Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. FEBRUAR 23., KEDD Ismét pályáznának a váci húsosok Ne legyen felszámolás! Új meghívásos, zártkörű pályázat kiírását követeljük, és a váci húsüzemre objektiven esó' tehertétel megállapítását, ami a valódi piaci értéknek felel meg — nyilatkozta tegnap lapunknak Fördó's Attila, a Szolidaritás Szakszervezet helyi csoportjának ügyvivője. A korábban nagy port felvert és drámai fordulatokkal járó ügy legújabb fejleményeiről a szakszervezeti vezető elmondta, hogy megítélésük szerint a húsüzem privatizációja megfeneklett, félő, hogy felszámolásra kerül sor. Ebben az esetben pedig a dolgozókat elbocsájtják, részükre végkielégítést és munkanélküli segélyt kell fizetni a központi költségvetésből (ez számításaik szerint 60-70 millió forintra rúghat), a gyárat pedig bagóért megvásárolhatják azok, akiknek szerepük volt az eladósodásban. Ugyanis a váciak a Pest- Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat részeként a központtól már jó néhány éve hitelterheket kapnak, ami jelenleg több száz millió forintra tehető. Emlékezetes tiltakozásukat is ez váltotta ki, érezték, később pedig dokumentumokkal támasztották alá, hogy helytelen üzletpolitika áldozatai. Kiválásukat a központ és a Földművelésügyi Minisztérium egyaránt ellenezte. Pontosabban Sárossy László akkori politikai államtitkár javaslatára a munkavállalók zöme, mintegy kétszáz fő dolgozói káeftét hozott létre.így, jogszabály adta módon, jogi személyként tettek kísérletet az üzem kivásárlására az élet- képtelen Penomahból. Mivel időközben a vállalat csődbe ment, az Állami Vagyonügynökséghez nyújtották be pályázatukat. Ekkor derült ki, hogy a vállalat eladósodása elképesztő: hárommilliárd fo rint. Ez egyébként egyebek mellett az eltúlzott ceglédi beruházásnak a következménye — állítja Fördős Attila. A váci húsosokra jutó adósságteher ebből jelenleg százötvenmillió forint. Ennyit pedig nem tudnak átvállalni, érvel a szakszervezeti vezető, mert az üzem piaci értéke csupán 50-60 millió, ez reális, kigazdálkodható összeg, de ennyiért az AVÜ nem adta az üzemet. Múlt év decemberében kimondták a vállalat csődegyes- ség útján történő decentralizált privatizációját, ami a Pe- nomah szétbontását jelenti. A váciak ismét pályáztak, elképzelésüket a központnak kellett benyújtani. Érdekes módon konkurencia is megjelent (ezek szerint mégsem kell elsiratni a húsipart), a volt nómenklatúra némely jeles személyiségének képében. Mivel az említett magas összegű adósságot senki sem tudta átvállalni, a pályázatokat érvénytelenítették. Az elbírálók a vállalati központ azon vezetői voltak — állítja Fördős Attila —, akik a csődbejutásért személyükben felelősek, és a Budapest Bank, amely a legutolsó időkig újabb hiteleket folyósított a Penomahnak. A patthelyzetből a kivezető utat a váci húsosok az új, de most már teljesíthető, reális feltételeket tartalmazó pályázat kiírásában látják. Különben bekövetkezik a felszámolási eljárás, amikor is mélyen áron alul szerencselovagok prédájává válhat az üzem. Ebben az esetben a munkavállalók és az állam is rosszul jár. Fördős Attiláék ezt el akarják kerülni, ezért az ország- gyűlési képviselőkből álló Monopoly csoport tagjaihoz fordultak támogatásért. A képviselők ígérete szerint ügyüket napokon belül kivizsgálják. Üzemitanácsválasztás Mi lesz a malmokkal? Az Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén a felek egyöntetűen támogatták az üzemitanács-, közalkalmazotti tanács-választások — a társadalombiztosítási önkormányzati választásokkal egy időben — legkésőbb május 28-ig történő megtartását. A parlamenti jóváhagyás esetén tehát hamarosan megalakíthatok a vállalatoknál e fontos intézmények. Szauter Rudolf pilisvörösvári MDF-es képviselő életpályájának nagyrészét a malomiparban töltötte. 1958-ban „iratkozott be” a szakmába, vagyis a malomipari technikumba. Volt kétkezi molnár Óbudán, majd az egyetem elvégzése után a Baranya Megyei Malomipari Vállalathoz került. Később a Malomipari Kutatóintézetben kutatómérnökként kereste kenyerét. Az országnak majd' minden malmában „előfordult”, s közben egyedül vagy társaival számos szabadalmat dolgozott ki. Éveket töltött az Élgépnél (Élelmiszer-gépipari Vállalat), s közben járta a világot. Képviselővé választása előtt hatodmagával egy kis malomszerelő társaságot alapított. Nem foghatja rá tehát senki, hogy nem avatott értője szakmájának, a malmászatnak. Országgyűlési képviselőként az egyik fő feladatának tartja a malmok szakszerű, s főleg igazságos magánkézbe adását. Ennek mikéntjéről kérdeztük. — Közel két éve terjesztem elő elképzeléseimet a malomipar magánkézbe adásáról, sajnos nem sok sikerrel. Elgondolásom lényege az, hogy a magyar malomipart az ésszerűség határain belül a lehető legkisebb egységekre kell lebontani, s úgy adni magánkézbe: (Folytatás a 6. oldalon) A Gellert-hegy tetején elhelyezkedő' Citadella Budapest legszebb kilátópontja. A Kaszab—Zádori Építész Iroda által elkészített tanulmányterv alapján rendkívül alkalmas a Budapesti Expo kapcsán egy világszínvonalú idegenforgalmi és kulturális központ kialakítására. A tervek szerint a rondellában 49 szobás, a rézsürészben 90 szobás szálloda épülne. Az elképzelések szerint úgynevezett kilátó éttermet, valamint konferenciatermet is elhelyeznének a Citadellában. Vasutas konferencia „Európai úton a közlekedés- politika — európai úton a szakszervezeti egyeztetés?” címmel nemzetközi konferenciát szervez öt magyar vasutas-szakszervezet és a Friedrich Ebert Alapítvány — jelentették be tegnapi sajtótájékoztatójukon a rendezvény előkészítői. A február 23—24-e között a MÁV gárdonyi üdülőjében lezajló fórumon részt vesznek az Európai Közösség szakértői, országgyűlési képviselők, minisztériumi és vasúti vezetők, valamint a szakszervezetek tisztségviselői. A konferencia napirendjén szerepel többek között az EK-n belüli vasutak modernizálása, valamint a létrejövő európai belső piac követelményeihez való alkalmazkodás kérdései. Emellett szó lesz a vasutas-szakszervezetek és a kormány közötti 1992. évi megállapodásról. Magyarkodók pellengéren Nemzeted és hazád nevét ajkadra hiába ne vedd! — írja Görgey Gábor a Magyar Nemzetben, és igazat kell adnunk neki. „Magyarország, nemzet, haza emlegetésének inflációja és elkoptatása — a túligyekvók, önbizonyítók és köpönyegforgatók áldásos tevékenysége következtében — egyik legdiihítőbb és legelszomorítóbb jelensége a rendszerváltozás utáni időknek.” Görgeynek ebben is igaza van, és tiszteletet érdemel, amiért a nemzeti indentitás nála — miként írja — belső', szinte biológiai kényszer. Valóban ellenszenves az, amikor a politikai szereplés vágyától fűtött emberek szabómesterek által gondosan ki- zsinórozva, címeresen, kokárdásan a pódiumra lépnek, s nagy pátosszal tesznek tanúbizonyságot rendíthetetlen magyarságukról. Akinek a magyarság természetes, belülről jövő', tudatot és magatartást jobbító életérzést jelent, nem tud mit kezdeni a hivalkodó, magamutogató magyarko- dókkal, s velük szemben ösztönösen bizalmatlan. Teljes joggal. E jelenségről beszélni kell, a leplet is le kell húzni róla. Azonban ne feledjük, hogy nem mindenkinek adatott meg olyan neveltetés, olyan családi háttér, amelynek révén a nemzethez, a hazához való szellemi kötó'dés magától értetődővé válik. Sokan felnőtt fejjel ébrednek tudatára annak, hogy hazug eszmék hálójában, saját népüktől és nemzetüktől elvágva, elszigetelve éltek, s éppen ebben a rendszerváltoztató, belső' gátakat és gátlásokat felszabadító, kétségkívül ellentmondásos történelmi pillanatban keresik a fogódzót. Olykor sután, olykor bosszantóan otromba módon. De őket kell-e elsősorban kipellengérezni, vagy azokat, akik ma is kézzel-lábbal akadályozzák a nemzettudat erősödését, akik az oktatás, a tájékoztatás, a művelődés, a politika megannyi fórumán nap mint nap ellene tesznek? Akik jóval többen vannak, s jóval szélesebb körben hatnak, mint a magyarkodók? Látszólag egyszerű a válasz. Azonban értsük meg azokat a toliforgatókat is, akiknek a tolla hegye olykor a kisebb ellenállás felé mozdul. Bánó Attila Turai tanácskozás a nyugdíjasok és az önkormányzatok kapcsolatáról Alakuljon idősek tanácsa Az idősek és a generációk közti szolidaritás évén hirdette meg 1993-at az Európai Közösségek miniszteri tanácsa. E gondolat szellemében rendezett tanácskozást tegnap Túrán a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. Felelős vita bontakozott ki arról, mit tesznek és tehetnének az önkormányzatok az idősekért, milyen legyen az idősek kapcsolata az önkormányzatokkal. A rendezők polgármestereket, önkormányzati képviselőket, népjóléti bizottsági tagokat, gondozási központok vezetőit és a nyugdíjasklubok vezetőit hívták meg. Bár elsősorban e környék polgármesterei jelentek meg, Sülysáptól Pilisvörösvárig sokan érkeztek, akik tehetnek az idősekért. Knoll István, a szövetség és a Nyugdíjasok Országos Kamarájának elnökét kértük, foglalja össze az eszmecsere tartalmát. — A törvénykezés a parlament feladata — mondta —, de az idősek életkörülményeire, közvetlenül, mindinkább az önkormányzatok jó vagy rossz működése hat. A tanácskozáson többek között azt kívántuk elemezni, hogy mit tesznek lehetővé az önkormányzatok anyagi lehetőségei — jórészt az állami fejkvóták alapján — a nyugdíjasok számára. Másrészt: hogyan viszonyulnak hozzánk a települések vezetői. Bevezető előadásomban felvetettem, hogy az idős emberekről való gondoskodás nem merülhet ki abban, hogy ne éhezzenek, hogy ne féljenek felkapcsolni a villanyt, hogy ki tudják fizetni a számlákat. Igenis joguk van kulturáltan, emberi módon élni, nemcsak létszükségleteiket kielégíteni. Fontos, hogy működhessenek közösségeik. Sok szomorú példa van arra, hogy 2-3000 forintos terembért kémének tőlük. Időnként nekik is el kell menni színházba vagy országot járni. (Folytatás a 3. oldalon.)
