Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06 / 31. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 6., SZOMBAT 5 Koncepciós feljelentés, avagy jogos fegyelmi Jó volt az előkészítés Felemás állapot Pécelen A polgármestert a megbeszélt időben hivatalában találtam Pécelen. Igaz, előre megállapodtunk e találkozóban ám a legutóbbi napok eseménye után azon sem lepődtem volna meg, ha Teleki Gyula ajtajára azt írták volna ki: felfüggesztés miatt hivatalától távol tartózkodik. Ezt javasolta ugyanis a képviselőtestület többsége. Csakhogy a polgármester jogellenesnek minősítette az ellene kezdeményezett fegyelmi vizsgálatot... * Éppen a napokban számoltunk be arról, milyen ellentétek nehezítik meg e Pestközeli település életét. Kimondva, s olykor kimondatlanul is zömében politikai színezetű csatározások folynak itt. Ez tulajdonképpen rendben is lenne: formálódó demokráciánk velejárója, hogy a tanulóidőt mindenkinek — a hivatalt viselőnek, s az azon kívül rekedőnek is át kell vészelnie! A baj csak akkor kezdődik, amikor a pártérde- kek-harcok tiszta emberi cselekedeteket, eszméket, törekvéseket deformálnak, vagy veszik el azoknak eredetét, értékét. Erről volt szó a már említett írásban is, ahol egy többségében MDF alapítású társadalmi szervezet minduntalan ellentétbe került a más pártállású önkormányzati vezetés egyik beosztottjával. Ugyanakkor az hamar kiderült, hogy a kérdéses Szeretet Szolgálat Ház megépítése, a visszavont, majd újra megadott hatósági engedélyek sora sokkal mélyebbről hozta felszínre a helyi politikai ellentéteket. Az ellenségeskedés tetőpontján a 19 fős képviselő- testület 12 tagja azt kezdeményezte, hogy indítsanak fegyelmi vizsgálatot a polgár- mester ellen, sőt amíg ez a procedúra tart, függesszék is fel őt hivatalából. Az indok: hiányzik az idei költségvetés, bizonyos pénzek átcsoportosításáról rendre nem közösségi, hanem egyszemélyi döntések születnek, mást akar a hivatal vezetője, mint ami a közösségnek kellene... Mit mond a vádakra a polgármester? — kerestük meg Teleki Gyulát hivatalában. — Egyértelműen koncepciós jellegű fegyelmi ügynek tartom azt, ami a testület legutóbbi ülésén történt — mondja magabiztosan. — Olyan vádpontokban marasztalt el a tizenkét képviselő, amelyekben nem tartom magam hibásnak, vagy bűnösnek. Először is; egyáltalán nem maradtam el az idei költségvetés elkészítésével, arra még e hónap végéig van időm. Ugyancsak csúsztatás, hogy több tízpiilliós hiánynyal zártuk a tavalyi évet. Miként a hivatali éveim alatt eddig is gyakorlat volt, tavaly is többlettel (70 millióval) léptük át az új esztendő küszöbét. Egy biztos — folytatja Teleki Gyula —, sok az ütközés a testületben amiatt, mit és hol ruházzunk be Pécelen. Míg a helyi gimnázium igazgatója saját intézményének bővítését tartja fontosnak, jómagam az új vízmű átvételére, és egy másik óvoda létrehozására, illetve a csatornahálózat bővítésére, útépítésre, stb. költeném a rendelkezésünkre álló pénzt. Ezek persze nem csak a saját elképzeléseim: a helyi lakosság egy része is megerősít engem elhatározásomban, hogy például többet érnénk egy uszoda megépítésével, mint egy mások által javasolt, ám nagyon drága tornacsarnok kialakításával. Természetesen e fenti küzdelem ezzel nem zárult le: a felek nem tették le a fegyvert, várják a különféle vizsgálóbizottságok megállapításait, tovább küzdenek ki-ki a maga vélt, vagy valós igazáért. A polgármester jogellenesnek minősítette a képviselőtársak indítványát, hogy függesz- szék fel állásából. Jogorvoslásért a köztársasági megbízotthoz fordul. A fegyelmi vizsgálat kezdeményezői pedig abban reménykednek, hogy az eképpen felszínre hozott ügyek révén — ha nem is a várt módon, belülről, hanem településen kívülre kerülve, országos hatáskörben — de végre oldódhat a jogtalanságok, illetve a vélt és valós mulasztások okozta bizonytalanság. Egy biztos: ilyen tényleges, illetve képletes ex-lex, azaz törvénytelen (törvényen- kívüli) állapotban nem létezhet sokáig Pécel! Mailár Éva 103. születésnap Veresegyházon Jó egészséget Zsuzsa néni! Faggatom, hosszan kérdezgetem a napokban 103. esztendeje született Zsuzsa nénit arról, mire emlékezik vissza legszívesebben e több mint évszázados élet- útból, ám ő azt egyre csak hajtogatja: mindig dolgoztunk. Bizony kissé szégyenkezve hallgatom a mai öregeket: mennyire másak ők, mint mi, a mi gyermekeink, mennyire más értékek voltak a meghatározók az ő életükben, mennyire más élmények hagynak maradandó nyomot, s vésnek a korral csak tovább mélyülő barázdát az öreg arcokra, mennyire másnak — számunkra sokszor kevésbé értékes dolognak — tudtak, tudnak ők, a megfáradt idős, tapasztalt emberek örülni... így van ezzel Mórocz Istvánná, Veresegyház életvidám, örökmozgó Zsuzsa nénije, akiből kérdezés nélkül is csak úgy ömlik a szó. Természetesen, s ez is az öregek sajátja — nem arról mesél, mi történt vele a megelőző napokon, vagy hogy mit vár a holnaptól. Sokkal inkább régi, csak általa felidézhető élményeket említ. — Emlékszem — kezdi a regélést — pár éves kislányka lehettem amikor elárvultunk. Meghalt az édesanyánk, s négy testvéremmel magunkra maradtunk. Apánk nevelt fel bennünket, ám gyermekkoromból így is arra emlékszem, hogy mindig nagyon boldogok voltunk. A munka. Ez tette ki mindennapjainkat. Hét éves voltam, amikor már nekem is kezembe adták a kapát. Aztán azt is gyakran fel-felidé- zem, hogy kendert fosztottunk, esténként meg kukoricát morzsoltunk. így telt el a gyermekkorom. Majd 20 évesen bekötötték a fejemet, asszony lettem. Bizony, csak akkor vettem észre, hogy még bálban sem voltam... Jöttek a gyerekek. Ötöt szültem, az utolsót akivel ma is együtt lakom, 45 éves koromban! Hogy hány unokám, dédunokám, vagy ükunokám van, azt ne is kérdezze! Meg nem tudom számolni őket. Meg különben is, szerteszét élnek az országban. A legidősebb lányom pedig már 83 éves. így csak egy-egy levél érkezik ünnepekre, a nyaralásból. Megritkultak a személyes találkozások is. A Virág családban — ez Zsuzsa néni leánykori neve — mondhatni hagyománya van a hosszú életnek. Édesapja is, s testvérei közül többen is szép öregkort éltek meg. Mi a titka a nyolcvan—kilencven évnek? Nehéz megfejteni, s e „rejtvényben” Zsuzsa néni egyáltalán nem segít. „Észre sem veszem ezt a sok évemet” — mondja mosolyogva, s ismét belekezd egy gyerekkori emlék mesélésébe. Majd — s ezért megint csak alig kell unszolni — dalra is fakad: „Kék nefelejcs, virágzik a tó partján...” — énekli Zsuzsa néni vidáman, köny- nyedén, mosolyogva, egy tisztességgel ledolgozott, végigélt évszázad számára hihetetlenül könnyű terhével vállain... Boldog születésnapot Zsusza néni! M.É. Üllőn is főzik a sört Várják a nyarat Egyre szaporodik a magánserfőzdék száma megyénkben éppúgy, mint az ország más területein. Zsámbokon néhány hete adtak át egyet, s Üllőn is nemrég nyílt meg a Blonder Bier háziserfőző üzem. — Az ötlet az öcsémtől származik — mondja az egyik tulajdonos, Nagy Pál. — O mielőtt munkanélküli lett a vendéglátóiparban dolgozott. Sikerült rábeszélnie engem is, s ketten belevágtunk a vállalkozásba. Nem volt könnyű. Rengeteg hitelt kellett felvennünk. Ráadásul ősszel indultunk, s mint az köztudott: a sörnek szezonja van, nyáron fogy a legtöbb. Most még csak hárman dolgozunk itt, de ha beköszönt a meleg, s felpezsdül az élet, biztosan több munkaerőre lesz szükségünk. A nyár végére fog eldőlni: beváltja-e az ötlet a hozzáfűzött reményeket. Természetesen az igazi az lenne, ha serfőzde mellett nyithatnánk egy saját sörözőt is, ám ennek jelenleg anyagi akadályai vannak. Persze minden másképp lenne, ha az induláshoz nem kellett volna hitelt kémünk, hanem rendelkeztünk volna elegendő tőkével. Ám ha megint olyan meleg lesz a nyár, mint tavaly, akkor keletje lesz a sörnek és mi is egyenesbe kerülünk. (nádai) Emberségből: jeles az árverésen Földárverések alkalmával egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem csak a licitálni kívánók vesznek részt az árverésen. Sőt, nem csak az adott községből jönnek az érdeklődők, hanem a szomszéd településekről is. így mire rájuk kerül az árverés sora, addigra már sokkal tájékozottabbak, nagyobb rutinra tesznek szert a licitálásban. Ez volt a helyzet Zsámbékon is, ahol a hét elején tartotta a Kárrendezési Hivatal az első árverést. A zsámbéki árverés különösen érdekes volt, ugyanis az emberségnek olyan ritka példáját láthattuk, mellyel mindeddig a megyénk árverésein nem találkozhattunk — mondta Sztáray Mihály, a hivatal vezetője. Egy erdősáv egyik oldalán volt egy két hektáros földdarab, közvetlenül a termelőszövetkezet földje mellett. Hajdú József erre licitált, s meg is vette ezt. Ám a tsz-ben még van egy 195 aranykorona értékű résztulajdona. Nagy István, az Új Élet Tsz elnöke azonnal kijelentette: — Garantálom, hogy Hajdú bácsi a most megvásárolt 2 hektáros földje mellett fogja megkapni az 195 AK-t, így egy darabban lesz majd a földje. Ezután az erdősáv másik oldalán fekvő tábla került kalapács alá. Erre tizenegyen jelezték vásárlási szándékukat, köztük Hajdú József is. Megegyezés nem született, tehát az árverést vezető dr. Fogd Mihály- aranykoronánkénti 3 ezer forintos árat 100 forintonként csökkentette. 500 forintnál 11 tárcsa magasba lendült. Mivel a megvenni kívánt AK értéket fedezte a föld AK értéke, nem kellett a licitet magasabb áron megismételni. A megvásárolt földterületek elosztásának sorrendjében szintén nem volt megegyezés a felek között. Azaz, sorsolás útján kellett eldönteni: az egyes vásárlók hol kapják meg az őket illető földet. Mielőtt azonban kalapba kerültek volna a cédulák, tízen egyhangúan úgy határoztak: legyen az első Hajdú József, s csak köztük legyen sorsolás. Az emberségnek ez az újabb megnyilvánulása lehetővé tette, hogy Hajdú Józsefnek minden földje egy darabban legyen. — Már túl idős vagyok ahhoz — mondta kérdésünkre Hajdú bácsi —, hogy magam műveljem a földem. A lányom a fővárosban óvónő, tehát ő sem tudja megművelni. Ezért a tsz-nek fogom bérbe adni. Nagyon örülök, mert az a föld, mely anyai ágon nekem járt, s 30 évvel ezelőtt elkobozták, most újra az enyém. Az árverés egyébként elejétől végéig simán, gördülékenyen zajlott. A több, mint negyven árverező mindegyike új földtulajdonossá vált. (Nádai) A budakalászi varázsló A fának lelke van Patyi Tibor sokoldalú mesterember. Eredetileg vasesztergályos, de emellett kitanulta a villanyszerelést, az automatikát, a hidraulikát, s kőművesként is megállja a helyét. — Arany keze van — mondják róla az ismerősök. — Képes az élettelen fába is lelket lehelni. — Valójában mi az amit csinál, illetve mire szól a jogosítványa? — Lakberendezési- és ajándéktárgy gyártás. Az egyszerű kenyérvágó és sza- lonnázó deszkától kezdve a faragott bárasztalig mindent csinálok. Szalvétatar-,, tót, kenyérkosarat, italtartót, lábosalátétet, fésülködő asztalt, cipős szekrényt, előszobafalat, fogast és... szóval 18—20 féle eszközt, tárgyat, bútort, de bármilyen egyedi megrendelés" is elvállalok. Kérésre megtervezem, vagy rajz után elkészítem. Bár még nem kértek rá, de ha valaki azt mondaná, „koppintsak” le egy 15. századi faragott széket, az sem fogna ki rajtam, el merném vállalni. — Kitől tanulta a fa megmunkálását, s a tervezést? — Senkitől. Rááll a kezem a szerszámra, s van némi fantáziám is. Ennyi az egész. Szerintem az ilyet nem lehet megtanulni, legfeljebb ellesni egy-egy fogást. A fának — és minden más anyagnak — lelke van. Ezt kitapintani velünk született képesség. Patyi Tibor 1990-ben alapította a „céget” a budakalászi László utcában, a családi házból „lopott el” egy háromszor három méteres szo- bácskát. Mint mondja, pepecselve dolgozik, mert ez a fajta famegmunkálás munka- és időigényes. Viszonylag kevés terméke jut piacra, zömében az sem a hazai vásárlókhoz. Árusítási engedélye nincs, ideje legkevésbé, hogy maga járjon a piacra. Egy Győr környéki kiskereskedő a határmentén forgalmazza a Patyi-féle portékát, melyre felfigyeltek az osztrák sógorok. — Nem gondolt arra, hogy terjeszkedjen, esetleg bevonjon mást is az üzletbe? — Üzlet? Túl kalmár íze van ennek a szónak. Nem vagyok híve a szériagyártásnak, és nincsenek meggazdagodási vágyaim. Amit megcsinálok, azért nem kell pironkodjam, és viszonylag tisztességesen megélek belőle.-matula-
