Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 16.. KEDD Küzdelem a piacért Megalakult a váci Senior Rt. A Váci Kötöttárugyár vezetői hivatalosan is bejelentették, hogy 1993. január 1-jei dátummal megalakult a Senior Rt. A tagjai között legnagyobb részvényesként a Budapest Bankot, a Gyap- jú-és Textilforgalmazó Vállalatot. a Cotz Cémagyárat, az Anilin Festék- és Vegyianyagokat Forgalmazó Vállalatot találjuk. Kis összeggel részvényes még egy magánszemély is — közli Heitner Gábor igazgató. Majd hozzáteszi, hogy az nem érdekes. Ha nem, hát nem — gondolom utána a szavainak, s mikor a beszélgetésünket telefonhívások szakítják meg, önkéntelenül körbepillantgatok az elődeitől örökölt hatalmas irodában. A város legrégibb gyára Ismerősek ezek a pámás ajtók, melyek egyike a titkársági szobából, a másik oldalról nyílik. Ismerősek a sokat látott és hallott bútorok. A ide ejtőernyőzött, egymást váltó házigazdákat körülvevő tárgyak. Csupán az igazgató háta mögött függő hatalmas tablótérképre nem emlékszem, pedig az is régi darab lehet. Kontinensek úsznak a hűvös vizeken, de ezen a fali mappán most legfeljebb az elvesztett piacok piros pontjait lehetne bejelölni. Ámbár a város és egyben a magyar ipar egyik legrégibb gyárában egészen a nyolcvanas évek végéig mindig is jogos volt a világtérkép. A dr. Sápi Vilmos szerkesztette Vác története című könyv második kötetében olvasható, hogy az 1855-ben alapított Első Magyar Kötő és Szövőgyár Rt. Vácra telepítette az üzemét, s ehhez a város ingyen telket adott. Az 1889-ben megnyílt üzemből a hazai piacon kívül már a századelőn is elkerültek Ausztriába, Angliába, Bosznia-Hercegovinába, sőt Kisázsia vidékeire is az itt készült harisnyák, kesztyűk, turista- és kerékpározó ingek, alsóneműk. Nagyjából mindig is erre a hagyományra épült a kor színvonalához igazított termék- szerkezet. A nyolcvanas évek végéig virágzó nagyüzemben kialakult állapotokat a tavaly ide került Heitner Gábor, a jó közgazdász hírében álló igazgató úgy jellemzi, hogy az rendkívül ellentmondásos. Akkora a rendelés állománya, hogy ki sem tudják elégíteni, mégis a felszámolástól kellett megmenteni. Csődtől mentették meg — Hogyan és miért vezetett idáig a nagy múltú gyár útja? — kérdem. — Csapda eredménye — mondja az igazgató. — Rossz döntések sorozatának a következménye. Veszteséges üzleteket kötött a vállalat vezetősége. Meg aztán a kintlévőségek, ami ma- mapság annyira tudja veszélyeztetni a vállalatok gazdasági egyensúlyát. Szóval, nagyon nehéz ma már megmondani, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb. A helyzet láttán privatizálni próbáltak, de több részre tagolva a céget, szétzüllesztve a szervezetet. Túl sok energiát fektettek, s veszítettek, miközben felmentő partnerre várva már nem tudtak elég figyelmet fordítani a napi feladatokra. A kialakult helyzetben tavaly januártól vissza kellett állítani az állami irányítást. Az ÁVÜ, a Budapest Bank és az Ipari Minisztérium közvetlen felügyeletét. Vállalati biztost neveztek ki az üzem élére, aki most, az rt. megalakulása után tért visz- sza az ÁVÜ-höz. Ezalatt több intézkedés révén, például szervezeti változtatásokkal póbálták a termelést javítani. Ám a pénzügyi helyzet miatt csődöt jelzett a mérleg. Már-már felszámolási szituáció keletkezett. Csak a Budapest Bank, a Magyar Hitelbank magatartása, a 4-5 éves fizetési halasztás játszhatott közre abban, hogy ne a kedvezőtlen döntést hozza meg a vállalati biztos. A helyzet ismeretében az ÁVÜ tudomásul vette, hogy megszűnt az állami vagyon. A csődegyezség nem 80, hanem 120 napos határidővel, annak is az utolsó napján jött létre. A privatizáció tehát úgy történt meg, hogy a hitelezők egy részéből lettek a tulajdonosok. Háromszázmillió forintos alaptőkével alakult meg a részvénytársaság. Ehhez képest 1,4 millió forint értékű az eszközállomány. Az rt. 190 millió forint értékű kötvényt bocsájt ki, s ezt a Budapest Bank és a GYTV jegyzi. — Lehetnek-e részvényesek a dolgozók? — kérdezem a direktor urat, aki szerint erről az első menetben nem lehet szó, de később esetleg. Hiszen a 300 millió forint kevés, biztosan ki kell még bocsájtani újabb részvényeket. Miért ne vehetnék azt a munkatársak? Hírnév, remény és jövő' A Váci Kötöttárugyár kazá- ri, vámosmikolai, pásztói, jászapáti telepével együtt még 1988—89-ben 2 ezer 700 mukatársat és bedolgozót foglalkoztatott. Mára csak ezerháromszáz maradt a létszám. Elgondolkodtat, és ki is mondom a kérdést: — Vajon visszaszerezhetik még elvesztett munkájukat ezek az emberek? Látszik-e már a közeljövő a nagy múltú vállalatnál? — Egy-két évig nem nagyon lehet lényeges változásra számítani — latolgatja Heitner Gábor. — Ám minden a piactól függ — folytatja egy kis bizakodással a hangjában, és felsorolja a már most számításba vehető lépéseket. — Bővíteni kell a termelést — mondja. — Gyártani kell a hazai és külföldi piacainkon megkedvelt szabadidőruhákat, fürdő- és sportfelszereléseket, mezeket, melegítőket, csapatöltözékeket. Tárgyalunk már a régi partnerekkel. Köztük egy nyugati, fürdőruhákkal kereskedő céggel, nagy áruházláncok vezetőivel. Az elhúzódó csődeljárás megingatta a bizalmukat. Ezt kell újra megszereznünk vagy felerősítenünk Németországban, Francia- és Olaszországban, Angliában. Finnországot például teljesen elvesztettük. De volt nekünk piacunk még Kanadában és az USA-ban is. Ettől függ az üzem létszáma, amely a közvetlen irányítói és az adminisztratív beosztásokban előreláthatólag csökkenni fog, míg a varrodákban, a közvetlen termelőhelyeken, például a festődében még egy kis létszámemelésre is lehet számítani. A riporter sok kis piros pontot szeretne látni a térképen. Kovács T. István A monorierdei iskolában / Uj tornaterem Javára vált a nagyobb önállóság a monorierdei általános iskolának — állította László János igazgató a monori képviselő-testület kihelyezett ülésén előterjesztett beszámolójában. A szakmai, tárgyi feltételek javítása révén egyre biztatóbbak a minőségi változások is. Ennek egyik leghűbb tükre, hogy évről évre csökken a bukott tanulók száma, és nő a kitűnőké, a továbbtanulóké. Monorierdő a fővároshoz közeli szép kis üdülőhelyként él a köztudatban. Azt ritkábban emlegetik, hogy ennek ellenére viszonylag kevés a helyi munkalehetőség, ezért a munkaképes korú felnőttek többsége ingázó. A szülőknek emiatt a szükségesnél kevesebb idejük jut gyermekeikre. Az alsó és a felső tagozatos osztályokban a hangsúly természetesen az oktató-nevelő munka hatékonyságára került, de a legtehetségesebb gyerekek az iskolában a különböző szakmai programok segítségével az átlagosnál mélyebb idegennyelvi és számítástechnikai ismereteket szerezhetnek. Az angol nyelv tanításának a negyediktől a nyolcadik osztályig terjedő bevezetése révén például lehetővé kívánják tenni az alapfokú nyelvvizsga letételét. Kiemelkedő eredményeket értek el a számítástechnika oktatásában. Az igazgató által fontosnak tartott önállóság az intézményt jobban ösztönzi az állagmegóvásra és a takarékosságra. Ennek következtében viszont több juthat fejlesztésre, felújításra. A tavaly megkezdődött tornaterem-építés befejezése után fokozatosan át akarnak térni a mindennapos testnevelésre. (v.) Kié lesz a villasor? Jó ideje szünetel már az építkezés Nagymarosnál, ám a települést még mindig parázs hangulat jellemzi. Az annak idején megígért, de soha meg nem valósuló beruházások — a helyi önkormányzat állítása szerint — 1,1 milliárd forint veszteséget okoztak a községnek. A polgármesteri hivatal vezetői a közelmúltban bejelentették, hogy mintegy jelképes kárpótlásként szeretnék megkapni a húszmillió forint értékű Duna-parti villasort. Az egykor lefektetett, majd később felszedett vasúti sínek, a betonépítmények ma is a helyszínen, találhatók, mintha a gigantikus elképzelésnek állítottak volna velük emléket. Hancsovszki János felvételei
