Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 18.. CSÜTÖRTÖK Gordiuszi csomó Foton Tizenötmillió forint egy hektár földért Sramlizene a „Menz-i” utcán A sváb bál újkori története Nagymaroson Tóth Sándor polgármester szerint, a mostanihoz hasonló üzleti lehetőség a község fejlesztésére nem fog adódni a kö­zeljövőben. Ha nem jön létre megegyezés a téesz, a kárpó­toltak, a részarány-tulajdonosok és az önkormányzat kö­zött, ez azt jelenti, hogy nagy pénztől esik el a település. — A rendszerváltás küszö­bén — avat be az előzmé­nyekbe Tóth Sándor — a té­esz előszerződést kötött egy osztrák céggel, amelyik terü­letet keresett Magyarorszá­gon nagyobb méretű ipari, kereskedelmi létesítmények felépítésére. A téesz Fót déli részén elterülő 272 hektáros területre kötött előszerződést az osztrák partnerrel. Esze­rint az osztrák fél kétszáz schillinget fizetne minden négyzetméterért. Ez hektá­ronként 14-15 millió forintot jelentene. A vagyonellenőr- ző bizottság — annak idején — úgy döntött, hogy ezt ap­portként viszik be a közös gazdasági társaságba. — Igen. de ez a terv hóna­pok óta kivitelezhetetlennek látszik. Nem tudnak meg­egyezni az érintettek? — Sajnos, így van. A téesz előszerződést kötött a rész­Biatorbágy határában va­gyunk, a százas műút mellet­ti gyümölcsösben, melynek egy részét nemrég árverez­ték. Orlai Márton több társa megbízásából vett részt az árverésen, ahol tizennégy hektár földet vásárolt vissza. A vita tárgya most egy üze­mi út, melyen a megvásárolt földterületeket a legcélsze­rűbb megközelíteni. Igen, de ez az üzemi út, a téesz művelése alatt lévő földterü­leten is átmegy. Ott van a be­járat. A téesz nem egyezik bele, hogy ott mások is átjár­janak. Hiába, hogy törvény szabályozza: a volt téesz üzemi útjai az önkormáyzat tulajdonát képezik, tehát közutak. Ezeket nem lehet Nagykőrös városa figyelem­re méltó buzgalommal szö­vögeti messze földre elága­zó kapcsolatait. Az utóbbi néhány évben több nyugat­európai települést fogadott testvéréül és viszont. A hol­landiai Haaksbergennel, a németországi Espelkamppal, valamint Nagyszalontával időről-időre mélyül a barát­sága, amit kölcsönös látoga­tások, különböző rendezvé­nyek fémjeleznek. Természetesen más euró­arány-tulajdonosokkal is, melyben magának követeli a vételár összegét. Amikor ezt az előszerződést kötötték, ak­kor ez természetesnek tűnt. Azóta sokminden változott. Most a kárpótoltak és a rész­arány-tulajdonosok is követe­lik részüket a magas vételár­ból. A téesz erről viszont hal­lani sem akar. — Mire megy ki ez a me­revség a téesz vezetői részé­ről? Gazdasági érdek vagy hatalomátmentés akar lenni? — Ez is, az is. Hadd ne mondjam ki. Nem igaz, hogy a téesz nem ígért sem­mit. Mondták, ha bejön az üzlet, kölcsönt vehetnek fel, alapítványuk lesz, és eb­ből majd kárpótolnak. De a kárpótoltak bizalmatlanok. Ők tiszta helyzetet akarnak. Az önkormányzat a kárpó­toltak mellé állt, és csak ak­kor hagyja jóvá a földel­kisajátítani. A téesz ugyan ígéretet tett, hogy majd átjár­hatnak, de ezt az ígéretét nem hajlandó teljesíteni. Or­lai Márton és társai bizalmat­lanok, mert így bármikor le­zárhatják az utat, bezárhat­ják a bejárati kaput az orruk előtt. S hogy bizalmatlansá­guk nem alaptalan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a téeszelnök elutasítást is magába foglaló javaslata: Ott van a felső út, járjanak azon. Csakhogy ez a felső út két és fél kilométerrel odébb van. A helyszínen a polgár- mester Palovics László, a földrendező bizottság részé­ről Kecskés László, az önkor­mányzati testületből Radnai János is próbálja meggyőz­pai országból is érkeznek ide látogatók, egy-egy jeles esemény alkalmával. Az Arany János emléktábláját avató ünnepségre például Giovanna Gruber, az olasz kulturális intézet igazgatója is eljött. Ekkor került szóba az olasz testvérvárosi kap­csolat tető alá hozása is. A tárgyalások eredménnyel végződtek, nem régen Ter­me di Castrocare polgármes­tere írt nagykőrösi kollégájá­nak az együttműködést fel­adást, ha sikerül egyezségre jutni a téesszel. Mindemel­lett az önkormányzat is részt követel a vételárból. Ugyanis, a jogszabályok ér­telmében, ha egy önkor­mányzat mezőgazdasági föl­deket lakásépítésre, ipartele­pítésre kijelöl vagy felérté­kel, akkor részesülhet a be­vételből is. Az önkormány­zat nem tévesztheti szem elől, hogy a településfejlesz­tésekkel káros, negatív hatá­sok is jelentkeznek, ezeket pedig orvosolni kell. Az ipartelep bővülése esetén a belső településeken is fej­lesztéseket kell végrehajtani. — Várható-e elmozdulás az elkövetkező időszakban a holtpontról? — A földalapok képzésé­nél a téesznek meg kellene egyeznie a helyi egyeztető fórummal. Egyelőre nincs megegyezés. Ha továbbra is marad a patthelyzet, min­denki veszíteni fog. Nem hi­szem, hogy még egy ilyen lehetőség adódna Fót szá­mára. ni a téeszelnököt,hogy Orlai Márton és társai kérése jo­gos. A téesz elnök, most már határozottan elutasítja az út használatára tett ké­rést. A vita mellékvágányra terelődik. Felróják a téeszel- nöknek, hogy amikor arról szavaztak az önkormányzat­ban, hogy a községnek le­gyen-e mezőgazdasági szak­embere, akkor ő volt az egyetlen, aki ellene szava­zott. Mivel nem jött létre meg­egyezés, a polgármester hi­vatalos eljárást ajánlott a pa­naszos feleknek. Be kell nyújtani a kárpótlási bizott­sághoz a panaszt. ajánlandó, és tájékoztatást kérve a nagy körösiektől. A képviselő-testület elé került a dolog. A városatyák vita nélkül elfogadták az ajánlatot, s egyúttal megbíz­ták Kiss János polgármestert a testvérvárosi frigy érdeké­ben szükséges intézkedések megtételére. Remélhetőleg ez a kapcsolat is olyan ered­ményes és ígéretes lesz, mint az első kezdeményezé­sekről az már elmondható.- ay ­Színes plakátok sorakoz­nak a nagymarosi főtér házfa­lain. Hirdetnek horgász köz­gyűlést, író-olvasó találkozót, vadász bált, március 20-án meg, mint a könyvtárban meg­tudom, a környékbeli települé­sek 11 iskolai színjátszó cso­portja és irodalmi szakköre ad találkozót egymásnak. Min­den külön díjazás nélkül, csu­pán a szereplési alkalom, az ismerkedés kedvéért. Kisvárosi emlékek Ha visszaidézem a nagymaro­si férfikórus nemrég hallott műsorát és a közelmúlt más kulturális élményeit, megálla­pítható: élénk lehet itt a társa­sági élet. A nagyközség önálló szelle­mi arculatának tárgyi bizonyí­tékai a Dunára futó utcák egy­kori jómódra emlékeztető ház­sorai. A híres főtéri geszte­nyés, a vasúti töltés fölé maga­sodó Árpád-kori templom in­kább kisváros benyomását kel­ti, mint faluét. Mementó is ez a főtér. A hajdanvolt szabad királyi városra emlékeztető. /. Károly király Nagymaros kiváltságait megerősítő rendel­kezései 1324. április 22-én lát­tak napvilágot. Sajátos, helyi hagyomá­nyok folytatását sejtem abból is, hogy január 13-án sváb bált rendeztek. Az is a történe­lem része, hogy már az Árpád kor elején németek laktak itt, de aztán elmagyarosodtak. A feljegyzések szerint 1715—1735 között Mainz környékéről telepítik be a mai német származású polgárok őseit. Nagvkáta és környéke közismer­ten mezőgazdasági jellegű vidék, ahol sokan foglalkoznak állattar­tással. Őket szolgálja ki az ANI- MED-VET Állatgyógyászati és Tenyésztési Kereskedelmi BT. szaküzlete, amely a nagykátai piac főbejárata mellett található. Haszon- és kedvtelésből tartott állatok részére árusítanak itt ta­valy március óta táp- és gyógysze­reket, ingyenesen adnak tanácso­kat, recepteket írnak, vakcinái­nak, ha szükséges még műtéteket is végeznek. Szívesen látják a ma­gángazdákat, de a tsz-eket is. Dr. Angyal József állatorvos és társa, Urbán László állattenyésztő nagy szaktudással, gyakorlattal rendel­keznek. Közös vállalkozásukat március elejétől állatorvosi rende­lővel bővítik, mert jelenleg csak az üzlet tart nyitva a Gabonafor­galmi Vállalattól bérelt helyisé­gekben. Demeter Péterné, a közmű­velődési intézmények igazga­tó helyettese, a nagyközségi könyvtár vezetője azonban ta­gadja, hogy a sváb bál, vala­miféle hagyomány folytatása lenne. Neki pedig hihetünk, mert szakdolgozatot írt a köz­ség történetéből, néprajzi kuta­tásokat is folytatott. A század felhői — Különösen erre az évszá­zadra jellemző már — mond­ja Demetemé, hogy Budapest közelségét, a vasúti fővonal előnyeit kihasználva, erős ide­genforgalom alakult ki. Mó­dos polgárok jártak nyaralni a községbe, ahol virágzó kert­kultúra is teremtődött. Bécsi és budapesti piacokra vitték a gyümölcsöt hajón, vonaton. Az életmód következtében erős polgárosodás indult meg, de ez azzal is járt, hogy sokan felejtették el őseik nyelvét. Nem találni nyomait a népvi­seletnek, s nem mindenki be­szél szívesen a viharos falutör­ténet legnehezebb évtizedei­ről. Mert ami igaz, az igaz. A háború idején volt itt volks- bund is, de volt szembenállás azok részéről, akik azt mond­ták: Nem támogatjuk Hitlert, mi ehhez a hazához tarto­zunk, a magyarok mellett a he­lyünk. Aztán következett a méltat­lan kollektív büntetés is. Válo­gatás nélkül, ártatlanok sérel­mére. A ki- és áttelepítések korszaka újabb vonásokat raj­zolt Nagymaros néprajzi tér­képére. Költöztek ide embe­rek a Felvidékről, magyarosí­tott a községen az iparosítás Az érdeklődés eddig nem a váltnak megfelelő: két szakember szerint jelenleg „gödörben” van az állattartás, kevesen vállalják, sőt sok marhát levágnak a környé­ken. Csütörtökönként, a heti nagy­piacok alkalmával viszont jelen­időszaka. Amikor az ország más vidékeiről a Dunakanyar­ba települtek át az életmódot változtató, földjeiket elhagyó munkavállalók. — Ha nem a hagyomány, mi más lehetett a sváb bál in­dítéka? — Tavaly, amikor a Menz-i utcát avattuk —, ejti ki helyi tájszólás szerint Mainz város nevét — itt volt a távoli német település pol­gármestere is. Akkor a vecsé- si Brunner zenekar játszotta a sramlit, a vérbeli sváb muzsi­kát. S ez nagyon tetszett a helybelieknek. Most aztán közkívánatra ismét megren­deztük a bált. Kezdik az elejéről A község önkormányzata idén január elsejétől közös igazgatás alá vonta a községi könyvtárat, a művelődési há­zat és a régóta nem látogatha­tó helytörténeti gyűjteményt. Mindent a könyvtárszakos ve­zetőkre bíztak. Az igazgatóhe­lyettes örül, mert a marosiak könyvszerető emberek, gyak­ran megfordulnak nála az ol­vasni valókért. Mandliné ki­csit szorong, mert a művelődé­si ház miatt új szakmát kell ta­nulnia. Nagyon sok pénz szük­séges az öreg épület felújításá­ra. A helytörténeti, egyébként gazdag gyűjteményt közösen kell rendezniük. Szakemberre is szükség lesz a restaurálá­sokhoz. Ha egy idő után sike­rülne megnyitni ezt a kis he­lyi múzeumot, talán több fény derülne a múltra, a sváb bálok történetére is. tős mértékben megugrik a forga­lom. Ilyenkor számtalan vidéki ember keresi fel az ANI-MED- VET üzletet, amely különben hét­fő és vasárnap kivételével minden nap nyitva tart. (- tóth -) Bágyi Bencze Jakab Árverés után Biatorbágyon Kié az üzemi út? B. B. J. Nagykőrös olasz barátai Kovács T. István A Állattartók figyelmébe Gyógyítanak és tanácsot adnak Dr. Angyal József szolgálja ki vevőjét Vimola Károly felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom