Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KICSIKNEK — NAGYOKNAK 1993. FEBRUAR 20., SZOMBAT Honfoglalóink viselete pompás volt! Ósi mondáink krónikás hagyománya szól Arany János gyönyörű nyelvén a „Rege a csodaszarvasról” című „mesekönyvben”, aminek rajzait László Gyula készítette, s amit letenkorábban is megírtam: mi az, amit biztosan tudunk, például az ásatásokból? Mi az, amit néprajzi párhuzamok alapján feltételezünk? S mi az, amit a képzeletünk ad hozzá? Az ol,Vadat űzni eljövének / Hős fiai szép Enéhnek:’ ni nem lehet, ha az ember egyszer elkezdte lapozgatni. A regében régi történelmünk és hitvilágunk emlékei lappanganak. Felmerült a kérdés, hogy a ruhákat, honfoglalóink viseletét hogyan lehetett a képsorokban ilyen nagy pontossággal ábrázolni. Fel is kerestem László Gyula ré- gészprofesszor-festőmű- vészt, hogy megkérdezzem tőle: — Kedves Professzor úr, honnan és hogyan lehetett ilyen konkrét tudomást szerezni a korabeli öltözködésről. hiszen a földben, a sírokban elpusztult a szövöttfonott anyag? — A kérdés találó, a bizalmatlanság jogos — felelte László Gyula bácsi. — Nos, erre csak a teljes igazságot felelhetem, amit vasót nem hagyom kétségek között, mert ezekre a kérdésekre felelek, s megtudhatja, mi az, ami bizonyos. Például a női viseleItÉP 1 tekről van ásatási megfigyelésünk: a csüngős véretekkel díszített pártára és a középütt záródó, csukló- nál-bokánál aranyszalaggal lazán összefogott ingre, bugyogóra utaló leleteket találtunk. Az öv, a karperec, a veretes csizma, amely lehetett puhatalpú, (ívelt talpalójú kengyelek), lehetett keménytalpú, (vízszintes talpalójú kengyelek) szintén előkerült. S íme, majdnem előttünk van az egész viselet. A fegyverek hátán odarozsdásodva találtunk finom lenszövetet, lenvásznat. Néha szétszórt apró gyöngyök is előkerültek a mellkas tájékáról: nyilván voltak hímzett, göngyös ingmellényeik. A férfiaknál is az öltözékek hasonló gazdagságára leltünk. Például a nyak részén talált fémgombok magasnyakú nomád ingre vallanak. (Az oroszok is átvették ezt a „divatot” s mi orosz ingnek ismerjük.) Beszélhetnék a férfiak fegyverzetéről, mindkét nem lószerszámozásáról; nyergéről, zabláiról, kengyeleiről. Mindehhez hozzájárulnak még a kelet-turkesztáni, pendzsikenti falfestmények is, amelyeken életnagyságban, színekben láthatjuk a kettős öveket, kaftánokat stb. egyszóval az egész viselelet. S akkor még nem beszéltem az ebből a korból származó pompás ezüsttálakról, amelyek szintén jelentősen hozzájárulnak a viselet hiteles képéhez. Nos, talán ennyi elég is ahhoz, hogy bizonyítsuk; elképzeléseink nem légből kapottak! Lejegyezte: Ónody Éva „Ménrót fia” Hogyan készítsünk farsangi álarcot? Hozzávalók: — tapétaragasztó (mézsűrűségű) — háztartási bolt — másolópapír (minél több) — Apisz — 1 db kerek léggömb — trafik, játékbolt — 1 db ecset — háztartási bolt — 1 db 1/2 literes befóttes üveg — Kalapgumi, körülbelül 30 cm Először is keverjétek ki a ta- tudjátok csomómentesre (a pétaragasztót, amennyire befőttes üvegben). Ha ez megvan, fújjátok fel a léggömböt, majd másolópapírból vágjatok csíkokat. A papírcsíkokat egyenként tapéta- ragasztózzátok be, majd simítsátok fel egymás mellé a lufira, a csíkoknak az egész lufit be kell fedniük. A ra- gasztgatást mindaddig folytatni kell, amíg 6-7 réteg nem fedi a léggömböt. Ezt aztán 2-3 napig (amíg meg nem szárad teljesen) békén kell hagyni. Ha ez az idő eltelt, a gömbtől egy éles késsel hosszában vágjátok ketté és a belső faláról szedjétek le a gumidarabokat. Az így kapott két félgömb remek alapanyaga lehet két farsangi álarcnak. Hogy a továbbiakban mi történik, az már a ti fantáziátokra van bízva: szemet, szájat vághattok, orrot, fület ragaszthattok rá, befesthetitek bármilyen színnel, ragaszthattok rá szakállat, szemöldököt vagy kócból hajat is. Ha mindennel megvagytok az álarc oldalát vastag tűvel lyukasszátok ki és fűzzétek bele a kalapgumit. Egy utolsó jótanács! A tapétaragasztót munka után rögtön mossátok ki az üvegből. olyankor még könnyen kijön. Kép és szöveg Takács Márton GYERMEKREJTVENY 4 3 4 5 6 4 6 q <0 44 41 43 14 15 <6 44 16 (4 10 24 2Í 2b 34 ÜL 36 2? 38 24 30 31 yi 33 3M >b ií 38 34 MO 44 41 Hb 44 H5 4fc n* ut> 4«4 Gyerekek! Mai rejtvényünkben tovább barangolunk a Börzsönyben. Vízszintes: í. Pest megyei község, közel Budakeszihez. 5. Ezt a sajtot dobozban árulják. 10. Farsangi sütemény. 14. Eladásra váró termék. 15. Estebéd. 16. Kukutyinban van! 17. A bőr német neve. 18. Gléda. 19. Testünk része. 20. Kellemetlen téli eső. 21. Mosdótál. 23. Hosszú időn át. 24. Némán sodor! 25. Magyar kártyajáték, másik neve: alsós. 29. A só latin neve. 30. Start. 32. Fiúnév. 33. Szürke lepkefajta, hernyója szereti a gyapjút, a szőrmét. 35. Struccféle ausztráliai futómadár. 37. Mikroszkóp. 39. Az új párizsi metró neve (RER). 4L Délamerikai futómadár. 43. Ókori görög törzs tagja. 44. Rendelet, parancs franciából átvett szóval. 45. Erre csörög a... erre meg a mogyoró. 46. Nagyon pici. 49. Művészi meztelenség. Függőleges: 1. Márianosztra nevezetessége az a hatalmas épülettömb, amely 1716-ig ennek a szerzetesrendnek központja volt, 1768-tól kórház, raktár, fegyintézet, női börtön stb. működött benne. 2. Haszonbér neve volt a régi világban. 3. Tudós népiesen. 4. Francia fiúnév (YVES). 5. Tépve marcangol. 6. Község a Galga partján. 7. A Börzsöny legmagasabb csúcsa 939 m. Kedvelt kirándulóhely és kiváló síterep. 8. Elszáradt növény. 9. Kronométer. 10. Hamis. 11. Megátkozott. 12. Mohón iszik. 13. Ez a börzsönyi terület Szokolyához tartozik, kiváló üdülőhely. 21. Orosz autómárka. 22. Tunya. 25. Párosán okít! 28. Roma — ráma egynemű betűi. 31. Ókori római mitológiában az ég istennője. 34. Édes, sajtszerű tejtermék. 36. Frisskeletű. 37. A volt Kelet-Németor- szág névbetűi. 38. Korea része! 40. Heves megyei község a Tárná folyó mellett. 42. Ugyanígy rövidítve. 44. E nélkül nem történik semmi. Gyerekek! A dőlt betűkkel szedett sorok megfejtését, a többi februári megfejtésekkel együtt — egy levelezőlapon — március 10-éig küldjétek be a szerkesztőséghez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel is lehet nyerni! A vers megközelítése XI. Megszemélyesítés A metaforák a versépítkezés nélkülözhetetlen elemei. Témagazdagságuk kimeríthetetlen. Sokszor maga a természet készen kínálja fölhasználásra: „Domb tövén, hol nyúl szalad, S lyukat ás a róka; Nyári fényben, napsütésben Felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, Tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja. Elől úszik Mog király, Kétágú az orra, Feje fölött koronája. Mint a habos torta.” Weöres Sándor Déli felhők című verse szemléletes példáját nyújtja a metafora képződésének. A felhőket bámuló kislány mesefigurákat fedez fel az égen tovavonuló felhőalakzatokban. A képzelet az élettelen természeti jelenségben élőt lát. A képösszevonás szabálya szerint a hasonló egybeolvad a hasonlítottál: emberi tulajdonságot kap. Ha a költő élettelen tárgyakat ruház fel élőlényekre jellemző tulajdonságokkal, a létrejött metafora neve: megszemélyesítés. Weöres Sándor verse érdekes következtetésre is lehetőséget ad. A természetben néha különleges fény- árnyék jelenségek tapasztalhatók: valóságosnak tűnő emberek, állatok vagy kisértetek jelennek meg. A régi idők embere ezeket a káprázatokat emberfeletti erők megtestesülésének vélte. Hitt bennük és névvel nevezte el őket. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy a költészet és a mitológia valamikor az ősidőkben azonos tőről fakadt. Zászlós Levente
