Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUÁR 8., HÉTFŐ Gy. Molnár István tárlata Szentendrén A természet bűvöletében A télből a tavaszba csöppennek, akik bemennek Szentendre főterén a képtárba. A nyárba. Az őszbe. De mindenképpen a múlandóságában is örök — mert újra és újra születő — természet világába. íriszek pompáznak, japánbirs bokra díszük, gyümölcsfák bontanak koratavaszi szirmot, virágokból fehér felhőt Gy. Molnár lst\’án képein. A nyári rét hőségtől fulladozik, az őszi fák lángot vetnek. Érett, már szirmukfonnyadt napraforgók csokrosodnak egy vázában. Van Gogh napraforgói sárgán virítanak, ezek itt kékek, ahogy érett magvaik duzzadnak. De napraforgók. Az ecsetkezelés is Van Gogh- ra emlékeztet. Egy csendéleten sárga könyv fekszik, a fedeléről ezt a nevet böngészhetjük: Van Gogh. Gy. Molnár István nem mindig a természetet festette. Korábbi korszakában készültek geometrikusán absztrakt képek is, fordult mély, gazdag színekért a „törökvilághoz”, motívumokért, témákért a magyar népművészethet. Ekkor nem az impresszió, hanem a kompozíció uralkodik képein, melyek ilyen címeket viselnek: Kíváncsi madarak, Három zsivá- nyok. Zarándoklat. Ármány és Szerelem, Fekete bojtár. Majd mégis a természetet és a családot választotta. Családjának tagjairól készült portréin megkapóak a tengerszín szemek, a lágy mozdulatokat, az arcokon tükröződő szellemei megörökítő színek és vonalak. Ilyen családban jó lehet élni, gondolja a tárlatlátogató, és azt: ilyen világban is, melyet Gy. Molnár István megjelenít. Dr. Chikán Bálint művészet- történész gyűjteményes kiállítását megnyitó beszédében a háborítatlan szépség festőjének nevezte Gy. Molnár Istvánt. Kiemelte az idővel való A művész szándékos aszinkronitását, s jellemzőit így határozta meg: kívánatos életmodellt teremt, tiszta látásmóddal, megalapozott szakmai tudással fest, az élet értékeit a művészeti értékek fölé helyezi. Felhívta figyelmünket a Szentendre című képre, melyen a fák, a sűrű lombok közül csak néhány piroscserepes háztető és a templomtornyok emelkednek ki. Gy. Molnár István nem vesz tudomást (és nem tudat másokat sem) arról, ami elcsúfította a várost, csak azt ábrázolja, ami mindig szép volt és mindig szép lesz Szentendrében. A hatvan évvel ezelőtt Kunhegyesen született művész Szentendrén talált otthonra. Kerek születésnapja alkalmából rendezett gyűjteményes kiállítása március 28-ig tart nyitva a Szentendrei Képtárban. Nádudvari Anna Hancsovszki János felvételei Gutenbergre emlékezünk Tulajdonképpen az írás emlékezik önmagára — a betűk világa, ez a különleges galaxis — emlékezik ezekben a napokban szülőatyjára. 525 esztendővel ezelőtt halt meg Mainzban Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója. Nevéhez fűződik többek között a mozgatható, ösz- szerakható és szétszedhető fémbetűs léte. 1455-ben Gutenberg jelentette meg az első latin nyelvű Bibliát. (1282 kétoszlopos — 42 colos szedéssel.) Magyar követői szép számmal akadtak — a világ megany- nyi népének örömére. A honi betűfaragók közül említsük meg ezúttal Sylvester János, Tótfalusi Miklós, Heltai Gáspár, Emich Gusztáv, Kós Károly és nem utolsósorban a gyomai Kner Izidor nevét. És hajtsunk fejet annak a millió névtelen nyomdásznak a munkája előtt (is), akik nélkül a betű üzenete, szelleme nem juthatna el az információra olyannyira éhes, a szépre örökkön vágyó olvasóhoz. (b.) Bővítik az aszódi Petőfi Múzeumot A Galga-mente értékeit őrzik A Galga-mente hazánk egyik jellegzetes tájegysége. Gazdag tárgyi örökségének feltárásában, összegyűjtésében és megismertetésében oroszlánrésze volt az aszódi Petőfi Múzeumnak. A múzeum mára kinőtte raktárhelyiségeit. A megye 4 millió forintos támogatásából rövidesen új tetőtér-kialakítást kezdenek gondjaik megoldására. Az intézmény igazgatóját, Asztalos Istvánt arra kértük, beszéljen lapunk olvasóinak a Petőfi Múzeum tevékenységéről. — Azt az épületet, amelyben egykoron Petőfi tanult, mint evangélikus gimnazista, a Podmanitzky család 1869-ben emlékházzá alakította — mondta Asztalos István. — 1931-től aztán intemátusként használták. Az 1948-as államosítás után a 13 termes épület minden helyiségébe egy-egy családot költöztettek. A szükséglakásház gyalázatos állapotba került. S közben egyre sürgetőbben jelentkezett az igény, hogy az egykori híres neveltnek emléket állítsanak. 1958-ban entámogatás mellett gyűjtötték ösz- sze mai négy állandó kiállításuk törzsanyagát: a Galga-mente régészeti, néprajzi és helytörténeti gyűjteményét, valamint a Petőfi-emlékekkel gazdagított iskolatörténeti gyűjteményt. S közben fokozatosan gyarapították fénykép- és képzőművészeti anyagukat is. Asztalos Istvánnak arra is maradt ideje, hogy helyi tájházakat segítsen életre hívni. Közreműködésével sorra alapították Galgamácsa, Iklad. Verseg és Túra helytörténeti gyűjteményeit. A múzeumi könyvkiadással is hiánypótló szerepet töltöttek be a saját kiadóval sokáig nem rendelkező régióban. — Múzeumi Füzetek és Galgamenti Műhely sorozatunkban eddig 42 kötetet jelentettünk meg, amelyek a táj kultúrájának és helytörténetének teljes skáláját felölelik. Idén a Múzeumi Füzetek sorozatban megjelentetjük a Studia Comitaten- sia című megyei folyóirat térségünkre vonatkozó tanulmányait Régészeti emlékek a Galga valy a megyei közgyűlés 4,6 millió forintot szavazott meg arra, hogy a múzeum köteteit a megye újonnan szervezett iskoláiba, a kistelepüléseire, valamint a határon túli magyar iskolákba és egyesületekbe is eljuttathassák. A múzeum egyre inkább ismert lesz külföldön is. Ezt szolgálták németországi és ausztriai kiállításaik. A napokban járt Aszódon testvérvárosuk, Orenburg küldöttsége, akikkel az elkövetkező három év közös terveiről tárgyaltak. Ennek keretében Asztalos István szeretné elérni, hogy a múzeum munkatársai nyelvtanfolyamokon, a németül tudók szakmai kurzusokon vegyenek részt. Több kész kiállítási anyaguk van, melyekből újabb tárlatokat szeretnének rendezni Oren- burgban. A maguk részéről segítenék a római kori leletekben gazdag várost, hogy saját kiállítást, esetleg múzeumot szervezzen. 2 hetes szakmai gyakorlatra hívják a helyi középiskolásokat, illetve egyetemistákat, ásaA Petőfi Múzeum egyik ritkasága a század elejei szövőszék gém bíztak meg az anyag gyűjtésével és a kiállítás megszervezésével. E célra ürítették ki az első két szobát a múzeum számára. A gyűjtőmunka során az akkor még tanárként, majd igazgatóként dolgozó Asztalos István nemcsak gazdag anyagot tárt fel az egykori iskoláról és Petőfiről, hanem bele is szeretett a múzeológiai munkába. Járta a Galga-mentét, néprajzi, régészeti, történeti és helytörténeti anyagot gyűjtött. És ahogy nőtt az anyag, ahogy költöztek ki a lakók, fokozatosan birtokba vették az egész épületet. Az utolsó szoba 1989-ben szabadult fel. 1975-től pedig Asztalos István is végre teljes állásban végezhette munkáját. Az első szakmuzeológus munkatársat 1983-ban vehette fel. A semmiből, igen szerény anyagi mentén címen. Kiadjuk Detre János evangélikus esperestől az Evangélikus népiskolák Pest megyében című kötetet, és mindemellett saját munkámat is, Az aszódi gimnázium története 1912-ig címűt. A Galgahé- víz története című kiadványt a falu önkormányzatával közösen jelentetjük meg. A Galga- menti Műhely sorozatban pedig Rákóczi Margit: Ikladi hímzésminták című művét adjuk ki. Tavaly óta szövegszerkesztőnk és lézerprinterünk birtokában nyomdakész kéziratokat tudunk készíteni. A mikroklímát bemutató népszerűsítő kötetek mellett ezek a kiadványok az egyetemes magyar kultúra részét képező Galga-menti örökség megismertetését szolgálják. Ezért hiánytpótlóak. Asztalos István kezdeményezésére tatásaikra vagy néprajzi gyűjtésre. Éppígy szívesen várják a német szakembereket, hogy részt vegyenek a régészeti feltáró munkájukban. Asztalos Istvánt hallgatva felötlik a kérdés: mi adott erőt, hogy sokáig egyedül, a semmiből olyan múzeumot teremtsen, ami a környék szellemi központjává vált. — A múzeum számomra egyszerre életmód, életforma, hobbi: az egész életem — mondja az igazgató úr. — Itt megtaláltam a boldogságomat. Az újabb és újabb értékek megismerésekor valami olyasmit érzek, amit Széchenyi Ferenc, a Nemzeti Múzeum megalapítója esetleg érezhetett: a felfedezések örömét. Boldog vagyok, hogy az élet megadta nekem ezt a lehetőséget. D. Veszelszky Sára HUNGARIAN TRAVEL COMPANY
