Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 24., SZERDA 7 Kocséron meghalt egy ember. Azt beszélik, áldozatul esett. A fél falu szerint a tsz áldozata. Azé a gazdaságé, ahol fél életét, erejét ölte a földbe, s amely most ki- semmizte az osztozkodás során. Annyi „bűne” volt csupán, hogy élt törvény adta jogával, s földjével együtt kilépett a szövetkezetből. Kérte volna aztán többi jussát, az üzletrészt, évtizedek verejtéke után a csekélyke járandóságot. Ám a válasz csupán ennyi volt: kívülállónak nincs itt követelni valója. Úgy mondják, az öregnek meghasadt a szíve... Az új földosztás Kocséron is mítoszokat teremt. Akárcsak hajdanán a tagosítás. Szomorú mítoszokat, melyek mindegyikének magvában ott van valahol a keserű igazság. A községbe, a tanyákba beköltözött az aggodalom, a félelem és a bizonytalanság. De a legnagyobb baj, ami minden bajnak eredője, az, hogy megosztottá vált a falu. Sokan vannak, akik az önálló boldogulás útjára szeretnének lépni, de azok sem kevesen, akik a domináns gazdaság, a Petőfi Tsz keretei közt látják a jobb jövőt. Ám az érdekek hátterében hatalmas indulatok feszülnek, s olybá tűnik ma, hogy' tisztességes és békés megoldásra nem sok a remény. Antal Domonkosáé, a földrendező bizottság elnöke mostanában örökösen a pesti hivatalokat járja a kocséri földművesek sérelmeivel. — A törvényesség felett őrködőben van az egyetlen bizodalmunk. Mert ami ebben a faluban történik a földtulajdon-rendezés során, az sokszorosan kimeríti a törvénytelenség fogalmát — mondja a község nyugdíjas pedagógusa. — Már a kárpótlási földek kijelölése is szabálytalan volt — folytatja —, hiszen a törvény szerint azokon a részeken is jelölni kellett volna területeket, ahol valamikor elvették a tulajdont. Ehelyett messze, rossz minőségű földeket szemeltek ki. Több tucat polgár kérése volt, hogy a faluhoz közel, mintegy 5 kilométerre, jelöljenek ki területeket, de ettől mereven elzárkózott a tsz vezetése. Helytelenítettük a részaránytulajdonú aranykoronák megállapítását is, mivel nem jogszerű és igazságos, hogy egyformán 30 aranykoronát képezzenek annak is, akinek mondjuk 29 aranykoronája van, éppúgy, mint annak, akinek csak 2-3. 0 A kárpótlási hivatalnál ezt a csatát megnyerték. — így van, de földet egy talpalatnyit sem kaptunk. Időközben ugyanis a természetvédelmi hivatal lekapcsolt a kocséri összbirtokból 3194 aranykoronát. Nos, ennek felét a kárpótlásra jogosultak földjéből, másik felét a 30 aranykoronás részarány-tulajdonosok földjéből vette el a tsz. Tehát a fellebbezésünkkel korábban megnyert 540 aranykorona így elveszett, amiből az következett, hogy a kárpótlási földalap az igényekhez mérten 74 százalékra esett le. Majdnem egy évig húzódott ezen a vita, de kénytelenek Hivatalról hivatalra járnák Harcolnak a jussukért Kocséron voltunk belenyugodni a helyzetbe, gondolva arra, hogy talán tényleg nem lesz annyi jelentkező a földekre, elég lesz ez a földalap. Nem lesz elég! Nemrégen például 1200 aranykoronáért jelentkezett valaki Nagykőrösről — itteni birtokos —, ami bizony a kocséri földminőséget ismerve igen nagy terület. Kénytelenek leszünk állami földet igényelni. Ragaszkodtak a földárveréshez • Beszélik, hogy a földkiadó bizottság megválasztása körül sem volt minden rendben. — Kérem, ez egy teljesen szabályosan bonyolított fórum volt, amely törvényesen megválasztotta a bizottsági tagokat. A tsz részéről merült fel utólag kifogás. Tudjuk, miért. Nem minden jelöltjük került a bizottságba, pedig még így is megtette azt az engedményt a taggyűlés, hogy fővezetőket is beválasztott, holott ha jól tudom, ezt a törvényalkotók is összeférhetetlenségnek minősítik. És mi ettől is eltekintettünk, de azt már, kérem, nem engedhetjük meg, hogy a tsz mondja meg, kit emeljünk ki utólag a bizottságból és kit tegyünk a helyébe. Ez az idő lejárt. Sajnos, a bizottság a mai napig működésképtelen, mert a szövetkezet képviselőtagjai nem vesznek részt a közös munkában. De bent a tsz-irodában szépen működnek. • Ezt hogyan érti? — Elkértük a földmérővel a táblaképeket, hogy hozzálássunk a tanyák közötti részaránytulajdonok kimérésének előkészítéséhez. Megdöbbentem. Egyes táblákat teljesen önhatalmúlag feldaraboltak, például a 10/3-as 958 aranykorona értékű táblából 203 aranykorona értéket egyszerűen lecsatoltak. Más esetben a már jóváhagyott kárpótlási területekből szelnek le, valamely részaránytulajdonú föld köré gyűjtve az összes retyeru- tyát. Furcsa dolog ám az, ha valaki kárpótlási területen lévő tanyában lakik, és egyszer csak a másik dűlőben, az anyósa tanyája mellé kéri a földjét. Nem önszántából jutott erre az elhatározásra, abban biztos vagyok. Idegjátékok — ahogy Antal Domonkosné nevezi azt a szívós harcot, ami a birtokban lévők és birtokon kívüliek között folyik hosszú hónapok óta Kocséron. Az utóbbiaknak eltökélt szándékuk, hogy megnyerjék a csatát, hiszen a törvények lépten-nyo- mon őket igazolják. Történjék bármi, február 26-án megtartják a földek árverését, még ha toronyórát akasztottak is láncostul a táblákra teherként. Üresen áll a karám — Van olyan terület — mondja Ország Lászlóné, aki a földjére vár —, amelynek egyetlen hektárán 22 ezer forint meliorációs költséget számítottak meg. Én mondom, azok a földek örökáron sem érnek annyit. A mi családunk azt mondta, kifizetjük a ránk eső terhet, csak már dolgozhatnánk végre. Előbb sivó homokot akartak ránksózni, persze hogy nem fogadtuk el. Az én apám valamikor jól termő földet vitt a tsz-be. Végül azt mondták, ideadják az eredeti földet, de több ezer forintot rá kell fizetni. Bánja a fene, csak már adnák. Három gyereket iskoláztatunk, élnünk kellene valamiből. De máig semmi kilátásunk nincs. Id. Tajti Béla családjával már a karámot is megépítette, ahol majd az üzletrész fejében kapott marhákat nevelik. A karám azóta is üresen áll. — Voltunk vagy 200-an kiválni akarók, végül addig ijesztgettek bennünket, hogy maradtunk úgy 80-an. Adtak egy listát, mit lehet kivinni. Hát kérem, olyan gépeket, traktorokat akartak adni, hogy ha kinyitotta az ember az ajtajukat, kidőlt a belsejük. Értéktelen lom volt az egész. Mégis megegyeztünk, bennünk hiba nem volt. Megegyeztünk a roncsokban! Ebben a tsz-ben annyi tisztesség sem volt, hogy azt mondja: No, kívülállók, ti így akartok boldogulni, hát legyen. Kapjátok meg tisztességgel azt, ami titeket illet. Számítva az állatokra, megvettük a takarmányt, ami most ott rohad meg, mert üzletrészt mégsem kaptunk. • Miért? Fuccsba ment talán még így is az egyezség? — Egy kiválni szándékozón múlt. ő nem volt hajlandó elfogadni ezt a szerintünk törvénytelen eljárást. Most új felosztás lesz. Mérges voltam eleinte Zolira, de neki volt igaza. Nem szabad engedni, nem szabad tűrni, hogy kisemmizzenek bennünket. Hová lesz a világ? — Igaz — mondja Ország- né. — A rendszerváltás előtt a torkunkat fogták, szólni nem tudtunk, most beszélhetünk, de a lábunkra álltak, hogy lépni ne tudjunk. Otthon a jószágnak nem tudjuk lassan megvenni a takarmányt. Termelni, eladni szeretnénk, hogy azt a kis rokkantsági nyugdíjat kipótolhassuk. Hová lesz a világ, ha erről a tavaszról is lemaradunk? — A mezőgazdaságban ma tapasztalható visszásságokért sokan a kormányt, a parlamentet szidják — teszi még a gondolatsor végéhez véleményét Antal Domonkosné. — Oktalanság ez. Törvények vannak, amik szívünk szerint jó törvényeknek mondhatók, végrehajtható általuk az átmenet. De itt országos szabotázs folyik. Éppen csak a csillagokat nem tagadják még el azoktól, akik a kolhozokból kiválva a maguk útját szeretnék járni. M. J. A váci piaristák új otthona Katona István, a váci egyházmegye segédpüspöke szerényen elhallgatja, mekkora szerepe volt neki (is) a helyi Szent József Kollégium eredeti állapotba való visszaállításában. Csupán innen-onnan derül ki: micsoda erőfeszítésbe, menynyi imádságba, s Istenbe vetett hitbéli reménybe került a püspökségnek, s személy szerint az említett atyának a negyven év alatt hihetetlenül leromlott épület helyrehozatala. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat is segített, a Váci Püspökség is sokat tett, .9 a szent pölteni testvérintézmény adományai is nagyot lendítettek az ügyön... Majd két viszontagságos év. gondolkodás, erőgyűjtés és tervkészítés után tavaly végre beköltözhetett negyven piarista diák a kollégiumba. Ma már hetvenen laknak itt. s a tervek szerint száz diáknak tudnak a közeljövőben férőhelyet biztosítani az otthonban, amely az építkezés néhány hónap múlva történő befejezése után (csaknem harmincmillió forintért) a magasan elhelyezkedő kápolnájával, az üvegfolyosóval határolt udvari ke- rengőjével igazi otthona lesz a piarista fiúknak. m. é. Hancsovszki János felvételei Leves és főzelék áfával Ne legyenek éhes kisdiákok! Fő az ebéd és közben fő a szakács feje. Vajon elég lesz-e a kiadagolt étel, jóllaknak-e a gyerekek? Az élelmiszerárak emelkedtek, az iskolák, óvodák napközi ellátásában pénz híján a régi normák maradtak. Panaszok hangzottak már régóta erről Dunakeszin is. Nem volt véletlen tehát, hogy Lőrincz András oktatási-művelődési szakreferens szintén a költségvetés készítésekor vitte testület elé a dolgot. Vele a döntés helyszínén beszélgettünk az eredmény megszületése után. — Mennyivel emelték az étkezésnél számított nyersanyag értékét? — Húsz százalékkal. Ez átlagszám, de egy példával illusztrálva: Eddig egy ebéd harmincnyolc forintos volt, most áfa nélkül 46 forintba kerül az általános iskolákban. Ezt a szülők fizetik, amihez az önkormányzat a teljes rezsiköltséget adja hozzá. Ez azt jelenti, hogy az iskolákat ellátó Pestvidéki Vendéglátó Vállalat egy ebéd eladási árát 83 forintban számolja. — Kérdés persze, hogy ettől jobb lett-e az étkeztetés? — Feltétlenül. Az eddig érvényes normával már nem lehetett megfelelően étrendet összeállítani. — Bizonyára lesznek olyan szülők, akik nem tudják az emelt árak arányos részét megfizetni. Akkor mi történik? — Ezen a gondon lehet segíteni a szociális támogatással. A háromgyermekes családoknak automatikusan jár az ötvenszázalékos költségtérítés. Egyéni kérelmek alapján, gondos vizsgálat után mások is részesülhetnek fele arányú vagy teljes térítésben. Ezt a pénzt az önkormányzat elkülönített szociális támogatási keretéből fizeti ki. Kétezer általános iskolás, ezer óvodás gyermek tízóraijáról, ebédjéről gondoskodnak a dunakeszi intézményekben. Nem lehet könnyű ellenőrizni, hogy ennyi adag közül mindegyik szabályos, elegendő, megfelelő minőségű, tápértékű-e. Lőrincz András szerint minden intézményvezető felelős a konyháért. Az ellenőrzés gyakori, szigorú. Az élelmezésvezetők, a gyerekek, tanárok véleményét is meg szokták kérdezni az étrendek összeállításakor. K. T. I.