Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-15 / 38. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. FEBRUÁR 15., HÉTFŐ 13 Exponáltan A Pest Megyei Hírlap 1993. január 29-i számában megjelent „Csak a betonút köt ösz- sze minket” című cikkre szeretnék reagálni. Az tény, hogy két egymáshoz közeli település összeköttetése az úthálózat kiépítettségén is lemérhető. Nehéz volna tagadni azonban, hogy létezhet számos, a nagyközönség elől többé-kevésbé rejtve maradó kapcsolat is. Nincs ez másként Százhalombatta és a szomszédos Érd esetében sem. Nem feledkezhetünk meg azon munkavállalóink sokaságáról, akik Érdre járnak át dolgozni, de tudjuk, sok érdi munkavállaló keresi kenyerét Százhalombattán. Nem kapcsolatteremtő lehetőség az a tény, hogy százhalombattai fiatalok tucatjai tanulnak érdi középiskolában? Érdemes volna számot vetni, hány érdi polgár veszi igénybe városi uszodánkat, szabadidőközpontunk, művelődési házunk szolgáltatásait. De említhetnénk intézmények között kialakult jó munka- kapcsolatot is. Például álljon itt a két város múzeumainál; esete, melyek éppen a közös EXPO-pályázat hatására kerültek még szorosabb kapcsolatba egymással. Még az előzőeknél is gazdagabb kép tárulhat elénk, ha a jövő már különböző szinten közösen fogalmazott gondolatait tesszük vizsgálat tárgyává. Engedtessék meg emlékeztetnem a közösen kialakítandó kerékpárút-hálózat gondolatára, a halomsírok területe, a Duna-part által nyújtott természeti, gazdasági és kulturális lehetőségek együttes kiaknázásának lehetőségére. Nem régen alakult egy gazdasági társaság, amelynek Érd és Százhalombatta önkormányzata is tagja. A fent ismertetett tényeket azért tartottam fontosnak, mert remélem sikerült az olvasóban elültetnem az egészséges kétkedés magját: létezhet-e valóságban az, hogy két egymástól mintegy 10 km-re lévő város szinte idegenként éljen egymás mellett. Bizton állítom, igen sok a kapcsolat városaink között és a magunk részéről ezt az állapotot tartjuk természetesnek. Úgy gondolom, az EXPO-pályázat ügyében Harmat Béla polgármester urat képviselő-testületünk döntésének félreértelmezése késztette az ominózus nyilatkozatra. Tény, hogy a százhalombattai EXPO-bizottság kezdettől támogatta az érdi kezdeményezést a közösen benyújtandó pályázatok ügyében. Sőt az eredeti érdi elképzelést kibővíteni javasolta azzal, hogy amennyiben igény mutatkozik rá, kínáljuk fel az együttműködést más környező települések önkormányzatainak. Az általunk is kedvezőnek ítélt érdi kezdeményezést tehát továbbfejleszteni javasoltuk. Gondolkodtunk még más irányba is: azokban a témákban, amelyekről feltételezhető, hogy csak százhalombattai érdekeket jelenítenek meg, külön is benyújtottunk egy pályázatot. Igazán sajnálom, hogy a fenti tartalmú testületig döntésünk következtében Érd város vezetése kategorikusan elzárkózott a bármilyen tartalmú további EXPO — és Magyar párbajok Casanova és Bánffy Dénes gróf Casanova Jakab János de Seingall világhíres olasz kalandor „Memories” című könyvében megemlíti, hogy 1756-ban Magyar- országon is járt, de innen „igen kellemetlen emlékekkel és benyomásokkal távozott”. Casanova éppen a velencei ólomkamarákból való szökése után jön Magyarországra és Budán Kosztjics Péter szerb búzatermelő családi házában kap szállást. A hírhedt nőhódító itt szemet vet vendéglátó gazdájának 16 éves szépséges leányára, Szávára s a leányt meg akarja szöktetni. A leány udvarlói, Velics Péter és Mankovácz Péter észreveszik Casanova aljas szándékát, utána lesnek és éjjel, amikor a leányt postakocsira teszi, követik őket, a Gellérthegy tövében feltartóztatják a kocsit és Casanovát félholtra verik. Velics a késével bokán is szúrja. Casanova súlyos sebesülten menekülni kénytelen és Pesten Dobay József századosnál keres és talál otthont, akivel Velencében és Páduában együtt szolgált. Dobay meghívja őt debreceni birtokára is. Casanova azonban itt sem becsüli meg magát. Egy este Bánffy Dénes gróffal kártyázás közben összeverekszik és másnap kardpárbajt vívnak. Casanova — aki mestere volt a kardnak — súlyos sebeket vág a grófon, úgy, hogy Dobay kénytelen fölmondani neki a vendéglátást. Mielőtt Dobay kúriáját elhagynia kellene, újból botrányt provokál. Házigazdája egyik illusztris vendégére, egy magyar főúrra, ráfogja, hogy hamisan játszik és szemei közé vágja a kártyákat. A megsértett férfiú kardot ránt és párbajra akarja kényszeríteni a kalandort, de a házigazda közbelép, Casanovát kituszkolja a házából, beülteti a batárjá- ba és Kassára küldi. Casanova erre rövidesen el is hagyja Magyarországot. úgy érzem a polgármester úr nyilatkozatából, hogy nemcsak EXPO-tárgyú — együttműködéstől. Szeretném még a gyanúját is eloszlatni annak, hogy részünkről az egyéni pályázat benyújtásáról is szóló döntés azért született volna, hogy a tisztelt szomszéd települést megalázzák. Nagyon sajnálom, hogy a városaink közötti EXPO-köz- reműködés kútba esett. Mindezek ellenére azt kívánom, hogy Érd város önkormányzata a kitűzött céljait minden területen maradéktalanul elérje és sikeresen pályázzon az EXPO-ra. Vezér Mihály Százhalombatta polgármestere * A gyanú eloszlatására tesz kísérletet Vezér Mihály polgár- mester, s én el is hiszem, hogy ő így gondolja. No, de kérem: van egy képviselő- testületi döntés, amit nem lehet félreérteni, bár lábjegyzet, kiegészítő magyarázat nem készült hozzá. Való igaz, hogy a két települést „képzeletben” a fölsoroltak összekötik valamilyen módon (s ezt már megírta Vezér Mihály a Százhalombattai Hírtükör 1991. június 26-i számában). Most úgy tűnik, akkor is én értettem félre valamit... Bár lehet, hogy ez csak udvariasság. Mert bennünket (s vélem, a battaiakat is) hasonló szálak fűznek, hogy mást ne mondjak, például Budapesthez is. Érdiek járnak oda főiskolákra, egyetemekre, igénybe veszik a Rudas fürdőt, színházba járunk, múzeumokba, a Skálába vásárolni, kórházba gyógyulni, ami gondolom éppen úgy alkalmas a kapcsolatépítésre, mint átruccanni a szomszéd városba. De a könyvtári hálózaton keresztül a Széchényi Könyvtár szolgáltatásait igénybe véve még a washingtoni Congress Library is partner. írja polgármester úr, hogy „nem régen alakult egy gazdasági társaság, amelynek Érd és Százhalombatta önkormányzata is tagja.” Ezt a gazdasági társaságot úgy nevezik, hogy Érd Térségi Vízközmű. Korábban is együtt volt érdekelt a két település a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatban, közel századmagunkkal. Az átalakulás során most tizenheten maradtunk. Dunaharaszti- val meg a Dunakenyér Rt. köt össze. És akkor mi van? Sommázva és megnyugtatásképpen, ahogy mondani szokták, nagyon sok minden van, ami csak tettekkel bizonyítható. Éppen ezért a tucatnyi települést összekötő kerékpárutat köldökzsinórnak tekintem, s ígéretet teszek rá, hogy nem vágom el, csomót sem kötök rá. Harmat Béla Érd polgármestere Pomáznak van újságja Lapunk február 11-ei számában közöltük Balogh Gyula pomázi olvasónk levelét, amely szerint a „még fiatal és gyenge” újság megszűnt. Javasolja továbbá levélírónk, hogy a lap készítői érjék be kevesebb tiszteletdíjjal, esetleg csökkentsék a szerkesztő- bizottság létszámát. Balogh Gyula híradása — mint azt Kulin Imre polgár- mestertől megtudtuk — teljességgel téves, megalapozatlan, hadd ne mondjuk, hogy szándékosan félrevezető. A nyomdával kapcsolatos szerződéskötés miatt januárban nem jelent meg a Pomázi Polgár, de az összevont szám már nyomdában van és néhány nap múlva az olvasók kézbe is vehetik. Sőt, a háromtagú szerkesztőbizottság gondolkodik a további fejlődés lehetőségén, élőbb, szervezettebb és rendszeres információáramlást terveznek az önkormányzat, a művelődési ház és a lakosság között. Ami a bérezést illeti, a színvonalas, rengeteg munkával járó feladatot hárman végzik, a minimális juttatásért. Végezetül még egy jó hír a pomázi lakosoknak: a település lapjára a jövőben előfizetéseket is elfogadnak. Reméljük, mindenki megelégedésére. A szerkesztőség Napjaink menő embere A népszerűségi listák nagy divatját éljük. Nem csoda, hiszen Nyugatról terjedt el. Vegyük hát szemügyre, hogy milyen is napjaink menő embere! Mondanom sem kell, hogy liberális, esetleg baloldali szociálliberális. Ez most még szabadon választható! Régen természetesen nem az volt, de az erről árulkodó kis piros színű könyvecskét jól elsüllyesztette. Szóhasználatában dobogós helyet kap az „Európa”. (Vesd össze a régi szocialista internacionalizmussal!) Demokrata érzelmű és teljes mértékben a piacgazdaság híve. Régebben ugyan még a szótól is lúdbőrözött a háta... Egy kft.-ben dolgozik menedzserként, régen vezérigazgatóként teljesítette az ötéves tervet. Állandó üzleti ügyei vannak, ezért még ebédelni sincs ideje. Legfeljebb bekap egy hamburgert. (Ez nem konzervatív népi-nemzeti eledel; ezért ezt eszi a modern európai ember.) Családja is van, bár ezt csak szükséges rossznak, papírformának tartja. Minden, a család szentségéről szóló prédikáció csak ócska klerikális formula a számára, amin túl kell lépni. Gyermeke hol is tanulhatna máshol, mint az Egyesült Államokban. Persze Soros-ösztöndíjjal. Néhány évvel ezelőtt még Moszkvában, a nagy testvérnél tanulhatott volna. Menő emberünk lelkivilága azért mégsem felhőtlen. Tele van félelemmel, aggodalommal. Hogy mitől félhet? Hát persze, hogy a nacionalizmustól, a sovinizmustól és a keresztény kurzustól. Ő természetesen már világpolgár, s a haza, a nemzet számára csak kényszerzubbony, ami gátolja az önmegvalósítását. Van még más ismertetőjele is? Van, de annak megírásához egy Magyar Hírlap méretű külön újság is kevés volna. S hogy mi van azokkal, akik nem ilyenek? Ok törvényszerűen a periférián kuporognak. Földes György Nagykőrös HISTÓRIA Albert szász herceg és Baranyi Gábor követ Mária Terézia nemcsak a parancsok kiadásában, de azok végrehajtásában is férfiasán határozott volt. Nem tűrt ellentmondást. Legkevésbé azok részéről, akik fejedelmi és anyai szívéhez a legközelebb állottak. Albert szász- tescheni hercegnek, a királyasszony vejének, volt alkalma erről személyesen is meggyőződni. Albert herceg, mint császári helytartó vett részt az 1764-iki pozsonyi ország- gyűlésen. Ä rendek éppen az úrbér szabályozásának kérdésével foglalkoztak. A többség, a nemesek jogaira való hivatkozással, hevesen ellenezte a császári kormány előterjesztéseit. Baranyi Gábor bihari követ, utasításaihoz híven, szintén erélyesen tiltakozott a törvényhatóságok jogainak megsértése ellen. A helytartó-herceg egy ideig türelemmel hallgatta az ellenzék szónokait, akiknek beszédeit egy követ tolmácsolta neki. Később mind idegesebb lett. Mikor a bihari követ beszéde közben fölhangzott az ellenzék helyeslő tapsa, a herceg indulatosan fordult a tolmácshoz: — Was hat er gebrüllt? Baranyi Gábor csak másoktól értesült a herceg súlyosan sértő megjegyzéséről. Mint gavallér úriember, legszívesebben segédeket küldött volna hozzá, hogy fegyverrel torolja meg a sértést. Útjában azonban ott volt a tilalomfa, a császár-királynő szigorú párbajellenes parancsa, mely őt, mint törvényhozót, külön is kötelezte. A követ így kelletlenül bár, de mégis kénytelen volt engedelmeskedni s az ügyet a fejedelemasszony ítélete alá bocsátotta. És Mária Terézia ezúttal királyhoz méltó lovagias ítéletet mondott. Bárha egyáltalában nem tetszett neki, hogy a rendek többsége s köztük Baranyi Gábor is ellenzékbe ment, a megsértett követnek fényes elégtételt szolgáltatott. Albert herceg, koronás anyósa parancsára, kénytelen volt sértő szavait az országgyűlés színe előtt nyilvánosan visszavonni. Az eset természetesen nemcsak a monarchiában, de egész Európában nagy feltűnést keltett... (Clair Vilmos könyvéből) Mátyás király beveszi Szabács várát Egyik legkorábbi históriás énekünk, a „Szabács viadala” Mátyás király nagy győzelmét mondja el, a törökök által a Száva partján emelt Szabács várának bevételét 1476. február 15-én. A cseh háborúk miatt a király meglehetősen elhanyagolta a délvidékről fenyegető törököt, ezért építhette fel 1471-ben Isza boszniai pasa a Száva mocsaras, nehezen megközelíthető részén az erődöt. A rendek követelésére végül csak elszánta magát Mátyás király a hadjáratra. Télen indult 15 ezres seregével, tudva, hogy ebben az évszakban nem kell számolni a török felmentő had megjelenésével. Az ostrom 1476 januárjában kezdődött, a csehországi hadjáratban kipróbált zsoldosok a török ellen egyelőre nem sok sikert értek el, pedig maga Mátyás király is kivette részét a veszedelmekből, jó példát mutatva katonáinak. Csónakra szállva egészen közelről kémlelte ki Szabácsot. A török észrevette őt és evezősét, „ércágyát irányoztak a csónakra; lövésétől odaveszett a szolga”,de a király sértetlen maradt — írta Bonfini. Mátyás végül csellel vette be a várat. Úgy tett, mintha feladná a reménytelen ostromot, elvonulást színlelt. A várbeliek fellélegeztek, örvendezni kezdtek győzelmüknek. Nem gondoltak arra, hogy Mátyás király túljárt az eszükön: seregének egy részével vonult csak el, másik felét elrejtette a vár körül. Mikor leszállt az éj, rátámadtak Szabácsra s „előbb hágtak fel a falakra, mielőtt a várbeliek észbekaptak volna”. Mátyás is visszatért közben és egyesült serege bevette a várat. A győzelemnek nagy visszhangja támadt. Rómában a pápa, Velencében a tanács ünnepélyes hálaimát rendelt el és követeket küldött a magyar királyhoz, kérve tőle a hadjárat folytatását. Magyar- ország népe is örvendezett: „A népeket oly nagy vigasság töltötte el, mintha még soha örvendetesebbet nem hallottak volna”-— jegyezte fel Bonfini. Pogány György
