Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUAR 3., SZERDA Dokumentumfilm 1956-ról Magyarországot ugródeszkának szánták... A forradalom kis hőseiről, a pesti srácokról szól a Mindent a hazáért! c. dokumentumfilm, amelyet február nyolcadikán a filmszemle alkalmával mutatnak be. A Corvin köz harcosainak tanúvallomásai olyan tényeket tártak fel, amelyek alapvetően megváltoztatják az 1956-os forradalomról kialakult képet, és nagy segítséget nyújtanak az igazság- tétel körül fellángoló viták tisztázásában. Horváth Tamás, a film forgatókönyvének írója — jóllehet csak másfél éve foglalkozik a témával — egész életét meghatározta az az élmény, hogy tizenhat évesen élte meg a forradalmat. — Mik azok a jelentős, mind ez ideig ismeretlen tények, amelyekre a vallomások során derült fény? — kérdezem. — Már október 23-án este elindultak a szovjet hadosztályok Magyarország irányába. Ezt több tanú és maga Vitalij Fomin, a különleges hadtest nyugalmazott ezredese is állítja, akit szintén sikerült megszólaltatni a filmben... A szemtanúk elmondták még, hogy óriási, a második világháború óta nem látott haderőt vontak össze Kárpátalján, a szovjet határ túloldalán, Beregszász közelében, mintegy tíz-húsz nappal október 23-a előtt. Vitalij Fomin — bár nem mondhatjuk, hogy ő a valódi szovjet szándékok tudója lenne, mégis — megerősítette azt az állítást, hogy Magyarországot csak ugródeszkának szánták az akkori nemzetközi helyzetben. Attól tartottak ugyanis, hogy a Nyugat a magyar és a lengyel helyzet miatt agresszióra szánja el magát, és Koreához hasonló helyzet alakul ki Magyarországon. Ezt akarták megelőzni a szovjet hadosztályok a több ezer tank Magyarországra küldésével. — Az adatgyűjtés időszakában mit kutatott a Corvin köziek körében? —•Több hónapon keresztül kerestem, kik voltak A forgatás szünetében — Horvá Ők? Honnét jöttek? Hogyan keveredtek a forradalmi eseményekbe? Mennyiben volt ez tudatos vállalás a részükről, s milyen szerepe volt a véletlennek? Hogyan szerezték a fegyvert? Hogyan szerveződtek egyre inkább reguláris csapattá? (A kezdeti egyéni akciók után.) Milyen harci módszereket alkalmaztak? Hogyan születhetett meg bennük az újkori magyar történelemben páratlan hősiesség és önfeláldozás, amellyel a világ egyik legerősebb hadseregét megszégyenítő módon megállították? — Megtudhatunk-e valami újat a Corvin köz és a Kilián Laktanya sokat vitatott „kapcsolatáról” ? •—Igen. Október 28-áig a Magyar Néphadsereg vezetése legjobb esetben is csak passzív figyelője volt az eseményeknek, de inkább ellenséges magatartást tanúsított, egészen a Nagy Imreiéit proklamációig. Töb- ször felszólították a Corvin közieket, hogy adják meg magukat. Ők erre nem voltak hajlandók, bár Iván Kovács László és a Pongrátz testvérek között emiatt nagy vita támadt. Jó érzékkel érveltek a Pongrátz fith Tamás, Ordódy György és az úk, mert bár a magyar csapatok előtt tették le a fegyvert (határozott ígérettel a távozásra), mögöttük húszharminc méterre oroszok álltak... S jól tudjuk, mi történt Maiéter Pállal. — Kik szólalnak meg a filmben? — A „szereplők” a Corvin köziek tizenhármán, akik kézről kézre adták egymást. De vallomást tesz Király Béla, a Nemzetőrség volt Országos Parancsnoka és Várady Gyula vezérőrnagy, aki a Honvédelmi Minisztérium megbízottja volt akkor, és a fegyverletételre szólította fel a forradalmárokat; továbbá Solymosi János, a Magyar Rádiónál állomásozó katonai alakulatok volt parancsnoka is. Vitalij Fomint már említettem. Akik külföldről jöttek haza: Pongrátz Gergely, a volt főparancsnok és Gazdag Sándor szakaszvezető, akit az oroszok november 11-én statáriális bírósági komédia keretében halálra ítéltek, amit szabályosan végre is hajtottak... A két golyó csak az arcot roncsolta ösz- sze, a hidegtől magához tért, és óvatosan kimászott a hullák alól... — Kik a film alkotói? egyik Corvin közi forradalmár — Ordódy György filmrendező, aki tizenhárom évesen a Rádiónál harcolt, Lugossy István operatőr, akit tizenhét évesen fogtak le a megtorlás idején és egy évig ült a Fő utcában. Jómagam összeesküvés vádjával ültem 1965—1967-ig végzős joghallgatóként a szegedi Csillagban és a pesti Gyűjtőben. Mindettől függetlenül legfontosabb elvünk az volt, hogy tárgyilagosan ábrázoljuk az eseményeket. Ehhez itthon még ismeretlen felvételeket és filmrészleteket is felhasználtunk. A Hunnia Filmstúdióval közösen készített produkció pénze arra már sajnos nem volt elég, hogy kiutazzunk Moszkvába. Kulcsár Györgyi gyártásvezető így is sziszifuszi munkát végzett, hogy a hárommillió-hatszázezer forintból ki- gazdálkodja a három és félórás filmet. — Milyen élményt jelentett Önnek ez a fűm? — Legnagyobb élményem az volt, hogy együtt lehettem ezekkel az emberekkel, akikkel szinte ^baráti viszonyba kerültem. Újraéltem azt a testvéri együttlé- tet, 1956 nagy ajándékát. (Ónody) Elhagyott ifjúságpolitika? (Folytatás az 1. oldalról) A rövid és tömör beszámoló után következtek a bizottsági tagok észrevételei. Kihelyezett üléseiket, az intézményeknél való látogatásaikat folytatni kell, hogy a jövőben is reálisan tudják megítélni a fejlesztési kérelmeket. Sikeresnek ítélték a megyei önkormányzatok kulturális bizottságai számára rendezett találkozójukat, és feltétlenül várják az országos rendezvényt. Az egyik hozzászóló hiányolta a bizottság átfogó iskola- és közművelődési koncepcióját, amit Asztalos István az oktatási törvény hiányával magyarázott. A testület intézménycentrikus működésének eredményességét mutatja, hogy a dabasi és az Örkényi középiskolák is a — saját önkormányzatok helyett — megyéhez akarnak tartozni. Elhangzott még az az óhaj is, hogy a művelődési alapra személyesen pályáztassanak. Egyéni felelősséget kell vállalni arra, hogy valóban a kért célra használták-e fel a támogatást. Az egyik hozzászóló nehezményezte, hogy nem fektetnek kellő hangsúlyt az ifjúságpolitikára. De elismeréssel szóltak a Társadalompolitikai Osztály munkájáról, amely nagyban megkönnyíti feladatuk ellátását. Noseda Tibor osztályvezető távollétében Lovász Márta értékelte osztályuk munkáját. Legnagyobb eredményüknek két korszerű intézmény, a Pest Megyei Közművelődési és Információs Központ és a Pedagógiai Szolgáltató Iroda megteremtését tartotta. Az átszervezések után osztályukon majd minden területnek állandó felelőse van. így Bojtor Mária a középfokú oktatás, a művelődési alap és a sport, Varga Zoltán a közművelődés, Soós Sándorné a bentlakásos intézmények, Busa László az ifjúságpolitika és Tömöri Pálné, a szociális problémák felelőse. A kölcsönös elismerések után váratlanul ért Erdélyi László főjegyző bejelentése. Mindent meg fogok tenni — mondta —, hogy a Társadalompolitikai osztályt újra szétválassza szociális és egészségügyi, valamint művelődési osztályra, mert a túlzott feladatok miatt egy osztályvezető irányítása alatt már nem tud megfelelően működni. Több hozzászóló megvédte mind Noseda Tibort, mind az osztályt, mondván: átmeneti bizonytalanságok után ma jól látják el feladatukat. A művelődési alapból részesülők fele nem számolt el a támogatással az év végi határidőre — hangzott el a következő napirendi pontnál. Ezúton is szeretnék az érintettek figyelmét felhívni arra, hogy a tanév végéig felhasználható támogatásoknál is jelezzék: mikorra várható elszámolásuk. Különben a bizottság döntése alapján a jövő évi pályázatnál a sor végére kerülnek. A bizottság végül az 1993. évi 90 milliós költségvetés elosztásáról döntött. Az összeg 60 százalékát a népjóléti intézmények. 40 százalékát a művelődési intézmények fejlesztésére költik. Utóbbiból a kiemelt támogatást a Pest Megyei Levéltár, valamint a váci J'ragor Ignác Múzeum kapja. (d. v. s.) Negyvennyolcas honvédportrék A múlt hét végén a Magyar Honvédség Stefánia úti művelődési házában Plohn József Negyvennyolcas honvédportrék című könyvének sajtóbemutatójára került sor. A kötet a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum gondozásában látott napvilágot — s természetesen a bemutatót Hódmezővásárhelyen is megrendezték. A fővárosi könyvpremieren Szabad György professzorral, az Országgyűlés elnökével (a könyv bevezetőjének szerzőjével) és Dömötör János múzeumigazgatóval, valamint Fejér Dénessel, a Zrínyi Kiadó igazgatójával Domonkos László újságíró beszélgetett el. „Idős férfiak tekintenek ránk e kötet lapjairól — olvassuk az előszóban. — Százötvennégyen a jobbágyfelszabadítás és Magyarország önrendelkezése biztosításáért 1848—49-ben fegyvert fogó, és 1903-ban még életben lévő hódmezővásárhelyi férfiak sorából.” Az egykori fényképfelvételek — melyeket 1980 után, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett tárlatot követően Vácott is bemutattak ■— több mint személyi portrék. A fáradt, szomorkás arcok mögött, a szemek izzásában fölsejlik az egykori honvéd, aki a haza szabadságáért az életét tette kockára a győzelem reményében. Tudjuk, hogy a honvédség túlnyomó többsége harminc éven aluliakból állt. A könyv lapjairól a nyolcvanadik életévüket taposó férfiak néznek „farkasszemet” az utókorral. Az utókorral, amely nem volt kegyesnek mondható. Az „aranybéke” korszakának is emlegetett századvég, századforduló nem termett babérokat a honvédportrék készítőjének, Plohn Józsefnek sem. A fotót, a fényképezést akkor még nem tekintették művészetnek. Dokumentum értékét is alábecsülték. wk A fotóművész, Plohn József portréja Plohn József édesapja, Plohn Illés Aradon született 1827-ben. Hódmezővásárhelyre 1868-ban telepedett át, és itt nyitotta meg műtermét, amely 1944-ig — Plohn József deportálásáig — fennállt. A honvédportrékat 1902-ben Plohn József egy Kolozsvárról indított országos kezdeményezés sugallatára készítette el. A Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye-Múzeum Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján, Mátyás király lovas szobrának leleplezési ünnepélyéhez kapcsolódóan kiállítást kívánt rendezni a még élő 1848—49-es katonák fényképeiből. Plohn József munkássága, a társadalomról is valló portréi rendkívül értékesek. Dicséret illeti mindazokat, akik közbenjártak, hogy ez az emlékkiadvány megjelenhessen. (Zrínyi Kiadó, 1992.) Bágyi Bencze Jakab Premier a Katona Színházban Ödön von Hoiyáth Magyarországon eddig még nem játszott, a Hit, remény, szeretet című darabját tűzte műsorára a Katona József Színház. A premiert február 12-én tartják. A Hit, remény, szeretet 1932-ben, közvetlenül Hitler hatalomra jutása előtt íródott és a nagy gazdasági válság idején játszódik. A témát az író egy korabeli újsághírből merítette. Keserű humorral mutatja be, mennyire nem a hit-remény-szeretet magasztos eszmei irányítják az emberek cselekedeteit. A darabot Szilágyi Mária fordításában, Gothár Péter rendezésében mutatják be. A díszlet szintén Gothár Péter, illetve Berzsenyi Krisztina munkája, a jelmezt Szakács Györgyi tervezte. Főbb szereplők: Bertalan Agnes, Lengyel Ferenc, Végvári Tamás. Delly Rózsi köszöntése Delly Rózsi operaénekesnőt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját, érdemes és kiváló művészt 80. születésnapja alkalmából nemrég ünnepség keretében, a pályatársak jelenlétében köszöntötte Ütő Endre, az Operaház igazgatója. Delly Rózsi 1946-ban debütált az Operaházban, Santuz- zaként. Rövid idő alatt a színház egyik vezető művésze lett. Drámai mezzo és drámai szoprán szerepkörben egyaránt otthonosan mozgott. Verdi-, Wagner-operák hősnőinek kiváló megszemélyesítője. Nagy sikerrel énekelte Tu- randotot, Ortrudot, Brünnhildét, Izoldái, Gertrudist, Ebo- lit, Amnerist, Sába királynőjét. Megtapsolták Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Bemben és a volt népi demokratikus országok operaszínpadain is.
