Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 16., KEDD 7 Hétvégi barangolás Mesél a pusztavacsi erdő Bandi, a kis „árva” Falugyűlést tartottak Kerepestarcsán Vita a nem működő' Szinte csak félházzal, s ennek megfelelően csendes, higgadt, a szónokra figyelő' légkörben kezdődött meg hétvégén a kerespestarcsai falugyűlés. Aztán ahogy folyamatosan megtelt a terem, úgy váltak gyakoribbá a közbekiabálások, a tapsok, s ellenérzést kifejező' dobogások, az olykor még személyeskedésig is elmenő belebeszélések. A napirendi pontok végigtárgyalása után pedig már olyan kérdések is előkerültek — s bátorságot adtak sok hozzászólásra —, melyek nem is tartoztak az eredetileg megjelölt témákhoz. Amikor a hó leesett, üzentek Pusztavacsról. Szánkós erdőbejárásra, vadlesre invitált öreg barátom, a nyugdíjas fővadász. Olyan lesre, ahol nem puskával, hanem látcsővel, fényképezőgéppel lövöldözhetek az erdőlakókra: a dámszarvasra, őzre, vaddisznóra, rókára. — A hó elment, de a vadak megmaradtak — vigasztal Cserepkei Pista. — Any- nyival változik a program, hogy nem szánkóval, hanem csézával megyünk portyára. A bakról távolabb ellátsz. Robi, az öreg pejkó vidáman feszül a hámnak, Carló — nehogy kimaradjon a parádés kivonulásból — elsőnek szökken a kocsira, s kaf- fogva sürget minket is. Pusztavacsot ’45 előtt csak félkörben, északon ölelte körül a Coburg erdő, a déli részen láp és tanyavilág húzódott. A lápokat lecsapolták, a tavakat feltöltöt- ték, a tanyák eltűntek, s negyven év alatt új erdő született, mely átkarolja a Pusz- tavacs, Hemád és Ujhartyán közti térséget. Vadállomány szempontjából ez az egyik leggazdagabb erdő a megyében. Bent, Pesten már rég elolvadt, de itt a fák közt még maradt hírmondó, a bokrok alján és a mélyedésekben fehéren csillog a hópaplan. A keskeny ösvényen épp csak elféi a cséza, a lópaták dobogását ázott avar és homok tompítja. A pőre fák alszanak, tavaszról álmodnak. A törzsek szürke és fekete egyhangúságát őszről ittmaradt kárminpiros vadrózsa és mélykék kökénybogyók oldják, meg tenyérnyi fűfoltok. Carló fülel, szimatol, majd hirtelen leugrik. Előttünk száz méterre egy róka hordja az irháját, isz- kol az avarban. De mire Carló elérné, a vörös tyúktolvaj rég eltűnt, bebújt a kotorékába. A fácánokkal több szerencséje lenne, ha a gazda engedné. A parancsoló füttyszóra megtorpan, majd visz- szaugrik a lábunkhoz. Egy erdei tisztáson magasles, itt szobrozzák ki a türelmes nimródok a vaddisznót. Látcsővel pásztázzuk a szemközti bozótot, de csak egy nyúl sétál át a két fasor közt húzódó árkon, mely keresztülszeli az egykori Buckát. Ez az árok memento. A természet rendjébe való beavatkozás beszédes emléke. Ezen vezették le a láp vizét, s az így nyert néhány száz hektár termőföldért cserébe feláldozták a láp flóráját és a madárvilágot. Meg a tanyákat, melyek nevére már csak az olyanok emlékeznek, mint Cserepkei István. Okos Lauter, Telepeczki, Tóth, Kravecz, Kucserea tanya. Néhány név a számtalan közül. A falak leomlottak, lakói elszéledtek, kihaltak. És kihalt egy ősrégi mesterség, a pákászat, több száz növény és állatfaj eltűnt vagy másfelé költözött. Vaddisznót nem látunk, viszont átcsörtet a nyiladékon egy őzcsorda. Elöl a vezérbak, mögötte a hárem. Túl messzire vannak, nem sikerül lencsevégre kapjam őket, s később, egy hirtelen felbukkanó dám tehénnel sincs szerencsém, nem tudok időben exponálni. Az etetők felől jön, nyilván ebédelt. Mert az ember nemcsak kilövi, de gondját is viseli az állománynak. Évente 130 mázsa szemestakarmányt és 60 mázsa lucernát, szénát „szervíroznak” 120 etetőhelyen. Az erdőnek kemény törvényei vannak, amit még súlyosbít az emberi mohóság, az orvvadászok kapzsisága. Akiket hidegen hagy, ha egy őzgida anya nélkül marad, vagy egy vaddisznó kocát a kölykei mellől lőnek ki. Az orvvadász nem ismer vadászati tilalmat, kíméletlenül ritkítja az amúgy is megcsappant állományt. Az elárvult egyedek — ha szerencséjük van — bekerülnek a Cserepkei-féle vadmegőrzőbe. A Cserepkei porta nagy részét karámok, ólak, volierek töltik ki, olyan az udvar, mint egy kis szafári. A jelenlegi kedvenc Bandi, a féléves dám bika, és Mici, az őzkisasszony. Őket követi három vaddisznó asszonyság — férj után epekedve —, valamint Rudi és Rozi, a róka házaspár. Ami nincs: félmillió forint a takarékban. Minimum ennyibe került a befogott, felnevelt, majd szabadjára engedett „árvák” etetése, aj- nározása az eltelt harminc év alatt. Költséges passzió, ha az állatokkal való törődést passziónak lehet nevezni. Én inkább önként vállalt emberségnek mondanám, melyből egyre kevesebb van a mai világban. Nemcsak a cséza gördül, az idő is rohan, a nap készül elágyazni a mélyzöld borókás mögött. Alkony fészkelődik a bokrok közt, apró ködök születnek. De mindez csalóka. Mert valahol alattunk már mocorognak a tavaly elhullott magvak, s az erdő is készül az örök megújulásra. Amikor a hideg szél helyett meleg jön délről, mely életre simogatja a rügygyerekeket, s kicsalja a hóvirágot a napfényre. Matula Gy. Oszkár Jó volt hallani ugyanakkor Kerepestarcsán, hogy a lakosság zöme elégedett a képviselő-testület eddigi munkájával. Ezzel természetesen még összefértek azok a vélemények, amelyek támadták az érintetteket, illetve a település egyik-másik vezetőjének a szemére hányták a vélt, vagy a valós sérelmeket. A falugyűlés a polgármester beszámolójával kezdődött. (Ennek legfontosabb pontjairól már egy korábban készített interjú formájában lapunk is beszámolt.) Az 1992-es eredmények taglalása azzal váltott ki megkülönböztetett figyelmet, hogy — mint erről írtunk már — Kerepestarcsa egyes részei, a szerintük aránytalan fejlesztésekre hivatkozva, önállóvá akarnak válni. A polgármester beszámolójából kitetszett: a több részből álló községben — a természeti adottságoknak megfelelően — arányos mértékű beruházások folytak 1992-ben. S mindez úgy, hogy az önkormányzat tavaly sem szedett helyi adót! Gelencsér József alpolgármester azzal egészítette ki a beszámolót, hogy milyen lépéseket tett a település az ott működő menekülttábor mielőbbi elhelyezése érdekében. — Boross Péter belügyminiszter úr levélben közölte az önkormányzattal, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb A kókai Nyugdíjas Klub pincéjében ott szorongtak a 120 fős tagság jórésze, a polgármester és a területen illetékes rendőri szerv vezetői. Az eseményre meghívták a szomszédos települések faluvédőit is. A faluvédők kezdettől fogva szorgalmazták, hogy az önkormányzat saját költségvetéséből finanszírozza egy rendőr „beállítását”, mert az egyetlen hivatásos személy nem elegendő ekkora településen. Közmegelégedésre a képviselő-testület pozitív döntése, megszületett, s így ma már annak sincs akadálya, hogy Kókán mindennap legyen rendőrségi ügyfélfogadás. A két rendőr fontos feladata az egylet szolgálati munkájának szakmai segítése, a szükséges intézkedések megtétele. Sipos János példaként a közelmúltban történt esetet hozta fel, amikor éjszakai járőrük garázdaságra figyelt fel, azonnal segítséget hívott, s a faluvédők időn belül újra iskolaként működhessék az említett tábor. Addig is — egészítette ki az elhangzottakat az alpolgármester — a BM külön rendőrautót adott át Kerepestarcsának, hogy ezzel is javuljon a település — főként a menekülttábor miatt megromlott — közbiztonsága. A helyettes hivatalvezető még két témában „nyugtatta meg” a helybélieket. Elmondta, hogy amint lezajlik a Szitás Mgtsz ellen indított csődeljárás, illetve megtörténik ott is a vezetőségváltás, minden reménye meglesz Kerepestarcsának, hogy az 1992 májusában bezárt szeméttelep területét (mely az említett szövetkezet tulajdona — a szerk.) rekultiválják, azaz parkként, sétáló, pihenő övezetként vehessék birtokba. Ugyancsak jól áll a helybéliek telefonigénylésének ügye — folytatta Gelencsér József. Ennek eredményeképpen remélhető, hogy márciusban megkezdődik a kábelfektetés, s így talán decemberben meg is szólalhat valamennyi igénylő házában a telefon. —Jó lenne, ha gyakrabban tartanánk ilyen fórumokat — hangzott el több hozzászólásban is. Ezzel az önkormányzat is teljes egészében egyetértett. Az ilyen fórumok ugyanis — hangzott el az illetékesektől — nemcsak a lakossági panaszok nyílt, gyors és célirányos előterhely- és emberismerete alapján egy órán belül nem csupán elfogták a tettest, de a szembesítést is megoldották. Az önkormányzat példaértékű lépése további ötleteket, tetteket gerjesztett a kókai polgárok öntevékeny körében. A Kókai Ipartestület s más helybéli vállalkozók szinte egyetlen este százharmincöt és félezer forintot „dobtak össze” azért, hogy egy terepjáróval NIVA típusú személygépkocsit vásárolhassanak a „dupla létszámú” helyi rendőrségnek és a faluvédőknek. Az önkéntes adakozók nevét közzétették a „Kőkai Hírmondó” című újságban: Meleg Tibor, Gábriel Lajos, Varró József, Jermi János, Szabó József, Czira Attila, Juhász János, Laczkó Ferenc, Zollai János, Schart József, Lantos Lajos, László István, Papp János, Papp László, Kókai Mgtsz, Lő- rincz István, Koncz József, Szekeres Ferenc, Pápai Gábor, kft körül jesztésére alkalmasak, de segítik a pletykák, a félinformációk útján terjedő álhírek tisztázását is. így volt ez Kerepestarcsán egy úgynevezett „kényszer-ká- efté” esetében is. Miről is van szó? A helyi főorvos az egészségügyi szolgálat korszerűsítése és az ügyeleti rendszer kiteljesítése érdekében — nem kötelező jelleggel — egy kft. megalakítására tett javaslatot az önkormányzatnak. Utóbbi felkarolandó ötletnek tartotta ezt, s először hasonló véleményt hangoztattak a szándéknyilatkozatot aláíró helyi orvosok is. (Tízből kilencen.) Aztán amikor a konkrét megalakulásra került volna sor, már csak öten álltak ki az ötlet mellett. A szakemberek és a mellettük érvelő lakosság is úgy vélte: az említett főorvos főként jellembeli hibái miatt nem alkalmas a közös szervezet megalakítására. Ám mivel az ügy, a kft. megalakítása akkor már hivatali teendővé vált, a falugyűlésen többen is a polgár- mester személyes felelősségét említették. Azt is kérték: válasz- szanak maguk az orvosok egy sokkal rátermettebb vezetőt. Gelencsér József természetesen visszautasította a vádakat, mondván: ez a kft. még nem működik. — Ugyanakkor személy szerint úgy érzi — mondta —, hogy ezzel a kezdeményezéssel végre valaki — évtizedek után — felkarolná a település egészségügyét, s olyan, elsősorban a lakosság érdekeit szolgáló tevékenységet végezne a kft., mellyel megszűnne a helybéliek ezen a téren tapasztalható évtizedes kiszolgáltatottsága és hátrányos helyzete. Paitz Stefánia, Paitz István, Vercsik József, ifj. Tóth Rafael, Gyarmati László — valameny- nyien megérdemlik a szélesebb nyilvánosságot is, noha valószínű, hogy ez a lista korántsem teljes. A kókai faluvédők tizenkét csoportban látják el a szolgálatot, az adakozásból vett járművet leginkább maguk látják el üzemanyaggal. Dobozi József rendőrőrnagy, a Nagykátai Rendőrkapitányság jelenlévő vezetője is megerősítette, hogy a településen javult a közbiztonság. A szaporodó hétvégi házak őrzésével például, ilyenkor télen jószerével más nem foglalkozik a faluvédőkön kívül, ezért nem ártana, ha a tulajdonosok anyagiakkal segítenék az egyletet. A rendőrség vezetője még arra hívta fel a figyelmet, hogy elektromos bot és más reklámozott eszközök helyett inkább fényképezőgépeket vásároljanak a járőrözőknek. Azzal többre mennek — hiszen a faluvédők mégiscsak civilek, nem rendőrök. Magaslesről tágabb a horizont Maliár Éva A faluvédők is hozzájárultak Kókán javult a közbiztonság Évnyitó közgyűlést tartott szombaton délután a Kókai Faluvédő Egylet. Az országban az elsők között fogtak itt össze, s immár harmadik éve tevékenykedik az állampolgári szerveződés. Tavaly komoly eredményeket értek el, az idén tovább erősíthetik a falu közbiztonságát. (tóth)
