Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-10 / 34. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 10.. SZERDA Közelíteni a szomszédokat A Národná Obroda interjúja Bába Ivánnal A pozsonyi Národná Obroda tegnapi száma interjút közöl Bába Iván helyettes külügyi államtitkárral, aki az elmúlt hét végén Prágában és Pozsonyban tárgyalt. Bába Iván a magyar diplomácia határon túli magyarsággal kapcsolatos céljairól azt mondta, hogy nem lenne jó, ha a partnerek gyanakvással kezelnék ezt a kérdést, mert Magyarország nem egymástól eltávolítani, hanem egymáshoz közelíteni szeretné a szomszédos országokat. — Szerintünk a nemzetiségek és etnikumok jogainak nemzetközi kodifikációját közösen kellene szorgalmazni, és ily módon létrehozni az olyan szerződéses kötelezettségek hálózatát, amelyek biztosítani tudják a kisebbségek kulturális és szociális fejlődését Tovább bővül az együttműködés a francia és a magyar egyetemek között. Erről kötöttek megállapodásokat a két ország egyetemeinek vezetői a hét végén Párizsban. A francia egyetemi rektorok konferenciája rendezésében háromnapos tanácskozáson és kiállításon vizsgálták meg a francia s a közép- és kelet-európai egyetemek között létrejött együttműködést. Ezen a tanácskozáson került sor az új kétoldalú együttműködési megállapodások aláírására is. — fejtette ki a helyettes államtitkár, aki egyben hangsúlyozta a kisebbségek országon belüli politikai reprezentációjának szerepét, nem különben pedig az önigazgatás alkotmányos lehetőségeinek fontosságát. Arra a kérdésre, vajon mérséklődtek-e a nemzetiségi autonómiákat szorgalmazó budapesti hangok, Bába Iván azt válaszolta: — A magyar kormánynak nincsenek ilyen irányú követelései, és a kisebbségek meglevő politikai reprezentációját Budapest nem kívánja helyettesíteni, mert ezt a kisebbségek saját jogának tekinti. Hozzátette, hogy a nemzetközi normákkal összeegyeztethető törekvéseket Budapest hajlandó támogatni. Kifejtette, hogy az autonómia fogalmát jóindulatA Magyar Rektori Konferencia főtitkára, Debreczeni Péter, továbbá a konferencián részt vett magyar egyetemi vezetők tárgyalásai eredményeként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Pécsi Tudomány- egyetem és a Kereskedelmi ér Vendéglátóipari Főiskola kötött megállapodást a párizsi Sorbonne, a grenoble-i, az angers-i, az aix-en-pro- vence-i és a strasbourg-i egyetemekkel. tál kell kezelni. E jóindulat esetén a fogalom máris mentesül az elszigetelődési szándék gyanújától. Példaként említette az ukrán nemzetiségi törvényt, és szólt a kérdés országonkénti sajátos elbírálásának árnyalatairól. A Národná Obroda Bőssel kapcsolatos kérdését Bába Iván nem kívánta részletesen megválaszolni, de elmondta: a diplomáciai tárgyalások hosszú hónapokig is elhúzódhatnak, ám a régi Duna-me- der vízellátásának gondja nem halogatható, mert a tavaszi áradásoknak akár katasztrofális következményei is lehetnek. A vízrendi problémát heteken belül, lehetőleg még februárban egyezségre kell vinni. Úgy vélekedett, hogy a bősi kérdések egészét érintően is vannak kivezető utak. Tőkecsalogató A nyugati tőkebefektetéseket hátráltató jogi és gazdasági akadályok lebontásáról kezdtek nemzetközi kollokviumot hétfőn Kijev- ben. A tanácskozás fontosságát jelzi, hogy várhatóan Leonyid Kucsma kormányfő is felszólal. A Kontrakt című kijevi gazdasági hetilap legfrissebb számában, nyilván a konferenciához időzítve, közzétette azoknak a nyugati cégeknek a nevét, melyek készek 20 millió német márkás beruházásra. Egyetemközi együttműködés Rektorok Párizsban Szabó Iván Svájcban Fellendülő Magyarország Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter — Pajor Gyulai Károlynak, a Határon Túli Magyarok Hivatala kormányfőtanácsosának kíséretében — február 6. és 8. között a svájci magyar értelmiségiek által alapított Becsületadó Alapítvány vendégeként Svájcban tartózkodott. A miniszter találkozott dr. Franz Blankarttal, a gazdasági csúcsminisztérium államtitkárával, akivel áttekintették a két ország külgazdasági kapcsolatait, a közép- és kelet-európai gazdasági helyzetet, Magyarországnak az EFTA- hoz fűződő viszonyát, és az európai integráció kérdéseit. Szabó Iván látogatást tett Svájc legnagyobb textilgyártó cégénél, a Bieter Holding Rr.-nél, majd látogatásának utolsó programjaként a svájci gazdasági élet mintegy 60 élvonalbeli képviselőjének jelenlétében „Kormányzati elképzelések a magyar gazdaság fejlesztéséről’’ címmel német nyelvű előadást tartott a Winterthur Biztosító Társaság szervezésében. Ezen a rendezvényen mutatták be a berni magyar nagykövetség által kiadott és a Winterthur Biztosító Társaság által támogatott „Ungarn im Aufbruch" (Fellendülő Magyarország) című kiadványt, amelybe a magyar politikai és gazdasági élet több vezető képviselője írt elemzést szakterületéről és a svájci magyar kapcsolatokról. A pápa afrikai körúton Vigasz a katolikusoknak — II. János Pál pápa hétfőn felemelte szavát azért, hogy szolgáltassanak igazságot a szudáni népnek, s egész Afrikában tartsák tiszteletben a kisebbségek jogait. Az afrikai körúton tartózkodó katolikus egyházfő hétfőn Uganda fővárosában, Kampalában a diplomáciai testület tagjaival tartott találkozón fejtette ki véleményét Afrika jelenlegi gondjairól, a kontinensen dúló konfliktusokról, az éhínségről és a menekültproblémáról — s kiemelt helyen beszélt a „szudáni kérdésről”. A pápa, aki a tervek szerint ma érkezik Kartúmba, sajnálattal állapította meg: a körülmények nem teszik lehetővé számára, hogy „teljes körű” pásztori látogatást tegyen Szudánban. Bejelentette egyszersmind, hogy fel fogja emelni szavát a béke megteremtéséért és azért, hogy vigaszt nyújtson „a háborútól sújtott katolikusoknak” . A dél-szudáni katolikus és protestáns püspökök a múlt hét végén felhívást juttattak el II. János Pál pápához, s abban azzal vádolták a központi kormányzatot képviselő muzulmán hatóságokat, hogy valóságos „szent háborút” indítottak az országban élő keresztények ellen. A pápa beszélt a hazájából elüldözött hatmillió afrikai menekült és a saját hazájában otthontalanná vált további 16 millió ember szenvedéseiről. Határ a konyhán át Furcsa helyzetbe került a volt Csehszlovákia kettéválasztása után Dániel Strilek mérnök, akinek a határvonalon álló háza immár két országban fekszik. A mérnök takaros erdőszéli házába vezető huzalokon a villanyáram Szlovákiából érkezik, míg a gázvezeték és a telefonvonal Csehországból. A tulajdonos az ország kettéválasztása óta megérdeklődte, kinek is tartozik majd fizetni. Közölték vele, hogy az áramfogyasztásért a szlovákiai szolgáltatónak, a gáz- és telefonszámlát pedig Csehor- szágnak lesz köteles fizetni. Strilek mérnök, aki egyébként a vág- újhelyi elektrotechnikai szakközépiskolában tanít, most gondban van, mert a volt közös pénz, a mai cseh és a mai szlovák korona értékének várható alakulásáról a legkülönbözőbb jóslatok terjedtek el. VÉLEMÉNY Ki a papa és ki a testvér? Köztudomású, hogy a tévé demokratikus nekibuzdulásában megszerezte a BBC etikai kódexét, lefordíttatták magyarra, hogy azok a másodrendű tévések is megértsék, akiket a párt vagy anyuka-apuka nem küldött ki angol nyelvterületre megtanulni a jövő nyelvét. Tehát nincs mentség! Még azt is hozzátehetjük, hogy az etikai kódex teljes összhangban van a jó ízléssel, tehát e nagyszerű erkölcsi szabályok ismerete nélkül is dolgozhat tisztességesen egy tévés. Mindez az Össztűz február 4-ei adásának Király B. Izabellával foglalkozó percei alatt jutott eszembe. De nem a képviselőnővel kívánok foglalkozni, hanem a két tévés kollégával. Ugyanis mindketten „visszaeső bűnösök”. Juszt László (Franka Tiborral) egyszer már büntetést is kapott azért, mert egy politikus jelenlegi ténykedésével össze nem kapcsolható gyerekkori produktumait kutatta — állampénzen. Most Havas Henrik és társa a felháborítóan ízléstelen, bolsevik-náci őskutató, rokon után szaglászó módszert alkalmazta Király B. Izabellával kapcsolatban. Például: Leventeoktató volt az apja. Lehet. Akkoriban minden vidéki tanító az volt, de ez önmagában se nem jó, se nem rossz. Én meg gimnazistaként levente voltam, de leventeoktató tanáromtól csak igaz hazafiságot tanultam. Különben is, mi köze ennek a képviselőnőhöz? Ugyanakkor fel lehet tenni a kérdést, hát Havas Henrik, Juszt László, Betlen János apja mi volt? Vagy még inkább: miért nem firtatták a rokonságot, amikor Pető Iván, Tamás Gáspár Miklós stb. személyét állították össztüzecske elé? De felderítették a rokonság KISZ- és párttagságát is. A firtatok talán nem voltak benne egyikben sem? Különben is, mi bizonyító ereje van a KISZ-tagságnak, amikor egy ismerősöm hétszer ment neki az orvosegyetemi felvételinek, eredménytelenül. De mikor a nyolcadik kísérlet előtt belépett a KISZ-be, rögtön fölvették. Hát ennyit ért a KISZ! S vajon mi a kompromittálóbb, egy téesz-pártszervezeti tagság, vagy a Pártközpont bizalmából elnyert tévé- vagy rádióbeli politikai jellegű állás? Emlékeim szerint a tévés urak heves ellenzői a kormánypártok, az 56-os szervezetek és a kommunista párt pribékjei által megnyomorított volt politikai foglyok követelte igazságtételnek. Most meg 800 000 párttagot pellengéreznek ki azzal, hogy még azt is bűnjelnek tekintik, ha valakinek a testvére párttag volt. Ha nemcsak Király B. Izabella esetében mérnének ilyen mértékkel, vajon hányán maradhatnának a tévé vagy a rádió munkatársai? íme, a múltkutatás annyira sovány eredménnyel járt, hogy kénytelenek voltak összekeverni a bal kezüket a jobb lábukkal. Mert ugye a leventeoktató apa. az a szélsőjobboldali, vagy ahogy — utolérhetetlen bolsevik szóhasználattal — mondani szokták, fasiszta, a KISZ- és a párttagság pedig a kommunista, vagy durvábban, bolsevik. Ez a kettő — legalábbis a fasiszták felfogása szerint — kizárja egymást. Arra nem is merek gondolni, hogy a szaglászók szerint a képviselőnő „szélsőséges nacionalista” magatartása közös fasiszta és bolsevik forrásokból táplálkozik. Az elején azt írtam, hogy mindketten „visszaeső bűnösök”. Eddig csak Juszt esetére és büntetésére utaltam. Ne feledkezzünk hát meg Havas Henrikről sem. 1988. május 16-án hangzott el a Kossuth rádióban egy interjú az Amerikában élő Lipták Bélával. A téma természetesen: Bős—Nagymaros. A telefoninterjút előkészítő hölgy megnyugtatta az aggályoskodó profesz- szort: „Ne féljen, nem fogjuk átverni!” Nos, az 1989-ben megjelent „A Bős—Nagymaros-dosszié, vagy egy beruházás hordalékai” című műben Havas Henrik bevallja, hogy ami a rádióban elhangzott, az „80 százalékban kivágott vagy megváltoztatva leadott interjú” volt. Közlése szerint „az elhangzott szöveg meghamisítása a Magyar Rádió munkatársainak »köszönhető«”. (Vagy ő csinálta tehát, vagy mint riporter a nevét adta hozzá.) Lipták Béla szerint a kérdőre vont riporter „azt állította, hogy csak olyan változtatást csinált, ami »az én érdekemet szolgálja«, mert az eredeti szöveget Magyarországon nem értenék meg”. Mit is nem értett volna meg ez a hülye magyar nép? Például: Lipták professzor következő közlését: „Szalai Sándor akadémikus, (a Bőssel foglalkozó akadémiai) bizottság elnöke a halálos ágyán is azt kiabálta, hogy „Ne csinálják!” „Ne csinálják!” „Katasztrófa!” „Katasztrófa!” Vagy: „...eszembe jut a lettországi példa, ahol szintén egy társadalmi tiltakozás leállított egy ilyen szörnyűséget.” Nos, kérdezem, mi a nagyobb bűn: a testvérem párttagsága, vagy az, hogy az MSZMP káros gazdaságpolitikáját még akkor is védelmezem, amikor már „az utca embere” is tudja, hogy az védhetetlen. S mi nagyobb vétek: egy KISZ-tagság, vagy az ország hírnevének lejáratása? A válasz nem kétséges! Azt hiszem, ez az a tipikus eset, amikor azt szoktuk mondani: „Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.” Ami pedig a lényeget illeti: A Beszélő 1984-es 10. számában, tehát még a szamizdatos időkben, megjelent egy cikk, melynek szerzője nagy megértéssel írja: „Nyugaton az első döbbenet után hamar tisztába jöttek azzal, hogy az elrettentő külsejű... fiatalok... kevésbé veszélyesek, mint például a hajdani kemény fiúk. Rájöttek arra is, hogy a fel-felbukkanó horogkeresztes karszalagok... nem valamiféle »újfasiszta« érzületet hirdetnek.” Mindezt a régi Beszélő írta. Én csak azért idéztem, mert véleményem szerint a fiatalok deviáns megnyilvánulásaihoz valóban jobb megértéssel, mint erőszakkal közeledni. (Ebben van igaza Király B. Izabellának.) Ahol azonban rendbontással, randalírozással, embertelen tettekkel vagy ezekre való uszítással találkozunk, ott a törvény teljes szigorával kell fellépni, akármilyen színezete van a törvénysértésnek. (Ebben van igaza Boross Péternek.) De ne csak a Döbrentei téri esetre gondoljunk. Tiltakozzunk a „Munkáspárt” röpcédulán terjesztett forradalmi felhívása ellen is! A BBC etikai kódexénak a lényegét mi sajtótisztességnek mondjuk. De bárki bármelyikre hivatkozik is, újságírói munkájában csak tisztességes eszközöket használhat! 'm Török Bálint
