Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-05 / 30. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. FEBRUAR 5., PENTEK Kedvence a matek és a magyar Igazgatóhelyettesünk bemutatkozik Üzenet Nyikorgiából Bere Lászlóné tanárnőből nemrég gólya-igazgatóhelyet­tes lett. Beszélgetésünk során a változás okáról és terveiről kérdeztük. —Hogyan lett igazgatóhe­lyettes? — A kollégáim egy része ja­vasolt. — Nem sajnálja, hogy keve­sebb óraszámban tanít? — Nagyon sajnálom, csak négy órában tanítok már, az az igazság, hogy ez egy más szak­ma. . — Mik a feladatai? — Vannak dolgok, melyeket feltétlenül meg kell csinálni: fontos döntések, fejlesztések, a kollégák dolgainak segítése. — A családja hogyan fogad­ta az új beosztását? — Amíg nem tudták, mivel jár, semlegesen, de már nem po­zitív a hozzáállásuk, kevesebb idő jut a családomra. — Van gyereke? — Egy hatéves fiam, Laci és egy kilencéves lányom, Viki. —Mit csinál szívesen a sza­badidejében? — Imádok olvasni, kertész­kedni, s ha jó a társaság, táncol­ni. — Milyen stílusú könyveket olvas szívesen? — Karinthyt, krimiket, verse­ket.-— Milyen autója van? ■ —Egy foltos, kétütemű Tra­bant. — Milyen autót szeretne? — Egy kis fogyasztású japán autót. — Mi a kedvenc együttese? — Beatles, Showaddy- waddy, Shadows. — Szeret utazni? — Csak szeretnék. — Hova utazna legszíveseb­ben? — A Távol-Keletre. — Melyik a kedvenc színe? — A piros és a benettonzöld. — Hol szerzett diplomát? — A József Attila Tudo­mányegyetemen. — Mi volt a kedvenc tantár­gya? — A matek és a magyar. — Mikor határozta el, hogy tanítani fog? Gólyabáli módi Megszoktuk már, hogy a női divat mindig egyformán hol ilyen, hol olyan. Nincs ez másképp most sem. Lássuk csak a téllel milyen módi köszöntött be a hölgyek körében. A ruhák vonalvezetése kissé férfias, a vállak tömöttek, de általában nem haladják meg a bejárati ajtó szélességét. Cipzár­ból 8-10 folyóméter van bevarrva. Díszítésként csat, gomb, patent — háromnegyed kiló. A szoknyaforma igen széles skálán mozog, a „MOSTHA- SADTEL” megoldásútól az „EGYLÉPÉSSELMÖGÖTTEM- JÖN” szabásúig, és a gömbig minden hordható. Az öv lehet kenderkötésből, kutyapórázból, szőnyegpadló­ból, bizományiból. A fő, hogy nyomorgasson, vagy lazára eresztve mindenüvé beakadjon. A nadrág szárának a hossza nem változik, továbbra is a FÖLDÖNHÚZÓS és a LÁBSZÁRKÖZÉPIGÉRŐ van ér­vényben. A színeket illetően a tömegközlekedési járműveké variálha­tó a fegyveres erők egyenruháiéval. Lábbelit kétfélét lehet látni. Az egyik, amiben lehet járni, a másik, amiben nem, de azért megpróbálják. A cipősarok álta­lában 4—20 centiméter magas. Előfordul sarok nélküli is, de az papucs. Hajviseletben, az AHOGYÁLLÚGYÁLL és az ELFE­KÜDT forma dívik, bár sokan hordják a FÉLREHORDAZ- OLLÓ fazont is. A hajszín minden esetben a férjnek, a főnök­nek (osztályfőnöknek) és a terepviszonyoknak megfelelő le­gyen (de többnyire nem az). A csuklón jól mutat a befőttesgumi, a gipszkötés, a szatyor­fül. Nyakban az igazgyöngy, az igazműanyag, a biciklilánc. A körmön divatos a kalapáltszín, a szájon a piros egyszerű­en nevetséges. Az idei téli divat a szokásosnál is hosszabb életűnek ígérke­zik. Nincs kizárva, hogy eltart egészen a tél végéig. Sportcsillagok A sportvilág még mit sem tud róluk. Zavarbaejtó'en tökéle­tes hírszolgálatunk révén azonban máris bemutatjuk a jövő néhány nagy egyénisé­gét. Első számunkban Paraf- fa Pipa, olasz ökölvívót mu­tatjuk be. Elszegényedett mortadel- lai tűzikovács család legki­sebb gyermeke. A súlyos nél­külözések miatt neki már ka­lapács sem jutott, így aztán puszta kézzel kellett ütnie a vasat, egészen addig, amíg az meleg volt. Amikor már kellően megerősödött csöpp, nyi ökle, akkor a testvéreit kezdte ütni, és attól kezdve ju­tott neki kalapács. Ennyit a változatos diákévekről. Jelenleg az Olasz Állam­vasutak alkalmazottja, mint ütköző. Zsenge kora ellenére számos profi ajánlatot ka­pott, ám a kis Pipát egyelőre nem érdekli a dohány. Eddig egyszer mérkőzött és mindany- nyiszor győzött. Mindössze egyszer szenvedett vereséget. Az oldalt A CEGLÉDI KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA tanulói írták — Már az általános iskola első osztályában. — Hol tanított először? — Itt. — Mi a véleménye az első­sökről? — Sajnos nem tanítom egyik osztályt sem, de jólesett, hogy találkoztam egy-két ismerős névvel a tavalyi levelezőver­senyről. — Ön szerint hogyan sikerül­tek a gólyanapok és a gólyabál? — Nagyon tetszett a renge­teg izgalom, szépen kezdődött, jól sikerült, de a város érdeklő­dése kisebb volt a vártnál. — Mi a véleménye az új isko­laújságról? — Nekem nagyon tetszik, aranyos, szépen kivitelezett, re­mélem, hogy úgy folytatódik, ahogy elkezdődött. Lapzárta előtt hallottuk a hírt Aranka nénitől, hogy először ötéves korában volt szerelmes, amire emlékszik, de lehet, hogy előbb is... Csicsári András és Kerepeszki János I. C osztályos tanulók Abszolútumok — Ki az abszolút katona? Aki a csatába görbe kard­dal megy, hogy a kanyar­ban is harcolhasson. — Ki az abszolút humo­rista? Aki a szomorúfűzt is fel­vidítja. — Mi az abszolút techni­kai zavar? Ha a lépcső elromlik és liften kell felmenni. Mostanában folyton nyikorog valami, és ez fantasztikus kel­lemetlenséget okoz személyi­ségemnek. Szinte már úgy ér­zem magam, mintha egy új földrészen lennék: Nyikorgiá- ban. No ekkor olvasd története­met! Évzáró ünnepély. A tavaszi kiránduláson tanúsított hőstet­tem jutalmaként (halvacsorát biztosítottam az ürgék részére, ugyanis én hoztam el a boltból a szardíniákat) személyesen húzhattam fel a zászlót. (A csi­gákat elfelejtették megolajoz­ni!) Nekikezdtem. Úgy nyikor­gód a szerkezet, hogy az igaz­gató füldugó helyett radírokat dugott a fülébe. (1. sz. intő!) Egy nagyon kedves egykori cserkész bácsi jött el, hogy osz­tályunkkal beszélgessen a hős­korról. Egy-két régi lemezt is hozott. Ezermester lévén en­gem bíztak meg a lemezjátszó kezelésével. Meghatódtam... olyannyira, hogy a 33 1/2 for- dulatú hanglemezt a 45-ös for­dulatra tettem. A rádió gyer­mekkórusa úgy szólt, mint egy egérkórus Az egér naplójá­ból című mesefilmben. Az osz­tály vinnyogni kezdett. Az ofő pedig írni... az ellenőrzőmbe (2. sz. intő). Most már csak felsorolás következik. A szakfelügyelő látogatásakor én voltam a he­tes. Előkészítettem a vendég­nek a széket, ami nyikorogva összedőlt, amikor ráült (3. sz. igazgatói intő, szabotázs cí­mén). De kaptam intőt a nyi­korgó ajtóért, tábláért, és ének­órán a saját nyikorgó hango­mért, de ez utóbbi legalább szándékos volt! Akrobatika a földön járva Tízévesen első volt Agyrázkódás VB előtt Iskolánk egyik sportoló­jával, Boros Erikával eredményeiről és idólte- osztásáról beszélget­tünk. — Hány éves korodban kezdtél el akrobatikázni? — Nyolcéves voltam. — Ki indított erre a pá­lyára? — A testneveléstaná­rom javaslatára kezdtem el tornára járni. — Honnan tudtad, hogy ilyen lehetőségek vannak? — A tanárom értesített róla. — Kik voltak a tanára­id? — Takács Katalin, Ott- leczné Kovács Klára és Váradi László. —jyiilyen versenyeket nyertél eddig ? — Magyar, mesterfokú, nemzetközi bajnokságot. — Melyik volt az első eredményes versenyed? Hány éves voltál akkor? — Magyar bajnokságon első helyezés, tízéves vol­tam. — Milyen élményeid kapcsolódnak a versenyek­hez? — Az egyik versenyről utaztunk haza repülővel és viharba kerültünk. Egy kicsit féltem, de szerencsé­re hamar elmúlt. Ez na­gyon megmaradt bennem. — Volt komolyabb sérü­lésed? — A világbajnokság előtt másfél héttel az edző­táborban, az egyik edzé­sen leestem és agyrázkódá­som lett. — Szeretnél továbbiba is foglalkozni ezzel a sporttal? — Igen, most is akroba- tikázom, addig, amíg úgy érzem, hogy megy. — Hogy telnek napjaid? — Délelőtt a suliban va­gyok. Hazamegyek, tanu­lok egy kicsit, aztán edzés. Megint tanulok, mondjuk 8-ig. Utána olva­sok vagy tévézek és lefek­szem. — Mennyit szoktál edze­ni? — Naponta két órát. — Van kedvenc ételed? — Sok kedvenc ételem van, nagyon édesszájú va­gyok. Kovács Zsuzsa I. B. osztályos tanuló Irígyli a kamaszokat Motyovszki Tibor tanár úr­ral interjút készítettünk azért, hogy megtudjuk, a hét­köznapokban milyen ember? — Mi a kedvenc étele? — Nagyon sok mindent sze­retek, de nincs kedvencem, ta­lán gyerekkoromban a tejbe- gríz volt. — Mi a kedvenc színe? — A fűzöldet nagyon szere­tem. — Hányas cipőt hord? — 43-asat. — Milyen zenét szeret? — Pink Floyd, Phil Collins, Whitney Houston, a Rap-en és a kemény rockon kívül min­dent. •— Mi a véleménye a kama­szokról? — Irigylem őket, mert jó ne­kik: fiatalabbak. — És az elsősökről? — Egyelőre jó a vélemé­nyem. — Szeret itt tanítani? — Igen. — Milyen tanuló volt? — Jó tanuló voltam, ötös. — Mi volt a kedvenc tantár­gya? — A földrajz.-— Csinált valami balhét gyerekkorában? — Az osztályfőnökünk szé­két bekentük ragasztóval, és a köpenye hozzáragadt. — Amikor elsős volt, szer­veztek gólyabált az iskolában? — Lehet, hogy volt, de nem hagyott mély nyomot bennem. — Mit vár ettől az évtől? — Szeretnék sikeresen leál- lamvizsgázni. — Mióta bajuszos? — Amióta kinőtt. — Milyen kocsija van? — „Gyönyörű szép” 13 éves Lada. — Van gyereke? ' — Hatéves Tibi, és a négyé­ves Nóra. —Játszott hangszeren? — Tíz évig zongoráztam. — Mikor volt először szerel­mes? — Azt hiszem, nyolcadik osztályos koromban. Élet és irodalom Őrsöt alakítottunk — Ali baba és a negyven rabló Rossz lett a bizonyítványom — Bűn és bűnhődés Foci a téren, utána haza — Piszkos Fred, a kapitány Új lány jött az osztályba — A szőke ciklon Apu kiküldetésbe megy — Két évi vakáció Nagykorú lettem — Most és mindörökké Nem kaptam biciklit a szülinapomra — Füstbe ment terv Csak ne feleljek matekból — A Reményhez Az első huszonöt év — meghívó helyett — 1965 áprilisában valami el­kezdődött a gimnázium mö­gött, a Széchenyi téren. Az akkor már évek óta üresen álló Jelken hirtelen nagy lett a sürgés-forgás. A járó­kelők naponta többször is megállták, s kíváncsian fi­gyelték az ott folyó munká­latokat, a szabályos téglaso­rokat rakó kezeket, a föld­ből kinövő falakat, a helyük­re kerülő ablakszemeket, a hatalmas darukezet. Aztán elcsendesedett a gépek zaja, elvonultak az építők, el a műszakiak. S a hirtelen támadt csendben a bejárati ajtó fölött helyére került egy címeres tábla, va­lahol az épület belsejében megszólalt egy csengő, és 1968. január 3-án megkez­dődött a tanítás a Közgazda- sági Szakközépiskolában. Negyedszázad telt el azó­ta a januári nap óta. A nagy történelmi évfordulók mel­lett eltörpülő, de számunkra — itt tanítóknak, tanulók­nak — mégis sokat jelentő 25 évünket szeretnénk emlé­kezetessé tenni, méltókép­pen megünnepelni. Ezért várunk mindenkit jubileumi diákhetünk ren­dezvényeire! Reméljük, hogy sok volt diákunk sze­me csillan majd fel a diák­hét hallatán, a programok láttán, közülük sokan vesz­nek majd részt a születés­nap kapcsán meghirdetett pályázaton, veszik majd kézbe a 25 év krónikáját tar­talmazó évkönyvünket. Hisz- szük, hogy március 26-a délelőttjén szűkek lesznek iskolánk termei, amelynek padjai egy kis beszélgetés­re, emlékidézésre, „óraláto­gatásra” már délelőtt vissza­várják régi gazdáikat. Bízunk abban, hogy nem lesz egyetlen üres szék sem a március 26-án 18 órakor kez­dődő Gálán. A Ceglédi Kos­suth Művelődési Központ­ban megrendezésre kerülő műsorban fellépnek régi és mai diákjaink. Ezen az estén a jelenlevők felidézhetik a régi iskolabálok hangulatát is. Sok szurkolót várunk március 30-a délutánján a Sportcsarnokba, ahol tegna­pi és mai diákok mérik ösz- sze erejüket a focipályán a tanárok csapatával. Ünnepiünk tehát, s ünne­pelni hívunk mindenkit, aki tanárként, diákként vagy akár csak vendégként meg­fordult iskolánkban. Vá­runk mindannyiótokat, hogy teljes legyen az ünnep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom