Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 17., SZERDA 5 Kárpátaljáról Budaörsre Nekik elég a simogatás Zsámbéki expo-tervek Határokon innen és túl Jancsi nyolc-, Pisti 12 éves, mindketten a múlt hét végén jöttek kéthetes vakációra hazánkba egy beregszászi nevelő- otthonból. Nem árvák ők —, mint többen is a velük együtt érkezett 44 gyerek közül — hanem „csak” csonka családban élnek. Az édesanyjuk hétvégére hazaviszi a fiúkat. Most, e pár magyarországi napon, ennél a gondoskodásnál biztos, hogy többet kapnak: emberi, önzetlen szeretetet. Hogy is gondolhattam másra — dorgáltam magam, amikor a fiúkat arról faggattam, mit szeretnek legjobban enni. — Császármorzsát, palacsintát... — mondták lassan a fiúk, gondolkodva, sőt szinte ízlelgetve is a tegnap és tegnapelőtt megismert ételeket. — S ne felejtsétek el a gött nehéz, ledolgozott évek húzódnak meg a maguk nyomorúságával, gondjaival, de a gyereknevelés adta páratlan örömmel is együtt. Öt saját gyermeket nevelt, s azóta is, ha valamelyik élete válságba jut vagy csak átmenetileg megnehezedik, azoknak a gyermekeit is magához veszi. A rokonság mellett 17 állami Andika hamar a játszótársuk lett mákos tésztát sem! — figyelmeztette a gyerekeket új barátjuk, a házinéni unokája, Andika. — Tetszik tudni — fordult hozzám a kis komoly lányka —, az a baj a beregszászi fiúkkal, hogy ezek közül az ételek közül a legtöbbet még csak nem is ismerik. — S ehhez még hozzáteszem — szól közbe Ilonka néni, a gyerekek hazai gondozója —, minek is örültek elsősorban a kinti nevelő- otthonban, amikor elhoztuk a 44 gyereket! Annak, hogy legalább két hétig több jut az otthon maradottaknak! A kis, alkalmi család szereplői: Virág Jancsi, az eleven másodikos és Molnár Pisti, a szolidabb, csendesebb hatodikos beregszászi tanulók, a budaörsi Bodnár Jánosné, aki csupán tavaly kilenc erdélyi gyermeket va- kációztatott házában, a leánya, Gyöngyike, illetve a kis jövevények új barátja, Andika, aki maga is felsős diák. — Bevitte őket az iskolámba is — beszél a fiúk helyett is a lány —, s nagyon tetszett nekik az épület... — Azt is mondd el, kis- unokám — szól oda neki Ilonka néni —, hogy tegnap milyen jól játszottatok helyesírási versenyt! — Bizony, s azt is el kell árulni, — válaszolja Andika -—, Pisti alig-alig maradt el a mi tudásszintűnkhöz képest. —• Nagyon megszerettem őket — néz rájuk elér- zékenyülve Ilonka néni. — Már azon is töröm a fejem, hogy nyáron a két fiút újra magamhoz venném. Nem tudok gyerekek nélkül élni. Ilonka néni szavai mögondozottat is felkarolt a hosszú életút során. Mégsem fáradt, s amikor hírét vette, hogy egy kezdeményező nyugdíjas pedagógus Erdélyből kíván Magyarországra vakációra hozni árva s nevelőotthoni gyermekeket, Ilonka néni elsőként jelentkezett nála. Nem egy s nem két „unoka” volt már nála úgy, hogy visszakívánkozott a budaörsi otthonba, a szeretetteljes családba. % 55 V •- i — Fel sem tudom fogni, hogyan kerülhetnek gyermekek állami gondoskodásba. Szerintem ezt, mint a lehető legrosszabb választást, csak a legvégső esetben szabadna alkalmazni. Meg kell tenni mindent azért, hogy a csonka családoknak, a válságba jutott házasságoknak ne váljon áldozatává a gyermek! Ezért is vállalkoztam arra, hogy a Heim Pál Kórházban alakult ideiglenes gyermekmentő szolgálat tagjaként, ha kell, bármikor magamhoz vegyek gyerekeket. A leginkább érintettek nyelve nehezen oldódik: Jancsit és Pistit soha meg nem magyarázható félsz, elfogultság s némi bizalmatlanság is hallgatásra készteti. Csak egy-egy szóval válaszolnak kérdéseinkre. Csupán akkor csillan fel a szemük, amikor a hét végi programra terelődik a szó. — Mi akartuk — meséli Pisti —, hogy elmenjünk a templomba. Annyira szép ott minden, s én úgy szerettem volna gyónni és áldozni, de Ilonka néni nem engedte. — Szerintem nincsenek is megkeresztelve ezek a gyerekek. De azért jólesett nekem, aki egyházi otthonban nőttem fel, hogy ilyen szívesen eljöttek velem a gyerekek a templomba. Azon az estén aztán, amikor lefeküdtek, melléjük ültem, s megsimogattam őket. Csak azt nem értettem, miért nem akarták, hogy puszit is adjak fejecskéikre. Úgy látszik: nekik elég a szeretetteljes simogatás is. Mailár Éva Pisti (hátul) a kedvesebb, Jancsi az elevenebb Erdó'si Ágnes felvételei A Zsámbéki szombatok elnevezésű, kulturális rendezvénysorozat immár tízesztendős múltra tekinthet vissza. Az idők során olyan rangos eseménnyé vált, ami nyaranta Zsámbékra vonzotta a hazai színház- és zenekedvelőket. Tavaly rendezték meg a határainkon túli magyar amatőr színjátszók találkozóját, igen nagy sikerrel. Ez ösztönözte arra — a többi között — a programok fő szervezőjét, a szombatok egyik megálmodóját. Mátyás Irént, a helybéli művelődési ház vezetőjét, hogy a három esztendő múlva megrendezendő világkiállításhoz kiegészítő rendezvényként kapcsolódjanak. A pályázatot a közelmúltban nyújtották be a Jász- nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megye köztársasági megbízott hivatalának ex- po-biztosához, ahonnan hamarosan értesítést kaptak arról, hogy az első rostán túljutottak. Valószínű tehát — bár még születhet más döntés is —, hogy a zsámbéki rendezvények részei lehetnek a világkiállítás elő-, utó- és kiegészítő programjainak. Már most megkezdték a készülődést, mert azt szeretnék, ha érett, színvonalas műsorokkal léphetnének a közönség elé. Szem előtt tartva azt, hogy akkor sokan látogatnak majd úgy hazánkba, hogy sajátos kulturális élményeket keresnek. Itt pedig lesz kínálat. A zsámbéki romtemplom lenne továbbra is az előadások nagy részének színhelye, innen jött az az ötlet, hogy szerte a világban játszanak történelmi darabokat hasonló környezetben, tehát ösz- szehívható egy fesztivál, amelyen az ilyen műveket előadó, európai színházak mutatkozhatnának be. A zenének is nagy szerepe van a tervekben. Ez a Zsámbéki Tanítóképző Fcíis- kolára épül, mivel ott hamarosan beindul az egyházzenei tanszék, amiből megszületett az az elképzelés, gregorián sorozat is legyen az akkori programokban, a reneszánsz kor művei mellett. Ismét sor kerülne a határainkon túli magyar amatőr színjátszók találkozójára, amelyre ezúttal Ausztriából, és a tengerentúlról is jönnének csoportok. Mindehhez társulna a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben élő rendezőknek szervezett tanfolyam, amit ottani, neves színházi szakemberek tartanának. Zsámbék németországi testvértelepülése, Wettenberg is képviseltetné magát a rendezvényen. Nagyjából összeállt már a terv, hátra van még a szervezés, a műsorok részleteinek kidolgozása, finomítása. Ha mégse kapcsolódhatnának a programokkal a világkiállításhoz, akkor is érdekes események helyszíne lesz Zsámbék három év múlva, és idén is, hiszen a szombatok most is várják majd a közönséget. — jisz — Lesz-e népszavazás Lacházán? Külföldi tokéból infrastruktúra Szokatlan formáját választotta egy nagyberuházás finanszírozásául a kiskunlacházi önkormányzat, dollárköl- csönből kívánják megvalósítani a városnyi község szennyvízhálózatának megépítését. A hitel, mint megoldás, csak utolsó lehetőség az ön- kormányzatok eszköztárában. Mert nagy a kockázata. Ha elmarad vagy késik a visz- szafizetés, a jelzáloggal megterhelt ingatlanok átmennek a hitelező tulajdonába, aki élve a törvény adta jogával, a záros határidőn túl elidegenítheti azokat. Kocsis Mihály polgármester óvatos ember, a testület nemkülönben. Mindenekelőtt készíttettek egy tanulmánytervet, bankszakemberekkel mondatták ki, felvehet-e ekkora kölcsönt az ön- kormányzat, s az elkövetkező évek lehetőségeit ismerve, van-e reális alapja a törlesztéseknek. A tanulmánytervezetet többször is megvitatták, végső döntésre novemberben ültek össze, s hosszas latolgatás után a képviselők nagy többsége a hitel mellett voksolt. A józan ész valóban ezt diktálta. A szennyvízhálózatra szükség van, ám a jelen gazdasági helyzetben a lakosság önerőből nem tudná felvállalni a kivitelezés terheit. A hitelből való finanszírozás viszont pont abban segít, hogy a lakosság ne fizessen, ingyen jusson egy előnyhöz. A tanulmánytervezet elkészíttetésével párhuzamosan hitelezőt is kellett keresni, s alapos fontolgatás után a bécsi székhelyű Centro Internationale Bank ajánlatait fogadták el. A valutagaranciát a Creditanstalt nemzetközi pénzintézet magyarországi képviselete vállalta, s készpénzfizető kezesként az OTP-t sikerült megnyerni. A teljes beruházás értéke áfával együtt közel 500 millió forint lesz. A felvett hitel ennek a fele, 250 millió. A különbséget a vállalkozások hozzájárulása, illetve a kivitelezők befektetése fedezi. A szerződéseket a napokban írták alá, a község részéről Kocsis Mihály polgár- mester, Szilágyi János pénzügyi vezető és Csapiár István főépítész. De ezzel még korántsem került pont a dolgok végére. Ugyanis a hitel- konstrukciót ellenző, kisebbségben maradt képviselők nem nyugodtak bele a vereségbe, s népszavazást kezdeményeztek. Jogukban áll, mint ahogy a lakosságnak is joga van, hogy tisztességes, pártatlan tájékoztatást kapjon, s ennek alapján nyilvánítson véleményt. De vajon szükség van-e egy félmillió forintba kerülő népszavazásra, amikor a logika a többséget igazolja, s mi másra szavazhatna a lakosság, mint arra a konstrukcióra, mely leveszi válláról a beruházás anyagi terheit? A hiteltörlesztés feltételeinek ismeretében aligha hihető az ellenzék állítása, miszerint a község rövid időn belül anyagilag tönkremegy. A lakosság részére a szennyvízhálózat megépítése több szempontból is előnyös. Személyes tehervállalás nélkül jelentősen megemeli az ingatlanok értékét, olyan infrastmktúra alakul ki a községben, mely növeli a vállalkozók település iránti érdeklődését, felgyorsul a beruházókedv, több lesz a munkahely. Mind erre — a jelen munkanélküliséget tekintve — nagyon is szükség van Lacházán. Kocsis Mihály szerint Magyarországon még nem vettek fel ilyen kedvező feltétel mellett kölcsönt önkormányzati beruházásra. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a példán felbuzdulva egyre több település vezetői kopogtatnak be Lacházán, s azt tudakolják a polgármesternél, milyen módon tudnának hasonló hitelhez jutni. Ettől függetlenül a képviselő-testület határozatot hozott a népszavazásról. Ennek jogerőre emelkedése után döntik el, kiírják-e, vagy elvetik. Tessék csak elgondolni, mi minden másra — okosabb dolgokra — lehetne felhasználni azt a félmilliót! Például segélyre. Vagy néhány nyilvános telefonállomás telepítésére a kültelki utcákban. M. Gy. O.
