Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 23., KEDD Tsz-átalakulás önprivatizáció nélkül A Szilasnál a tagok érdeke az elsó' Amikor még csak körvonalazódtak a privatizációt bonyolító jogszabályok, illetve csak hozzákezdtek a szakemberek a kárpótlási törvény megalkotásához, talán még az illetékesek sem gondolták, mekkora különbségek lesznek egy fővároshoz közeli, és (például) egy átlagos mértékkel elmaradottnak ítélt megyében a földárak között. Mert hiába mondják a szakemberek, hogy alapvetően a termőföld minősége határozza meg az árat, gyakran annak elhelyezkedése, s az ebből adódó potenciális előnyök is aránytalanul sokat „rátesznek” a valós értékre. — Náluk is, miként a töbNagykórösi párbeszéd A fejlődés nyitja a vállalkozás Tulajdonképpen ez az ellentmondás az alapja annak a szerteágazó, vádaskodó, a személyeskedéstől vissza sem riadó, évek óta tartó vitának is, amely a Szilas Mezőgazdasági Termelőszövet- kezet (illetve utódja, a Szilas Szövetkezet) és az érintett területek (Gödöllő, Nagytarcsa, Kerepestarcsa, Csömör és a főváros XVI. kerületének egy része: dakota) között változatlanul folyik. Ami mind a mai napig akadályozza, gátolja az érintett területeken a földek kiosztását, s az azt követő művelést. Termőterület vagy piaci áru? Aránytalanul is magas az említett területek értéke, pedig az egykori Szilas 6000 hektárjából 4200 szántóföld. Sőt, szakemberek a megmondhatói, hogy az említett szövetkezetnek is éppen a földek alacsony termőképessége miatt éri meg a gyógytermékek termelése (s a más profilú gazdálkodás, melyről az alábbiakban még lesz szó). A főváros közelsége miatt, az MO-s körgyűrű, a közelben lévő Hun- garoring pálya kínálta lehetőségek miatt az említett földek piaci ára jóval magasabb, mint arra mezőgazda- sági hasznosíthatóságuk alapján gondolni lehet. Sajnos — s ennek elsősorban azok a valóban gazdálkodni vágyó pesti és Pest közeli emberek lesznek akaratlanul is a vesztesei — feltételezhető, hogy ezek a magas eszmei értékkel bíró földek még sokáig csak piaci áruként, s nem valóságos termőterületként lesznek számon tartva a hivatalokban! Hogy is áll ez a kérdés a legtöbbet „bevádolt” Szilasnál? A találgatások, a félinformációk, a vélt és valós bírálatok ismeretében kerestük fel a közelmúltban átalakult Szilas Szövetkezet elnökét, Porgányi Gyulát. — Kétéves folyamat végére értünk azzal, hogy az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezetünk hét ágazatot foglalkoztató Szilas Szövetkezetté alakult. Megjegyzem, a korábbi mgtsz-ben is csak a tevékenységünk törtrészét adta ki a mezőgazdaság: mindösz- sze 6—8 százalékot tett ki az állattartásunk. A fő profilunk a feldolgozóipar, a szolgáltatás, a gyógynövényekkel való foglalkozás volt — s maradt is. Ami a jelenlegi Szilas Szövetkezetét illeti, itt elsősorban gyógynövények termelésével s feldolgozásával, illóolaj lepárlásával, gyógyte- ák és kozmetikumok előállításával foglalkozunk. Emellett jelentős még az ipari főágazatunk, melyben főként a hagyományos lakatos, karbantartó és épületvasalási munkákat vállaljuk el. A mezőgazdasági főágazatunk mellett továbbra is működtetjük a külkereskedelmi irodánkat, mely saját termékeket és felvásárolt termékeket forgalmaz, megtartottuk építőipari ágazatunkat és csaknem 50 gépkocsink vállal szállítási feladatokat. — Mi köze van a reklámokban is egyre gyakrabban szereplő Szilas Food- nak a Szövetkezethez? — Semmi. Azaz közösek a gyökereink. A Szilas Food egy százfős csoport, amely az eredeti Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből vált ki. Annyiban különbözik az ő profiljuk a miénktől, hogy előbbi „csak” élelmiszer-termeléssel és -kereskedelemmel foglalkozik. — Térjünk vissza a tsz egykori területéhez. Hogyan áll az egyeztetés az érintett öt település illetékeseivel? — Ma már úgy látom, többekkel sikerült megállapodnunk, mint amennyivel még ma is vitáink vannak. Azaz... Szóval a gödöllőiekkel jött létre a leghamarabb az egyezség, melyre a Kárpótlási Hivatal is „rábólintott”. Igaz, ez a partnerünk is — valószínűleg a csömöri kezdeményezésen felbuzdulva — előterjesztette igényét a belterületi ingatlanokra. Olyan földek ezek, melyen a város vezetése a fejlesztési terveknek megfelelően beruházni szeretne. Mi azonban ezt az utólagos „reklamációt” már nem vehetjük figyelembe. Akiket érint a körgyűrű — Hasonlóan Csömörhöz — említette. Ezek szerint velük sincs egyezség? — Már újat mondhatok ebben a témában is: a csömöriekkel mintegy három héttel ezelőtt megegyeztünk abban, hogy a község kiválik a termelőszövetkezetből, s a néhány vállalkozó gazda önálló társulást alakít. Ugyanakkor nem engedhetjük, hogy az MO-s körgyűrű miatt különösen értékessé váló területekből kimaradjanak a szintén földre jogosult saját tagjaink. — Cinkotával van legtávolabb a megegyezés? bi érintett településen is, az a legfőbb gond, hogy az igénylők száma sokszorosa (olykor tízszerese is) a megpályázható földeknek. Ugyanakkor Cinkota is ahhoz ragaszkodik, hogy az aranykorona nélküli belterületi ingatlanok is essenek a kárpótlás alá. A törvény szava, hiába minden módosítás, ennek ellentmond, s mi mint hivatal is ragaszkodunk a jogszabályokhoz. Úgy érzem, Cinkotával és a többi érintett féllel folytatott tárgyalások során a szövetkezet megtett minden tőle telhetőt, elment a törvényesség legvégső határáig azért, hogy mielőbb azo- ké legyen a föld, akiket megillet. De egyvalamiben következetesek maradtunk: nem engedhetjük, hogy a csaknem 600 aktív dolgozónk, s a szintén földre jogosult nyugdíjas tagságunk kimaradjon a kárpótlásból. Miért a késlekedés? — Ezért, nem ezért, nehéz megmondani, de a Szilast több olyan vád is érte, hogy azért késlelteti a földalap-kijelölést, mert addig az egykori vezetőknek több idő áll rendelkezésére a meglévő tulajdon átmentésére. .. — Időnk biztos lett volna, de a tények ez ellen szólnak. A Szilas MgTSz ugyanis úgy alakult át Szövetkezetté, hogy itt nem volt önprivatizáció, nem engedtünk létrehozni belül semmiféle kft.-t, mégha utóbbival, ma már látjuk, gazdaságossági szempontból többre mentünk is volna. Sőt szigorúan betartjuk azt a határozatot is, hogy senki, aki tagja a szövetkezetnek, nem lehet egyúttal részese olyan kft.-nek, amelyiknek profilja hasonló a miénkhez. — Hogyan látja, mikor termelhetnek végre a jogos tulajdonosok saját földjeiken? — Ez egyáltalán nem rajtunk múlik. Hiába fogalmaztunk meg eddig is többször már olyan ötletet, hogy jó lenne elkezdeni a földek kimérését, azt gyakorlatban nem lehet mindaddig érvényesíteni, amíg valamennyi érintett település vezetőjével nem egyeztettünk. Ma még nincs lezárva a földalap, s ily módon egy, az azt megelőlegező kimérés éppen az érintetteket, az új tulajdonosokat károsítaná meg. Maliár Éva A nagykőrösi vállalkozók korántsem csak hivatalos ügyekben járatosak a városházán, időnként, úgymond baráti eszmecserére is vendégül látja őket a hivatal. A városnak és a vállalkozói rétegnek gondjai és sikerei sok vonatkozásban azonosak vagy hasonlóak. Az utóbbi hónapokban volt alkalmuk megcsillantani azt a tiszteletre méltó vállalkozói akaratot és kreativitást, amiről eddig legfeljeb csak sejtelme volt a közönségnek. A Privát Profitnak a világkiállítással kapcsolatos vidéki tervei, a gazdasági kamara létrejötte, az iparosok és mezőgazdasági termelők, kereskedők őszi nagyszabású kiállítása, vagy az agrárágazatban tapasztalható kezdeményezések bizonyítják, hogy a piac- gazdálkodásra való áttérés kétségkívül keserves folyamatában immár konkrét és elérhető célok jelentek meg. Nagykőrösnek is, mint bármely más településnek, a fel- emelkedése mindenekelőtt a vállalkozások sokasodásától, azok fejlődésétől függ. Éppen ezért roppant fontos az a közvetlen és közvetett támogatás, amit tehetőssége szerint a település nyújt a már működő, de főleg a most kibontakozni akaró vállalkozásoknak. Dr. Székely András fogalmazta meg a legprecízebben az ebbéli tapasztalatokat a találkozón, mely szerint Csornád település utcáit járva, akarva-akaratlanul a főváros közelségét érzi az ember — rendezettek az utcasorok, a házak többsége akár a budai zöldövezetben is épülhetett volna. Persze, Csornádon — hál’ istennek — nagy a csend, és amúgy ráérősen bandukolnak az emberek. Télidőben, amikor az idős emberek emlékezetében felsejlenek a hajdani nagy havazások gyermekkori csíny tevései, és amikor hidegen fújnak az északi szelek, akkor a csomá- di polgár meggyorsítja a lépteit, és meg sem áll Bogyánszky Pálné magánkereskedő kisáru- házáig. Amikor megkezdődtek a látványos változások, a Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet életében, akkor döntött úgy Bogyánszky Pálné, hogy bérbe veszi az üzletet. Természetesen rengeteg számítás előzte meg az egész család sorsát meghatározó döntést, és csak akkor igényeltek saját pénztárgépet, amikor a sok kivonás és összeadás után arra a következtetésre jutottak, hogy meggazdagodni ugyan nem fognak, de becsületesen megélni igen. — Két éve vezetem magán- kereskedőként az üzletet — mondja az életvidám asszonyka, majd így folytatja: — Sok-sok évig voltam az ÁFÉSZ alkalmazottja, ismeaz önkormányzat, stratégiájában, domináns tényezőként vet számot a vállalkozásokkal. Az alapvető feladatok, a gáz-, a vízmű fejlesztése, a telefonhálózat- és csatornaépítés, a tanyavillamosítás, útépítés, amelyek az utóbbi időben elkezdődtek, vagy már befejezéshez jutottak, végsősoron az új ipari, mezőgazda- sági szerkezet infrastuktúrá- ját teremtik meg. Nem lebecsülendő az a támogatás sem, amit a telkek kedvező áron való eladásával nyújt az ön- kormányzat vállalkozások alapításához. Az pedig konkrét polgármesteri ígéretnek is tekinthető, hogy a munkanélküliség csökkentésében majdan jelentős szerepet játszó középüzemek ingyen kapnak a várostól területet. A különböző pénzintézetek tanácskozáson részt vevő képviselőinek tájékoztatójából kitűnt: az idei évtől már valamelyest kedvezőbbek a vállalkozói hitelfelvételek. Új kölcsönzési konstrukciók funkcionálnak, de számottevőbb változás csak a bankrendszer korszerűsödésével várható, ami elemeiben lényegében már megkezdődött. A kibontakozás kerékkötője a tőkehiány — utaltak rá többen is —, ám a vállalkozások léte nemcsak a pénzen áll vagy bukik. Wolf János, a Jägerbier Kft. képviselője ezt így forem a falu apraját-nagyját és engem is ismer mindenki. — Mennyi a bérleti díj? — Havi húszezret fizetek, kissé soknak tartom, de minden csak nézőpont kérdése. Tavasztól késő őszig többen keresik fel az üzletemet, most télen inkább csak a kenyér és a tej fogy jobban. A tél máskülönben is a pihenés ideje. Faluhelyen minden gazda disznót vág, van család, ahol kettőt vagy hármat is, ezért ilyenkor, télidőben alig fogy a hentesáru. A magánkereskedő elmondta: a minap is csupán harminc kilogramm hentesárut rendelt, de még két nap után is van párizsi, olasz és főtt császárhús a hűtőben. galmazta meg: Ha mi, vállalkozók valóban polgári réteggé akarunk válni, ahhoz sok tekintetben nekünk is változnunk kell. Mentalitásban, szellemiségben. A beszélgetés során több praktikus ötlet felmerült arra vonatkozóan, miként lehetne például helyi összefogással áthidalni a hitelfelvétel akadályait. Rövid úton kiderült azonban, hogy az építő szándékú gondolatok több esetben nyitott kapukat döngetnek. Hiszen akár a garancia- alap, akár a vállalkozói klub, amikről konkrétan is szó esett, voltaképpen létező keretekkel rendelkeznek. Természetesen az együttműködésnek a másik oldala is izgalmas. Nevezetesen a vállalkozói szándék és tehe- tősség, ami a köz javát szolgálva fejeződik ki. Ma Nagykőrösön a legfontosabb nagy- beruházás a kórház bővítése, korszerűsítése. Érthető, ha legalábbis erre a célra érkeztek az első felajánlások. A mostani találkozón Lantos István és Bagi Elek jelentette be. miszerint a tőlük vásárolt anyagok, berendezések nettó értékének 3 százalékát kedvezményként számítják meg. Komoly, súlyos százezrekre rúgó felajánlásokról van itt szó. Jelezvén, hogy a város és vállalkozók között értelmes a párbeszéd. A kis áruházban vagy üzletben — nevezhetjük, ahogy akarjuk, mert itt minden megtalálható — egy percig sem hiányzik az élet. Ki kenyeret vásárol, ki pedig azt kérdezi, hogy van-e még abból a finom csokoládéból, amiből a múltkor is vitt az unokájának. — Lesz-e milliomos Bogyánszky Pálné? — kérdezem. — Soha, ha csak meg nem nyerem a lottónyereményt — válaszolja. — Mondtam már, meggazdagodni nem lehet, de meg lehet élni becsületesen. Tetszik tudni, sok kicsi sokra megy. Aztán pedig aki a keveset nem becsüli, az a sokat nem érdemli. Papp Antonella M. J. Csomádi magánkereskedő Meggazdagodni nem lehet Bogyánszky Pálné boltjában mindenki megtalálja azt, amit keres. Nemhiába, itt a vevő az elsó' Vimola Károly felvétele
