Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ Gyál vendége volt Pusztai Erzsébet Foltozás helyett reformokra van szükség (Folytatás az 1. oldalról) A fórum szervezői mindenekelőtt azt kérték a vendégtől, a kuszáknak tűnő törvények világában kapjon a lakosság közérthető eligazítást. Pusztai Erzsébet a leggyakrabban elhangzó kérdések tisztázásával kezdte: van-e napjainkban szociális háló Magyarországon, s melyek azok a lyukak ezen a hálón, melyek sürgős foltozást kívánnak? Nos befoltozni való van bőven, s kormány legyen a talpán, amelyik a sorrendiséget el tudja dönteni. Az új szociális törvény pont abból indult ki, hogy nem foltozásra van szükség, hanem reformokra. A szociális feszültséget eddig főleg a nyugdíjas kérdés okozta, mára viszont bővült a kör a munkanélküliekkel, ezek ellátását is a költségvetés kell magára vállalja. Emellett új ellátási formákat is fel kellett vállalni, köztük a háromgyerekes, illetve ennél nagyobb családok támogatását, vagy a lakásfenntartási támogatást, amit azok a kiskeresetűek kérhetnek, akik nem képesek a rezsit fizetni. Csupán ezek finanszírozására 13 milliárd forintot bocsátott a központi költségvetés az önkormányzatok rendelkezésére. A kormány kiemelt helyen kezeli a szociális kérdések rendezését, melyek anyagi vonzata a nemzeti összjövedelem 33 százalékát érinti. Ez még a fejlett, nyugati országokban sem jellemző — mondta Pusztai Erzsébet, kiemelve egy lényeges tételt: 1988 óta az egészségügyre költött összeget megnégyszerezték, csak erre 120 milliárd forintot áldoznak évente. A nagyszámú idős résztvevőre való tekintettel részletesen taglalta a nyugdíjasok helyzetét. Ez a réteg a magyar társadalom egynegyedét képezi, s mint ilyen, jelentős tehertétele a költségvetésnek, illetve a társadalombiztosítónak. Nyugdíjasprobléma mindig volt és mindig lesz — mondta az egyik résztvevő. Abban már kevésbé volt igaza, hogy napjainkban a nyugdíjasok hátrányos helyzetet élveznek. Néhány számadat: 1985 előtt évente átlag két százalékkal nőttek a nyugdíjak, lényeges változás csak 1987-ben kezdődött. Akkor az aktív keresők fizetése 8,1 százalékkal nőtt, a nyugdíjak 6,4 százalékkal. 1988-ban 16,6 százalékkal ugrik a kereset, 11,8-cal a nyugdíj. Ezzel szemben 1991-ben a számok felcserélődnek, a nyugdíjemelés 24,7 százalék, a kereset 24,5. Amiért is jogosan szögezte le az államtitkár asszony: nyugodt lélekkel ki merem mondani, ez a kormány az elmúlt két év alatt többet tett a nyugdíjasokért, mint az elődök az előbbi 35 évben! Az úgynevezett létminimum alatt élők csoportosításánál is az derült ki, hogy az idősebbek helyzete kedvezőbb. A teljes népesség 20-25 százaléka él létminimum alatt, s ez rétegenként a következőképp oszlik meg: aktív dolgozók 20, gyesen és gyeden lévők 30, munkanélküliek 30, míg a nyugdíjasoknak csak a 17 százaléka tartozik a szűkösen élők kategóriájába. Mert nem árt azt sem tisztázni, hogy — ellentétben a köztudattal — létminimum alatt nem éhezést kell érteni. A későbbi hozzászólásokból jól kiérződött a generációk ütközése is, a fiatalabbak joggal vetették fel, még napjainkban is sok olyan nyugdíjast foglalkoztatnak, akiknek a nyugdíja gyakorta nagyobb az átlag- kereseteknél. Ez — tekintettel a munkanélküliekre — méltánytalan, tehát több odafigyelést igényel a törvényalkotók részéről. Ha amúgy is sok a munkanélküli, miért tervezi a kormány a nyugdíjkorhatár megemelését? — kérdezték többen is. A válaszból kiderült, hogy az évszázad végéig olyan demográfiai változásokkal kell számolni, mely kérdésessé teszi: ki fogja megtermelni a nem aktív lakosság eltartását, beleértve a nyugdíjak folyósítását. Az elmúlt harminc évben rengeteg kórház épült. Talán mert a vezetők tudták, hogy Magyarország a betegek országa — mondotta szarkasztikusán az egyik felszólaló. — A látszatjólét fedezetét két, három mellékállás vállalásával teremtettük elő, aminek az lett a következménye, hogy idő előtt elkoptunk, kiégtünk. Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy az ép testben ép lélek mondásnak érvényt szerezzen? — Többek közt 400 tornatermet építettünk az elmúlt két évben. Annak az ifjúságnak, mely a helyünkbe lép — hangzott a válasz. — Mi nem a kórházakat akarjuk feltölteni, hanem a megbetegedéseknek elejét venni. Okos ifjúságnevelő politikával. Az elmaradt tb-járulékok befizetése aggasztja a társadalmat, s ennek a gyáli fórumon is hangot adott a lakosság. A felelősségre vonással kapcsolatban megtudtuk, mind gyakrabban fordul elő, hogy az ilyen tartozások fejében, fedezetként, a tb-intézet lefoglalja a tartozók ingatlanjait, s a felelős beosztásúak anyagi hátrányt szenvednek. — Drága a gyógyszer — panaszolták többen is. Pusztai Erzsébet nem a drágaságot, hanem a gyógyszerfogyasztási kultúránkat vitatta, mely egyaránt érvényes a betegre s a gyógyszert kiíró orvosra. Több odafigyeléssel, gazdaszemlélettel csökkenthető a gyógyszerfogyasztás, az esetek nagy többségében nem indokolt a csak drága gyógyszerek használata. Mindez tudatosítás kérdése, s talán eljön az idő, amikor a jelenlegi 33 milliárd forintnál kevesebbet kell kifizessen a tb gyógyszerár-kiegészítésként. A kétórásra tervezett fórum több mint három óráig tartott, s ha nem is mindent, de a problémák nagy részét sikerült tisztázni, amiért a lakosság nevében Gyimesi István polgármester mondott köszönetét a vendégeknek. Matula Gy. Oszkár Első hallásra meglepő :í' dolgot kért híveitől egy helybéli plébános. Azt szeretném — kezdte prédikációját —, ha csak mosolygó arcú embereket látnék a templomom padsoraiban. Meglepetésünket látva a pap meg is indokolta kérését. —A minap felkeresett egy idős asszony, s arról magyarázott hevesen, hogy nem érti a mai embereket. „Csak panaszkodnak, csak sírnak” — mondta a néni. — „Pedig kimondhatatlanul rosszabb volt a helyzetünk a háború után, és még ma sem tudjuk felmérni, mennyit is szenvedtünk az ostrom, a szovjet megszállás, a kommunista kiskirálykodás éveiben, évtizedeiben. S mégis, soha eny- nyi elkeseredett ember, soha ilyen méretű siránkozás, mint amit ma tapasztalok." —A bajon, a nehézségen pedig előbb-utóbb mindenkit, tehát hívőt és hitetlent is Pomázon Szerb nemzetiségi kiállítás (Folytatás az 1. oldalról) A görögkeleti templomokban a nők nem léphettek be az oltárhoz, így Pomázon is akadnak olyan hatszáz éves ikonok, amelyeket eddig még csak férfiak pillanthattak meg. A részletes beszámoló után a templom melletti (volt iskola) épület új kiállítótermében dr. Golub Iván, a Szerb Demokratikus Szövetség elnöke köszöntötte a Pomázi Baráti Társaságot, és ismertette a község hely- történeti, vallás- és nemzetiségtörténeti hagyományait bemutató kiállítást. A kiállítóterem létrehozását a helyi önkormányzat és a Nemzetiségi Etnikai Kisebbségi Hivatal is támogatta. Az elsősorban egyházi személyekhez kötődő képek, portrék és dokumentumok mellett a templomból kihozott legértékesebb ikonokat is közelről láthatták a helybéliek. Dr. Golub Iván felhívta a figyelmet a múlt században élt Golub György jegyző — püspöki archívumból eredetiből átírt — 1705-ből származó korabeli dokumentumára, melyen különböző keretjelzésekkel, illetve betűjelekkel az egyes dunántúli falvak katonai és falusi elöljáróinak azon nyilatkozatai láthatók, melyben jelzik, hogy nem állnak át a Rákócziak oldalára és hűségnyilatkozatot tesznek a Habsburgoknak. A szerbek ugyanis a Habsburg-ház meghívására jöttek Magyar- országra, s ugyanúgy kötődtek a kötelezettségeikhez, mint a privilégiumaikhoz. A katonai szolgálat fejében mindenféle dekrétumban rögzített jogukhoz ragaszkodtak, így a szabad vallásgyakorlathoz is. Mivel 1690-ben egyértelmű katonai kötelezettséget vállaltak a Habsburgok oldalán, 1704-ben Rákóczi felhívására, illetve Bercsényi tábornok többszöri megkeresésére sem álltak át... Dr. Golub Iván — a festményeket bemutatva — beszélt a Pomázon jól ismert Luppa családról, kiemelve Luppa Pétert, aki tizenkét évig volt országgyűlési képviselő, és a Szabadelvű Párt tagja, valamint a Luppa-szi- get birtokosa és jelentős fa- lukömyéki földbirtokok tulajdonosa is. Luppa Péter mérnökként is tevékenykedett, mielőtt országgyűlési képviselővé választották. Politikai tárgyú cikkei, útleírásai, illetve szőlőgazdasági, régészeti, történeti írásai megjelentek a Magyar Néplapban, a Vasárnapi Újságban, a Délibábban és a Napkeletben. Nadina néni — aki Luppa Péter egyik leánytestvérének unokája — kedves megemlékezést olvasott fel egy korabeli lapból: „A legnagyobb parlamenti viharok idején egy szelíd lelkületű honatya a dunántúli rózsáskertjéből nagy halom rózsát hozott fel a magyar képviselő házba, és földíszítette vele a miniszteri asztalokat: a kormánypárti és ellenzéki padokat egyaránt. Egyszerre derült lett a komor terem, mindenki örült a színes, illatos figyelemnek. Egykori politikai krónikások följegyezték, hogy mintha a vita heves hangja alábbhagyott volna: rózsás- kertben bajos veszekedni. Jegyezzük fel a derék kormánypárti honatya nevét, úgy hívták: Luppa Péter.” T. Á. >• A Magyar Ut nem párt / Csurka István Erden Nem pártot, hanem a koalíciós pártok alatti mozgalmat akarunk kiépíteni — szögezte le Csurka István az érdi Magyar Út körök első' találkozóján, amelyet — tekintettel a nagy érdeklődésre — az eredetileg meghirdetett helyszín, a Polgárok Háza helyett a művelődési házban tartottak meg péntek este. Az összejövetelen előadást tartott Réti Miklós, ceglédi országgyűlési képviselő, és műsorvezetőként részt vett Győri Béla, a Vasárnapi Újság leváltott főszerkesztője is. Csurka István ismertette a mozgalom alapgondolatait és célját. Az elmúlt évek és a rendszerváltozás eddigi tapasztalataiból (például a kormánypártok, a nemzeti erők, a valódi rendszerváltozás híveinek a sajtóból és a rádióból történt következetes kiszorításából; a régi-új baloldal és az általa uralt sajtó ellenséges, botránycsináló magatartásából) okulva a Magyar Út azt tűzte ki célul, hogy fönntartja a valódi rendszerváltoztatás igényét, hozzájárul a nemzet valódi újjászerveződéséhez és a magyar kultúra megőrzéséhez, fejlesztéséhez. — A baloldali egyedural- mú tájékoztatás a biztosítéka annak, hogy a most még úgynevezett liberálisok hatalomra kerüljenek, és — mint a történelem folyamán már annyiszor — átváltozzanak. Ezúttal persze már ügyesebben, mint eddig. Úgy kerül majd minden az ő kezükbe, hogy a nép észre sem veszi, mert — mivel (eltekintve néhány nagyon ritka kivételtől, mint pl. a Pest Megyei Hírlap) övék a sajtó is — azt hitetnek el, amit akarnak. Ellenőrizhetetlenek lesznek, úgy lesz diktatúra, hogy nem is tudjuk majd: élhetnénk másként is. Réti Miklós előadásában szintén a magyar kultúra fejlesztésének fontosságára hívta föl a figyelmet. Egyházi iskolákra igenis szükség van — mondta. Fontos, hogy a vidék értelmiségének legyen megfelelő szak- képzettsége, hogy ellenőrizni tudja a gazdaság irányítására egyedül jogot formáló úgynevezett szakértőket. A magyarságtudatról szólva a képviselő megjegyezte: a nemzeteknek van karakterük, és aki azt mondta, hogy nincs, az is tudja, hogy ez nem igaz. Európa nem massza. A magyar például jellegzetesen befogadó nép. Ma, meggyötörtén, szegényen is tud adni, segíteni. Befogad származástól függetlenül mindenkit, aki magyarnak vallja magát, és nem magyarellenes. Nem fogadja be azonban egyelőre azokat, akik kozmopolitának vallják magukat, akik nem is akarnak tartozni sehová, akik nem kívánnak otthont. Nekik nem érdekük megvédeni a Szigetközt, vagy hosszú távra tervezni, építeni. Ők önmagukért és a pillanatért élnek. Ha ezt az ideológiát sikerül elfogadtam/, annak eredménye lesz az „ideiglenes”- ség szemlélete, és a pillanatnak élésből, az önzésből következően a komformiz- mus, a magyar kultúra halála, az egymást taposó törte- tés. A Magyar Út mozgalom elsőrendű célja tehát a magyar kultúra és a valódi értékek őrzése. Az összejövetel végén Csurka István megemlítette, hogy 13-án tartják a Magyar Út körök első országos összejövetelét.- Demeter átsegít az Isteni Gondviselés. Am azt egy percig se higy- gyük, hogy elegendő csak várni az égi csodát — mondta a híveknek címezve, ám az idős asszony szavaira válaMosoly szólva a plébános. — Tenni kell azért, hogy megtaláljon bennünket a segítő kéz, ki kell használnunk a Teremtő által kapott képességeinket, kamatoztatnunk kell a szorgalommal megszerzett tudásunkat, s meg kell tenni minden lehetséges emberi erőfeszítést ahhoz, hogy a Gondviselés egyengethesse földi utunkat. Mosolyogni csak az elégedett ember tud. Az a mező- gazdasági munkás, aki képes hajnalban felkelni jószágaihoz, vagy az a gazda, akit a delelő nap is tevékenységben talál, vagylés az a pedagógus, aki a szabadidejében végzett munkájáért elsősorban nem a pénz, hanem a gyermeki öröm formájában érkező fizetséggel elégszik meg, illetve az a polgármester, aki — akár csak egy turnus hosszára is, de —fel tudja áldozni hivatását, ünnepnapjait, estéit a közösség előmenetele érdekében, esetleg az a politikus, aki képes újra és újra asztalhoz ülni ellenzékével (ellenlábasával), egyszerűen csak azért, mert bízik az általa képviselt ügy igazában. Megértem a plébánost, hogy csak ilyen mosolygó, azaz tiszta lelkületű, az emberi teljesítőképességben és az Isteni Gondviselésben egyaránt hívők után vágyik. Figyelni fogom ezentúl, ha magam is mosolyogva belépek egy templomba, hogy vajon hasonló szívű emberekre találok-e ott. Mailár Éva
