Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 11.. CSÜTÖRTÖK Pozsonyi nyilatkozat az MDF közgyűléséről Antall József tábora megerősödött Sütő András naplója a Romániai Magyar Szóban Marosvásárhely véres A. Nagy László, a parlamenten kívüli Magyar Polgári Párt elnöke a pozsonyi Práca tegnapi számában a Magyar Demokrata Fórumot érintő kérdésekről is nyilatkozott. A. Nagy, aki vendégként volt jelen az MDF közgyűlésén, úgy látja, hogy Antall József támogatóinak tábora megerősödött, de „a csurkizmus” problémája nem oldódott meg. Az MPP elnöke szerint az MDF sorain belül „szerencsére” nem következett be a nemzeti-jobboldali fordulat, de az MDF liberális szárnya gyöngének bizonyult. Úgy értékeli, hogy a Magyarországon is tapasztalható jelenségek jellemzően kelet-európaiak. A forradalmi lelkesedés múltával az emberek kiábrándulnak, mert mind a gazdasági fellendülés, mind a totalitaÚjabb európai konvenciókhoz, az Európa Tanács tagjai által elfogadott szerződésekhez csatlakozott Magyar- ország. Dr. Pet ényi János nagykövet és Catherine Lalumiere, a tanács főtitkára kedden Strasbourgban írta alá a jegyzőkönyvet a Magyar Köztársaság csatlakozásáról az Európa Tanács kiváltságairól szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveihez. Ugyancsak aláírták a jegyzőkönyvet arról, hogy Magyarország is elfogadja, milyen jogok illetik meg az Európa Tanács Emberi Jogi Tanácsa, illetve bírósága eljárásaiban részt vevő személyeket. rizmusból a demokráciába való átmenet eszménye lassan, problémákkal terhelten valósul csak meg. A Csurka István személyét érintő kérdésekre válaszolva A. Nagy László a Csurkával kapcsolatos jelzőket elsősorban Csurka saját megnyilvánulásainak tulajdonítja. „Nézetei Szlovákiában is közismertek” — állapítja meg A. Nagy és egyebek között Csurka István „más magyarországi pártok iránti intoleranciáját” említi. Szól a „szélsőségesen nemzeti eszmék és az általános értékek” viszonyának zavarairól. A nemzeti jelleget hangsúlyozó szélsőségeket — kivált a létező társadalmi problémák jelenléte mellett — igen veszélyesnek minősítik. Az interjú kitér a nemzetiségeket érintő kérdésekre is. Magyarország már korábban csatlakozott az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről létrejött konvencióhoz. A nagykövet most a Magyar Köztársaság nevében aláírta a csatlakozást annak 10. kiegészítő jegyzőkönyvéhez, amely több ponton módosítja az eredeti szerződést, egyebek között az ahhoz történő csatlakozás módját. Ugyancsak aláírta a magyar diplomata azt az egyezményt is, amely a kínzás, az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szól, s tiltja az ilyen eljárások alkalmazását. A. Nagy László a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar, illetve más nemzetiségek problémáit az adott ország helügyének tekinti, de hangsúlyozza, hogy emberjogi, kisebbségjogi és más vonatkozásban ezek a kérdések szélesebb, nemzetközi összefüggésekkel is hírnak. A magyarországi nemzetiségi törvény elfogadását az késlelteti, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz megnyugtató megoldásokat a nemzetiségek alacsonyabb szintű önkormányzati szerveinek hatáskörét illetően — vélekedett a Magyar Polgári Párt elnöke. „A nemzetiségi jogok elismerése a nemzeti kizárólagosságot hirdető eszméktől szabadít meg" — tette hozzá a liberális szlovákiai magyar politikai erők vezetője. Szokatlan szervezésben és szokatlan helyen gyűlt ösz- sze találkozóra a magyar értelmiség Kárpátalján. Szervezője az alig egy éve alakult amerikai—magyar— ukrán vegyes vállalat, az Intermix ugyanilyen nevű kiadója, amely itt mutatta be a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozat kiadványait. A rendezvényre érkeztek vendégek Magyarországról is: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Magyar írószövetség és a Miniszterelnöki Hivatal határon túli titkárságának képviselői. A Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szó tegnapi számában többéves szünet után először, naplórészletet közölt Sütő Andrástól. A napló közlését az 1990. márciusi magyarellenes pogrom nyomán szakította meg a Romániai Magyar Szó — az akkori véres események egyik áldozata, mint ismeretes, maga Sütő András volt; a Marosvásárhelyen élő író az orvosok minden fáradozása ellenére elvesztette fél szeme világát. Az író jelzi, hogy az ezután közzéteendő naplórészletek a pogrom előkészületeivel kapcsolatos személyes élményeit tartalmazzák majd. A napló teljes szövege a debreceni Csokonai Kiadónál jelenik meg a nyár elején. Sütő András az RMSZ hasábjain megjelent írásban rámutat, hogy a marosvásárhelyi pogrommal 1990 márciusában a Ceausescu nevelte bandák „az egész romániai magyarság gerincét akarták megtörni, és erről a tervükről azóta sem mondtak le”. — Rajtunk, valamint a román nép demokratikus erőin és a nemzetközi fórumok magatartásán múlik, hogy ez a szándék győz-e, vagy megtörik a gyökeresen megváltozott európai viszonyok között — fejti ki az író. A továbbiakban Sütő András rámutat annak fontosságára, hogy a marosvásárhelyi pogrom — és ugyanakkor más erdélyi településeken lezajlott hasonló „zsi- ványtámadások” — történetét az ellenőrizhető tények alapján megörökítsék a jövő számára. Sütő András fontosnak, de nem elegendőnek tekinti az e téren eddig az RMDSZ és egyes személyiségek (Kincses Előd, Szász János) által az igazság feltárására tett erőfeszítéseket, közreadott tanúságtételekeP, s a maga naplójának közzétételével is hozzá akar járulni a tényfeltáráshoz. — Két esztendeig tartó krónikája kálváriás világjárásom, roncsolt szemem megmentésének eredménytelen kísérletei után hazatérve megpróbáltam utólagosan és részlegesen összegezni egyet-mást abból, amit 1990 első negyedében átéltünk, átéltem... Ezt kötelességemnek érzem. Nem holmi önigazolás és hivalkodás, még kevésbé a személyes sériiltség okán, amiként egy magát kereszténynek valló bírálóm — radikálisnak vélt politikai nézeteimet pocskondiázva — a fejemhez vágta. Hisz nyilvánvaló, hogy aminek én is részese voltam, arról szólnom kell. Bűnös mulasztás lenne Marosvásárhely véres krónikájának megírását azokra hízni, akik szemenszedett hazugságok vaskos köteteit adják ki máris, hogy félrevezessék a román népet s a nemzetközi politikai és emberi jogi fórumokat — írja Sütő András, bevezetve a lapban ezután közlendő naplórészieteket. A pápa Szudánban II. János Pál pápa tegnap afrikai kőrútjának utolsó állomására, Szudánba érkezett. A kartúmi rádió, amely élő adásban közvetítette a katolikus egyházfő érkezését, történelminek nevezte a látogatást. A pápát jobbára fekete bőrű keresztény hívők ezrei köszöntötték a repülőtérről a városközpontba vezető úton. II. János Pál látogatásának nem titkolt célja, hogy támogatásáról biztosítsa az afrikai ország 26 milliós lakosságából 3,5 millióra becsült keresztényeket. Szudánban az 1989-es katonai hatalomátvétel óta muzulmán fundamentalista kormányzat van hatalmon, és iszlám törvénykezést is bevezettek. A tervek szerint II. János Pál pápa találkozik Omar Haszon el-Besir elnökkel és más muzulmán vezetőkkel. A Vatikán tiltakozik A Vatikánban mélységes elítéléssel fogadták a holland parlament döntését, amellyel törvényesítette az eutanáziát, a szenvedő, gyógyíthatatlan betegek „halálba segítését” kérésükre. Fio- renzo Angelini bíboros, a pápai egészségügyi tanács elnöke kijelentette: „Ez a döntés súlyosan sérti az emberi méltóságot, az orvostudomány részéről pedig nem más, mint gyáva megalkuvás. Visszalépés meggyőződésünk szerint az emberi civilizáció, az igazi emberi haladás útján annak is, aki nem keresztény.” A bíboros hangsúlyozta, hogy a keresztény egyház felfogása szerint minden beteget a végsőkig ellátásban kell részesíteni, „tekintet nélkül arra, hogy milyen fajú, vallású és meggyőződésű”. Megdöbbentőnek nevezte a holland döntést Angelo Fiori, a római Szent Szív Katolikus Orvosi Egyetem professzora is. Egyezmény a kínzások tilalmáról Intermix Januárban panasszal keresett meg egy polgármester, 17 lakos panaszát közvetítette. Ezek az emberek tavaly októberben álltak munkába, egy részük a munkanélküli-segélyről mondott le a tisztes kereset javára. A munka helyben adódott, egy kft. kínálta, egy élelmes izraeli állampolgár vécépapírgyártásra rendezkedett be a Pesthez közeli faluban. (Nevet nem írok, már így is két sajtópert varrtak a nyakamba.) Egy hónapig minden simán ment, amíg tartott az alapanyagból. (Szlovákiából hozták.) A vállalkozó időről időre megjelent, elszállíttatta a kész terméket és kifizette a munkabért. Aztán eltűnt, mint szamár a ködben, november 9-én látták utoljára. Az emberek novemberben és decemberben nem kaptak fizetést, sőt úgy léptek át az új évbe, hogy tb.-hátralék miatt megszűnt az orvosi ellátásra szóló joguk, s a gyermeksegély-folyósítás is szünetelt. Egy telefonszám alapján napokig nyomoztam, így az is kiderült, a befuccsolt kft. előbb egy országos intézmény vidéki telephelyén működött, ahonnan bérleti díjhátralék és egyéb likviditási okok miatt volt kénytelen távozni. Az izraeli úriemberrel egyszer sikerült beszélnem, telefonon. Budán bérel egy méregdrága luxuslakást. O nem tud magyarul, én nem tudok angolul. Annyit azért nyilván megértett, hogy valaki szaglászik utána, jó lesz vigyázni. Tüneményes gyorsasággal kint termett a „gyárban”, s fejenként 10 ezer forinttal betömte a dolgozók száját. KözVÉLEMÉNY Gyanús tóke, avagy óvakodj a szélhámosoktól tűk néhány olyan családfőét, akinek önmagán kívül négyöt személyről kell gondoskodnia. Ez a kör tehát bezárult, az emberek nem igényelték a további közbenjárást, a kártalanítás reményében elnémultak. No majd a többi kárvallottnál — gondoltam magamban s engedélyt kértem ama országos intézmény (fegyveres testület) vezetőjétől, hogy betekinthessek a kárigény ügyiratába. Hamar rá kellett ébredjek, ravaszdi barátunk itt is időben lépett, már folytak a tárgyalások. Amiért is — a likviditás érdekében -— az intézmény vezetője elzárkózott a kéréstől. Ez a kör is bezárult. Nyilván felvetődik a kérdés, honnan ez a konokság, mi ösztönöz, hogy egy gyanús ügynek a végére járjak. Egyszerűen az, hogy utálom a gyanús ügyeket, s legalább ennyire a kétes vállalkozókat. Nem tagadom, mindennek személyes oka van, az ezzel kapcsolatos esemény Trianon után kezdődött. Anyai nagyapám Váradon élt a családdal, a család megélhetését az a húszholdnyi szántó biztosította, mely Artánd és a Kőrös közt terült el, pont ott, ahol Trianon az új határt meghúzta. Nagyapám — sajnos — optimista volt. Nem tart sokáig alapon megmaradt Váradon, s a keresztesi földeket eladta. Ezzel megpecsételte önmaga és a családja sorsát, mert nemcsak a föld ára, de a váradi ház is elúszott. S mindez egy Swarcz nevű úr jóvoltából, aki gyufagyári részvényeket kínált nagyapámnak. Bár a gyufát Váradon találták fel, gyártására — tudomásom szerint — soha nem került sor. Nagyapámmal olyan gyufagyári részvények kibocsátásához írattak alá váltót; melynek semmi reális alapja nem volt. Igaz, ez már csak akkor derült ki, amikor a bank türelme véget ért, s Swarcz urat nagyapám hiába kereste. Swarcz úr ugyanis megpattant, magával vitte a húsz hold föld árát, a váltóra felvett összeggel együtt. Az ügy következményei: a házat elárverezték, nagyapá- mékat kiebrudálták. Sándor bátyámat ki kellett venni a gimnáziumból, elment szabóinasnak. Anyám tizennégy évesen állt be hivatalsegédnek, nagyapám váltókezelőként dolgozott a városi vasútnál. Egy életre megkeseredten. Hogy van-e közös vonása a két ügynek, annak megítélését az olvasóra bízom. Számomra a nagyapám esete életre szóló tanulság, kivált a nem magyar, külföldről beszivárgó, ellenőrizhetetlen eredetű és nagyságrendű tőke iránt érzek ösztönös gyanakvást. Az izraeli vécépapírgyáros egy félmillió forintra felértékelt, elavult gépparkkal startolt, ez volt az „apport”. Azt nyilván soh’sem tudom meg, hogy kit mennyivel húzott be ezzel az ügyes vállalkozással, és hányákat fog még behúzni — mielőtt végleg lelép, kilép az országból. Mint Swarcz úr, a „gyufagyáros”. ti
