Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-24 / 46. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 24., SZERDA 7 Kocséron meghalt egy ember. Azt beszélik, áldozatul esett. A fél falu szerint a tsz áldozata. Azé a gazdasá­gé, ahol fél életét, erejét ölte a földbe, s amely most ki- semmizte az osztozkodás során. Annyi „bűne” volt csu­pán, hogy élt törvény adta jogával, s földjével együtt kilépett a szövetkezetből. Kérte volna aztán többi jus­sát, az üzletrészt, évtizedek verejtéke után a csekélyke járandóságot. Ám a válasz csupán ennyi volt: kívülál­lónak nincs itt követelni valója. Úgy mondják, az öreg­nek meghasadt a szíve... Az új földosztás Kocséron is mítoszokat teremt. Akárcsak hajdanán a tagosítás. Szomo­rú mítoszokat, melyek mind­egyikének magvában ott van valahol a keserű igazság. A községbe, a tanyákba beköl­tözött az aggodalom, a féle­lem és a bizonytalanság. De a legnagyobb baj, ami min­den bajnak eredője, az, hogy megosztottá vált a falu. So­kan vannak, akik az önálló boldogulás útjára szeretné­nek lépni, de azok sem keve­sen, akik a domináns gazda­ság, a Petőfi Tsz keretei közt látják a jobb jövőt. Ám az ér­dekek hátterében hatalmas indulatok feszülnek, s olybá tűnik ma, hogy' tisztességes és békés megoldásra nem sok a remény. Antal Domonkosáé, a föld­rendező bizottság elnöke mostanában örökösen a pesti hivatalokat járja a kocséri földművesek sérelmeivel. — A törvényesség felett őrködőben van az egyetlen bizodalmunk. Mert ami eb­ben a faluban történik a föld­tulajdon-rendezés során, az sokszorosan kimeríti a tör­vénytelenség fogalmát — mondja a község nyugdíjas pedagógusa. — Már a kár­pótlási földek kijelölése is szabálytalan volt — folytat­ja —, hiszen a törvény sze­rint azokon a részeken is je­lölni kellett volna területe­ket, ahol valamikor elvették a tulajdont. Ehelyett messze, rossz minőségű földeket sze­meltek ki. Több tucat polgár kérése volt, hogy a faluhoz közel, mintegy 5 kilométer­re, jelöljenek ki területeket, de ettől mereven elzárkózott a tsz vezetése. Helytelenítet­tük a részaránytulajdonú aranykoronák megállapítását is, mivel nem jogszerű és igazságos, hogy egyformán 30 aranykoronát képezzenek annak is, akinek mondjuk 29 aranykoronája van, éppúgy, mint annak, akinek csak 2-3. 0 A kárpótlási hivatalnál ezt a csatát megnyerték. — így van, de földet egy talpalatnyit sem kaptunk. Időközben ugyanis a termé­szetvédelmi hivatal lekap­csolt a kocséri összbirtokból 3194 aranykoronát. Nos, en­nek felét a kárpótlásra jogo­sultak földjéből, másik felét a 30 aranykoronás rész­arány-tulajdonosok földjé­ből vette el a tsz. Tehát a fel­lebbezésünkkel korábban megnyert 540 aranykorona így elveszett, amiből az kö­vetkezett, hogy a kárpótlási földalap az igényekhez mér­ten 74 százalékra esett le. Majdnem egy évig húzódott ezen a vita, de kénytelenek Hivatalról hivatalra járnák Harcolnak a jussukért Kocséron voltunk belenyugodni a hely­zetbe, gondolva arra, hogy talán tényleg nem lesz annyi jelentkező a földekre, elég lesz ez a földalap. Nem lesz elég! Nemrégen például 1200 aranykoronáért jelent­kezett valaki Nagykőrösről — itteni birtokos —, ami bi­zony a kocséri földminősé­get ismerve igen nagy terü­let. Kénytelenek leszünk álla­mi földet igényelni. Ragaszkodtak a földárveréshez • Beszélik, hogy a földkiadó bizottság megválasztása kö­rül sem volt minden rendben. — Kérem, ez egy teljesen szabályosan bonyolított fó­rum volt, amely törvényesen megválasztotta a bizottsági tagokat. A tsz részéről me­rült fel utólag kifogás. Tud­juk, miért. Nem minden je­löltjük került a bizottságba, pedig még így is megtette azt az engedményt a taggyű­lés, hogy fővezetőket is be­választott, holott ha jól tu­dom, ezt a törvényalkotók is összeférhetetlenségnek minő­sítik. És mi ettől is eltekintet­tünk, de azt már, kérem, nem engedhetjük meg, hogy a tsz mondja meg, kit emel­jünk ki utólag a bizottságból és kit tegyünk a helyébe. Ez az idő lejárt. Sajnos, a bizott­ság a mai napig működéskép­telen, mert a szövetkezet kép­viselőtagjai nem vesznek részt a közös munkában. De bent a tsz-irodában szépen működnek. • Ezt hogyan érti? — Elkértük a földmérővel a táblaképeket, hogy hozzá­lássunk a tanyák közötti rész­aránytulajdonok kimérésé­nek előkészítéséhez. Meg­döbbentem. Egyes táblákat teljesen önhatalmúlag felda­raboltak, például a 10/3-as 958 aranykorona értékű táb­lából 203 aranykorona érté­ket egyszerűen lecsatoltak. Más esetben a már jóváha­gyott kárpótlási területekből szelnek le, valamely rész­aránytulajdonú föld köré gyűjtve az összes retyeru- tyát. Furcsa dolog ám az, ha valaki kárpótlási területen lévő tanyában lakik, és egy­szer csak a másik dűlőben, az anyósa tanyája mellé kéri a földjét. Nem önszántából jutott erre az elhatározásra, abban biztos vagyok. Idegjátékok — ahogy An­tal Domonkosné nevezi azt a szívós harcot, ami a birtok­ban lévők és birtokon kívüli­ek között folyik hosszú hóna­pok óta Kocséron. Az utóbbi­aknak eltökélt szándékuk, hogy megnyerjék a csatát, hi­szen a törvények lépten-nyo- mon őket igazolják. Történ­jék bármi, február 26-án megtartják a földek árveré­sét, még ha toronyórát akasz­tottak is láncostul a táblákra teherként. Üresen áll a karám — Van olyan terület — mondja Ország Lászlóné, aki a földjére vár —, amely­nek egyetlen hektárán 22 ezer forint meliorációs költ­séget számítottak meg. Én mondom, azok a földek örök­áron sem érnek annyit. A mi családunk azt mondta, kifi­zetjük a ránk eső terhet, csak már dolgozhatnánk végre. Előbb sivó homokot akartak ránksózni, persze hogy nem fogadtuk el. Az én apám va­lamikor jól termő földet vitt a tsz-be. Végül azt mondták, ideadják az eredeti földet, de több ezer forintot rá kell fi­zetni. Bánja a fene, csak már adnák. Három gyereket isko­láztatunk, élnünk kellene va­lamiből. De máig semmi ki­látásunk nincs. Id. Tajti Béla családjával már a karámot is megépítette, ahol majd az üzletrész fejé­ben kapott marhákat nevelik. A karám azóta is üresen áll. — Voltunk vagy 200-an kiválni akarók, végül addig ijesztgettek bennünket, hogy maradtunk úgy 80-an. Adtak egy listát, mit lehet kivinni. Hát kérem, olyan gépeket, traktorokat akartak adni, hogy ha kinyitotta az ember az ajtajukat, kidőlt a belse­jük. Értéktelen lom volt az egész. Mégis megegyeztünk, bennünk hiba nem volt. Meg­egyeztünk a roncsokban! Eb­ben a tsz-ben annyi tisztes­ség sem volt, hogy azt mond­ja: No, kívülállók, ti így akartok boldogulni, hát leg­yen. Kapjátok meg tisztes­séggel azt, ami titeket illet. Számítva az állatokra, meg­vettük a takarmányt, ami most ott rohad meg, mert üz­letrészt mégsem kaptunk. • Miért? Fuccsba ment talán még így is az egyezség? — Egy kiválni szándéko­zón múlt. ő nem volt hajlan­dó elfogadni ezt a szerintünk törvénytelen eljárást. Most új felosztás lesz. Mérges vol­tam eleinte Zolira, de neki volt igaza. Nem szabad en­gedni, nem szabad tűrni, hogy kisemmizzenek bennün­ket. Hová lesz a világ? — Igaz — mondja Ország- né. — A rendszerváltás előtt a torkunkat fogták, szólni nem tudtunk, most beszélhe­tünk, de a lábunkra álltak, hogy lépni ne tudjunk. Ott­hon a jószágnak nem tudjuk lassan megvenni a takar­mányt. Termelni, eladni sze­retnénk, hogy azt a kis rok­kantsági nyugdíjat kipótol­hassuk. Hová lesz a világ, ha erről a tavaszról is lemara­dunk? — A mezőgazdaságban ma tapasztalható visszássá­gokért sokan a kormányt, a parlamentet szidják — teszi még a gondolatsor végéhez véleményét Antal Domon­kosné. — Oktalanság ez. Törvények vannak, amik szí­vünk szerint jó törvények­nek mondhatók, végrehajtha­tó általuk az átmenet. De itt országos szabotázs folyik. Éppen csak a csillagokat nem tagadják még el azok­tól, akik a kolhozokból kivál­va a maguk útját szeretnék járni. M. J. A váci piaristák új otthona Katona István, a váci egyházmegye segédpüspöke szerényen elhallgatja, mekkora szerepe volt neki (is) a helyi Szent Jó­zsef Kollégium eredeti állapotba való visszaállításában. Csupán innen-onnan derül ki: micsoda erőfeszítésbe, meny­nyi imádságba, s Istenbe vetett hitbéli reménybe került a püspökségnek, s személy szerint az említett atyának a negy­ven év alatt hihetetlenül leromlott épület helyrehozatala. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat is segített, a Váci Püs­pökség is sokat tett, .9 a szent pölteni testvérintézmény ado­mányai is nagyot lendítettek az ügyön... Majd két viszontag­ságos év. gondolkodás, erőgyűjtés és tervkészítés után ta­valy végre beköltözhetett negyven piarista diák a kollégium­ba. Ma már hetvenen laknak itt. s a tervek szerint száz diák­nak tudnak a közeljövőben férőhelyet biztosítani az otthon­ban, amely az építkezés néhány hónap múlva történő befeje­zése után (csaknem harmincmillió forintért) a magasan elhe­lyezkedő kápolnájával, az üvegfolyosóval határolt udvari ke- rengőjével igazi otthona lesz a piarista fiúknak. m. é. Hancsovszki János felvételei Leves és főzelék áfával Ne legyenek éhes kisdiákok! Fő az ebéd és közben fő a sza­kács feje. Vajon elég lesz-e a kiadagolt étel, jóllaknak-e a gyerekek? Az élelmiszerárak emelkedtek, az iskolák, óvo­dák napközi ellátásában pénz híján a régi normák marad­tak. Panaszok hangzottak már régóta erről Dunakeszin is. Nem volt véletlen tehát, hogy Lőrincz András oktatá­si-művelődési szakreferens szintén a költségvetés készíté­sekor vitte testület elé a dol­got. Vele a döntés helyszínén beszélgettünk az eredmény megszületése után. — Mennyivel emelték az ét­kezésnél számított nyers­anyag értékét? — Húsz százalékkal. Ez át­lagszám, de egy példával il­lusztrálva: Eddig egy ebéd harmincnyolc forintos volt, most áfa nélkül 46 forintba kerül az általános iskolákban. Ezt a szülők fizetik, amihez az önkormányzat a teljes re­zsiköltséget adja hozzá. Ez azt jelenti, hogy az iskolákat ellátó Pestvidéki Vendéglátó Vállalat egy ebéd eladási árát 83 forintban számolja. — Kérdés persze, hogy et­től jobb lett-e az étkeztetés? — Feltétlenül. Az eddig ér­vényes normával már nem le­hetett megfelelően étrendet összeállítani. — Bizonyára lesznek olyan szülők, akik nem tud­ják az emelt árak arányos ré­szét megfizetni. Akkor mi tör­ténik? — Ezen a gondon lehet se­gíteni a szociális támogatás­sal. A háromgyermekes csalá­doknak automatikusan jár az ötvenszázalékos költségtérí­tés. Egyéni kérelmek alapján, gondos vizsgálat után mások is részesülhetnek fele arányú vagy teljes térítésben. Ezt a pénzt az önkormányzat elkü­lönített szociális támogatási keretéből fizeti ki. Kétezer általános iskolás, ezer óvodás gyermek tízórai­járól, ebédjéről gondoskod­nak a dunakeszi intézmények­ben. Nem lehet könnyű ellen­őrizni, hogy ennyi adag kö­zül mindegyik szabályos, ele­gendő, megfelelő minőségű, tápértékű-e. Lőrincz András szerint minden intézményve­zető felelős a konyháért. Az ellenőrzés gyakori, szigorú. Az élelmezésvezetők, a gye­rekek, tanárok véleményét is meg szokták kérdezni az ét­rendek összeállításakor. K. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom