Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-19 / 42. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. FEBRUAR 19., PENTEK Humán tantárgycsoportos oktatás Az 1990—91. tanévben egy újfajta oktatási módszerrel próbálkoztak tanáraink az aszódi gimnáziumban. A hu­mán osztályba az érdeklődésünk alapján kerültünk be: vagyis mi lettünk e kísérlet első „alanyai”. Mi leszek, ha nagy leszek? Tanáraink alaposan kidolgoz­zák ezt a módszert, melynek lényege a humán tantárgyak (irodalom, történelem, filozó­fia, művészettörténet és zene- történet) kronologikus sor­rendben és párhuzamosan tör­ténő tanítása és tanulása. így egy áttekinthető, összefüggő képet kaphatunk az egyes kor­szakok történelméről, kultúrá­járól és gondolkodásmódjá­ról. A tantárgyak nem külö­nülnek el egymástól, ami ne­künk azért is jó, mert igen gyakran egy tanítási napon többféle megközelítésből is láthatunk egy-egy korstílust. Tehát, ha ilyenkor elég rende­sen figyelünk az órákon, az otthoni tanulásra kevesebb energiát kell fordítani. A számonkérés tantárgyan­ként a megszokott módon fo­lyik. Minden témakör lezárása után egy ún. komplex feladat­lap megoldására kerül sor. A teszt kérdései nem válnak kü­lön tantárgyakra, hanem egy­ségesíteni próbálják az órá­kon szerzett (szerezhető) is­mereteket. A komplex téma­záró reálisan nem osztályoz­ható, ezért teljesítményünket százalékban értékelik. Az egyéni eredményeket grafiko­non jelöljük, amely tájokoz- tat bennünket fejlődésünkről illetve visszaesésünkről. A dolgozatra való felkészü­lést segítik elő a közös ismét­lő órák, amiken a humán tan­tárgyakat tanító tanárokon és rajtunk kívül más iskolákból érkező, érdeklődő vendégek is gyakran részt vesznek. Ezek az órák mindannyiunk számára hasznosak és élveze­tesek. Második osztályban egy újabb ötlettel álltak elő tanára­ink annak érdekében, hogy az egész eddigi munkánk és munkájuk eredményéről meg­Lassan már hagyománnyá válik, hogy a tanév során egyszer az egész iskolának lehetőséget biztosító „ének­lő napot” rendezünk. Min­den évben március 15-én rendezzük meg azt a ver­senyt az osztályok jobb éne­keseiből álló kamarakóru­sok számára. A versenyen való részvétel feltételei, kö­vetelményei évről évre válto­zatlanok: egy, legalább há­rom népdalból álló magyar népdalcsokrot és két — a kó­rus képességeinek és össze­tételének megfelelő — több­szólamú kórusművet kell előadni. Nagyon jó alkalmat jelent ez a kórusmunka szép­ségeinek, örömeinek és ne­hézségeinek megízlelésére azoknak a diákoknak a szá­győződjenek. Ennek legérté- kelhetőbb módja az évvégi vizsga volt, ami két részből állt: szóbeliből és írásbeliből. Az írásbeli vizsgatételeket a tavaszi szünet előtt kaptuk kézhet. Huszonöt téma közül vá­laszthattunk az érdeklődé­sünknek megfelelően. Né­hány cím a tételek közül: — A mágiától a világvallá­sokig — A magyar törvényke­zés 1000—1711-ig — Az erdélyi emlékiratírók — Az aszódi Podma- niczky-kastély dísztermének barokk jellegzetességei — A barokk stílus kitelje­sedése Bach: d-moll toccáta és fúgájában. A dolgozat elkészítéséhez két hónap állt rendelkezé­sünkre. A második (szóbeli) részre a tanítás utolsó két napján ke­rült sor, és úgy zajlott le, mint egy érettségi. A dolog hátulütője csak az volt, hogy mára, akik nem tudnak vagy nem akarnak részt venni a rendszeres énekkari munká­ban. Az egész délelőttöt ki­töltő rendezvény sok érdek­lődőt vonz, tanárok és diá­kok egyaránt nagyon szíve­sen vesznek részt rajta. A versengő kórusok elő­adásait a szakértő zsűri érté­keli, énektanárok, volt kórus­tagok biztosítják a pártatlan bíráskodást. Az iskola veze­tése is mindig képviselteti magát, támogatva lelkesedé­sünket. A győztesek a helye­zések mellé értékes jutalma­kat is kapnak, ebben a kollé­gium szülői alapítványa is tá­mogatást nyújt. Az elmúlt évi kamarakó- rus-verseny első díját az I/A kórusa és a hat tagból álló míg mi a tanárok kérdéseinek kereszttüzében izzadtunk, a többi osztály már a nyári szü­net mámorában élt és persze a tanítás szóba sem jöhetett. Sajnáltattuk is magunkat, de azért büszkék voltunk, hogy mi milyen fontosak vagyunk. A vizsga légköre doppingolt bennünket és reméljük, az érettségi akadályokat is köny- nyebben fogjuk venni. Legfőbb előnyt az jelentett számunkra, hogy csak javíta­ni lehetett az addig megállapí­tott jegyeken. A szóbeli min­ket is meggyőzött arról, hogy érdemes ezt csinálni. Szeretnénk, ha egyre töb­ben felismernék ennek a mód­szernek a helyességét és or­szágszerte elterjedne ez a faj­ta tanítás. Köszönjük az iskolánknak és tanárainknak (Hódi Gyulá- né, Módos Tibomé, Bállá Ká­roly és Koncz István) a lehető­séget, hogy szélesebb körű ki­tekintést nyerhetünk a világra. A cikket összeállították: 111. b. Csányi Réka, Hódi Henri­etta, Kelenvölgyi Ágnes, Kiss Katalin, Nagy Berna­dett. „faktkórus” (az ének fakultá­ciós csoport kórusa) kapta megosztva. A rendezvény szenzációja azonban az volt, hogy az elmúlt évben elő­ször vett részt a versenyen egy csak fiúkból álló együt­tes, a IV/b kórusa. Ők nyer­ték el a közönségdíjat, amelyhez egy szép nagy gyümölcskosár járt jutalom­ként. A szép délelőtt egyik leg­emlékezetesebb része az volt, hogy amíg a zsűri ta­nácskozott, az egész közön­séget éneklésre hívtuk, és a szép negyvennyolcas dalok után a Dona nobis és a Jöjj el, Mózes dallama gyönyörű­en csendült fel. Havjár Zoltán és Mészáros Ottó III. b. Az aszódi Petőfi Gimnázi­um és Gépészeti Szakkö­zépiskola 4. osztályos tanu­lója vagyok, az itt elsőként elindított technikusi osz­tályban. A technikumok új­bóli megszervezését a kö­zépszintű műszaki képzés hiányosságai tették szüksé­gessé. Véleményem szerint a magyar középfokú oktatás­nak magasabb színvonalú elméleti ismereteket elsajá­tító és a korszerű techni­kát is alkalmazni tudó fia­talokat kell nevelnie. En­nek során fokozott figyel­met kellene fordítani a ta­nulás és a továbbtanulás ösztönzésére is. Ebből a szempontból a mi iskolatípusunk rendkí­vül előnyös, mert az ötö­dik év elvégzése után tech­nikusi oklevelet kapunk, de már a 4. év után is je­lentkezhetünk a felsőokta­tási intézményekbe. Dol­Keresztek Első gyermekként született. A család boldog volt, a ro­konok meglátogatták a jöve­vényt. A tiszta s őszinte szere­lem gyümölcse, melyet két szerető szempár indított el. Az anya grafikus volt, s megtanította gyermekét a rajz furcsa s mégis örök mű­vészetére. Gyermek volt, és boldog. Fákat, házakat, em­bereket rajzolt. A napok múltak, míg egy nap szomo­rú lett a ház. Édesanyja szí­nes, virágos ruhája feketé­be borult, apja nem énekelt többet munka közben. Nagy­mama meghalt! Érezte, hogy valami történt, de még nem értette. Nagy házakat rajzolt, pici keresztet az út­ra, s még kisebb embereket. A gyász lassan elhűlt, s ő ismét nevetett. Am egy nap édesapja — számára — is­meretlen ruhát viselt, haja rövid lett. „Most elmegyek kicsim, jó legyél s én sietek haza.” S lerajzolta apját a különös ruhában. Hamaro­san levél érkezett, s közölte a halálhírt. „Hősi halott” — nem értette, csak annyit tudott, hogy nincs aki ma­gasba emelje, nincs aki éne­keljen lefekvésnél. Ekkor há­zakat rajzolt, embereket, magát, anyut s a lap végé­re, egészen picibe édesapját. Lassan iskolába ment, majd másik iskolába. Ren­geteget rajzolt. Nagy háza­kat, embereket, s a lap vé­gén mindig volt egy kicsi ke­reszt. Egy nap minden virá­gos, színes ruha fekete lett. Kezdte megérteni, mi az a „hősi halott”, de soha nem szerette ezt a szót. S újra rajzolt: nagy házakat s a pici kereszt elveszett a töb­bi kereszt között. (1993. január) Balázs Rita IV/c. gunkat tovább könnyíte- nék az új felvételi kedvez­mények, a gond csak az, hogy ezeket a múlt évben még nem ismertük, pedig lehet, hogy — legvégső esetben — a tanulási inten­zitásunkon is változtattunk volna. A referenciaosztály kö­vetelményeinek sajnos nem tudtunk megfelelni. Okai közé sorolhatom az iskola vezetésének akara­tán kívüli, szerencsétlenül sokra sikeredett tanárcse­rét, a kísérleti jelleg bukta­tóit és végül, de nem utol­sósorban a jelenleg ural­kodó „nem” tanulási mo­rált. Am az út nyitva áll előttünk, bárhol folytathat­nánk (elvileg) tanulmánya­inkat. Bár lehetőségeink kicsit szűkösebbek mint a gimnazistáké, de kárpótol minket a szakmai tudá­sunk, amit négy év alatt csepegtettek belénk. A negyedikes technikusok most mind lázban égnek. Számítgatják a pontokat, taktikáznak a jegyekkel. Miért ez a nagy készülő­dés? — kérdezhetné bárki. Netán van több választá­suk is? Igen, van. Mégpedig több, mint másoknak! Adott a lehetőség, hogy a negyedik évfolyam féléves osztályzatai alapján mentes­séget kérjen egy főiskolá­tól. Majd, ha felvették, dönt­het, hogy vajon megéri-e el­végezni itt, Aszódon az ötö­dik osztályt, vagy inkább el­menjen a negyedik év vé­gén a főiskolára. Ha esetleg nem veszik fel, akkor az ötödiket min­denképpen el kell végezni. A technikusi oklevélért járó pluszpontokkal újból meg­A másodikosok közül csak kilencen akartak eredetileg is az aszódi két tanítási nyelvű (francia—magyar) osztályba jönni. A legtöbbjük először angolt szeretett volna tanul­ni. Az elsősök között már ti­zenhármán, a legkisebbek, a „nulladikosok” közül fjedig már húszán választották első­ként az aszódi gimnáziumot. A válaszokban egyszer sem szerepelt, hogy megbánták a döntésüket, mindannyian tud­ják, hogy milyen előnyöket jelent számukra az itt folyta­tott tanulás. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy mindennel elégedettek. Ä legkritikusabbak a másodiko­sok, akik még többet szeret­Érdekes módon a to­vábbtanulásra serkent a munkanélküliség és a munkakerülés jelensége is, mivel ezek hatására megnő a kedv vagy üzem­mérnöki, vagy okleveles mérnöki „cím” megszerzé­séhez. A négy év összefoglalá­saként elkönyvelhetünk egy nagyon jó osztályt, amely nem az osztálykö­zösségével, hanem inkább az egyéniségeivel vált kü­lönlegessé. Számomra any- nyiban változott a helyzet az általános iskola elvég­zése óta, hogy most, 18 évesen a bőség zavarában és a (sűrű) ködbe vesző jövő bizonytalanságában nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek. Én azt hi­szem, ezzel nem is vagyok annyira egyedül. próbálhatja a főiskolát — vagy elmehet dolgozni. Ha felvették őt — még ne­gyedikben — a főiskolára, akkor az ötödik tanév mel­lett szól az, hogy az szinte felkészítené a főiskolára, és ezenkívül máris szakma len­ne a kezében. Ellene szól vi­szont az, hogy a főiskolán si­kerrel elvégzett két év után automatikusan jár a techni­kusi oklevél és mivel az ma­gasabb szintű, szinte felesle­gessé tenné az ötödikben megszerezhető oklevelet. Ha ezeken a pályaválasztási nehézségeken sikerrel átküz- dötte magát és bekerült egy főiskolára, akkor ott a har­madik év elvégzése után vizsgázhat a diplomáért. Hát, így készülnek a jövő technikusai, mérnökei! Dávid Attila TVId. nének tanulni. Keveslik a francia nyelvórák számát (he­ti négy óra). „A közösség az egész isko­lában jó, csak néha nehezen megy a tanulás, mert ha sok, akkor nem tudom, hogy mit tanuljak.” (Jakbovics Ágnes O/a.) „A tanítási rendszer sze­rintem nagyon jó és a tanára­ink is kedvesek. A tempó ki­csit gyors, de ha év végéri meg akarunk tanulni franciá ul, ezt vállalni kell.,, (Gaál Ágnes O/a. „A nulladik év nagyon ji volt. Az elsőn most békémé nyítettek, de még éppenhog át lehet vészelni.” (Kovács Gergő 1/a. Az összeállítás az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola tanulóinak munkáiból készült Garasanin Márta rajza Kamarakórus-verseny Bán Zoltán IV\1. Aktuális A legnagyobb élmény?

Next

/
Oldalképek
Tartalom