Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-15 / 38. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUÁR 15.. HÉTFŐ Lezajlott a 24. magyar filmszemle Beszámoló helyett Legnagyobb sajnálatomra én nem láttam a 24. magyar filmszemle fődíjas játékfilmjét, Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című alkotását, nem láttam a dokumentumfilm kategóriában fődíjat nyert Miénk a gyár című Almási Tamás-filmet sem. És így tovább: nem tudhatom, vajon miért tüntették ki a legjobb rendezés díjával Sopsits Árpád és Szomjas György filmrendezőket, miért bizonyultak a legjobb filmszínészeknek Szirtes Ági, Lázár Kati és Tóth Barnabás. Egyelőre rejtély marad előttem az is, Szederkényi Júlia mivel érdemelte ki, hogy Paramicha, avagy Glonci az emlékező című filmjéért a legjobb elsőfilm-rendező díjjal jutalmazták. Lapunkhoz, sajnos, nem érkezett meghívó a játékfilmszemlére. így a díjazottak kiben- és mibenlétéről is csak szerencsésebb laptársaink beszámolóiból értesülhettem. Hogyhogy nem, két meghívó mégis eljutott hozzánk is, mindkettő a Mozgókép Innovációs Társulás és Alapítvány filmjének vetítésére szólt. Az egyiknek rendezője Káldor Ele-, mér, 1949-ben születem, 1990-ben forgatott feltűnést keltett dokumentumfilmet Ez a harc lesz a végsó'? címmel. Most játszott második filmje játékfilm, címe Blue Box, mely egyben a helyszínt is meghatározza: a Kinizsi utcai Blue Box moziklub, színjátszó hely, „bohémtanya”. Innét aztán ki sem lép a film, a történet, a cselekmény, de ami nagyobb baj, az egész megjelenített világ, a gondolatok, az ötletek megmaradnak a klub falain belül. Minduntalan filmes utalások történnek, Jancsó, Huszárik, Latinovits arcképe tekint ránk a falakról, azonkívül Viszockij és Cseh Tamás énekel videomagnóról, a klubigazgatót játszó Kozák András egyben önmaga, régi filmjeiből látunk részleteket, melyeket ő is — velünk együtt — kifürkészhetetlen arccal néz. Valamiféle lelki válságban van mindenesetre, iszonyú mennyiségű finn vodkát iszik, gyilkol, aztán kiderült, hogy mégsem, meghal, azután feltámad. A film végére jut egy nagyon szellemes képsor, de addigra már úgy elfáradtunk az előzményektől, hogy azt sem tudjuk igazán élvezni. Nagyobb hatást tett rám a másik film, Czencz Jószef Csoda Manilában című dokumentumfilmje. Czencz József 1952-ben született, 1989-ben készítette el A parafenomén, 1990-ben Csoda Manilában című filmjét. A meghívón olvashattam: a film két éve készült. Ha idejében bemutatjuk, kevesebfcrerJ2C~7 közül, akik utolsó reményüket . ilai „csodadoktorok”-ba vetették, de talán még most sem késő megismerni az igazságot... Beteg emberek csoportja a távoli Fü- löp-szigetekre utazik, az ottani „csodálatos gyógyulásokról” hallva, gyógyulást remélve. S az ember a nézőtéri széken csak hüledezik, milyen ócska trükköket is el lehet hitetni. A „doktor” puszta kézzel gyúrja, gyúrogatja a páciens bőrét, majd mondván, kiveszi a „rosszat”, kihúz a keze alól egy véres húscafatot. Aztán még további cafatokat. E művelet végeztével letörüli a vért, a beteg felkelhet, bőrén semmi seb, semmi heg, mehet. Bármi baj esetén az eljárás ugyanez. Egy áttételes rákban szenvedő fiatalember ott hal meg Manilában, már csak koporsóban érkezik haza. Rendkívül érdekes a ma- nilai orvos viselkedése — mert betegtársuk rosszabb és rosszabb állapotát látva a többiek végül mégicsak diplomás orvost hívnak hozzá —, ő tudja, hogy már egy haldoklót vizsgál, hogy a honfitársai csalók, mégis visszafogott, esze ágában sincs a csalást leleplezni. Érdekes az is, ahogy a csoport tagjai fokról fokra ráébrednek a valóságra. Megrázó film, esendőségünkről, hiszékenységünkről, arról, hogy minden szalmaszálba belekapaszkodunk az életért, s arról, ahogy az értelmünk mégis felülkerekedik, elfogadjuk a természet rendjét, úgy, ahogy Isten megalkotta, változtathatatlanul. Bár találkozhatnánk ezzel a filmmel a mozinál mostanában nagyobb nyilvánosságot jelentő televízióban is. Nádudvari Anna A Bánk bán évfordulója Százhatvan évvel ezelőtt, 1833. február 15-én mutatták be Kassán Katona József Bánk bánját. A kolozsvári Erdélyi Múzeum pályázatára készült drámáról sejthető okok miatt említést sem tettek a pályázatot kiíró folyóiratban. A bizonytalanná lett Katona többször átdolgozta művét, igazolva ezzel is, hogy a Bánk bán által költőnk a történelmi igazságot — s nem a talmi dicsőséget kereste. A dráma sorsa a szerzőre is kihatott — s valószínű (a pesti Német Színházban való sikeres, és Katonának tulajdonított színpadi művek előadása után) színésztársaival való viszonyát is meghatározta. Talán ennek is tulajdonítható, hogy az alkotó nem érhette meg a kassai premiert. Holnapi számunkban összeállítást közlünk e jeles évforduló kapcsán. Képtárlat Dunakeszin A dunakeszi József Attila Művelődési Házban ma 15 óra 30-kor nyitják meg Molnár Lajos és Kiss Károly közös képkiállítását. A tárlat február 21-ig tekinthető meg délelőtt 10—12, délután 14—18 óráig. A művelődési ház a budakeszieké A hagyományőrzéstől a polgári kezdeményezésig Az Erkel Ferenc Művelődési Ház hagyományápolással, az amatőr együttesek felkarolásával, az egyesületek befogadásával és programjaik szervezésével, s nem utolsósorban a helyi hírességekre való emlékezéssel kíván a településen önálló kulturális életet teremteni. Pék Lajossal, a művelődési ház igazatójával megállapodunk, hogy nem a múltból örökölt ellentétekről, hanem a jövőbe mutató tervekről fogunk beszélgetni. Komolyzenei életüket elsősorban helyi kórusaikra alapozzák — tudtuk meg az igazgató úrtól. A Gabrieli madrigál együttes és a 40-50 tagú Stella kamarakórus a házban próbál, és szervezésükben lép fel. A világot járó Stella kórus meghívására külföldi kórusok fellépésére is számítanak. Hangversenyeiket főként a kitűnő akusztikájú katolikus plébániatemplomban, valamint a református templomban szervezik. A rendezvényeiken fellép a helyi zenetagozatos általános iskola két kórusa is. Az egykori sváb település a német nemzetiségi élet egyik központja. Minden hónap második vasárnapján Traccsparti címen rendezik hagyományőrző báljaikat, amelyek 100-120 törzsvendéget vonzanak — a környező településekről is. A bálokon a Budakeszi Wagner Capella nevű, 12 tagú nemzetiségi fúvósegyüttes muzsikájára táncolnak, énekelnek. Magyar és német néptánchagyományokat ápol a Hagyományőrző és a Herceg Táncegyüttes. Előbbi a budakeszi és a fővárosi közép- iskolásokból toborozza tagjait, utóbbi többgenerációs együttes. Nemcsak fellépéseikkel, hanem a szombatonként rendezett magyar táncházaikon való közreműködésükkel is színesítik a ház életét. Február 17-én Tolcsvay- koncerttel vezetik be a Tolcsvay-tanya rendszeres összejöveteleit. A havi egy szombaton tartandó rendezvényen a névadók irodalmi műsort is szerveznek. Az értékápoló programok közé — a Roxanne klubhoz hasonlóan — afféle baráti kört kívánnak szervezni. Ösz- szejöveteleiket szalonnasütéssel és más szabadtéri programokkal élénkítik. Cs. Szabó István és felesége, a budapesti Bábszínház művészei rendszeres bábos előadásokat szerveznek. Színházi előadásaikon többek között a Budakeszi színjátszók nevű drámapedagógiai csoport lép fel. Híres hazai, külföldi és gyermekfilmek vetítésével a filmbarátokat kívánják bekapcsolni a művelődési ház tevékenységébe. Budakeszi egykori nevezetességei, Erkel Ferenc és Mezei Mária tiszteletére emléknapokat szerveznek. Június elején, Erkel születésnapjához kapcsolódva, amatőr csoportok találkozóját szokták megtartani. Mezei Mária halálának 10. évfordulójára pedig idén emlékestet rendeznek. A művelődési ház a falu- közösségé — mondta végül Pék Lajos. Helyiségei nyitva állnak valamennyi polgári kezdeményezés, párt és egyesület előtt. S hogy rendezvényeiket miből is pénzelik? Tavaly — az önkormányzati támogatást kiegészítendő — 1,8 millió forintot nyertek pályázatokon. Jó gazdálkodással ebből még intézményük fejlesztésére is futotta. (veszelszky) • • Ot perc Ilyés Istvánnál Minap Ilyés István szobrász- művész budakeszi műhelyébe kopogtunk be azzal a szándékkal, hogy a téli termésről, újabb munkáiról kifaggassuk. A Szinyei Merse Pál Társaság tagjainak tavalyi tárlata óta új Ilyés-szobro- kat nem volt alkalmunk látni. Pontosabban: egyről, a Magvető-x6\ tudunk, de a „figurális sorozat” azóta — elvileg — megszülethető példányairól még nem... még a műhelyét gyakrabban látogatók sem. Ezúttal frissiben megkomponált, félig-meddig már kialakult munka mellett találtuk a művészt. Látszatra az említett sorozat újabb darabján dolgozik, ámde ő ezt tételesen nem fogalmazta meg. (Mint eddig sem, hadd beszéljen maga helyett „a lelkes fa”!) Ha az előbbi mű bibliába kapaszkodó alakja és a feltételezett gyermekkori emlékeket sugalló szobor (mintha a Don- kanyarból térne meg a csonka testű katona) a magvetőről neveztetett el, akkor a most készülő munkára a kenyérsütő illene. Az oszlopokkal bekerített alak (akárha tornyot hűzna maga fölé a bibliaolvasók számára) Isten földi áldásával kínálja a fölötte vijjogó madarat... Bárhogyan is keresztelje el Ilyés István űj szobrát, kíváncsiságunkat már így is fölkeltette. És megpendítette a mélyhúrokat is, a szomorú hangzásiakat, hiszen a sorozat talán első példányát — a Fuvolást — külföldi műkereskedő váltotta meg. Vajon az újabb Ilyés-szobomak ki lesz a gazdája? (bágyoni)
