Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 24., SZERDA 5 ✓ Interjú a MÁV Pest megyei igazgatójával Közlekedési közösség alakul — (Folytatás az 1. oldalról.) — Igazgató úr, ezrek ingáznak budapesti munkahelyeikre hatvan-hetven kilométerről, néha távolabbról is. Mi vár ezekre az emberekre, valóban ten’ezik, hogy a közeljövőben szüneteltetni fognak bizonyos járatokat? — A hír igaz. Pest megye összesen 560 kilométer hosz- szú vasútvonalán jelenleg 255 pár szerelvény közlekedik. A változások után 233 pár marad. Azokat a járatokat csökkentjük, amelyek nem kellőképpen kihasználtak. Ilyenek a délelőtti és a késő éjszakai vonatok, amelyekre csupán néhány utas száll fel. Figyelembe kell venni, hogy tavaly az előző évihez képest öt százalékkal csökkent az ingázók száma. Ugyanakkor nem kevesebb, hanem több lett a feladatunk, mert a budapesti határok kiterjeszkednek. Ezt az intézkedést az tette indokolttá, hogy a közlekedési hálózat le kell fedje a főváros teljes agglomerációját és az egész megyét. Pillanatnyilag a hatáskörünk Hatvanig, Szolnokig, Kecskemétig és Kunszentmik- lósig terjed, és természetesen az egyes fővonal miatt Hegyeshalomig. — Mi teszi szükségessé, hogy ennyire kiterjesszék a határaikat? — Célunk, hogy az agglomerációs közlekedést egy kézben tartsuk, és nagyobb szerepet vállaljunk a megye közlekedésében. Sajnálatos módon a közúti és a vasúti közlekedési vállalatok közt konkurencia, rivalizálás alakult ki, pedig ha összefognánk és együttműködnénk, sokkal gazdaságosabb lenne a munkánk. Éppen ezért született egy ötlet, amely nyugati államokban már nagyszerűen bevált. Közlekedési közösséget kell kialakítani a főváros vonzáskörzetében. Ebben partner lenne a MÁV, a BKV, a Volán, illetve a magánvállalkozók. El szeretnénk érni, hogy azonos kilométeren, azonos távolságon azonosak legyenek az utazási tarifák minden közlekedési eszköznél. Ha meg tudjuk valósítani, akkor azt hiszem, sokkal kedvezőbb feltételek mellett ingázhatnának az emberek. —Jogilag hogyan lehetséges ez? — Elméletileg nagyon egyszerű, gyakorlatban annál nehezebb. Az átalakítás lényege, hogy a két, közlekedésért felelős tulajdonos — az állam és az önkormányzatok — együttműködési megállapodást kötnének. így nemcsak a felelősségük lesz nagyobb, hanem költségeik is emelkedni fognak, de jelentősen csökkenne a gépkocsiforgalom. Nyugati mintára a közlekedési határokon parkolóházakat alakítanánk ki, ahol a polgárok lerakhatnák autójukat és rendelkezésükre állnának a tömegközlekedési eszközök. —Hogyan fogadták az ötletet az illetékes' szervek? — Legnagyobb örömünkre mindenhol nyitott kapukra találtunk. Már elkezdtük a parkolóhelyeknek alkalmas területek kiválasztását, és tárgyaltunk a területi polgármes- • téri hivatalokkal. Az önkormányzatok partnernek bizonyultak, és elvállalták az igények felmérését. A Közlekedési és Hírközlési Minisztérium, a fővárosi, illetve a Pest megyei önkormányzat kinyilvánította segítő szándékát, de még nem született politikai döntés. Első lépésben egy közös rendezvényt szervezünk a MÁV, a BKV, az önkormányzatok és a minisztérium meghívottal számára. Május 13—14-én nemzetközi szimpóziumot tartunk, amelyre meghívtuk mindazoknak a városoknak a közlekedési szakértőit, ahol sikeresen működnek ezek a közösségek. —Addig is maradnak a vonaton utazó emberek, akik nemegyszer tapasztalhatják, hogy ismeretlenek törik-zúz- zák a szerelvények ablakait, lopják a színesfém kábeleket, lehetetlenné téve a MÁV munkáját. Önök mit tudnak tenni ez ellen? Lesz-e valódi vasúti rendőrség, ha igen, mikor? — Nem tudom megmondani, hogy mikor, de lesz. Tavaly decemberben a MÁV országos igazgatósága tárgyalt az Országos Rendőr-főkapitánysággal, és mi is kötöttünk egy együttműködési megállapodást a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysággal. Ennek a szerződésnek az értelmében a szolgálatukon kívüli rendőrök ingyen utazhatnak vonaton, ha elvállalják, hogy a vasút rendelkezésére állnak. Az akarat megvan bennük, és vannak Magyarországon olyan területek, ahol ez már gyakorlatban is megvalósult. Debrecen, Miskolc és Pécs után valószínű, hogy az idén Pest megyében is megindul a vasúti rendőrség szervezése. —Melyek azok a vidékek, ahol a legtöbb rongálás fordult elő? — Egyértelműen Vác és környéke. Az elmúlt évben 168 darab fényjelzőt rongáltak meg, ebből 48-at Vác környékén. Összesen 106 fénysorompót törtek össze, 41-et Vácott, 38-at Pestlőrincen és Monoron. A legrosszabb a kábeltépés, mert színesfémként értékesíthetik. Tavaly 4850 méter kábel lett a vandálok áldozatává, 2020 méter a váci vonalon tűnt el, 1100 méter a Rákoskeresztúr vonalon és 1400 a Soroksár—Du- naharaszti vonalon. A biztonsági berendezéseken okozott kár 8 millió forint, de azt hiszem, ha a balesetveszélyre gondolunk, akkor ezt számösz- szegben nem tudjuk kifejezni. — Óriási összegekről beszélünk, miközben ismeretes, hogy a MAV-tól több mint tízezer személyt bocsátanak el. Ez a kényszerű döntés hány embert érint Pest megyében? — A leépítés nem az üzemi, hanem elsősorban az infrastrukturális területeken dolgozókat érinti, azaz az építéssel és a javítómunkákkal foglalkozókat. így leszűkítve, a vasútra csupán 5-6 ezer leépítés vonatkoztatható, és megyénkben összesen 43 főt érint. — Ha már szó esett a felújításról, megtudhatnánk, hol végeznek most korszerűsítési munkálatokat? — Legnagyobb, mintegy 170 millió forintos beruházásunk a zebegényi völgyhíd javítása. Itt a munkálatokat felerészben elvégeztük. Ugyanakkor folytatódik a hegyeshalmi vonalon az MO-ás átvezetés, ennek a költsége 20 millió forint. A Budapest— Kelebia vasúti vonal átépítésére francia hitelt szeretnénk felvenni. Ezek voltak a fontosabbak, de ezek mellett természetesen folyamatosan a kisebb pályafelújítási és szakaszátépítési munkák. — Sok sikert munkájukhoz, és köszönjük a beszélgetést. Papp Antonella (Folytatás az 1. oldalról) Abonyban az első magyarországi népszámlálás idején 1784—1787-ben 4831 ember élt. A mai Pest megyei települések közül csak Cegléd, Nagykőrös és Vác volt nagyobb lélekszámú, s így maradt ez a XX. század közepéig. A lakosság száma 1920-ig folyamatosan növekedett, ebben az esztendőben a nép- számláláskor 16 185 főt számláltak, eddigi történelme folyamán a legnagyobb lélek- számot. Ezt követően a lakosság száma, ha nem is folyamatosan, de tendenciájában fogyott. A legutóbbi nép- számláláskor 14 858 főt írtak össze, 558 fővel kevesebbet, mint 1980-ban, január 1-jén pedig 14 734-ben éltek a településen. Csökkenő népesség Abony a megye fogyó népességű települései közé tartozik. A népességváltozás mértékét tekintve ma a város a megye települései közül az utolsó harmadban foglal helyet, 1960—1990 között lakóinak száma 8%-kal fogyott, ezzel az értékkel a rangsorban a 126. volt a megyében. A természetes szaporodás 1980-ig pozitív, azóta azonban a halálozások száma szinte minden évben meghaladta az élve születésekét, a legutóbbi két népszámlálás közötti tíz év alatt 212 fővel. A vándorlási különbözet 1949-től végig negatív, például az 1960-as évtizedben 1600-zal többen költöztek el a községből, mint ahányan oda betelepültek, a 80-as évtizedben pedig 346-tal fogyott Abony Pest megye legújabb varosa a népesség száma a vándorlások következtében. A lakosság korösszetételét a csökkenő népességű települések korstruktúrája jellemzi. Az időskorúak, a 60 év felettiek aránya viszonylag magas (19,1%), amely 3 százalékponttal meghaladja a megye városainak átlagát, de több a megye községeinek 18,1%-os középértékénél is. Ezzel szemben viszont kedvezőnek tekinthető a gyermekkornak, a 0—14 évesek 22,2%-os részaránya, amely 0,4 százalékponttal nagyobb a megye városi átlagánál. Kedvezőtlen a népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele is. Az aktív keresők aránya 41,5%, 4,4 százalékponttal alacsonyabb á városok átlagánál, ugyanakkor az inaktív keresőké (24,7%) és az eltartottaké (32,9%) magasabb annál (ez utóbbi 3 százalékponttal). Az 1990. január 1-jei nép- számlálás időpontjában az aktív keresők egyharmadának az ipar, egyötödének a mező- gazdaság, Í4%-ának az építőipar, 8—8%-ának a közlekedés, posta és távközlés, illetve a kereskedelem biztosított munkahelyet. A különféle szolgáltatások területén 17%- uk dolgozott. Ügy tűnik, hogy a városban viszonylag kis számban él az értelmiség; a fizikai-szellemi foglalkozásúak aránya 80—20%, a megye városainak 65—35%-os részesedésével szemben. Abony, tekintettel a szomszédságában lévő nagy városokra, környezetére nem gyakorol jelentősebb vonzást. Maga is főleg Szolnok elővárosának tekinthető, amely a társadalmi-gazdasági élet számos területén érzékelhető, Lakosságának foglalkoztatásában — a helyi munkalehetőségek hiánya következtében — kiemelkedő szerepe van a települést körülvevő városoknak. 1990. január 1-jén az aktív keresők 44%-a, 2700 fő naponta eljárt dolgozni, valamivel több mint fele Szolnokra, közel 500-an Ceglédre, de Nagykőrösre és Budapestre is ingáztak munka- vállalás céljából. Intézményhálózata — mind a középfokú, mind az alapellátást biztosító — szinte kizárólag saját lakosságának igényeit elégíti ki. Több középfokú ellátást nyújtó intézménnyel nem is rendelkezik. így például nincs szakorvosi rendelőintézete, kórháza, szállodája, e szolgáltatásokat Cegléd, illetve Szolnok intézményei biztosítják. Kereskedelmi vonzása is elhanyagolható, ezt jól jellemzi az 1990. évi kiskereskedelmi forgalom egy lakosra jutó értéke, amely a Pest megyei városok átlagának mindössze 60%-át tette ki. Élenjáró zeneoktatás Középiskolája saját lakóinak igényeit messzemenően nem képes kielégíteni, a megye városai közül Abony rendelkezik a legkevesebb, mindössze 7 középiskolai osztályteremmel. Polgárainak iskolázottsági szintje is az átlagosnál kedvezőtlenebb. Például Abony aktív keresői közül a középiskolai, mint legmagasabb végzettséggel rendelkezők ará- nva 18%. ez a mp«»p várr;™: ban átlagosan 25, községeiben pedig 20%; felsőfokú iskolai végzettség esetén ugyanezek az arányok Abonyban 4,7%, a városokban 12, a községekben 7% volt a legutóbbi népszámláláskor. Az oktatásügy terén Abony ugyanakkor joggal büszkélkedhet a zeneoktatásban elért eredményeire. 1957-től önálló zeneiskola működik a községben, amelynek ma már a megye további négy településén vannak kihelyezett tagozatai. Abony volt az első község Magyarországon, ahol állami zeneiskola létesült. Az 1992/93. tanév elején 587 tanuló tanult zenét, közülük 37 óvodáskorú, 501 általános iskolás, 42 középiskolás és 7 egyéb iskolába járó volt. Abonynak az alapellátás néhány területén is van pótolnivalója. A lakásellátás ösz- szességében a lakások meny- nyiségét tekintve jónak mondható, viszont azok minősége már lényegesen kedvezőtlenebb a megye városainak, de több esetben községeinek átlagánál is. Abonyban a lakások mindössze egynegyede volt összkomfortos 1990. január 1-jén, ugyanakkor a megye városaiban 43, községeiben 33%-os arányt képviseltek. Ezzel szemben a komfort nélküliek részaránya Abonyban 38, a megye városaiban 15, községeiben 24%-ot tett ki. Ugyanezeket a tendenciákat jelzik a gázhálózatba, a hálózati vízvezetékre kapcsolt, a központos fűtéssé! ellátott lakások adatai is. A város talán legnagyobb gondját a csatornahálózat teljes hiánya jelenti, s ha figyelembe vesszük, hogy a lakások 62%-ában a vezetékes vizet használják, a viszonylag nagy mennyiségű szennyvíz következtében környezeti károsodás is veszélyezteti a települést. Vegyes a gazdaság A lakosság egészségügyi, oktatási alapellátása alapvetően a megye városainak átlagával közel azonos színvonalú. Abonyban az egy általános körzeti orvosra és gyermek- gyógyászra jutó lakosok száma 1991-ben 1637 fő volt, ennél a megyében mindössze 4 városban kedvezőbb az ellátottság. Egy általános iskolai osztályteremre 27 tanuló jutott, ezzel az értékkel a megye városai közül sorrendben a 12. helyet foglalta el. Abony lakosságának megélhetését közel fele-fele arányban a környező városok munkahelyei, illetve a helyi munkalehetőségek biztosítják. Gazdasági életét 1990-ben 13 ipartelep, 1-1 székhely szerinti ipari és építőipari kisszövetkezet, 3 mezőgazdasági termelőszövetkezet határozta meg. Az állami és szövetkezeti szervezetek mellett az iparban és az építőiparban mintegy 200 kisiparos, továbbá mintegy 80 kiskereskedő és vendéglátóiparos tevékenykedett. Az 1990. évi népszámláláskor a lakóhelyén dolgozó 3446 aktív kereső mintegy egyharmadának az ipar, negyedrészének a mezőgazdaság, közel egytizedé- itek a kereskedelem és 5%-nak az építőipar biztosított munkahelyet. Az ipar viszonylag magas aránya ellenére Abony nem tekinthető iparosodott településnek. Az 1000 lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma ugyanis mindössze 64 volt, amely a megye városai közül csak Érden. Monoron és Aszódon kisebb. A gazdasági életén belül a mezőgazdaság szerepe viszont lényegesen nagyobb az ágazatban foglalkoztatottak arányánál. Az 1991. évi általános mezőgazdasági ösz- szeíráskor Abonyban 4019 kistermelő gazdaságot számláltak, azaz a háztartások 75%-ában kisebb-nagyobb mértékben végeztek mezőgazdasági tevékenységet. E kistermelő gazdaságokban 1991-ben 6394 fő vett részt a mezőgazdasági munkában. Összefoglalva megállapítható. hogy Abonyban a városiasodás jegyei ma még alapvetően. a népesség számában és kiterjedt területében nyilvánulnak meg. Több középfokú ellátást szolgáló intézménynyel nem is rendelkezik. A lakosság ellátottságát jellemző főbb mutatóit tekintve is még sok esetben elmarad a megye városaitól, de különösen jelentős mértékben az ország azonos népességnagyságú városainak átlagától. Dr. Kővári Lajos Központi Statisztikai Hivatal Budapest és Pest Megyei Igazgatósága
