gében egyetlen egyszer sem for­dul elő. Ellenkezőleg. A német szöveg szerint: „Der Regie- rungsschef versucht... seiner... Mannschaft rechtzeitig (magya­rul időben, idejekorán, keltő idő­ben!) vor den naechsten Parla­mentswahlen... neue Kraefte zu verleihen.” A Magyar Hírlap — az MTI jelentése alapján — 1993. febru­ár 13-i számában tudósít a NZZ kommentárjáról. A tudósítás idé­zőjelbe tett, kiemelt címe: „Le­het, hogy már késő” (amelyet az idézőjel alkalmazásának szabá­lyét évente egyszer, márci­us idusán osztunk ki — sze­rényen, de méltósággal jel­zi majd, hogy melyek azok a tettek, magatartások, alko­tások, életművek, életek, kik azok a személyek — a Magyar Szellemi Védegy­let megítélése szerint is —, akik, illetve amelyek nagy­mértékben hozzájárultak, il­letve hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar nemzet is­mét ereje, tehetsége tudatá­ra ébredjen, hogy Magyar- ország, a magyar nemzet hitben, számban, tudásban, minőségben az idők végeze­téig gyarapodjék.” Maga a diploma mint ok­mány is rendhagyó, mert mindössze a tulajdonos neve van benne és az, hogy utóbbi ezt az elismerést a MAGYARSÁG RENDÜ­LETLEN SZOLGÁLATÁ­ÉRT kapta a Magyar Szelle­mi Védegylettől. A diplo­mát a jobb alsó sarokban egy pajzs alakú embléma zárja, benne nap, hold, em­berarc s egy rontáselhárító, figyelő szempár. A diplo­mát az ősi magyar népmű­vészeti hagyományra tá­maszkodva, a heraldika tör­vényei szerint tervezte Sán­ta Péter főiskolai tanár. Először 1992. március idusán adományoztak ilyen diplomákat „a magyar nem­lyai szerint szó szerinti átvételt je­lent), a NZZ eredeti cikkében egyáltalán nem szerepel. A NZZ cikkében a szociális piacgazdaságra való áttérés prob­lémái Szabó Iván nyilatkozatá­val kapcsolatban kerülnek meg­említésre, mely nyilatkozat sze­rint e nehéz folyamatot nem le­het választástaktikai szempon­toknak alárendelni. A NZZ utal arra, hogy a kormányátalakítás­nak tehernek választástaktikai céljai. Á kormányátalakításnak tehát! A NZZ azonban nem hozza összefüggésbe a piacgazdaságra való áttérés problémáit a kor­mányátalakítással. Valótlanság, hogy „...a NZZ elsősorban Kupa Mihály szemé­lyével foglalkozik.”. A nyolvan- hat sorból álló cikk tíz sorban foglalkozik Kupa Mihállyal. Durva hazugság, hogy a NZZ írja, miszerint .....mind az ellen­zék, mind a sajtó őt tartotta az egyetlen szakértőnek a kormány­ban.” Nem szerepel az eredeti cikkben az az állítás sem, hogy a miniszterelnök gazdasági kérdé­sekben járatlan lenne. A NZZ ez­zel szemben pusztán arra utal, hogy némely független gazdasá­gi szakértő véleménye szerint előnyös lenne, ha bonyolult pénz­ügyi kérdésekben tapasztalatlan miniszterek a már működő irá­nyítási folyamatokba, a soronkö- vetkező választások előtt nem avatkoznának be. Valamennyi illetékes szíves intézkedését várja: A Közakarat Egyesület zetnek egyértelműen és bi­zonyítottan elkötelezett je­les hazai személyiségek egy csoportjának”. Az ak­kori kitüntetettek: Balczó András, dr. Béres József, dr. Bogdán Emil, dr. Czine Mihály, Kunszabó Ferenc, Pongrátz Gergely, Szörényi Levente, Utassy József. A Magyar Szellemi Véd­egylet emlékülésén Csete György építészmérnök és Sándor András író kezdemé­nyezésére megalakult a Ma­gyar Szellemi Védegylet Nemzeti Emlékbizottsága, amely a Magyarok Világszö­vetségével, az 56-os Magya­rok Világszövetségével és más önként csatlakozó társa­dalmi szervezetek képviselő­ivel karöltve a magyarság közelgő jeles évfordulói mél­tó megünneplésének szelle­mi előkészítésén kíván mun­kálkodni. Az Emlékbizottság meg­kezdte munkáját, s rövidesen felhívást tesz közzé. A csatla­kozásokat illetve, a szárszói konferencia 50., a honalapí­tás 1100., a millennium 100. és az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évforduló­jának megünneplésére vonat­kozó ötleteket, javaslatokat addig is a következő címre kell eljuttatni: Magyar Szelle­mi Alapítvány, 1035 Buda­pest, Berenc u. 10. Információs rendszer Együttműködési megállapo­dást írt alá az ENSZ Iparfej­lesztési Szervezete (UNIDO) és az Országos Kisvállalko­zás-fejlesztési Iroda (OKfl). A megállapodás lehetővé teszi, hogy a magyar kis- és közép- vállalkozók hozzáférjenek azokhoz az információkhoz, amelyek a környezetkímélő iparosításhoz szükségesek. Az UNIDO Ipari és Techno­lógiai Információs Bankjának keretében működő Energia és Környezetvédelmi Informáci­ós Rendszer igénybevételének feltétele, hogy a felhasználó országban legyen egy helyi szervezet, amely kiépíti a nem­zeti információs rendszert. Szónok a ködben Tegnap ezen a helyen már említctést tettem a Demokratikus Charta 14-i ünnepsége szónoká­nak, Konrád Györgynek a magyar ifjúságot sértő' kijelentéséről. Már nem jutott hely arra, hogy a szóvivőjük megállapítá­sát — mely szerint Pető- fi Sándor, ha élne... — kommentáljam. Szóval a szóvivő szerint Petőfi ha élne, ott lenne a helye a demokratikus kartás, ki­csit ilyen, kicsit olyan szervezetben és minden bizonnyal Hankiss és Pe­tőfi együtt küzdenének Konrád György kollégá­val a szabad sajtóért. Nem tudom. Lehet. Azt viszont tudom, hogy mér­hetetlen ostobaság kell ahhoz, hogy valaki el­hunyt nagyjainkról szó­ló nyilatkozatát így, kezd­je: „Ha élne...” Ám ez esetben nem hiszem, hogy ostobasággal ál­lunk szemben. Inkább ravaszsággal. A ravaszdi szónok ugyanis azt gon­dolhatta: van olyan osto­ba a hallgatósága, hogy ezt a kefét is megeszi. Ma a sajtószabadság — és sajnos az ízléstelen szabadosság — idején az üzletet kergető sajtó-tör­pék jól kiszámították: a romló életszínvonalat, az átmenettel járó gondo­kat, ha ügyesen taktikáz­nak, meglovagolhatják. S ha gyöngécske és erőt­len a „team” — szóvi­vők, írók, Horn Gyula és Thürmer —, akkor ot­romba módon Petőfi Sándor is előrángatható. Holott, képzeljék el, mek­kora lenne odaát a ka­caj, ha azt írnám: Petőfi, ha élne, akkor a Pest Me­gyei Hírlap munkatársa lenne... Ám ezen mégse nevessen olyan nagyo­kat. Ne, mert Petőfi szel­lemisége némely zser- zőnk szellemiségével jól rokonítható. Ne feled­jük: Ú írta a legmagya- rabb magyar költemé­nyeket. (Bizonyára nacio­nalista volt!) (Vödrös) Megalakult a Magyar Szellemi Védegylet Nemzeti Emlékbizottsága S Átnyújtották a diplomákat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom