Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

PEST MEGYEI HÍR, SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 1.. HÉTFŐ Elég egyszer rossz munkát végezni f~ s' Kockázat nélkül nincs siker Jávánkról döntünk A megegyezéssel mindenki jól jár Kisvállalkozók szállóigéje: nincs nehezebb, mint sok apró pénzből megkeresni a becsületes kenyeret. Ezt vallja Kiss József is, aki sok mindent csinált már életé­ben, aztán felbátorodva a kormány vállalkozásösztönző' politikáján, 1990-ben megnyitotta az autószervizét. Trabant-reneszánsz Pécelen. Kiss József nem válogat a márkák közt, minden javítást elvállal sonló berendezésért — alig jobb az enyémnél — 300 ezer forintot is elkérnek. Az­zal is szerencsém volt, hogy eleve nem kapcsolódtam rá a községi közműre. Saját ku- tam van és saját szennyvíz- gyűjtőm ülepítővel, a környe­zetvédelmi előírásoknak meg­felelően. El tudja képzelni, mennyibe kerülne egy mosás községi vízzel? A kutya sem jönne hozzám mosatni! Pe­dig így sem nagy buli, ha le­számolom a vizet, villanyt, mosószert és a segéd munka­bérét — no meg az adót és tb-t — egy 170 forintos felső­mosásból jó, ha megmaradt 15—20 forint. Sok kocsit kell ahhoz megmosni, hogy összejöjjön a kenyerem. Es nagyon kell tudni alkalmaz­kodni. Itt nem átmenő forgal­mat bonyolítunk, ahová vélet­lenül esik be a kuncsaft. Többnyire állandó ügyfeleim vannak, elég egyszer rossz munkát végezni, legközelebb nem hozzám jön. Szolid árak­kal dolgozom. Csupán egy példa. Egy komplett üreg- és alvázvédelem bent Pesten 8000 forint. Ugyanez nálam 6500, amiben az áfa is benne van. Sajnos az új Áfa-tör­vény bennünket is érzéke­nyen érint. Eddig a szolgálta­tó ipart csak 15 százalék áfa sújtotta, ez évtől már huszon­öt. Számolnom kell azzal, hogy emiatt csökkenni fog a forgalom. Mint vállalkozó s mint magánember is azt mon­dom, túl sok terhet raknak az autósok vállára, pedig manap­ság az autó már nem luxus, hanem életforma, munkaesz­köz, mellyel sokan a kenyerü­ket keresik.- tula gyé ­Áfész a falvakban Egyensúly haszon és tisztesség között Ma Zsámbékon árvereznek. A Pest Megyei Kárrendezési Hivatal szakemberei szinte mindennap tartanak szűkebb hazánk valamelyik települé­sén földárverést. S árverezni tudni kell. A tudással a lakos­ság nagy terhet vehet le a le­vezetők válláról. Ám ami a lé­nyeg: a leendő földtulajdono­sok saját jövőjüket határoz­hatják meg egy jó vagy rossz árveréssel. A közelmúltban Kiskunlacháza lakóinak egy része vált új tulajdonossá. A második napon 35-en ár­verezhettek. Kezdés előtt mindegyikük leadta a kárpót­lási jegyét, s kiosztották kö­zöttük az árveréshez szüksé­ges számmal jelölt tárcsákat. Ezek után dr. Tihanyi Fe­renc, az árverés vezetője is­mertette a szabályokat. Az első földtáblára, egy szántóra ketten jelezték tár­csájuk felemelésével igényü­ket. Mivel közöttük már elő­zetesen megegyezés szüle­tett, licitálásra nem volt szük­ség. így aranykoronánként 1000 forintért kaphatták meg a földet. Mindketten 258-258 ezer forintért, azaz 258-258 aranykorona (AK) értékben kívántak vásárolni. Az adott terület AK-értékén ez belül volt, s kárpótlási jegyük is fe­dezte az összeget, azonnal tu­lajdonosok lettek. Már meg­egyeztek a föld felosztásában is, tehát azt nem kellett sors­húzással eldönteni. A második tábla egy erdő­sáv volt. Ennek eredeti tulaj­donosai még nem kapták meg a kárpótlási jegyüket. Ám az AK-nyi föld még a mi­nimális 500 forintért sem kelt el. A területre — az eredeti tu­lajdonosokra tekintettel — senki sem licitált. így ez csak a következő árverésen kerül kalapács alá. A következő tábla — mely szántó volt — szintén megegye­zéssel került megvételre. Az 599,58 AK-értékű földbéíl né­gyen 144 AK-nyi területet vet­tek meg — árverés nélkül. A megmaradt területre nem akadt jelentkező. Ez a legközelebbi alkalommal kerül elárverezésre. Dunavarsányban a közeljö­vőben — február kilencedi­kén — kerül sor arra a testü­leti ülésre, amelynek fő napi­rendi pontja a költségvetési tervezet megvitatása és elfo­gadása lesz. Figyelembe veszik a dön­tésnél az intézmények műkö­désének biztosítása mellett azt is, hogy a folyamatban lévő beruházásokra is el kell különíteniük bizonyos össze­geket. A községben jó ütem­ben halad a gáz- és a vezeté­kes ivóvíz-hálózat kiépítése. Mindkettő ez évben fejező­dik be, megoldva az olcsóbb fűtést és korábban gondot — Van egyezség? — kér­dezte a 3. számú táblánál Ti­hanyi Ferenc.-— Nincs! — kiáltotta köz­be egy idős úr, bár az adott földre nem akart licitálni. Et­től függetlenül, mivel ez is el­lenvéleménynek számított, li­citálni kellett. Tihanyi Ferenc 3000 forint/AK-nyi értéktől 100 forintonként kezdett visz- szaszámolni. A venni szándé­kozók ez alkalommal is 1000 forintnál nyújtották fel tárcsá­jukat, azaz álltak meg. Mi­után kárpótlási jegyük értéke fedezte az igényelt AK-érté- ket, vételi jogot nyertek a földre. Ám az 598,07 AK-ér- tékű földről mindössze 187 AK-t vásároltak meg. A meg­maradt mintegy 410 AK-ra nem jelentkezett vevő. Emi­att ez a terület is majd a kö­vetkező árverésen kerül el­adásra. Az utolsó táblánál nem született előzetes egyezség. Tihanyi Ferenc, az AK-kénti 3000 forintról a minimális 500 forintig ment vissza. Ek­kor hatan is jelezték vételi szándékukat. Ä megvásárol­ni kívánt AK-érték megha­ladta a terület tényleges érté­két. Tehát — 100 forinton­ként — emelni kellett az árat. 700 forint értéknél újabb vevő jelentkezett. Ám a szabály szerint csak a leg­alacsonyabb árnál jelentke­zők vehetnek részt az árveré­sen — így neki ki kellett ma­radnia. Végül 800 forint/AK árért az igénylők megvették a földet. Az ideális az 1000 forint/ AK-ért vett föld. Azonban volt már példa arra is, hogy va­laki 11 000 forintért vett meg egy AK-t. Azaz tizenegyed ré­szét kapta annak a földnek, mintha megegyezés születik, tehát az ár 1000 forint/AK. A megegyezés megrövidíti az ár­verés idejét, s emellett olyan helyzetet teremt, melyben az eredeti tulajdonosok eredeti földjüket kaphatják vissza. Ez nem gazdasági, hanem emberi szemponból fontos. S ez sem utolsó. (Nádai) okozó ivóvízellátást. A gáz- beruházás hét település ösz- szefogásával épül. így elég kedvező az ár. A kutakban lévő víz emberi fogyasztás­ra nem volt alkalmas, ezért is vált szükségessé az ivóvíz- hálózat kiépítése. Ez a beru­házás Majosházán és Dél­egyházán is folyik, mivel ezekben a falvakban, is jó­részt csak a közkutak adtak iható vizet. De hamarosan megoldódik ez a gond, a munkálatok eddigi üteme azt mutatja, a tervezett idő­pontra elkészülhet a hálózat kialakítása.- jisz ­— Több szempontból is bá­torság kellett hozzá. Egyrészt mert nem én vagyok az egye­düli szervizes Pécelen, más­részt nem a legszerencsésebb á műhelyem fekvése, távol esik a Pesti úttól. Nem sok­kal, de már az a 200 méter is befolyásolja a forgalmat. Vi­szont a saját portám, itt nem kell borsos bérleti díjat fizet­ni, amire rámegy a nyereség Csökken a kereslet, az eladók száma pedig növekedik a keres­kedelemben. Versenyhelyzet ez a javából, mind a magánvál­lalkozók, mind a fogyasztási szövetkezetek számára. Ezért különös jelentősége van ma is annpK. hogy az áfészek vállal­téit a kistelepülések, kisváro­sok alapellátását. A Nagykáta és Vidéke Afész egy, Pest megye tizennyolc fo­gyasztási szövetkezete közül. Ha valamiből hiány van, az áfész-t szidják a vásárlók, mert így szokták meg. Ő a felelős, „atyáskodjon” minden gondnál — hangzik az elvárás. Holott a piaci szereplők egyike csupán — ám egyelőre meghatározó a sok között. S természetesen meg akarja tartani pozícióit. A hogyant Burján László. elnök­től kérdeztük. Összefogtak az áfészek Megtudtuk: a nagykátai szövet­kezet kiskereskedelmi forgal­ma — szemben az országos tendenciával — egyáltalán nem csökkent, inkább kisebb mértékben növekedett. Megyei és országos összehasonlításban is megállják a helyüket. Dacol­egyrésze. Ezt mind bekalku­láltam, mielőtt nekikezdtem. Kiss József más szempon­tokat is felmért. Például azt, hogy Pécelen, sőt az egész környéken nincs autómosó. Ráadásul ez olyan szolgálta­tás, ami viszonylag nem igé­nyel túl nagy beruházást. — A mi szakmánkban van egy kialakult gyakorlat. Le­számítva a karambolt, karos­tak a feketekereskedelemmel, ahol pedig nincs adó, Áfa, a vá­mot ugyancsak kibliccelik. Ho­gyan tartja magát piacon az áfész? A sokféle fennmaradási manőver közül — a kifejezés­nek korántsem pejoratív értel­met kívánunk adni — az elnök felsorolt néhányat. Hogy meg­maradjanak. a beszerzési piacon, s ily módon az ipartól közvetlenül szerezhessenek be árut, alapítói lettek a Szolnok, Békés, Pest, sőt utóbb Heves megye néhány áfésze által létre­hozott Tisza-coop Kft.-nek. E hónapban a megyei szövetkeze­tek hozták létre hasonló céllal az Agára Kft.-t, a nagykátaiak innen sem maradtak ki. Vi­szonylag kedvező árak csak így alakíthatók ki, ami közvetle­nül érinti a vevőt. Helyben, a volt vasbolt területén megte­remtették az élelmiszer-nagyke­reskedelem feltételét, ahol alap­vető élelmiszer-, vegyi és ház­tartási termékeket forgalmaz­nak. Ugyanezen az áron külön boltot is létesítettek a volt piac­téren. Tápiószentmártónban és Szentlőrinckátán van még ilyen, Póridon ugyancsak ter­veznek hasonlót kialakítani. széria javításra télen adják be a kocsit az emberek. Nyáron viszont több a mosás, az üreg és alvázvédelem. Ezért kell több lábon állni, hogy jusson munka és megélhetés minden évszakra. — Milyen beruházást igé­nyel egy ilyen kis műhely ki­alakítása? — Ma már nem tudnám megnyitni. Abból a pénzből legalábbis nem, amivel ’90-ben startoltam. Akkor 70 ezer forintért vásároltam a magas nyomású meleg vizes borotvát, amivel az alvázat mossuk. Manapság egy ha­Az áfész hosszú távú program alapján folyamatosan rendbe te­szi boltjait. Nagykátán tataroz­ták a vasúti ABC-t, a Vásár téri épületre nyeregtetőt tettek, homlokzattal díszítették a hat­vanas évek lapostetős „dobo­zát”, mégis nézzen ki vala­hogy. Ugyanitt tavasszal parko­lót hoznak létre: megtehetik, mert az önkormányzattal idő­ben rendezték csereingatlanok útján az addig elhanyagolt tulaj­donlás kérdését. Ez is része a várossal kötött megállapodás­nak, ami azt jelenti, hogy az áfész saját költségén korszerűsí­ti a belváros ékességét, a bazár­sort. Ebben az évben az ominó­zus „kókai büfét” glancolják ki, ne legyen olyan iitött-kopott éppen a város közepén. A szö­vetkezet igyekezett lépni a tüze­lő- és építőanyag forgalmazás­ban is, olcsóbban adta telepén a tüzelőt. A nagykátaiak törekvéseiben jól látható, hogy a községek el­látását biztonságosan garantál­ják. Erre utal, hogy nyolcmilli­ós költséggel sorban lecserélik az üzletek energiafaló hűtőesz­közeit, azaz hosszabb távon rendezkednek be a kereskedés­re, s reagálnak a kihívásokra. A bérbe adott épületekkel készle­tet is adnak hitelben az induló vállalkozóknak, segítenek az árubeszerzésben, biztonságos — már amennyire manapság le­het — hátteret nyújtva nekik. A tanyasi — egreskátai, erdő- szőlősi, gőbőlyárási — kisbol­tokkal ugyanaz a helyzet. Oda nem tolonganak a magánkiske­reskedők, holott az ottlakók szá­ma inkább növekedik, mint csökken. Nem hiányzik a kurázsi Az alapellátást nem kötelezett­ségből végzi ma az áfész, mint néhány évvel ezelőtt. Jól meg­fontolt érdekből, amiben ott van a haszon, de nem hiányzik a kereskedői, szakmai kurázsi sem, vagyis a vevő kiszolgálá­sának az igénye. S meglehet, sok még a kívánnivaló, mara­déktalanul nem értünk egyet minden pozícióvédő lépéssel, azért be kell látnunk: a piacon az maradjon meg, aki bírja erő­vel, szuflával, akinek mindig vannak ötletei, s hozzá pénze. T. F. Döntés előtt Dunavarsányban Közös beruházások A tanyasi kisboltokért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom