Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 10., SZERDA Szobor sors Budakalászon Aszód, 1993. március 11—14. Ki feledkezett meg Szent Istvánról? Petőfi szelleme a diákság öröksége A nemrég elhunyt Somogyi József Kos- suth-díjas szobrászművészről a Pest Me­gyei Hírlap is megemlékezett. A mester utolsó alkotásainak egyike, Szent István életnagyságú bronzszobra Budakalászon áll a Szent István telepi plébánia kertjében. Nemrég került a kezembe valamelyik folyó­iratunkból egy összeállítás a Szent Istvánt ábrázoló szabadtéri szobrokról — a budaka­lászi nem szerepelt közöttük. Feltehetőleg e szobor nem ment még át a köztudatba — sem úgy, mint a Szent István kultusz egyik műtárgya, sem úgy, mint Somogyi József életművének része. 1968-ban a szentendrei HÉV Szent Ist­ván telepi megállóhelye a Budakalász-felső elnevezést kapta, bár a telep továbbra is a régi nevén szerepelt a korabeli térképeken. 1988-ban a Budakalászi Baráti Kör kezde­ményezésére visszakapta eredeti nevét. Szem István halálának 950. évfordulója al­kalmából a BBK egy emlékművet is állított a telepi templom kertjében. Az emlékkövet 1988. augusztus 20-án avatták fel. Anyaga a kalászi mészkőbányából származik. Hogy, hogy nem, az emlékkő éppen olyan alakúra sikeredett, mint egy szoborta­lapzat. Ez adta az ötletet... A szervezést az erre a feladatra alakult szoborbizottság vette a kezébe. A félmilliós költség széles körű társadalmi összefogásból jött össze. Intézmé­nyek, vállalatok, az egyház és nagyrészt a la­kosság adományaiból. Szent István telep csaknem minden családja hozzájárult a költ­ségekhez, ki ötven forinttal, ki ötezerrel te­hetsége szerint, de egyaránt jó szívvel. És megszületett Somogyi József munká­ja. A szobor felfogásában újszerű. Nem a megszokott bölcs, öreg államalapítót, tör­vényhozót látjuk, hanem a fiatal, trónra lépő királyt. Talán éppen most érkezett Esz­tergomba, az akkori fővárosba Nyitra várá­ból, a hercegi szállásról — Géza fejedelem halálhírére. Arca komor, tudja, hogy nehéz Somogyi József: Szent István (bronz) feladat áll előtte. Egyben elszánt is, mert el­határozta, hogy nem hátrál. A szobor felavatása négy esztendeje, 1989. március 5-én volt, több ezer lelkes résztvevő jelenlétében. Az ünnepi szentmi­sét dr. Takács Nándor segédpüspök — mai megyéspüspökünk — mondta. Budakalász azóta hagyományosan itt ünnepli Szent Ist­ván király ünnepét, és itt szegi meg a plébá­nos az új kenyeret. A gyűjtött pénz maradékából jött létre a Budakalászi Szent István Alapítvány azzal a céllal, hogy kulturális rendezvényeket tá­mogasson, és hogy a szegény sorsú diákok továbbtanulását elősegítse. És nem utolsó­sorban azért, hogy meg ne feledkezzünk sem Szent Istvánról, sem a nagy királyun­kat ábrázoló művészi alkotásokról. Dr. Vámos Attila Márciusi hangverseny a Vigadóban A Nemzeti Filharmónia ünnepi hangversenyt rendez márci­us 15-én este fél nyolc órakor a Pesti Vigadóban —- az 1848-as márciusi ifjakra emlékezve. A hangversenyen Liszt, Weiner, Hubay, Csiky Boldizsár és Bartók művei sze­repelnek. Fellép a Camerata Transsylvanica zenekar Sel- meczi György vezényletével. Közreműködik Selmeczi Já­nos. S Érdi ünnepi rendezvények Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc áll a közép­pontjában annak a rendezvény- sorozatnak, amelyet Érd város önkormányzata hirdetett meg a napokban március 15-ére. Délelőtt fél 10-kor Érdligeten megkoszorúzzák az 1848-as emlékművet. Eőry Örs, önkor­mányzati képviselő ünnepi be­szédét követően a Székely Versmondókör tagjai szaval­nak. Délután 3-tól ünnepi meg­emlékezésre kerül sor a Ma­gyar Földrajzi Múzeum kertjé­ben. Köszöntőt dr. Kovács László országgyűlési képvise­lő mond; közreműködnek Rács Ferenc színművész, vala­mint a helyi Vörösmarty Mi­hály Gimnázium diákjai. Ez­zel párhuzamosan a Földrajzi Múzeum konferenciatermében plakátkiállítás nyílik — az Or­szágos Széchényi Könyvtár 1848—49-et idéző archívumá­ból, amely március 31-éig tart nyitva. Batik-kiállítás Dunakeszin Jámborné Balogh Tünde Erdélyi kálvária című ba- tik-kiállítása március 12-én, pénteken délután hat órakor nyílik a dunake­szi Körösi Csorna Sándor Általános Iskolában. Meg­nyitó beszédet Halász Pé­ter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója mond. Közreműködik a Kicsi­nyek kórusa Brundáné, Ju­hász Éva vezényletével, a Nap és Hold táncegyüttes, valamint Maczkó Mária népdalénekes. A kiállítás március 16-áig, 8—18 órá­ig tekinthető meg. Széchenyi 1848-ban Széchenyi István gróf 1848-ban címen dr. Simon Péter történész tart előadást a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Házban ma, március 10-én délután hat órakor. A rendezvényt a Széchenyi Társaság szerve­zi. A Honvéd Férfikar fellépése Nemzeti ünnepünk előestéjén, március 14-én este hét óra­kor a kőbányai Szent László Plébániatemplomban tartja egyházzenei koncertjének nyitóhangversenyét a Honvéd Együttes Férfikara. Az együttest Tóth András vezényli. Or­gonán közreműködik Bódis Tamás. Műsorukon gregorián dallamok, valamint Liszt Ferenc és Eszterházy Miklós mű­vei szerepelnek. A Petőfi Társaság 1987-ben elhatározta, hogy felkarolja és támogatja a Petőfi nevét vi­selő iskolák addig alkalom- szerű találkozásait, és javasol­ta az évenkénti rendszeres ta­lálkozókat. Úgy látták, hogy kitűnő al­kalmak arra. hogy egy-egy is­kola — kötődését Petőfi szel­leméhez — megoszthassa a többivel és egyben ő is gazda­godhasson. Örömmel csatlakoztunk a kezdeményezéshez, és isko­lánk az elmúlt években igen eredményesen szerepelt eze­ken a találkozókon. Ebben az évben Aszódon a sor, hogy helyt adjon és fogadja az or­szág különböző városaiból ér­kező diákokat és kísérőiket. Külön kötelez minket erre az a tény, hogy Aszódon kívül nincs még egy olyan hely, ahol a költő emberré válása szempontjából ilyen fontos szakaszt töltött volna. Ő maga írta Aszódról, hogy itt kezdett verseket csinálni, itt volt először szerelmes, és itt tette első esküvését, hogy éle­tének egy fő célja lesz; a zsar­nokság ellen küzdeni. Nem tagadom, számomra október 6. mindig többet mondott, mint március 15. Mert elkezdeni, belefogni va­lamibe mindig gyönyörűen tudtunk. De végigcsinálni, le­győzni a hétköznapokat, áldo­zatot hozni nap mint nap — ez ritkán sikerül. £ Igen, Aradon a zsarnokság, a gonosz állt szembe a szabad­sággal, a jóval. Olyan magya­rokkal, akiket nem a szárma­zás vagy a nyelv, hanem az ér­zelmek és a tettek köteleztek el életre-hafálra egy szebb, emberibb életért. Mert min­den érzés csak annyit ér, amennyi áldozatot hajlandók vagyunk hozni érte. Mert szép dolog a lelkesedés és na­gyon megható könnyes szem­űtekkel énekelni a Szózatot vagy a Himnuszt, de ezek ön­magában csak illúziók, ma­gunk és egymás becsapása, ha nem követik a tettek. Őrizni kell hát emléküket! Tudom, nem lehet mindenki Petőfi vagy aradi vértanú. De kell, nagyon kellene, hogy példájuk hasson életünkre. Örülnék, ha városunk Pető­fi lelkületéből megőrzött vol­na valamit, és ebből nyújtani is tudna az ideérkező fiatalok­nak. Frajna Miklós Az aszódi Petőfi Sándor Gim­názium és Gépészeti Szakkö­zépiskola látja vendégül eb­ben az évben Petőfi nevét vi­selő iskolák diákságát. Ebből az alkalomból közöljük a ven­déglátó gimnázium igazgató­jának az Aszódi Tükör leg­utóbbi számában megjelent Ajánlás-ál. A rendezvényről a Pest Megyei Hírlap ünnep utáni számaiban bővebben be­számolunk. (A szerk.) Ki mit tud? Gödöllőn A minőség dicsérte Hadd kezdjem a végén. Azzal, hogy a zsűri — melynek elnö­ke Hars György, az előbbi Ki mit tud?-ok főszerkesztője, tagjai Fenyő Gábor, a feszti­válzenekar szólamvezetője, a Szentendrei Kamarazenekar karnagya, Pálffy Gyula folklór­kutató, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Zenetudomá­nyi Intézetének munkatársa, Berki Tamás dzsesszzenész, Nagy András László rendező voltak — eredményt hirdetett. Ennek értelmében a gödöllői területi válogatóról Pest me­gye Ki mit tud? döntőjére a kö­vetkezők mennek: Darnyik Ag­nes versmondó, a Tantrum roc­kegyüttes, Kun Anita táncdal- énekes, a G. Pont dzsessze­gyüttes, a Lungodrum cigány népzenei együttes, Balta Tün­de táncdalénekes, a Műcsar­nok rockegyüttes, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nép­táncegyüttese, Baráth Nóra. aki oboán játszott, a Raider Boy’s együttes, Koltai Judit operaénekes, a Fix Stimm ze­nekar — a nevükből ki gondol­ná, hogy magyar népzenét ját­szottak — és a Vakvágány együttes. A harminckét fellépőből, fellépő csoportból tizenhár­mán jutottak tovább. Remek arány. És lehet még jobb is, mivel rajtuk kívül még öt sze­replő továbbjutását a megye másik négy helyszínén zajló válogatók eredményétől tették függővé. Például, ha máshol nem jeleskednek annyira a versmondók, mint Gödöllőn, további két versmondót hív­nak a megyei döntőre az itteni­ek közül. És most térjünk vissza az elejére. A művelődési ház szín­házterme nézőterére alig lehe­tett beférni. Nem csalódtak az érdeklődők: izgalmas verseny­ben, s kitűnő szórakozásban le­hetett részük ezen a vasárnap délutánon. Alig-alig volt hal­vány produkció, mely alatt érezhetően egy kis unalom len­gett át a termen, annál több a felpezsdítő, a nézősereget izga­lomba hozó. Milyen remek volt a Tant­rum együttes, a dinamikus ke­mény rockkal, melyet nem csu­pán eljátszott, de a zenéhez illő viselkedéssel, külsőségek­kel, a keménység mögött fiata­los ártatlanságot, sebezhetősé­get érzékeltetve előadott. Dar­nyik Ágnes, aki még csak 8. osztályos, Petőfi Sándor A ki­rály esküje című költeményét mondta. Egyszerűen, tisztán — nagyhatásún. Bállá Tünde igazán lázba hozta a közönsé­get. Nemcsak énekével, nem­csak mozgásával—bár, ameny- nyire meg tudom ítélni, ezek sem hagytak kívánnivalót ma­guk után —, de valami külö­nös, nem mindennapi, erős egyéniséget sejtetett a fellépé­se. Koltai Judit Händel-operá­ból, tehát mondhatni az isme­retlenségből választott áriát. Biztosan nem egy népszerű operadallammal ért el hatást, hanem hangjának szépségé­vel, finom, kulturált előadás­módjával. A Lungodrum együttes zenészei, énekesei külsejük alapján le is tagadhat­nák cigány származásukat. Há­tat fordíthatnának mindannak, amit egy cigány érezhet, s ta­lán éppen azért, mert ennek el­lenére felvállalják, közvetíthe­tett olyan ősi, mély fájdalmat az énekesnőjük, s lehetett olyan jellegzetes az énekesük. Mikor a zsűri által legjob­baknak ítélteket felsoroltam, nem véletlenül nem írtam oda a Raider Boy’s együttes és a Vakvágány együttes elnevezé­se mellé, hogy mit is csinál­tak. Mert az nem olyan egysze­rű. A két Raider Boy's, Bene Sándor és Oláh József táncolt. Mit? Azt ők találták ki. Rap — határozták meg a táncuk ne­vét. A Vakvágány együttes pe­dig légy volt. Igazi légy, ami olyan bosszantó tud lenni, ha a szobába repül. Agyon is ütöt­ték. Mindezt saját zenével, énekkel, mozgással. Az ifjú­ság fantáziája, kedve alaposan működésbe jött ennél a két együttesnél. Ha más ima erről a Ki mit tud? műsorról, nyilván máso­kat emelne ki, másokat próbál­na jellemezni. Tőlem ez telt ki. De tudják, ízlések... Hát, további sok sikert! Iz­gulunk, drukkolunk — van ki­kért. Nádudvari Anna A Grassalkovich-kastély főhomlokzata (XIX. sz.-i metsz.et)

Next

/
Oldalképek
Tartalom