Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-26 / 48. szám

ŐSZUTÓ PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. FEBRUAR 26.. PENTEK Családias ünnep Tápiószőlősön ki Otthon születésnapja Csökkenő lélekszám Tízmillióan sem leszünk? Történelmi emlékidézo Két súlyos esztendő A legújabb kori történelmünk két legsúlyosabb esztendejé­nek eseményeit, személyes számadásként, Magyarország 1942—44 közötti miniszterelnöke, Kállay Miklós tollából két vaskos kötetben — csaknem 40 évvel a megjelenése után — vehette kézbe a magyar olvasó. Az Európa Kiadó História emlékirat-sorozatában megjelent könyvből köz­lünk ismét újabb részletet. Ünnepre készülődnek Tápió­szőlősön, az idősek otthoná­nak harmadik születésnapjá­ra. Ha minden összejön — s az influenza sem gördít újabb akadályokat — a jövő hét vé­gén, március 6-án, szomba­ton szerény vacsorával emlé­keznek meg a számukra jeles évfordulóról. Igazi — amolyan kedves, bájos — falusi intézmény a tápiószőlősi öregek otthona. Mindenekelőtt a nagysága te­szi azzá: kezdetben tíz, jelen­leg tizennyolc ágy fér el ben­ne. Egyet már kénytelenek voltak a nappali szobában el­dugni. Gál Jánosné, az ott­hon vezetője szerint azonban elméletileg bármikor felvehet­nének további négy-öt rászo­rulót, elhagyott öreget, ám hely hiányában nem tehetik, nem emelhetik az állandó la­kók számát. Gondozónők járják a falut Szerencsére viszont ötven-hat- van idős embert saját otthoná­ban látogat rendszeresen há­rom területi gondozónőjük. Van olyan gondozottjuk, aki már két éve kizárólag rájuk számíthat. Előfordul, hogy kór­ház helyett inkább az otthon­ban szorítanak átmenetileg he­lyet egy újabb ágynak — per­sze csak ha az orvos ezt enge­délyezte. Ha ott nagyobb az esélye a gyógyulásnak. Min­denesetre a törődés, az ember­ség, a hazai levegő sokat szá­mít. Tápiószőlősön még nem halt meg úgy senki — mondta csendesen Gálné —, hogy va­laki ne fogta volna a kezét. Az otthon — az említette­ken túl — támasza minden tá­piószőlősi idős embernek. A ffilu közel háromezer lakosá­ból csaknem ötszáz közibük tartozik. Az elmúlt három év alatt az ő életük természetes hátterévé vált az intézmény. Ahol éjszaka is van ügyelet, te­lefon: ide jöhet segítségért bár­ki — nem küldik el. A falusi ember nem szívesen panaszko­dik, ám itt — ahol sógorok, ko­mák, szomszédok, ismerősök vannak — könnyebben kibe­széli magát. Nemegyszer elő­fordult, hogy így bukkantak a gondozónők újabb rászoruló­ra. Nemritkán valakivel csu­Csanády Sándor képviselő nagy ellensége volt Tisza Kál­mánnak. Egy ízben, amikor Csanády lehazaárulózta Tiszát, a beszéd után a miniszterelnök azonnal felállt, hogy reflektál­jon az elhangzott beszédekre. A képviselő azt hitte, hogy Ti­sza Kálmán most vele fog pole­mizálni, kezét a fülére tette, de még így sem hallotta a halk be­szédű miniszterelnök szavait. Mérgesen rákiáltott hát Tiszára: — Hangosabban! Tisza Kálmán sztoikus nyu­galommal válaszolt: — Mindenki olyan hango­san és okosan beszél, ahogy tud. pán beszélgetni is elegendő, s csendesednek a bajok. Az intézmény és a falu kö­zött más téren ugyancsak ter­mészetes, állandó a kapcsolat. Több vállalkozó feliratkozott már a támogatók listájára: Kiss János pékmester például ünnepi alkalmakkor kenyérrel, péksüteménnyel, Pintér János zöldséges primőrökkel látja el az otthon konyháját. Kocsis Imrétől karácsonyra szép fe­nyőfát kaptak. A helyi tsz is gyakran kitesz magáért. Disz­nóölések időszakában kóstolót hoznak be a falubeliek, de lag- zi sem múlik el kis csomag nélkül. Szüretkor ugyanez a helyzet: tudják meg a kisöre- gek is, milyen lett a termés. Karácsonykor az önkormány­zat adta a csomagokat az ott­honban lakó és más idős embe­reknek. Képeslapot viszont mindenki kapott Tápiószőlő­sön, névre szólót, pontos cím­zéssel, de személyesen adták át az öregeknek. Három év után időszerű már a bővítés — véli Gál Já­nosné. A tágas udvar másik épületét szeretnék átvenni, amelyik korábban varrodának volt használatos. Eredetileg az egyházé, ezért az önkormány­zat tárgyalásokat folytat az épület megszerzéséért — per­sze megfelelő csereingatlan fe­jében. A korelnök az asztalfón A március eleji születésnapon tehát nemcsak a múltról, ha­nem a jövőről is beszélgetnek a tápiószőlősi idősek otthonában. Az ünnepi vacsorán ott lesznek az idős emberek, mint például a nyolcvanöt éves Berták Mi- hályné és Balaton Sámuelné, akik a fennállás óta benne lak­nak. Az asztalfőn Meggyes Margit néni ül majd, hiszen ő a rangidős a maga kilencvenöt esztendejével. Természetesen nem hiányozhatnak — leg­alább egy köszönés, jó szó ere­jéig — a rendszeres látogatók, de a falu vezetői és a minden­kor segítő vállalkozók sem. Itt a faluban — Tápiószőlő­sön — ez a szokás: úgy ünne­pelnek, mint egy összetartó, nagy család. Tóth Ferenc Deák Ferenc 1873 elején, amikor már betegeskedni kezdett, egyszer a képvise­lőház folyosóján szivaroz- gatott.-—Talán a rossz levegő űzte ki a teremből? — kér­dezte tőle egy képviselő. — Nem — felelte az öregúr —, hanem amikor a személyemet is érintő ügyeket tárgyalnak, nem szeretek bent lenni. — De hát ma nem tár­gyalnak ilyesmit! — Dehogynem. A kiszol­gált altisztek ellátásáról van szó. Tavaly január és október kö­zött a lakosság természetes fogyatkozása 60,9 százalék­kal nagyobb volt, mint 1991 hasonló időszakában — de­rül ki a Központi Statiszti­kai Hivatal jelentéséből. Eszerint 1992-ben októ­ber végéig több mint 20 ezerrel csökkent a lakosság száma. 1991-ben egész év­ben a természetes fogyás 17 606 volt. Az idén ez vár­hatóan meghaladja majd a 24 ezret. Tavaly október végéig 101 549 volt a élveszületé- sek száma, ami 5,1 százalé­kos csökkenés 1991 hasonló időszakához képest. Ugyan­ezen időszak alatt 121 853-an haltak meg, ez viszont 1,8 százalékos emel­kedést mutat. Múlt év októberének végé­ig 49 709 házasságkötést re­gisztráltak, ami 7,4 százalé­kos visszaesést jelez. A ter­hességmegszakítások száma 10 hónap alatt 73 583 volt, ami 3,1 százalékos csökke­nés. Ugyanakkor a 100 élve- születésre jutó 72 terhesség­megszakítás igen magas arányt mutat. Örvendetesen csökkent viszont a csecse­mőhalálozások aránya. Ez 1991-ben 1000 élveszülöttre még 16 volt, míg tavaly — tíz hónap adatai szerint — 13-ra esett vissza. Demográfiai előrejelzé­sek szerint a népesség szá­mának még 1981-ben meg­kezdődött csökkenése to­vább folytatódik, és 2010 kö­rül 10 millió alá csökken a lakosság száma, ami 1991 végén még 10 millió 837 ezer volt. PÁR NAP múlva Veress Lász­ló visszatért, és hozta magával a leadót meg a kódot is, amely egészen a német megszállásig zavartalanul működött. A megállapodás lényegét te­kintve feltétel nélküli megadást jelentett, az angolok így is értel­mezték. Mi azonban nem telje­sen. Lisszaboni követünk azt közölte az angol nagykövettel, hogy Magyarország hajlandó minden feltétel teljesítésére, amit az angolok vagy amerikai­ak előírnak, csak az azonnali és feltétel nélküli megadás formu­láját nem fogadhatja el, az ugyanis államisága feladását je­lentené, holott éppen annak megmentése és megtartása a cél. SZÓ LEHET tehát minden feltétel elfogadásáról, ami gya­korlatilag ugyanaz, mint a felté­tel nélküli megadás, elvileg azonban ég és föld köztük a kü­lönbség. Az angoloknak termé­szetesen ragaszkodniuk kellett a feltétlen kapitulációhoz, hi­szen ez általános elvvé lett. Konstantinápolyban ezt meg is magyarázták nekünk, aminek a mi tágyalóink nem is mondtak ellent, csak arra hivatkoztak, hogy a kérdés megvitatásának pillanatnyilag nincsen prakti­kus értelme, hiszen a harctéri helyzetet tekintve még igen messze van az az idő, amikor az angolok elérhetnek Magyar- ország határára. A KORONATANÁCSON a kormányzó út tájékoztatott minket, és azt mondotta, hogy új elhatározások előtt áll, addig is arra kéri azon­ban a kabinetet, hogy marad­jon együtt és vigye tovább az ügyeket. Erre én és Keresz- tes-Fischer kijelentettük, hogy a német megszállás pilla­natától kezdve minden intéz­kedés, így a régi kormány fel­mentése, és az újnak a kineve­zése is, törvénytelen és sem­mis, mivel külső erőszak ered­ményeképpen történt, ennél­fogva nem vagyunk hajlan­dók sem aktív, sem passzív szerepet vállalni, s így nem teljesíthetjük a kormányzó felszólítását sem az ügyek to­vábbi vitelére. Én még hozzá­fűztem, hogy ezentúl semmi­lyen kormányzói intézkedést nincs módomban ellenjegyez­ni, s így sem a jelen összejöve­tel jegyzőkönyvének aláírá­sát, sem kommüniké kiadá­sát nem vállalom. A kor­mányzó úr erre visszavonult, és a koronatanács határozat- hozatal nélkül oszlott szét. AKKOR ESTE újra felke­restem a kormányzót, aki hosz- szú napok óta csak most jutott pihenéshez. Azt mondotta, hogy a vonaton történt beszél­getés óta a németek részéről senki sem keresett lehetőséget a vele való tárgyalásra, csupán Veesenmayer kérte, hogy a va­csora után fogadja. Ekkor beszélgettünk utoljára hosszasabban egymással. Meg­kérdeztem tőle, hogy most mit akar tenni, hiszen az első nap eseményei máris azt a benyo­mást keltik az emberben, hogy a németek nem fogják megtar­tani az ígéretüket. Azt ígérik, hogy ha én távozom, és német­barát, nem ellenséges kormány alakul, akkor Magyarország függetlenségében, valamint bel­ső szabadságjogaiban nem lesz változás. Viszont az ország megszállása folytán máris meg­szűntünk alkotmányos állam lenni; hiába tesz ő akármit, hiá­ba fogja az intézkedéseit egy szuronyokra támaszkodó kor­mány szankcionálni, nem lesz az alkotmányos ténykedés. A népfelség elve megszűnt, ő ez­után mindent csak az egyéni fe­lelősségére tesz és cselekszik. AZT FELELTE, hogy tud­ja ezt. Tudja, hogy egyedül maradt. Összeomlott minden, ami körülbástyázta a hatal­mát. Csak a fellegvár maradt meg, de abban ő az utolsó le­heletéig ki fog tartani. A na­gyobb felelősséget ő vállalja, <5 az igazi felelős, az úgyneve­zett felelős miniszterelnök csak addig az, amíg fel nem váltja más; ő azonban nem vá­lasztja ezt a kényelmes utat, őt nem válthatja fel senki. Fi­gyelmeztettem, hogy ezáltal nemcsak azért vállal felelőssé­get, amit ő tesz, hanem min­denért, olyasmiért is, ami az akaratán vagy tudtán kívül, sőt ellenére történik. Határo­zottan kértem, hogy mondjon le, ezzel is demonstráljon, mert csak így cáfolhatjuk meg azt a németek által kol- portált híresztelést, hogy a ka­tonai megszállás az ő bele­egyezésével és hozzájárulásá­val történt. (Folytatjuk) lőle. Képessy Józsefet rende­zés közben láthatjuk, Gom­bos Katit, Darvas Ivánt, Tí­már Józsefet és Lukács Mar- gitot az újjáépült I-es hangjá- tékstúdióban kapta lencsevég­re a fotográfus. Az Antenna Hungária Ma­gyar Műsorszóró és Rádió­hírközlési Részvénytársaság, valamint a Postai és Távköz­lési Múzeum azt tervezi, hogy 1995-re, a magyar mű­sorszórás hetvenedik évfor­dulójára egy jóval nagyobb kiállítást rendez, padlások, pincék, régi műhelyek zugai­ban megbúvó rádió- és tele­vízió-alkatrészekkel, képesla­pokkal, ezernyi tárgyi relik­viával kiegészítve a jelenle­gi kollekciót. Mert — mint ahogy a szakemberek el­mondták — sok tárgyi és írá­sos emlék, hangfelvétel el­kallódott az évtizedek folya­mán. Ezek felkutatása, gyűj­tése pedig valamennyiünk ér­deke. Főleg most, amikor a rádiózás reneszánszát éli. A diósdi múzeum amolyan kin­csesház, amely nemcsak a technika(történet) megszál­lottjainak nyújt maradandó élményt, hanem mindenki­nek, aki mélyíteni szeretné műszaki kultúráját. L. S. A T. Ház humora Nevető elődeink A diósdi Rádiómúzeum kincsei Dédszüleink hírmondója A diósdi rádióállomás épüle­tében nem mindennapi lát­vány várja a látogatókat. Az időszakos rádiókiállításnak az adja az aktualitását, hogy — mint megemlékeztünk róla — február 15-én volt száz esztendeje, hogy Puskás Tivadar jóvoltából Budapes­ten megszólalt a világ első tö­megkommunikációs eszköze, a telefonhírmondó. A rádiózás a telefonhír­mondóvá) kezdődött. Az in­formáció vezetéken keresztül érkezett a távbeszélő-készülé­kekhez. A kiállításon Puskás Tivadar egyik szabadalmi ok­irata mellett /. Ferenc József hallgatóját is megtaláljuk. A császár ugyanis ezzel kísérte figyelemmel a milleniumi ki­állítás eseményeit. A tárlat felidézi a vezeték nélküli rádióadások kísérlete­it is. A Csepelen felállított szikratávíró is látható itt, amelyen 1914—19 között ka­tonai és diplomáciai „levele­zés” folyt. Itt van az Előre hajó makettje, amelyen a Ma­gyar Királyi Posta 1906-ban folytatta kísérleteit. A tablók és a tárlók arról is mesélnek, hogy az első adások 1925-ben a berlini Huth cég­től vásárolt 250 kW-os távíró­adón kezdődtek meg. Szem­ügyre vehetünk egy Telefun- ken gyártmányú rövidhullá­mú vevőkészüléket is, vala­mint mikrofonok sorát — köztük a Reisz-féle szénmik­rofont a 20-as évekből —, és a 120 kW-os adó antennájá­nak makettjét, a magyar rá­diózás szimbólumát. A vevőkészülékek szintén féltett kincsek. Belőlük fél­ezer van a Magyar Rádió épü­letében, ide egyelőre csak né­hány került az Orion típusú néprádióból és a Standard Su­per Favoritból. Megbámult fotók, plaká­tok is mesélnek a rádiózás ős­koráról. Scherz Ede volt az első bemondó. Álló képe mel­lett egy fényes tálcán csillo­gó vizeskancsó, pohárral, me­lyek nem hiányozhattak mel­A rádiós múlt relikviái

Next

/
Oldalképek
Tartalom