Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-12 / 36. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. FEBRUAR 12.. PENTER Beszélgetés Vígh Ferenc igazgató úrral Az iskola „láthatatlan • — Hogyan kezdte pályáját? — 1963-ban kezdtem el tanítani, itt Cegléden az Ipari Szakmunkásképző iskolában. Abban az időben még egy iskolában folyt az ipari és kereskedelmi képzés. Azonban a két iskolatípus 1977-ben különvált, s az akkori igazgató- helyettesből igazgató lettem. • — Szereti a munkáját? — Igen, szeretem. Ezért végzem, még a mai napig is, bár ez igen komoly elfoglaltságot jelent. így pélául az adminisztrációs, a gazdasági és tanulóügyek intézése. A fődolog természetesen a tanítás. • — Gondolt-e arra, hogy a kereskedelemben dolgozzék? — Nem lettem kereskedelmi szakember. Nincs meg rá az anyagi fedezetem, hogy üzletet nyissak, jobban is szeretek tanítani. Tantárgyaim a magyar, történelem, de mivel a történelmet jobban szeretem, ezt tanítom. • — Szabad idejében szeret-e kirándulni, és ha igen, milyen időközönként jár kirándulni? — Igen, szeretek kirándulni, de sajnos nincs rá időm. Ha mégis megtehetem, akkor a családommal járok kirándulni a Mátrába, hosszabb-rövi- debb időre. Bár rendszeresen meglátogatom a kiskertemet is a kapával. A riport Cseh Erika III/A osztályos tanulóval készült, aki egy nem kimondottan női sportágat űz. Súlyt emel. Erről kérdezősködtem Erikától. — Mikor és hogyan kezdtél el ezzel a sportággal foglalkozni? — Körülbelül 3 évvel ezelőtt. Kezdetben nem akartam, de az unokatestvérem és a nővérem unszolására mégis elmentem egyszer egy edzésre. Végleg ott ragadtam. — Sportol-e még valaki a családból? — Igen. Az öcsém judó- zik. A nővérem is járt súlyemelésre, de egészségügyi problémája miatt abba kellett hagynia. Az edzőmmel, Siroki Károllyal is rokoni kapcsolatban állok. — Mit szóltak a szüleid, amikor megtudták, hogy te súlyt akarsz emelni? — Először nem nagyon örültek neki. A döntést rám bízták. De most már támogatnak, biztatnak. — Mennyit eddzel naponta? — Egy-másfél órát. • — Köztudott, hogy az iskolánkban a munkanélküliek egy csoportjának átképzése folyik. Hogyan jött ez az ötlet és ennek az ötletnek a megvalósítása? — Ezt nem mi szerveztük. Bennünket csak a lebonyolításra kértek fel, és ezt a legnagyobb örömmel vállaltuk. Az átképzés két osztályban folyik. A két osztály létszáma együttesen 53 fő. • — Milyen módon történik az átképzésük? — Átképzésük célja, hogy az ABC-áruházakban el tudjanak helyezkedni. 8 hónapon, azaz 1000 órán keresztül tanulnak iskolánkban, ugyanazt tanulják, mint iskolánk bármely tanulója, de az anyagot sűrítve kapják meg. Tanmenetükben szerepel 360 óra német nyelvtanulás, 200 óra gyakorlat, 100 óra kabineti oktatás elméleti ismeretekkel. Emellett részt vesznek egy pénztárkezelői képzésen is. • —-Mi a véleménye arról, hogy a kereskedelemben rengeteg szakképzetlen ember dolgozik? — Ha jogom lenne rá, én megszüntetném az ilyen magánvállalkozásokat, és az úgynevezett „lengyel piacokat” is, amelyek elszívják a szak- képzettséggel rendelkező magánvállalkozóktól a forgalmat. De tény és való, hogy a — Mennyi időt vesz el ez a tanulástól? — Nagyon sokat, de azért nem fogom abbahagyni. — Mit szerettél volna még sportolni? — Teniszezni szerettem volna, de partner hiányában nem tudtam jelentkezni. Mikor elkezdtem a súlyemelést, már nem is gondoltam a teniszre. — Milyen eredményeket értél el eddig a súlyemelésben? — Azt tudni kell, hogy a női súlyemelésben könnyű helyeztést elérni, mert kevés az induló. Sok versenyen indultam, általában 1. és 2. helyezést értem el. A Vasutas OB-n 1. lettem. Most készülök az idei országos versenyre. — Kikkel ismerkedtél meg a súlyemelés világából? — Sok jelentős emberrel találkoztam, s sokkal beszélgetnem is sikerült. — Mi volt az eddigi legnagyobb teljesítményed? — Szakítás: 47,5, lökés: 55 kilogramm. De ezeken az eredményeken szeretnék még javítani. kispénzűek inkább az ilyen piacokra járnak vásárolni. • —Az igazgató úr jár vásárolni a „lengyel piacra”? — A vásárlási ügyeket a feleségem intézi, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg dohányoztam, addig cigarettáért én is kijártam a piacra. De egészségügyi okok miatt a ci- garettázásról le kellett mondanom. • — Erez-e vágyat, hogy néha rágyújtson? — Igen, mint minden dohányos az ebéd utáni kávénál szívesen rágyújtanék. Ilyenkor el szoktam kérni Reznák tanárnőtől a doboz cigarettáját, végighúzom az orrom előtt, hogy érezzem a dohány illatát, s azután visszaadom neki. • — Mi a véleménye az iskolánkban folyó diákéletről? — Nagyon örülök, hogy diákjaink újabb dolgokkal próbálkoznak. • — Furcsa dologra lettünk figyelmesek. Minden reggel biciklivel jár dolgozni. — Igen, így van. Egészség- ügyi okokból erre is szükségem van. Ráeszméltünk, hogy a jóhangulatú beszélgetés az igazgató úrral igencsak elhúzódott, s így megköszöntük türelmét, segítségét. — Mi az, amit a súlyemelésben el szeretnél érni? — Az aranyjelvényt, ami 56 kilogrammban 105 kilogramm összetettet jelent. — Volt már olyan pillanatod, amikor azt mondtad, hogy „Ebből elég, most már abbahagyom”? — Természetesen sokszor, de képtelen voltam rá. Olyan rendszeressé vált már, hogy nem tudnám csak úgy abbahagyni. — Nem félsz, hogy elveszted nőies alakodat? — Én semmi hátrányos változást nem tapasztaltam még magamon. Főleg a lábaim erősödtek, de ez szerintem előnyös. Mások szerint a vállaim is erősödtek, de én nem látok változást. A súlyemelés az elhízást is megakadályozza. — Mi az elképzelésed a jövődről? — A súlyemelést minél hosszabb távon folytatni szeretném. Továbbtanulási célom nincs, az érettségi után nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni. Tóth Ildikó Ki jár iskolába? Elsősorban mi diákok, azért, hogy tanuljunk. (Vagy csak azért, hogy itt legyünk?) Na és tanáraink, akik fáradtságos munkával megpróbálják kihozni belőlünk a maximumot (legyen értelme annak, hogy itt vagyunk). De kinek köszönhető, hogy tiszta, meleg terembe jöhetünk reggel, hogy ügyes-bajos dolgainkat elintézik, és ha elvesztünk valamit, megtalálják? Kitől kapunk tankönyvet, gombostűt, ebédet? Ők az iskola „láthatatlan” dolgozói, akik a rendelkezésünkre állnak, akik megpróbálnak segíteni, hogy nekünk könnyebb legyen. Éelkerestük a gazdasági iroda vezetőjét, Barna Benőné Katika nénit, aki munkatársaival együtt próbálja zökkenőmentessé tenni az iskolai életet. — Hányán dolgoznak a gazdasági irodában és milyen feladatokat látnak el? — Öten foglalkozunk az iskola gazdasági ügyeivel. Az áruház területe körülbelül 1000-1500 négyzetméter. Az épületben külön emeletek vannak, például a földszinten a lejáratnál van egy mini drogéria, utána egy újságárus, majd az aranyékszerbolt. Ingyenes csomag- és kabátmegőrző is van. Ezen az emeleten vásárolható élelmiszer. Egy lépcső vezet fel az első emeletre, itt található a cipőosztály, a bőrdíszműves, a textilosztály és a műszaki osztály, vagyis az én munkahelyem. A műszaki osztályon belül még vannak osztályok. Itt van mindjárt a villany- szerelési ás lakásvilágítási osztály. Ezen az osztályon belül lehet vásárolni például konnektorokat, kapcsolókat, aljzatokat, koax-, és másfajta kábeleket, hosszabítókat, lámpatesteket, lámpabúrá- kat, izzókat, valamint elektromos játékokat. A háztartási gépek osztálya, az én kedvelt tartózkodási helyem. Ezen az osztályon hűtőgépet, mosógépet, centrifugát, varrógépet, vasalót, turmix-robotgépet, darálókat, mikrohullámú sütőt és még sok mást lehet kapni. Külön osztálynak számít a „Gáz-ház”. Ezen belül lehet vásárolni a gázfelszereléseket, fűtőtesteket, gáz- és villanysütőket. A barkácsfelszerelési osztályon szerszámot, autóalkatrészt, fűrészt, prést, motorkerékpárt, kerékpárt és mindenféle alaktrészt lehet beszerezni. Végül, de nem utolsó sorban a híradástechnikai osztályt mutatnám be. Itt televízió, rádió, számítógép, telefon, hifitorony, kazetták és lemezek kaphatók. Többek között mi intézzük a tankönyvek megrendelését és kiosztását, szemléltető eszközök, különféle berendezések, tisztítószerek beszerzését, raktározását, a pénzügyi dolgok rendezését, könyveljük az iskola „tartozásait és követeléseit”, de nálunk lehet az elvesztett iskolaköpenyt is megtalálni. — Kinek tartoznak számadással? — Közvetlen főnökünknek, Vigh Ferenc igazgató úrnak, akinek a hétfőnként megtartott vezetőségi értekezleten számolunk be munkánkról. Félévenként pedig a tantestület kap tájékoztatást tőlünk. —- Milyen pénzből gazdálkodik az iskola? — Az iskola az önkormányzat által biztosított pénzből gazdálkodik, de pályázatok útján is kapunk anyagi támogatást. Célunk a tanítás előkészítése, segítése. A takarékos, ésszerű gazdálkodást próbáljuk megvalósítani, hiszen a gazMi, tanulók ezeken az osztályokon havonta váltjuk egymást, sokat tanulunk itt az eladás „művészetéről”, de azért a legtöbbet az „áruismeret” és a „kereskedelmi és vállalkozási ismeretek” órákon. Ha az áru érkezik, akkor minél többet szeretnék megtudni a minőségükről, felhasználási tulajdonságaikról, hogy tudomásomat felhasználjam a vásárlók közti beszélgetések folyamán. Az áruházban jó a vevők és az eladók közötti viszony. Soha nem volt még komoly vita. Ha reklamáció van, ak” dolgozói dálkodás körülményei, mint sok más helyen, itt is nehezednek. — Nyáron és a tanítási szünetekben mi a feladata az itt dolgozóknak? — Egy iskolában mindig van tennivaló. Itt van például a nyári festés, karbantartás, de ilyenkor szoktunk leltározni is. — Milyen érzés iskolában dolgozni? — Először nagyon furcsa volt. Azt gondoltam, hogy egy asztal mögött kell majd,„körmölnöm”naphosz- szat. De szerencsére nem így történt. Az iskolában folyik az élet és ez változatossá teszi munkánkat. — Van-e valami kívánsága a gazdasági irodának? — Elmondhatjuk, hogy a város egyik legszebb és legmodernebb iskolája vagyunk. Szeretnénk ezt a helyzetet megőrizni, de ez csak a diákok közreműködésével sikerülhet. Jó lenne, ha mindenki vigyázna a rendre, tisztaságra. Farkas András kor szépen kicseréljük az árut, vagy az árát levásárolhatja a kedves vevő. Minden eladó szereti a munkáját. Bár nem én vagyok az áruház tulajdonosa, de sajnálom, ha a vásárló nem kap megfelelő árut. Vagy úgy távoznak, hogy nem vesznek semmit, mint például a nyugdíjasok, mert azoknak nincs elég pénzük. En olyan munkát végzek és azt tanulom, ami számomra örömet okoz, ezért is jelentkeztem elsősorban ebbe az iskolába. Molnár Ádám I/F Diákok írták-mondták Az ember tragédiája kerekes szerkezetű * Rögöket állítottak a szabad költözködés elé. * — Miért nevezzük a mohácsi csatát mohácsi vésznek? — Azért, mert akkor eredt el az eső. * Windischgraetz-nél a poroszok megverték az osztrákokat. * A kiegyezés utáni Horvátország társasági rangot és anatómiát kapott. , * Ergonómia = erkölcstelen életmód. * A fahéj a babérfélék közé tartozó családfa. Az oldalt a ceglédi Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskola diákjainak írásaiból állítottuk össze. Pándorfalvi K., Túri Sz. Egy átlagostól eltérő lány Bemutatom a munkahelyemet: az érdi „Ritmus Aruházat”
