Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

á PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 13., SZOMBAT 5 Kulák sorsok Türelmes birkák, fekete bárányok Ácsai Miklós szikár, alacsony ember, az a típus, aki nem tű­nik ki a sokadalomból, s az arcavonását már egy-két nap eltel­tével nem tudjuk felidézni. Azért, mégis elüt az átlagembertől, mert van a tekintetében valami, ami csak a gyerekek és a bölcs öregemberek sajátja: derű és nyíltság. A tulajdonságok, rendszerint vele születnek az emberrel. Mély meggyőződésem, hogy Ácsai Miklós negyven évvel ez­előtt is derűs volt, teli jóindulattal. Mindazonáltal őt tartották Alsónémedi fekete bárányának, szocializmus helyi közellensé­gének. Egyszóval kulák, volt. nem lehet összesepemi. Na mondom, lesz ami lesz, márpe­dig én a saját szérűmön csépiek. Odahordattam a kévéket. Jön az­tán Kiss Pál nagy dérrel-durral, fenyegetőzve. Én meg csak tet­tem a dolgom, nyúltam a villa után, de minden rossz szándék nélkül. Fel akartam dobni egy kévét az asztagra. Kiss meg­Acsai Miklós: amióta a magam kenyerén vagyok, mindig volt lovam az istállóban, rajtam Rákosiék sem tudtak kifogni Ácsai Miklós 1947-ben nősült, 27 évesen. Margit, a menyecske 11 hold szántót kapott hozo­mányként, s ezzel 38 holdra gyarapodott a kis birtok. Akkor örült az ifjú férj a 11 holdnak, két év múlva meg azt mondta: bár ne kaptuk volna, ugyanis 1949- ben egy párthatározat ki­mondta, 25 holdtól felfelé min­denki kuláknak minősül. A minősítés még, hagyján. Ám ami vele járt: — Hetente beidéztek a köz­ségházára, mint egy rossz cédát. Többnyire csak azért, hogy érez­tessék velünk a hatalmukat, hogy megfélemlítsenek bennün­ket. Máskor meg olyan paran­csokat adtak, amit épeszű em­ber nem tudott megérteni. Szán­dékosan bolondot csináltak belő­lünk, hogy lejárassanak a többi­ek előtt. Mondok két példát, 1950- ben történt. Májusban, amikor már egy méter magas volt a zab, a tanácselnök kitalál­ta, hogy vessünk a sorok közé lucernát. A vetőmagot ők adják, de ki kellett fizessük. Nem a pénzt sajnáltam, hanem a mun­kát. Egy szál lucerna sok, de any- nyi nem kelt ki. Hasonló marha­ságot eszeltek ki, decemberben. Kemény hideg volt, a föld úgy megfagyott, hogy a kocsikerék nem hagyott maga után nyomot a homokban. Ekkor adták ki az ukázt, vessünk be 800 négy­szögölet búzával. Pedig tudták, hogy már a kenyérbevalóból is kifogytunk, a beszolgáltatás mindent elvitt. Mit tehettem? Tűrtem, mint a birka. Vettem 80 kiló vetőmagot a szomszéd­tól és elszórtam a fagyos uga­ron. A többi kulák is ezt tette. Etettük a varjakat, mi meg éhez­tünk. A birkatürelemnek is van ha­tára, ’51 nyarán Ácsai Miklós fellázadt. — A járási párttitkár azt talál­ta ki, hogy a kulákok nem csé- peltethetnek a saját szérüskert- jükben, mert lopnak. A némedi tanácselnök, Kiss Pál kijelölt egy közös helyet a község leg­szélén. Egy füves levegőt. Már egy pendelyes parasztgyerek is tudja, hogy füves terület nem al­kalmas a csépléshez. Mert a le­hulló mag elkallódik a fű közt, ijedt, azt hitte megdöföm. Meg­ugrott, meg sem állt a községhá­záig. De én sem aludtam azon az éjszakán, vártam az ávósokat. — Bevitték? — Nem jöttek. Másnap én mentem be Kisshez és meg­egyeztünk. Kijelölt egy új he­lyet, amit én javasoltam. — Az ellenségemnek sem kí­vánom, azt az éjszakát — szól közbe Margit néni a tűz mellől. — Amúgy is állandó rettegés­ben éltünk, még nappal is kitört a frász, ha valaki bekopogott az ajtónkon. Csak dolgoztunk, dol­goztunk, mégsem volt látszatja. Évekig nem a föld, hanem a ko­csi meg a két ló tartott el ben­nünket, az uram fuvarozni járt. Soha életemben nem kívántam a másét, de akkor irigyeltem a szomszédokat, akiknek csak négy, öt hold földjük volt. Sze­gényen éltek, de nyugtuk volt. 1961-ben agitátorok szállták meg a falut, nem egy közülük pufajkásként jeleskedett ’57 ta­vaszán. Volt gyakorlatuk a „meggyőzéshez”, ahol nem ért a szép szó, ott használt a pofon. • — Kétszer a helyembe jöt­tek, maga a járási párttitkár meg a tanácselnök. Harmadjára már hivattak. — Maga itt a hang­adó, ha maga aláírja, a többi sem makacskodik. Igen vagy nem? — kérdezte a főagitátor, s nyúlt a telefonért. Tudtam, hogy ez mit jelent. És ismertem néhány embert, akik nyomoré­kon jöttek vissza Pestről, Dabas- ról. Nem akartam a sorsukban osztozni, aláírtam a belépési ké­relmet. * A történetnek vége, Ácsai Miklós elhallgat. A közénk ereszkedő csendben csak a ló­fogak őrlése hallatszik, a két csődör nyugodtan abrakok Mi­előtt kijöttünk, hogy megmu­tassa a lovait, azt kérdeztem a gazdától: hogy lehet elviselni több mint tíz évig ennyi meg­aláztatást, ennyi sérelmet? — Az ember sok mindent kibír. A megrúgdalást is. Ki­vált, ha van két gyerek. Azo­kért muszáj tűrni. Ha már na­gyon elkeseredtem, kijöttem ide az istállóba. Erőt gyűjteni, pihenni. A lovak közt mindig megvigasztalódtam, a jószág­nál nincs jobb társa az ember­nek. Azokban nem lehet csa­lódni. Az effajta filozófiát rendsze­rint azok vallják, akiket sok­szor megrúgdaltak. Ácsai Mik­lósnak kijutott belőle. Matula Gy. Oszkár meghívjuk az ÓBUDA Mezógpzdasógj-Kertéfizeü Termclóazövctkezet rászarány-tulqdonoéait a Lenfonó-kultúrházban (Budakalász, Szentendrei út 1-3.), február 19-én 16 órakor tartandó részközgyűlésre A részközgyűlés egyetlen napirendi pontja a földkiadó bizottság tagjainak megválasztása. A bizottság feladata lesz - többek között - a részarányföld-tulajdonosok kérelme alapján, a föld kiadásának lebonyolítása. A megválasztásra kerülő földkiadó bizottság címe: Budakalász Nagyközség Polgármesteri Hivatala Budakalász, Petőfi tér 1. 2011. Telefon: (26)-20-266 Dr. Vitéria István jegzó Göd Nagyközség Önkormányzata pályázatot hirdet a település kommunálisszemét-gyűjtésére és elhelyezésére A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad Hantos László polgármester és Dégi Attila, a településgazdálkodási iroda vezetője. Cím: Göd, Pesti u. 81. 2131 Telefon: (27)-45-300, 45-200. A pályázatok benyújtásának határideje: március 11 -én délelőtt 10 óra. pS — 2x-| Büntetés-végrehajtási vállalat felvételre keres ruhaipari szakközépiskolát és vegyipari szakközépiskolát végzett, 30-35 év körüli férfiakat termelésirányítói munkakörbe Orvosi alkalmassági igazolás szükséges. Bér: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Nagy János főmérnöknél. Dunai Tömegcikkipari Vállalat \_i*p Köztársaság u. 62-64.2600 Emlékmű, minden honfitársnak Kirekesztés kizárva Kell-e külön emlékművet állítani Vácott a fasizmus áldoza­tainak? Nem volna-e célszerűbb közös mementóként igé­nyes művet alkotni a II. világháború minden tragikus vé­get ért magyar polgárának? Ebből a kérdéskörből kereke­dett parázs vita a héten tartott önkormányzati ülésen. Január végén megalakult, egy bizottság, melynek elnöke­ként dr. Bóth János képviselő javaslatot teijesztett be a pol­gármesterhez. E szerint társa­dalmi kezdeményezésre, ösz- szefogással, adakozással em­lékmű épülne a fasizmus váci áldozatainak, emlékére a vá­ros köztemetőjében, s azt má­jus 9-én avatnák fel. Ehhez ké­rik a képviselő-testület hozzá­járulását, támogatását, s díj­mentesen kémek két díszsírhe­lyet. A látszólag simának induló ügyet Bartos Ferenc polgár- mester annak rendje-módja szerint a testület elé terjesztet­te. A dolog azért váltott ki mégis élénk vitát, mert mint Moys Csaba alpolgármester elmondta: ennél a javaslatnál jóval korábban született az a kezdeményezés, hogy a II. vi­lágháború minden áldozatá­nak állítsanak emlékművet. Erre a célra még a Hazafias Népfront hozott létre a rend­szerváltás előtt egy alapít­ványt. A külön emlékmű ter­ve, ezt a törekvést zavarná, ki­rekesztő jellegű lenne. Mint Bartos Ferenc polgár- mester rámutatott: valameny- nyi szerencsétlen honfitár­sunk emlékére kell szobrot ál­lítani. — Tudom, hogy jószándék vezette az urakat, de kérem, hogy ne forgácsolják szét az erőket — fordult az előterjesz­tőkhöz. Dr. Bóth János tovább igye­kezett bizonyítani, hogy szó sincs kirekesztésről, ők a II. vi­lágháborús emlékmű ügyét is támogatják. Ám itt egy másik, néhány tízezer forintos és rövi- debb távú programról van szó. A sok indulattól fűtött hoz­zászólás végén szavazásra ke­rült sor, és a képviselők több­ségi alapon elutasították a kez­deményezők javaslatát. A II. világháborús emlék­mű tervéről külön nyilatko­zott lapunknak Moys Csaba alpolgármester. — A Hazafias Népfront 1989. június elsején, támogat­va a lakossági kezdeményezé­seket, megmaradt vagyonával alapítványt hozott létre. Eb­ben az évben a helyi tanács emlékezete szerint háromszáz- ezer forintot tett ehhez hozzá. Ez idáig az összeg egymillió forintra növekedett. A kurató­rium egyértelműen a háború valamennyi áldozatának akar emléket állítani. Ebbe beleért­jük úgy a fasizmus, mint a boi- sevizmus áldozatait. Senkit sem akarunk kirekeszteni. A szobor, valamelyik köztéren áll majd. Az egymillió forint arra sem elég, hogy a kivitele­zést elkezdjük. Ettől függetlenül ebből a pénzből most pályázatot hirde­tünk meg az új emlékmű ter­vére. Az alpolgármester szerint legalább húszmilló forint kel­lene az emlékmű elkészítésé­hez, s ezért a lakosság támo­gatását kell kérni. — Én abban bízom, hogy az ilyen nemes célért meg­mozdulnak az emberek — mondta. Philipp Frigyes városi fő­építész ehhez csatlakozva ki­fejtette, hogy gondos vizsgá­lat után több lehetséges hely­szín közül választják ki a leg­megfelelőbb közteret. Az elő­készületeket Kapitány József, a Magasságépítési Tervező Vállalat tervező építésze irá­nyítja. Ő harmadik éve vesz részt a belváros rendezési ter­vének elkészítésében. A ma­gyar karakterhez igazodva mindenképpen olyan figurális alkotásra van szükség, amely a hazai szoborállítás hagyomá­nyait követi, s a későbbi ko­rokban is szólhat az emberek­hez. K. T. I. Költségvetés Pusztazámorban A kevésből is adakoznak Nemrégiben fogadta el Pusztazámor önkormányza­tának képviselő-testülete az idei év költségvetését. A pénz elosztásakor, elsősor­ban az alapintézmények — iskola, óvoda — működteté­sét vették figyelembe. Előreláthatóan sok gon­dot fog okozni azonban a jövő év januárjától érvény­be lépő rendelet, amely elő­írja, hogy a közalkalmazot­tak bérének el kell érnie, de legalábbis jobban meg kell közelítenie a kötelező, mér­téket. Erre igencsak nehéz lesz a pénzt kigazdálkodni. Mindezek mellett az ön- kormányzata idén is jelen­tős összeget fordít a gázbe­ruházás megvalósítására. Bár a község költségve­tése igen szűkös, néhány olyan alapítványt, amelyek célja elismert és tiszteletre méltó — mint az AERO- CARITAS, a Mozgáskorlá­tozottak Pest Megyei Szö­vetsége, a Tessedik Sámu­el Anyavédelmi Alapít­vány, a Pest Megyei Mo­nográfiái Alapítvány, az ér­telmi fogyatékos vak gyere­keket felkaroló Értelmes Élet Alapítvány és a Szép Jelen, Alapítvány — a kép­viselő-testület anyagilag is támogat. Árpási Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom