Pest Megyei Hírlap, 1993. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-09 / 57. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. MÁRCIUS 9., KEDD A muzsika szolgálatában Patkós Inna születésnapján Profi és amatőr kóruséneklésről Tóth András jelenleg a Honvéd együttes férfikarának vezető karnagya. Az amatőr kórusmozgalomban a Tabán férfikar élén bizonyítja többek között a magyar zenei értékek halhatatlanságát. — Korrepetitorként 1967 óta dolgozom — mondja. — Ekkor még a Zeneakadémián tanultam zeneszerzés és karvezetés szakon. 1974-ben sikerült diplomát szereznem, később helyettesként, majd 1989-től vezető karnagyként irányítom a kórus munkáját. — Ha jót tudom, 91-ben anyagi okok miatt szó volt az együttes feloszlatásáról? — Inkább úgy fogalmaznék, hogy bizonytalan volt az anyagi támogatás megléte, de végül 1991 decemberében kulturális támogatásra a honvédség költségvetéséből kétmilliárd forintot szavazott meg a parlament. Ez az összeg természetesen nem egyedül az együttest illette, hanem a nyomdát, a múzeumot, a fúvószenekart és a tisztiklubokat is ebből a pénzből tartották fenn. Korábban a kórusnak sajnos másodlagos szerepe volt a polgári zenei életben, mivel túlnyomó- részt laktanyákban, tisztiházakban léptünk föl. Az elmúlt 5 évben elődömnek, Zámbó Istvánnak, valamint Novák Ferencnek, az együttes művészeti vezetőjének köszönhetően megtörtént a nyitás a polgári élet felé. Bartóki és kodályi hagyományok továbbvitelén kívül sikerült megvalósítanunk egyházzenei repertoárunk kibővítését. E műveket immár polgári közönségnek előadva nagy sikereket arattunk a lényegesen megnövekedett szereplési lehetőségek alkalmával. A Lant és Kard című előadás-sorozat, mely a magyar zene történetét dolgozza fel az őshazától napjainkig, mindmáig műsoron van. Jelenleg több mint 60 százalékban a nagyközönségnek énekelünk, és ez a szám a jövőben várhatóan tovább növekszik. A katona és mozgalmi dalokat már mellőzhetjük, viszont szívesen énekeljük a magyarországi szerzők gregorián dalait. A repertoárváltás használt a kórus hangzásának is. A külvilág zenei életében is jelentős rendezvényeken. fesztiválokon szép sikereket tudtunk elérni, és érünk el ma is. Szinte minden földrész számtalan országának neves színpadán sikerült elismerést szerezni a magyar alkotók műveinek színvonalas előadásával. — Kérem, beszéljen az amatőr kóruséneklésről. — A magyarországi amatőr kóruséneklés is hasonlóan szép eredményeket mondhat a magáénak. Tavaly a llangólleni és a máltai nemzetközi versenyeken a Tabán kórusnak sikerült nyernie. Ez a férfikar közel 5 évvel ezelőtt a HVDSZ Liszt Ferenc kórus fenntartásával kapcsolatos viták miatt az említett énekkar dalosai és magam, majd 8 évi közös munka után megváltunk a cégtől (a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetétől). Rövid szünet után 1988-ban a Tabán Szabadidő és Sportközpont vezetésében támogatókat találtunk, és létrehívtuk az anyagi hátteret biztosító cég nevét viselő férfikart. A Liszt Ferenc kórus tagságának körülbelül kétharmada jött át az új „csapatba”. A jobb hangzás érdekében fontosnak tartottam az együttes megfiatalítását. Ebből adódtak természetesen ellentétek is, de a számos külföldi versenyen elért kitűnő helyezés azt bizonyítja, hogy törekvéseink beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Büszkék vagyunk rá. hogy bel- és külföldön egyaránt a legjobbak között tartanak minket számon. — Női vagy vegyes kar irányításával sohasem foglalkozott? — Közös produkcióban gyakran dolgoztam női karokkal is, például Tolcsvay Lászlótól a Magyar mise, illetve a Mária evangéliuma című darabban. A rádiófelvételek során is gyakorta együttműködünk, hangzását tekintve mégis a férfikar áll hozzám a legközelebb. Döntésemben közrejátszik az is, hogy fontosnak tartom a kiegyensúlyozott családi életet, s ez ily módon nincs veszélyeztetve... A férfikar élén nyugodtan hódolhatok az együttmuzsi- kálás örömeinek.-—Jelenleg min dolgozik a Tabán kórus? — A Budapesti Nemzetközi Kórusversenyre készülünk, hogy végre hazai pályán is megmutassuk tudásunkat. Ez az itthoni versenyek alkalmával különböző okok miatt mindig nehézségbe ütközött. Mostanra az akadályok elhárultak, s a kisebb buktatók — reméljük — nem befolyásolják hátrányosan fellépéseinket. Szűcs László Üllőről indult... A parókától a festőállványig A községi könyvtárban „Üllőről indult...” címmel egy kiállítássorozatot kívánunk elindítani — tudjuk meg Pálmai László- nétól, az Üllői Községi Könyvtár vezetőjétől — azzal a céllal, hogy bemutassuk községünk lakóinak azokat az embereket, akik Üllőn születtek, vagy életük egy részét itt töltötték — és tehetségük révén szép eredményeket értek el valamely művészeti ágban. A kiállítássorozat megnyitó rendezvényeként — a március 15-i ünnepséghez kapcsolódva — Bajkai István festményeit és grafikáit mutatjuk be. Bajkai István Üllőn született, itt töltötte gyermekkorát, itt járt iskolába. Rajzkészsége, kézügyessége már ebben az időben is megmutatkozott. Családi körülményei miatt azonban nem volt módja rá, hogy a rajzban továbbképezze magát. Szakmát tanult. De mert a művészet minden ága vonzotta, a Madách Színház lett 30 éven keresztül munkahelye, ahol maszkmesterként dolgozott. Fiatal korában festegetett, rajzolt, tud bánni az agyaggal is. Munkájában fellelni ezeket a fiatalkori álmokat is. A történelmi és modern darabok színházi megbeszélése után megrajzolta az elképzelt figurákat, utána díszítette őket fel szakállal, bajusszal. Az évtizedek során igen sok nagy művész részére dolgozott, köztük olyan felejthetetleneknek is, akik már nincsenek köztünk, mint pl. Mensáros László, Márkus László, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Mezei Mária, Sulyok Mária és Dómján Edit, de sorolhatnánk az élőket is tovább. Első képkiállítása a Talentum Galériában volt, 1992. januárban. Jelen tárlata március 15-től 22-ig tekinthető meg.- b. Kolozsvári művész Nagytarcsán Czinege Zsolt kolozsvári festőművész kiállítását Németh András grafikus nyitja meg március 10-én, szerdán 16 órakor a Magyar Honvédség helyőrségi klubjában Nagytarcsán. Közreműködik Reinhardt Zsolt, aki népdalokat énekel a tárlat megnyitása alkalmából. Az Operaház balettegyüttesének turnéja Az Operaház balettegyüttese e hónap 19-én izraeli turnéra indul. Pártay Lilla koreográfiáját, az Anna Karenina című táncjátékot március 20-án, 21-én és 22-én Tel-Avivban, 23-án pedig Jeruzsálemben mutatják be. Ha eljátszhatnám utolsó nagy szerepem... színésztársaimról, azt se mondtam: Isten áldjon meg benneteket! Egyébként azzal „ijesztgettek”, hogy januárban lesz az utószinkron. Eddig még nem jelentkeztek. Nem is bánom. — Bár még a tél nem tűnt el végleg, de a tavasz már itt jár a kertek alatt... — ...bujkálnak is elő a kis növények. Eddig a szőlőnyitástól a szüretelésig mindent én csináltam. A fizikai munka mindig feldobott. Ha elmúlik a nyavalyám — s egy kicsit magamhoz térek —, remélem, hogy tudok kertészkedni, ka- pálgatni, gyomlálgatni. Hogy a szőlőhöz lesz-e elég erőm, nem tudom. — Mit tervez a következő születésnapjáig? — Nem készülök ilyen hosz- szú időre. Már csak napokban számolom az életet. Az emlékezőtehetségemre nem panasz- kodhatom. Am érelmeszesedésem van, szédülök, bizonytalan a járásom, fájnak a csontjaim. Az az igazság, hogy nagyon megöregedtem. Mindenesetre örülnék, ha televízióban vagy a filmgyárban eljátszhatnám az utolsó szerepem, amelyben megmutathatnám, hogy van bennem erő, szeretet, gyűlölet, s minden, ami egy emberben ott rejtőzik. — Kívánom, hogy eljátsz- hassa ezt a szerepet, s jövőre ugyanitt beszélgethessünk. Harmincéves a váci zeneiskola (Folytatás az 1. oldalról) Az igazgatói iroda faltól-fa- lig polca zsúfolásig tömve kitüntetésekkel, a falat oklevelek borítják. — Növendékeink a kezdet kezdete óta minden egyes zenei versenyen részt vettek és vesznek, sokszor igen eredményesen — magyarázza a kitüntetéseket az igazgató úr, aki 30 éve áll az intézmény élén. — Kitűnő növendékeink vannak, de zeneiskolánk nem hangszeres elitképző intézmény — fűzi hozzá Szabó Katalin. — A nagy többségének általános zenei műveltséget és sokrétű élményt szeretnénk nyújtani. Évente csupán 4—5 gyermekünk megy tovább a szakközépiskolába és az elmúlt 30 évben tízen kerültek különleges tehetségként a Zeneakadémiára. A hangverseny-látogatás, a rendszeres növendék- és tanári koncertek mellett a zenekari munka a sokrétű zenei nevelés egyik fontos része, egyben az iskola legjellemzőbb sajátossága — tudom meg az igazgatótól. Két ifjúsági vonószenekaruknak 20—20 tagja van, akik közül néhányan végzett növendékként járnak vissza. Van egy 35 tagú fúvószenekaruk, ütős- zenekaruk, valamint tanárokból és diákokból álló szimfonikus zenekaruk. A zenekarokba kitüntetésképpen kerülnek a kiválóbb növendékek. A fúvós- és a szimfonikus Zsin Judit: A zene világa zenekar 5 éve a művelődési házhoz tartozik. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy anyagilag támogatják fenntartásukat, az érdemi munka viszont a zeneiskolában zajlik. A szimfonikusok együttesének magvát a 18 tagú tanárokból álló Muzica Humana kamarazenekar alkotja. — A zeneiskola mindig is hozzájárult Vác komolyzenei életéhez, de néhány év óta egymaga gondoskodik a hangversenyek szervezéséről. Korábban a Nemzeti Filharmónia hozta koncertjeinket, de ezek egyre drágábbak lettek és színvonalukkal sem voltunk mindig megelégedve. Idén a városi koncertek mellett önállóan szerveztük bérleti hangversenyeinket is az iskolák számára. Egyelőre nagy sikerrel. A hangversenyek dandárját a Muzica Humana adja. Fellépéseiken lehetőség nyílik kitűnő zenetanáraink fellépésére is. Tavaly például háromszáz előadást tartottak. A zeneiskola együttesei nemcsak az iskolában és a városban, de külföldön is gyakran fellépnek. A németországi Belmenhorssal és Ansberg- gel 15 éve rendszeres kapcsolatot tartanak fenn. Évente 50—50 zenekari tagúk utazik oda-vissza. Az utazások alatt barátságok is szövődnek, amelyeket aztán a családok a szervezett utazásoktól függetlenül is tartanak. Októberben ismét fogadják a belmenhorsi zeneiskola zenekarát, de ez még a távoli jövő. Március 13-án és 14-én országos ütőstalálkozót rendeznek 35 együttes több mint 300 résztvevője számára. És egy emberként összefogva szervezik a jubileumi hangversenysorozatot, melynek során március 23-ától június 10-éig 15—20 különböző koncertet rendeznek. A jubileumi díszhangversenyt június 10-én tartják. Talán addigra eldől a sorsa annak a kéziratnak is, amelyet A váci zenepedagógia múltja, jelene és jövője címén Szabó Katalin írt Erdélyi László kollégájával közösen. Már csak támogatókra várnak, hogy a város több száz éves zenei hagyományait bemutató könyvet megjelentethessék. D. Veszelszki Sára Tegnap ünnepelte kiiencven- harmadik születésnapját Patkós Irma érdemes művész. Ebből az alkalomból kerestük fel ceglédi otthonában. Ahogy az elmúlt években annyiszor, most is megcsodálhattuk szellemi frissességét és humorát. — Úgy látszik, hogy legyint az időre, fürge és hála istennek, jól van. — Mi tagadás, nem érzem jól magam, főleg most, hogy elcsípett ez a divatos nyavalya, az influenza. Fürge sem vagyok, mert a csontjaim is fájnak. Különben mindent elviselek. — Napjainkban is előfordul, hogy fellépést vállal. — Egy héttel ezelőtt a városi könyvtár rendezvényén szerepeltem. Egy kicsit elrontotta a hangulatom, hogy az utolsó percben egyeztettük a műsort — mert középiskolás lányok is közreműködtek az esten —, amikor a közönség már ott ült. Azt hiszem, ez volt az én utolsó nyilvános fellépésem. Az más, ha a televízió vagy a filmgyár felkér. Azt elvállalom. Ugyanis, hogyha egy felvétel nem sikerül, megismételjük. Viszont egy összejövetelen nem lehet meg nem történtté tenni azt, amit esetleg elhibázok. Elég egy kis indiszponáltság, kihagyhatok, leblokkolhatok. Ez olyan szégyen lenne nekem, amit még akkor se felejtenék el, ha majd kint fekszem a temetőben. Apáti-Tóth Sándor felvétele — Szerencsére a filmesek is gondolnak önre. Nemrég újból a kamerák elé állt. — Zsombolyai János filmrendező küldött nekem egy forgatókönyvet, s vele egy levelet. „Irmuskám! írtunk neked egy szerepet. Nagyon kérlek, hogy vállald el. A felvételről majd értesítünk.” Ilyen kedves kérésnek nem lehet ellenállni. Francia finanszírozással készült ez a játék, de a kilencven- perces helyett ötvgnperces lett a film. Az én szerepemből — ami igencsak nyúlfarknyi volt — alig maradt valami. A pestlőrinci állomáson forgattunk. Ám e változtatás miatt annyira csapnivaló hangulatom lett, hogy szó nélkül beültem a sofőr mellé a kocsiba, s úgy megfeledkeztem a rendezőről és a
