Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 27., SZOMBAT Magyar kezdeményezés Bécsi megbeszélés Bili Clinton elnök hivatalo­san is bejelentette, hogy ame­rikai gépekről segélyszállít­mányokat dobnak le a nélkü­löző boszniai lakosságnak. Párhuzamosan az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa — magyar kezdeményezésre — olyan ál­lásfoglalást fogadott el, amely kimondja: felelősségre kell vonni azokat, akik akadá­lyozzák a segélyszállítmá­nyok célbajutását. Clinton rövid, írásos beje­lentése, amely már napok óta várható volt, rámutatott: az amerikai kormány, egyetér­tésben az ENSZ illetékes szerveivel, repülőgépekről juttat majd ideiglenesen se­gélyt — élelmiszert és gyógy­szert — Boszniának, hogy ki­egészítsék a szárazföldi szál­lítmányokat. A segélyeket a szükségleteknek megfelelően dobják le, függetlenül a lakos­ság etnikai hovatartozásától, vallásástól. Az akcióban har­ci gépek nem vesznek részt. Washington meg kívánta nyugtatni a szerbeket, hogy nem csak a bosnyákokat segí­ti, bár valójában túlnyomó- részt az ő körülzárt, nehezen megközelíthető kelet-bosz­niai településeik vannak 10 hónapja ellátás nélkül. A be­jelentés nem tért vissza azok­ra a korábbi amerikai nyilat­kozatokra, hogy az akcióban más országok is részt vesz­nek. Ez arra utal, hogy a wa­shingtoni felkérés ellenére nem akadtak — legalábbis ed­dig — jelentkezők. Dragomir Djokic, Kis-Ju­goszlávia helyettes ENSZ- képviselője kijelentette: az akció kockázatos, mivel a harcok bármely résztvevője lelőhet amerikai gépet és nem tudják majd tisztázni a felelősség kérdését. * * * Az ENSZ Biztonsági Taná­csában a héten a magyar kép­viselő vetette fel, hogy lépje­nek fel határozottabban az ENSZ szárazföldi segélyszál­lítmányainak feltartóztatása ellen. A testület csütörtökön behatóan tárgyalta a magyar szövegtervezetet, amelyhez egyebek között az Egyesült Államok fűzött javaslatokat. Az elfogadott nyilatkozat el­ítéli a szerb csapatokat a se­gélyszállítmányok feltartózta­tásáért, és kimondja: e maga­tartás súlyosan akadályozza a helyzet rendezését és a béke­tárgyalásokat. Kanadai közreműködés Magyarország Kanadához fű­ződő kapcsolatai az igazság­ügy területén különösen szo­rosak; rendszeres, sokrétű küldöttség- és tapasztalatcse­re jellemzi az együttműkö­dést. Erről számolt be Balsai István igazságügyi miniszter e heti látogatása befejeztével. Balsai immár második kana­dai útján tanácskozott kollégá­jával, Pierre Blais-ve\, találko­zott Antonio Lamerrel, Kana­da főbírójával, majd Ontario tartomány igazságügyi vezetői­vel, valamint Joe Clark volt miniszterelnökkel. Az illeté­kes kanadai szakemberek töb­bek között tájékoztatták a ma­gyar vendégeket a kábítószer­kereskedelemmel kapcsolatos pénzmosási akciók felderítésé­ben szerzett tapasztalataikról. A magyar miniszter tapasz­talatai szerint Brian Mulro- ney miniszterelnöknek a hé­ten bejelentett visszavonulá­sa, az idén várható választá­sok semmiképp sem fogják befolyásolni a két ország kitű­nő kapcsolatát. Mint azt Balsai elmondot­ta, Kanada jelentős segítséget ad fiatal magyar szakembe­rek képzéséhez a kereskedel­mi jogban — ami természete­sen a magyar befektetések, az Expo iránt érdeklődő kana­dai gazdasági körök érdeke is. Az igazságügyi miniszter csütörtökön este a torontói magyarság képviselőivel ta­lálkozott, pénteken előadást tartott a kanadai — magyar kereskedelmi kamarában. A kétoldalú ipari együttműkö­désről és a két országban vég­bemenő privatizáció helyzeté­ről folytatott pénteken Bécs- ben megbeszélést Szabó Ta­más tárca nélküli miniszter és Viktor Kiima, az osztrák állami tulajdonú gazdaság és közlekedés minisztere. Szabó Tamás a munkameg­beszélés után az ÖVM AG schwechati olajfinomítójába látogatott. Az állami tulajdonú osztrák konszern és a magyar MÓL Rt. tárgyalásokat kezdett az al­só-ausztriai Baumgarten és A csütörtökön hivatalba lé­pett Kim Jung Szám, dél-ko­reai elnök, pénteken ismertet­te kabinetje összetételét. A csaknem három évtizednyi katonai kormányzás utáni első civil államfő az előző kormányból senkit sem tar­tott meg miniszternek, s a 65 éves politikus reform- és gaz­daságpolitikájának irányításá­hoz a tudományos élet jeles képviselőiből választott mi­nisztereket. Az új dél-koreai elnök gyökeresen szakítani kíván a múlt hagyományaival, támo­gatja a demokratizálódást és nem tartja kizártnak, hogy Észak- és Dél-Korea még az évszázad vége előtt egyesül­ni fog. E politika jegyében je­lölte ki még hétfőn miniszter- elnöknek Hvang In Szungot, Győr közötti földgázvezeték építéséről. Az osztrák minisz­térium sajtószóvivőjének tájé­koztatása szerint munkacso­port létesült a további tárgyalá­sok folytatására. A pénteki megbeszélés na­pirendjén szerepelt még az az emlékirat, amelyben a két mi­niszter azt a szándékot rögzí­ti, hogy Ausztria és Magyar- ország együttműködik a know how átadás és az árpoli­tika terén, valamint támogat­ja a határon túlmutató gazda­sági és innovációs parkok lé­tesítését. valamint Han Van Szangot egyesítési miniszternek. Szakértői vélemény szerint Han Van Szang kinevezésé­vel változás várható a két Ko­rea kapcsolatában. A külügyminiszteri tárcát Han Szong Dzsu, a Korea Egyetem professzora, a poli­tikatudomány doktora veszi át, a gazdaságtervezési minszteri posztra Li Kjung Sik üzletember kerül. A vé­delmi miniszter teendőit Kvon Jong Ha fogja ellátni. A régi rendszer teljes fel­számolásának bizonyítéka­ként a belbiztonsági titkos- szolgálat élére is „civil”, egy egyetemi tanár került. Az új kormányban három nő is posztot vállalt, egyebek kö­zött a környezetvédelmi tár­ca élére is hölgy került. Áldozatkész jenkik Az amerikai szenátorok és képviselők készek arra, hogy jövőre az idei, 133 600 dolláros szinten befagyasszák jövedelmüket. Az AFP jelentése szerint a kongresszus tagjai egyéb ki­adáscsökkentő intézkedéseket is kilátásba he­lyeztek, ezzel is kimutatván elkötelezettségü­ket Bili Clinton múlt héten bejelentett gazda­sági programja iránt. Az egyhangúlag elfogadott határozatban a szenátus kiszolgáló személyzetének csökken­tését is javasolja. A képviselőház személyzetének részletes leépítéséről szóló tervet már a múlt héten beje­lentették. Ennek értelmében 1995-re a jelenle­gi 34 650 munkahelyből 1400-at szüntetné­nek meg. 1997-ig 2,3 milliárd dollárról 1,98 milliárd dollárra kívánják csökkenteni továb­bá az adminisztratív jellegű kiadásokat. Leépülő vámok Hétfőtől életbe lép a december 21-én Krakkó­ban aláírt közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás. Az egyezmény értelmében Len­gyelország, Csehország, Szlovákia és Magyar- ország egymás közötti kereskedelmében az ipari termékeknél nyolc, a mezőgazdasági ter­mékeknél öt év alatt fokozatosan leépülnek a vámok és a mennyiségi korlátok. A vámcsökkentés három lépcsőben törté­nik. Az 1997-ig tartó második szakaszban a legtöbb iparcikkre megszűnnek a vámok. A lassító listára került érzékeny termékek eseté­ben — textil-, kohászati termékek, járművek — a teljes vámlebontás 1995-től kezdődően 2001. január 1-jéig valósul meg. A magyar mezőgazdasági kivitel csaknem egynegyedét érinti március elsejétől a kedvez­ményes elbánás. Korea a változás útján VÉLEMÉNY munkakönyvek Az elmúlt héten újabb fejezetéhez / ,, érkezett a lemondott tv-elnök t majd egy éve tartó, szinte évsza­kokra bontható ügye. A maratoni meghallgatások, viták, alá nem írá­sok, össztüzek és különműsorok, tüntetések és ellentüntetések után a jogi út, a paragrafusok és értel­mezések hűvös ideje következik. A munkaügyi bíróság előtt persze minden kétséget kizáróan kijelen- \ ■ f tette, hogy továbbra is a Televízió elnökének tekinti magát — a jogi útvesztők azonban bonyolultabbak, s egy ilyen kiszólás vélhetően hatásosabb a Petőfi Csarnokban, mint a taláros bírák előtt. Ugyanakkor élcelődni sem tanácsos az ex-elnök sorsán, hiszen a minap fontos pert nyert egy napilap ellen: az Új Magyarországot megjelentető Publica Rt.-t elmarasztalták, mert az újság az elmúlt ősszel „kisstílű hazudozónak” és „betegesen gyűlölködőnek” nevezte. (Ismerős ez a bünte­tés, nemrég a belügyminisztert a tömegbe lövetés fontolga­tásával vádoló ellenzéki honatya is ebben részesült, igaz, ő meg sem áll a nemzetközi bíróságig.) Épp a képviselő rokona írta egy remek cikkében 56-tal kapcsolatban (88-ban vagyunk. Kádár még él, most folyik az óvatos átértékelés), mintha meg kellene vizsgálni egy elefánt vörös vérsejtjeit, hogy tudományosan megállapítha­tó legyen, valóban elefánttal van-e dolgunk, míg számára mint tudománytalan lény, az agyar és ormány elegendő bi­zonyíték. A helyzet hasonló. Ahogy 1956 az egész nemzet számá­ra forradalom volt, s csak a vérbefojtás néhány haszonélve­zője biggyesztette elé az „ellen” szócskát, ami aztán évtize­deken át megkövesedett s nemzedékekbe ivódott be —, ugyanúgy a nézők legtöbbjének, a vidéki lakosságnak, s a határon túli magyarságnak régen elege van ebből a cirkusz­ból, s megvan a véleménye, ha nem is jut el a nyilvánossá­gig. Ott ugyanis csak a demokrácia bajnokáról, a sajtósza­badság védelmezőjéről, az autonómia Utolsó Mohikánjá­ról lehet olvasni. Most pedig a legújabb, gondolom millió­Szabadság téri kát feszülten érdeklő kérdés: lemondásról, rendkívüli le­mondásról vagy felmentési kérelemről van-e szó. E jogi formulákkal birkózzanak meg a szakemberek, nem megle­pő, hogy az ellenzék és a sajtó legnagyobb része aggódó drukker ebben. Az elefánt azonban agyarral és ormánnyal számomra is az. Az alkalmatlanság — akár tv-elnökről, akár operaigazga­tóról van szó — önmagában még nem jellemhiba, csupán helyzet. Közismert, bár mostanában elhallgatott tény, hogy első kinevezése előtt saját magát tartotta alkalmatlannak a vezetői posztra, és nemet mondott, most pedig körömsza­kadtáig ragaszkodik a pozíciójához s vezetői érdemeihez. Szellemes eszmefuttatás lehetne ennek kifejtése, amitől most eltekintünk. Egyik képernyős beszélgetésén szinte eufóriában, jó pontként közölte, hogy egyetlen egy embert sem bocsátott el (Pálffyt és Chrudinákot kivéve) az intézményből műkö­dése alatt. Egy-egy közlés súlyát nem mindig tartalma hatá­rozza meg, a környezet, a háttér és az alkalom szintén befo­lyásolhatja a mondanivalót. Hazánkban hatszázezer fölötti a munkanélküliek száma — ezt naponta halljuk, olvassuk —, ám mindezek előzményeiről, kiváltó okairól az őáltala, ővele és őbenne megtestesült közszolgálati televízió vajmi kevés tájékoztatást és magyarázatot adott. Azaz, mint köz- szolgálat, nem működött. Az éppen utcára került vagy ettől rettegő munkavállaló — s családja számára — édeskevés a politikai és közgazda- sági magyarázat. De annyit mindenki megérdemelne, hogy elmondanák, felvilágosítanák s ezzel némileg megnyugtat­nák, hogy a munkanélküliség nemcsak távoli, rettentő vi­lágjelenség, hanem nálunk a rendszerváltozás egyenes kö­vetkezménye: nem az új rendszer hozta, hanem a régiből következik. Különösebb szociológiai tudományos felmérés nélkül is legalább három fajtája jól kivehető: az ágazati-tér­ségi, a racionalizációs és a személyes. Az elsőhöz energia­költséges, környezetszennyező és gazdaságtalan, jórészt el­adhatatlan termékeket gyártó egységek tartoznak (bányá­szat, hohászat stb.). Szomorú, hogy évtizedeken át becsüle­tesen dolgozó szakmunkások, kohászok, vájárok, lakato­sok az áldozatai annak, hogy a szocializmus egykori felleg­várai idejuttatták az egyes ágazatokat. A másik csoportba azok tartoznak, akik az egyébként ésszerű vállalati leépíté­sek miatt kerültek utcára. Ki ne emlékezne arra, hogy zsú­folt irodák, felduzzasztott adminisztráció dolgozott min­den ^munkahelyen (ezt nevezték büszkén teljes foglalkozta­tottságnak). Hogy egy adott munkát nyolc nő helyett kettő is el tudott volna végezni, a szocializmus, ahol az amber a legnagyobb érték, nem vette figyelembe. Egy közlekedési vállalat összlétszámában kevesebb volt a sofőr, egy nagy- zenekarnál pedig a zenész — ez nem zavart senkit. A har­madik kategória azért személyesebb, mert itt egyének ke­rültek versenyhelyzetbe. Ma már nem lehet K-telefono- kon, pártbizottsági ajánlásokra állást kapni. Különösen ak­kor nem, ha nincs szakértelem, nyelvtudás és adottság. De a vesztes hajlamos szakmai hiányosságai helyett újkeletű politikai okokat keresni önmaga mentségére. Ezek ismeretében valóban megható a volt tv-elnök vaj­szíve, hogy a kétségtelenül nagyszámú televíziós szakem­ber mellett valamennyi SZTK-ügyintézőt, bérelszámolót, portást, szakszervezeti bizalmit, KISZ-összekötőt, üdülőfe­lelőst, gép- és gyorsírót megtartott. Ózd és Várpalota, az egész Szabolcs nem érdekes, a lényeg, hogy a Szabadság téren mindenki a helyén maradt. Ez is az ex-elnök változásra fogékony, menedzser-típu­sú vezetési stílusát bizonyítja. S hogy továbbra is a Televí­zió elnökének tekinti magát, nem csodálkozom. Jelentem, én Napóleon vagyok Korzikáról, a Bonaparte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom