Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. FEBRUAR 8., HÉTFŐ Pomázon Szerb kiállítás A Pomáz Barátai Társaság szombaton — Jaksity Iván esperes vezetésével — meg­tekintette a görögkeleti szerb templomot és műtár­gyait, valamint az aznapra rendezett szerb nemzetisé­gi kiállítást. A barokk templom a köz­ség északkeleti, mélyen fek­vő részén, kőfallal _ kerített kertben található. Állítólag középkori romokra épült, de a görögkeleti szerb egy­ház feljegyzései szerint alapjait 1719-ben rakták le, s 1722-ben épült fel telje­sen. Jaksity Iván bemutatta az érdeklődőknek a belső berendezést, az énekespado­kat, a támasztószéksorokat, a püspöki trónt és az oltár egyes ereklyéit. A hideg el­lenére is szép számmal egy­begyűlt pomáziak megnéz­ték az ószláv nyelvű mise­könyveket, megtekinthet­ték az ikonosztáziont, mely faragott és részben aranyo­zott, emeletekre osztott és függőlegesen hét mezőre ta­golt faszerkezeten találha­tó. Az ikoncsoporton a töb­bi között Ábrahám áldoza­ta, Lázár feltámasztása, Jé­zus és Mária Magdolna, va­lamint az Angyali Üdvöz­let, fölötte pedig a Szenthá­romság faragott, baldachi- nos keretbe foglalt képe lát­ható. (Folytatása a 4. oldalon) Gyáli fórum a szociálpolitikáról Nyugdíjrendszer a századfordulóig Gyál vendége volt a hétvégén Pusztai Er­zsébet, akit ez alkalommal nemcsak mint a Népjóléti Minisztérium államtitkárát, de mint a község szülöttjét is köszöntötték a nyílt fórum résztvevői, köztük egykori ta­nárai, volt diáktársak, barátok. A politikus és orvos szemlátomást igen népszerű a vá- rosnyi községben, a nagyszámú közönsé­get mindazonáltal nem csupán a szimpátia gyűjtötte egybe szombaton, hanem az ál­lamtitkár asszony előadásának témája: a szociális igazgatásban végbement és vár­ható változások, valamint a nyugdíjrend­szer korszerűsítése a századfordulóig. A politikában csak kevésbé jártasok is tudják, hogy egy ország közhangulatát s a mindenkori kormány népszerűségét az ál­tala propagált szociálpolitika határozza meg. Talán épp ennek tulajdonítható, hogy ezen a területen éri a kormányt is a legtöbb bírálat. De vajon milyen mérték­ben megalapozottak ezek a bírálatok? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a gyáli fórum résztvevői. (Folytatása a 4. oldalon) Tőkés László Amerikában Tőkés László, a Király hágó­melléki Református Egyház- kerület püspöke amerikai egyházak meghívására az Egyesült Államokba uta­zott. Többek között Huston, Cleveland, New York, Mi­ami és Sarasota városokban tart igehirdetést, végül Wa­shingtonban a National Press Clubban sajtótájékoz­tatót tart. Clevelandben fogadja őt Mike White úr, a város pol­gármestere és a News CH5 televízió élő adásában be­szédet mond, melynek témá­ja az egyházak helyzete Ro­mániában, a magyar népcso­port állapota és a mai Romá­nia Ceausescu után. A be­szélgetést szerte Ameriká­ban több mint 150 kábeltele­vízió is átveszi. Tőkés Lász­ló püspök részt vesz egy an­gol presbiteriánus lelkészta­lálkozón is, melyen közel 50 igehirdető lesz jelen. Tőkés László a tervek szerint találkozik több ma­gyar s román egyesülettel, szervezettel, és ismerteti az RMDSZ III. kongresszu­sának munkáját, valamint az ott elfogadott határoza­tokat. Csurka István Érden Elhunyt la Charta Nagyfabecsült drámaírónk Körmagyaros virtussal nyi­latkozta a minap á la Charta: meg kell védenünk a de­mokráciát, akár életünk árán is. Ezt Petőfi sem mond­hatta volna szebben, az a Petőfi, aki tudvalevőén nem alkuszik. Becsületes ember e derék kijelentéssel csak egyetérteni tud. Egyetértenék vele magam is, ha nem lenne ebben a kijelentésben annyi álpatriotizmus, meg annyi álpátosz. Szóval, ha nem hangzana hamisan. Ma, idehaza efféléket hangoztatni merő anakroniz­mus. Kortévesztő, tehát időszerűtlen. Egyetértenék vele magam is, ha nem tudnám, hogy egyéb érdemei­ért tisztelt pályatársam összevéti a népakaratot a tévé- és rádió-, no meg a köztársasági elnöki akarattal — merthogy épp ennek kapcsán nyilatkozott. Művészt tudvalevőleg súlyra nem saccolunk, s be­csületének fokát alkotásain mérjük, ezért nem is bigy- gyesztünk ide minősítőjelzőt, de emlékeztetnem kell az aggódókat, hogy ebben az ügyben — teljességgel más következtetésre jutva — egy másik művész is nyilatko­zott a napokban. Most van aztán dilemmában az em­ber: melyik komolyságában bízzon. Azéban-e, aki szé­les gesztusok kíséretében mond hangzatos, színpadias szöveget, vagy azéban, aki a Golgota-keresztjéig kísér­te a kolozsvári Krisztust, s most töprengő, csöndes sze­lídséggel mond határozott nemet? Jómagam a halk til­takozónak adok nagyobb hitelt. Ez az agóniának álcá­zott aggodalom, ez a demokráciasiratás túl harsányra sikeredett. A haldokló — hogyne tudná ezt a színpadi szerző— nem ordibál, s nem kiált bosszúért. A haldok­ló suttogva védi szíve maradék javait. A mester drámai jelenete ezúttal bohózatba fulladt. Ez az „életünk árán”éppoly hamis, ártalmas és nevet­séges, mint ama hajdani „patakvér”. Paizs Tibor ...nem tudnak felejteni’ Őrbottyáni siratófal Az újságíró döbbenten áll az események hallatán, nem kér­dez semmit, csak jegyzetel, jegyzetel három hosszú órán keresztül, és amikor vége szakad a panaszáradatnak, ak­kor is csak annyit tud mondani a reményvesztett emberek­nek: tisztelt polgárok, miért hallgattak hosszú hónapokon át, miért nem beszélik meg gondjaikat az önkormányzat helyi képviselőivel, miért nem hallatják hangjukat? A Magyar Ut nem párt Csurka István, Réti Miklós (ceglédi országgyűlési képviseld') és dr. Urbán László MDF-elnök az érdi Magyar Út körök első' találkozóján. A több száz érdeklődő előtt Csurka István ismertet­te a Magyar Út mozgalom céljait. Tudósításunk a 4. oldalon. Hancsovszki János felvétele Mensáros László Mensáros László Kossuth- és Jászai-díjas kiváló művész éle­tének 67. évében vasárnap el­hunyt — tudatta a gyászhírt a Magyar Távirati Irodával a Madách Színház. * Amikor felolvastam a verset, amelyet Neked írtam: „Ha áttör majd a palánkon a szó, / a kerí­tésen, mely mögött Te vagy, / hol a falakról már hullni kezd a mész, / és kivillog a téglák fogso­ra’’... Szólt hosszan a vers — nem érdekes!. — és akkor Te könnyes szemmel mondtad: hoz­zád egy,költő egyszer már írt verset. És levetted a kötetet a polcról, fölütötted és olvastad. (Hangod felejthetetlen!) „Ma­gasban ülsz, lábad keresztbe ejt­ve orcátlan elhagyod magad. Al­kalmat adsz és mintha rendjén volna a lámpa fénye majd beléd tapad”... Pilinszky János írta. „Magasban ülsz"... Mindig is- ott voltál, de most lámcsak, egész magasra mentél. Lehetet­len. hogy ne a Mennyországban kapj méltó helyet. Nyugodj béké­ben, Laci bácsi. Vödrös Attila — Őrbottyánban félnek az emberek, azért hallgatnak — mondja az egyik idős férfi. — Azt ugye maga is tudja, hogy ne szólj szám, nem fáj a fejem. Hát erről van szó, tisztelt uram. Az emberek nem felejte­nek, nem tudnak felejteni. Úgy érzik, hogy Őrbottyán­ban nem változott semmi, szenvedélyesen sorolják a vélt vagy valós sérelmeket. Harminchárom polgár jelent meg a hét egyik estéjén a Kvassay Jenő Klub szokásos rendezvényén, amelyen kép­viseltették magukat a Kertba­rát Kör, a Gazdakör, a Falu­fórum és a helyi Kisgazda- párt képviselői is. A helyi ön- kormányzat részéről nem volt jelen senki, lehet, hogy nem is tudtak a rendezvény­ről hivatalosan, utólag vi­szont sajnálhatják, mert érde­mes lett volna meghallgatni harminchárom ember vélemé­nyét. Az újságíró nem kommen­tálja az elhangzottakat, nem mond véleményt, csupán köz­li a panaszáradatot. — Emberek, most már olyan helyzetben vagyunk, hogy legalább szabad beszél­nünk. Éppen ezért megkér­dem, ki az a vevő, tiki meg akarja venni az Úrrétet? Azt is tudni szeretném, hogy ki volt hivatalos a jelenlévők kö­zül az önkormányzati megbe­szélésen és mi hangzott ott el? — Én nem adom el az Úr­rétet! — állítja az egyik hölgy. — Nem is a tied, hogy ad­hatnád el? — tromfolják le. — A tsz akar földet eladni a betéti társaság szomszédsá­gában lévő területekből. De ezt nem teheti meg, mert az a részarány-tulajdonosoké. — Mondjatok, amit akar­tok, én nem adom el a földe­met. — Mindenki azt csinál, amit akar. Ha nekem van egy hízóm, akkor vagy eladom, vagy levágom. Ez az én dol­gom, értitek? Egy angol tulaj­donos megvenné a területe­ket a résztulajdonosoktól, hogy tudjon terjeszkedni. Ezért kerestek fel minket. Ez egy lehetőség. — Ez a te dolgod, az enyém meg az én dolgom. Nem adom el! (Folytatása a 6. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom