Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 17., SZERDA Clinton-beszéd a gazdaságról A többség hajlandó az áldozatra Nagyrészt a gazdagokra, de végül is minden adófizetőre nagyobb terhek várnak, másként nem lehet fellendíteni az ország gazdaságát — közölte a lakossággal hétfő esti tv-beszédében Bili Clinton. A néhány hete hivatalba lépett amerikai elnök fel kívánta készíteni a közvéleményt terveire, amelyeket szerdán jelent be a törvényhozásban. Mivel a republikánusok 12 éves kormányzása alatt az államadósság megnégyszereződött, a költségvetés hiánya pedig sokkal nagyobb a vártnál, nem elég, ha csak a gazdagok és a tehetősek adóját emelik, mindenkinek több terhet kell viselnie — mondta Clinton. Az elnök azzal érvelt, hogy a jövő érdekében beruházásokra van szükség a közoktatás javítására, az általános betegbiztosítás bevezetésére, a kilencmilliós munkanélküliség csökkentésére. Párhuzamosan milliárdos nagyságrendben csökkentik az állami kiadásokat, leépítik a közalkalmazottak létszámát. Az új elnök táblázatokkal is magyarázta az országos rádió- és tv-hálózatokon közvetített beszédében, miért van szükség a javasolt intézkedésekre. Míg Clinton választási kampányában még adócsökkentést ígért a középosztálynak, most hír szerint néhány százalékponttal emelkedik majd a nagyjövedelműek és a vállalatok adója. Az energia fokozott megadóztatása azonban mindenkit érint és csökkentének bizonyos szociális és egészségügyi kiadásokat is. Egyúttal mintegy 15 milliárdos keretben adnak majd adó- kedvezményt a beruházásokhoz, hasonló méretű összegből indulnak útépítések a gazdaság élénkítésére. E program alkalmasint Bili Clinton legfontosabb döntése, amely meghatározhatja hazai népszerűséget. Különböző intézkedések nagy és befolyásos érdekcsoportokat érintenek, amelyek a törvényhozásban, a Demokrata Pártban is találnak szószólókra. így a program körül heves politikai harcok várhatók. Robert Dole, a szenátus republikánus tagozatának vezetője a Clinton-beszédre adott válaszában hangoztatta: készek tárgyalni az elnökkel, de mindjárt sürgette, hogy adóemelések helyett a felesleges állami bürokráciát, a költségvetés kiadásait szorítsák vissza. Clinton és kormányának tagjai már a hét második felétől járják majd az országot, hogy „eladják” a programot a lakosságnak. Hírügynökségi jelentések szerint a Clinton-program egyelőre széleskörű lakossági támogatásra számíthat. Egy közvéleménykutatás szerint az amerikaiak többsége hajlandó átmeneti áldozatot hozni a későbbi fellendülés érdekében. , Nyílt levél a MÚOSZ főtitkárának Tisztelt Bencsik Úr! Visszaemlékezve a régi szép időkre, eszembe jut, amikor egy haldokló lapkiadó, a Pallas vezérigazgatójaként 1990 őszén meg kellett szüntetnem a Film Színház Muzsika című újságot. Önök hevesen tiltakoztak kényszerű lépésem ellen. Újságnyilatkozatokban mindennek elmondtak, és hajói emlékszem, még az elnökségük is állást foglalt döntésem ellen. Spongyát rá! Később újra meggyűlt a bajunk egymással, amikor átszervezés okán felállítottam székéből az akkori Magyarország ávós főszerkesztőjét, Kányó Andrást. Újra összehívták az elnökség elvtársait, tiltakoztak rádióban, sajtóban egyaránt. Itt megjegyzem, hogy némák maradtak, amikor a Mai Nap főszerkesztőjét, Horváth Istvánt mozdították el helyéről. Hol itt a logika? Talán az, hogy Horváth István nem volt esetleg ávós vagy pu- fajkás? De lapozzunk tovább! Néhány hónapja gazdasági megfontolásból, takarékosság miatt felmondtunk a Pest Megyei Hírlap mintegy húsz dolgozójának, újságírójának. Erre Önök újra nagy előadást rendeztek (az ilyet egyébként sátrakban szokták a falusi vásártereken), felléptettek öt párt képviselőjét (köztük a műfaj kacagtató szereplőjét, Haraszti Miklós művész urat), sorompóba állították jogászukat; egyszóval védték az újságírók érdekeit. Helyesen tették! Most felhívom szíves figyelmét, hogy megszüntették az Esti Kurír című újságot. A lapokban olvasom, hogy 40 munkatársukat, köztük 12 újságírót elküldték (vagy elküldenek). Elvárom, hogy a MÚOSZ elnöksége ezúttal is legyen résen, védje meg az elbocsátott újságírókat, tiltakozzon a lap megszüntetése ellen, hívjon össze hatpárti megbeszélést, de talán lehetne kezdeményezni egy parlamenti interpellációt is. E célra melegen ajánlom a fideszes Molnár Pétert. A demokráCseh lapok Kováéról A cseh polgári sajtó Michal Kovác szlovák köztársasági elnökről szóló keddi kommentárjaiban egyöntetűen hangsúlyozta a politikus kommunista múltját, abban a tekintetben azonban eltérnek a prágai vélemények, hogy Vladimir Meciar miniszterelnöknek hasznára vá- lik-e majd Kovác győzelme. A Lidové Noviny című, liberális prágai lap négy pontban foglalta össze Michal Kovác jellemzőit: először is exkommunista; másodszor a kormányon levő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) alelnö- ke; harmadszor jó a viszoUkrán elvtársak Ismerős szöveg A proletariátus diktatúrájának megvalósítását, az osztályok nélküli társadalom felépítését tűzte ki célul az „Ukrán Kommunista-bolsevik Párt” kétnapos alapító kongresszusán, amely hétfőn este fejeződött be Donyeckben. A 13 megyéből érkezett hetven küldött ugyan elfogadta a párt szabályzatát és programdokumentumait, taktikáját és stratégiáját, de a pártvezér személyében nem tudtak megegyezni, s abban sem, hogy hol legyen a párt székhelye. nya Meciarhoz; a negyedik pont Kovác gazdasági nézeteire vonatkozik — itt azonban hiányzik a Lidové Noviny tömör minősítése, mivel a lap szerint önmagáért beszél az, hogy a szlovák elnök hétfői szónoklatában olyan kifejezéseket használt, mint például: „kizsákmányolás nélkül”; „a lakosság széles rétegeinek elszegényedése nélkül”; „szociális béke és igazságosság”. Michal Kovác 1953-ban, 23 éves korában lépett be a kommunista pártba, ahonnan 1970-ben — tehát a prágai tavasz emlékét is felszámolni akaró, husáki „normalizáElsősorban a délszláv helyzetről volt szó Francois Mitterrand francia és Bili Clinton amerikai elnök hétfői telefonbeszélgetésén. Az Elysée palota közlése szerint a két elnök egyetértett abban, hogy rövidesen találkozik egymással, de ennek tervezett időpontjáról egyelőre nem adtak tájékoztatást. A francia közlemény szerint Mitterrand közölte az amerikai elnökkel, hogy „egyetértéssel fogadta” a lás” időszakában — kizárták. A Lidové Noviny — miként a kereszténydemokrata szellemiségű Lidová Demok- racie is — csupán az egykori párttagság tényét említette, a kizárást nem. A lap szerint Michal Kovác megválasztásával egyértelműen a Szlovák Kommunista Pártból létrejött Demokratikus Baloldal Pártja nyert a legtöbbet, mert az elnök személye egyrészt „élő bizonyítéka a hozzá hasonlók rehabilitálásának, másrészt garanciája annak, hogy a gazdaságban jelentős szociális orientáció fog érvényesülni.” boszniai rendezéssel kapcsolatos tervezetet. Clinton aláhúzta, hogy a két országnak szorosan együtt kell működnie egymással a megoldás keresésében. Egyetértettek abban is, hogy helyzetelemzésük sokban egybevág, főként a Vance— Owen-féle rendezési tervet illetően. A telefonbeszélgetés során más témákról is volt szó, ezeket azonban az Elysée palota közlése nem ismertette. Angol jótanácsok Etnikai kisebbségek Douglas Hurd brit külügyminiszter szerint az európai etnikai kisebbségek álmainak netovábbja az azonnali önrendelkezés, a függetlenség és a határok átrajzolása, de tévednek, ha azt hiszik, hogy ez a követendő út. A brit külügyminiszter egy londoni előadásában közölte: — Az államok közötti konfliktusok a hidegháború végeztével ritkulnak. A nemzetközi rendet az államokon belüli összecsapások fenyegetik. Ezeket külső erővel nem lehet megoldani, bár békefenntartásra szükség lehet. Az etnikai csoportoknak tudomásul kell venniük, hogy bizonytalanságot és háborúkat kockáztatnak, ha nem képesek a fennálló államokon belül egyeztetni jogaikat és törekvéseiket. — A kisebbségi jogok elérése vagy megadása nem lehet valami futószalag eleje, amelynek végén megváltoznak a határok, és ott a függetlenség. Az önrendelkezés követelése helyett sokkal jobb, ha különleges státust fogadnak el a meglévő államon belül — magyarázta a brit külügyminiszter, és általánosságban a Vance—Owen féle boszniai kantonizálási tervet ajánlotta, mint követendő példát a függetlenségre áhítozó európai kisebbségi csoportok figyelmébe. Clinton—Mitterrand telefonja Téma a délszláv helyzet VITA cia — mint tudjuk — egyforma mércével mér: ha az egyiket megvédem, védem a másikat is. Kíváncsian várom harcos fellépésüket. Egyébként minden jót kívánva maradok az eddigi tisztelettel: Budapest, 1993. február 15. Horti József Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgató Válasz Horti József vezérigazgató úrnak Hírlapkiadó Vállalat Budapest Tisztelt vezérigazgató úr! A leveléből kiolvasható indulat zavarba ejt. Bevallom, érvei sokkal kevésbé. A Film Színház Muzsikát mint a magyar kultúra egyik nagyfontosságú lapját kértük megtartani — annyi ma is támogatott újság mellett talán az is méltó lett volna rá. Akkor Ön írásban ígéretet tett arra, hogy — mentsük ami menthető — az alapítói jogot ingyen is átadja, ha akad vállalkozó. Akadt. A jogot azonban nem kapta meg. Kanyó András ügyében is lám félreértjük egymást. A mi véleményünk az volt, hogy jogállamban senkit sem érhet jogtalanság. Kanyó András munkaügyi pert nyert az Ön által vezetett kiadó ellen. Anélkül, hogy újra fölemlegetném a hosszú történet részleteit, nem gondolom, hogy a pervesztés Önt igazolja. Horváth Istvánt a tulajdonosok jogszerűen mozdították el. Erről lehet véleményem — van is —, de ha egyszer — hál istennek — piacgazdaságban élünk, a tulajdonosi jogok törvényes gyakorlása ellen értelmetlen tiltakozni. A Pest Megyei Hírlap ügye azért különleges, mert ez az egyetlen napilap, amely teljes egészében közvetlen kormánybefolyás alatt áll. Ha nem lenne is jogilag kifogásolható a felmondások végrehajtása — erről már elindított perekben dönt majd a bíróság —, nyilvánvaló, hogy a kormányhoz kötődő gazdasági hatalom politikai döntéshez vezetett. Ezúttal ha közvetve is, de közpénzek politikai indítatású felhasználásáról volt és van szó. Az Ön cége e közpénzekből egyes lapok soktízmilliós veszteségeit állja, de a Film Színház Muzsikára nem tud áldozni. Megint csak nem hiszem, hogy ez az Ön indulatait igazolná. Végezetül hadd nyugtassam meg: ha a Kurír, vagy bármely más kiadó jogellenesen próbálja megkárosítani kollégáinkat, ez ellen a legnagyobb eréllyel főj fogunk lépni. Föltéve, hogy erre fölkérnek minket. Ha Önnek ez a szó tetszik, hát harciasán. Hogy milyen formában, azt kérem bízza ránk. Elegendőnek tartom, ha tagságunknak elszámolunk vele. Vádjai, sértő minősítései ellenére továbbra is tisztelettel: Budapest, 1993. február 15. Bencsik Gábor * A MÚOSZ főtitkárát a jelek szerint a politika jobban érdekli, mint adott esetben egy lap, egy kiadó gazdasági helyzete, s ebből következően már nem szempont a lapoknál dolgozók, az újságírók érdekeinek a védelme sem. A Pest Megyei Hírlap vonatkozásában például az Istennek sem képes megérteni — mert nem akarja —, hogy a helyi különkiadások, a mutációk megszüntetésében, s az ezzel összefüggő személyi átszervezésben nem a politika, hanem a gazdasági, illetve a lap szerkezetével összefüggő helyzet játszott szerepet. Nem és nem, mert ha politika, akkor lehet verni a tamtamot... Az Esti Kurír lehet csúnyán ráfizetéses, s elküldhet 40 dolgozót, az rendben van. A Pest Megyei Hírlapnál azonban senki se próbáljon változtatni az örökölt állapotokon, mert akkor elszabadul a pokol. Az érdekeket — s természetesen a „ sajtó- szabadságot" — oly kitartóan védő MÚOSZ egyszer mélyen hallgat, máskor farkasért kiált. Bizonyára ebben semmi szerepe nincs annak, hogy egyszer — ahogy ők mondják — kormánypárti, máskor bevallottan ellenzéki lapról, a Kurírról van szó. A főtitkár válaszában egy új gondolat is felmerül: a MÚOSZ csak akkor szól az újságírók érdekében, ha előbb ők szólnak a MÚOSZ-nak, saját érdekükben. Cseles. Máskülönben Bencsik Gábor levelének hangneme nem érdemelne megjegyzést, ám mégis remélhető, hogy pusztán magánlevél; annál is inkább, mert a MÚOSZ teljes tagságára, valószínűleg a többségére nem ez a hangvétel a jellemző. (dégé)
