Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-19 / 42. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUAR 19., PENTEK Meglátni bennük a jövőt... Kettős tárlat Dunakeszin Tessedik közvetett segítsége „Ha valakitől, hát Tessedik Sámueltől megtanulhatjuk, hogy mit jelent komolyan venni az ifjúságot, a kisgyermekben meglátni a jövőt, fáradhatatlanul tanítani és oevelni őket — hogy minél teljesebb életet éljenek.” Roszik Gábor gödöllői országgyűlési képviselő írta ezt a mondatot Ruzics- kcy György rajzművének előszavában. A Tessedik Sámuel élete címmel a közelmúltban megjelent kötetről lapunkban már írtunk. Arról viszont nem, hogy hogyan lehet hozzájutni, illetve milyen nemes célt szolgál azon túl, hogy megismertet egy jeles személyiség életút- jával. — Ruzicskay György egy évvel ezelőtt ajánlotta fel 69 képből álló rajzművét a Tessedik Sámuel Alapítványnak — tájékoztatott Roszik Gábor, az alapító. — A kuratórium ezt köszönettel elfogadta, és szponzorok segítségével előteremtette a kiadáshoz szükséges pénzt. Az ötezer példányból ezer műbőrkötésben, számozva, a művész aláírásával készült. A köteteknek nincsen ára, nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Az alapítványt támogatók kapnak egyet-egyet emlékbe. Akik legalább háromezer forinttal támogatják céljait, papírkötéses példányt kapnak. Akik ötezer forinttal, vagy annál is többel, a még értékesebb változathoz jutnak. Ruzicskay György sajnos nem sokkal élte túl szép munkájának megjelenését. Néhány héttel ezelőtt. életének 97. évében elhunyt. Roszik Gábor gyermekkora óta ismerte, s közeli kapcsolatban, barátságban állt vele. — Remélem, hogy a kötetek két év alatt elfogynak — mondta Roszik Gábor. — Az így kapott pénzösszeget a gödöllői anyaotthon építésére és fenntartására fordítjuk. A 25 millió forintos program kivitelezése már elkeződött az Emlékpark utcában. A szerződés szerint június 30-áig elkészül az épület is. Nemcsak a gyermekeket kell ugyanis komolyan venni, hanem a magzatokat és a várandós édesanyákat is. Az alapítvány teljes neve is így hangzik: Tessedik Sámuel Hogy a gyermekek megszülessenek és felnőjenek Alapítvány. Balázs Gusztáv „Fő törekvésemet oda fordítottam, hogy jövendő' hivatásához képest az ifjúságot neveljem. Az én eszményem szerinti mintaiskolát szerveztem.” (Részlet Tessedik Sámuel Önéletírásából) Ruzicskay György rajza Ha ma élne Petőfi... Hogyan élné meg nagy költőnk a mai magyar valóságot? Ez a témája a „Ha ma élne Petőfi" novellapályázatának, amelyet középiskolai diákok számára írt ki a Társadalmi Egyesületek Zala Megyei Szövetsége. A pályázat eredményét nemzeti ünnepünk előestéjén hirdetik ki. Verőcei műhely Készül a linómetszet Verőcén az általános iskolában a rajzórákon linómetszeteket is készítenek a tanulók Rajka Dánielné tanárnő irányításával. Úgy látszik, a kisdiákok kedvet éreznek a rajzolgatáshoz, mert délutánonként sokan keresik fel közülük a szakköröket, ahol kedvükre mú'vészkedhetnek. Hancsovszki János felvétele Magyar művészek Párizsban Egy fiatal brazil karmester, Maxi- mianno Cobra vezényli a jövő héten Párizsban a Magyar Állami Operaház együttesét. A budapesti művészek két estén át lépnek a Théatre des Champs-Élysées színpadára, Beethoven egyetlen operája, a Fidelio előadásával. A magyar művészek bemutatkozása iránt máris nagy az érdeklődés. Megosztották Miháltz Pál festői hagyatékát Miháltz Pál 1988-ban elhunyt, Munkácsy-díjas festőművész, hagyatékát mind ez ideig a szentendrei Ferenczy Múzeum gondozta. A művész özvegye nemrég — férje szellemi végrendelete értelmében — kezdeményezte az anyag részleges megosztását — így a festmények egyik hányada a Szombathelyi Képtár tulajdonába került. A nyolcvan olajképet és grafikát kitevő gyűjteményből kiállítás nyílt Szombathelyen, amely március 7-éig tekinthető meg. Akik hét végén ülnek festóállványhoz Közeledve Dunakeszin a József Attila Művelődési Ház felé, érzem, hogy nem mindennapi helyre kerültem. Ez itt a század első felében épült munkáslakótelep — vagy ahogy akkoriban inkább nevezték, munkáskolónia — gondolom, ahogy nézelődöm, felfedezek egy utcatáblát: Állomás sétány. Tehát MÁV kolónia. A Magyar Államvasutak alkalmazottai, az építés idején a munkások között különösen kiváltságosnak, rangosnak számító vasutasok költöztek ide. A templomhoz — mert az ilyen telepekre természetesen „saját” templom is kellett — vezető utca: Mind- szenty József sétány. Csupa sétány. Változatos, tetszetős küllemű, egy-két emeletes házakkal szegélyezve. Lelkendeztem aztán Veres Gábornak, a művelődési ház igazgatójának, milyen hangulatos a környék. Pedig már nem a régi, mondja. A lakók elöregedtek, nyugdíjasok. A fiatalabbakat meg persze itt is sújtja a munkanélküliség. Kiállításmegnyitóra érkeztem. Két fiatalembernek rendeztek a művelődési ház egyik emeleti helyiségében tárlatot, Kiss Károlynál, és Molnár Lajosnak. Egyikük sem hivatásos festő, Kiss Károly tanár, testnevelést, földrajzot és rajzot tanít a közeli Bárdos Lajos Általános Iskolában, és rajong az iskoláért, a telepért, a környezetért. Családjából hozta a képzőművészet szeretetét, édesapja Barcsay Jenőnél tanult grafikusságot, s testvérei is szívesen rajzolnak. Ő most olajképeket állított ki. Nem annyira modell után fest, hanem azt, amit elképzel. Szal- vador Dalit szereti, ahogy játszik a formákkal, színekkel. Ősszel részt vett Szentendrén Pest megye amatőr képzőművészeinek tárlatán, ahol két képét kiválasztották, a májusban nyíló országos tárlaton is láthatók lesznek. A címük: A légiós és John Lennon emlékére. Molnár Lajos tizennégy éves kora óta dolgozik, levelező tagozaton végezte el a gimnáziumot. Az utóbbi időben az itt is, ott is bekövetkező elbocsátások kényszerítik munkahely-változtatásra. Most éppen Dunakeszi szennyvíztisztító telepén segédmunkás. Három gyereküket nevelik pedagógus feleségével, festésre inkább csak szombat-vasárnap jut ideje. Rajzolni, festeni könyvekből tanult, és Szabados Árpádnál Újpesten, a Der- kovits képzőművész szakkörben. Legkedvesebb képe Az öreg címet viseli. Egy ládagyári munkatársának, aki autóbalesetben halt meg, állít rajta emléket. Terve, hogy létrehozza a Duna Galériát. Ez nemcsak képzőművészeket vonna maga köré, hanem olyanokat, akik szeretik, óvnák a Dunát. Mindkettőjüknek eljöttek kollégáik, kezet nyújtanak, gratulálnak. A tanárok gyerekeket is hoztak. Még néhány ilyen erős akaratú, tenni akaró, környezetére figyelő fiatalember, mint Kiss Károly és Molnár Lajos, és talán megint felpezsdülne itt az élet... Veres Gábor búcsúzik, az énekkari próbára kell mennie. Gondolom: művelődési ház igazgatói minsőségében — de nem, ő is énekel. Kérem, hogy elkísérhessem. Fúvószenekar is próbál éppen, kihallatszik az egyik teremből. Megállunk a lépcsőfordulóban egy tabló előtt. A Dunakeszi MÁV Magyarság férfikar tablója, középen a karnagy, Rajter Lajos fényképével. A fényképek fölött a jelmondat: Imádság és harci kürt lesz ajkukon a dal / míg újra ránk nem virrad a magyar diadal. 1926-ban alakították a kórust, mely királyi és kormányzói díjakat mondhatott magáénak. Legnagyobb létszáma 160 volt. Most 23-an vannak mindössze, de 1989-ben a magyarság szó visszakerült a kórus elnevezésébe. A nevük már ugyanaz, mint régen. A remény itt is helyénvaló: 23-an, már nagyrészt idősebb emberek, hátha kiegészülnek fiatalokkal. Ahogy jövök el, az utcán is kísér énekük: Ti, völgyek messzi bércek, Te, erdőfedte táj, Te hívsz, ha szívem ébred, És vársz, ha szívem fáj... Nádudvari Ánna Templomi bábjátékosok találkozója Első alkalommal rendezik meg a templomi bábjátékosok találkozóját február 18—21. között, Budapesten. A rendezvénysorozat a Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílik meg, amelyen pedagógus, evangélikus lelkész, bábművész és zenetanár tart előadást a templomi bábjáték történetéről, módszertani és pedagógiai lehetőségeiről. Ezt követően Az irgalmas Samaritánus története című — Giovannini KoméI tervezte és rendezte — bábjátékot tekinthetik meg az érdeklődők. Dramatikus játéknak és bábkészítésnek ad otthont a Budapesti Bábszínház előcsarnoka, pénteken délelőtt. A nap folyamán fővárosi és vidéki bábegyüttesek műsorát láthatja a közönség. A programban szerepel többek között a Betle- hemes játék a Parasztbibliából és a Betlehemes játék című produkció is. Az előbbit a nemesgulácsi- ak, az utóbbit a pécsi Márkus Színház bábosai mutatják be. A Kolibri Pince és a Kolibri- Fészek lesz a helyszíne a szombati előadásoknak. Dávid és Góliát történetét a Kolibri-Fészekben játsszák. A kőbányai Kápolna Színpadon, a Kálvin téri református templomban és a Magyar Nemzeti Múzeum körtermében vasárnap tartanak bemutatókat. Francia író regénye Bartókról Különös mű a fiatal francia író, Alexis Salatko regénye, a Bili és Béla. Két, látszólag egymástól távol álló nagy művész, az amerikai író, William Faulkner és a magyar zeneköltő, Bartók Béla életútjának néhány fontos állomását úja meg, külön-külön, de mégis egymással sajátos párhuzamba állítva, lélektani megközelítéssel. A két, de mégis összefüggő kisregényben nincs semmi olyanról szó, ami közös lenne a két művészben, s a párhuzam az író szerint is csupán költői. A szerző mégis talál azonos elemeket a regényben a még ifjú amerikai és a fáradt, emigrációba kényszerülő magyar zeneművész sorsában. — Az ötletet tulajdonképpen az adta meg számomra, hogy Cherbourgban élek. Innen indult haza, európai tartózkodása után 1922-ben az általam nagyon szeretett William Faulkner, akkor még fiatalemberként, s itt szállt hajóra csaknem két évtizeddel később Bartók Béla, hogy elhagyja hazáját, Európát, ahonnan az embertelen eszmék elől kellett menekülnie — mondotta Salatko az MTI párizsi tudósítójának.