Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 27., SZERDA i Tessedik Sámuel élete Ruzicskay György rajzműve Ruzicskay György festőmű­vész az Alföldön, Szarva­son született 96 esztendő­vel ezelőtt. Ugyanott, ahol Tessedik Sámuel, akinek szándékaival nem bírt any- nyira a honi rozsda, hogy teljesen megfoghatta, meg- ehette volna — mint Ady si­ratta legtöbb újító szándé­kú hazánkfiát. Példa- és valamelyest szimbólumértékű életét dol­gozta fel az idős mester mű­vében, amelyből 1000 pél­dányt műbőrkötésben, kéz­zel számozva, az alkotó sa­ját kezű aláírásával adott ki a Tessedik Sámuel: Hogy a gyermekek megszülessenek és felnőjenek alapítvány. A rajzmű — alighanem Ruzicskay György műfaj­meghatározása — ilyen il­lusztrációkból álló könyv, amelyben a szövegek ré­szint Tessedikről írt tudós szerzők műveiből, részben pedig Tessedik Sámuel Önéletírása szövegéből vé­tettek. Elkerülendő az ide nem tartozó esztétikai fejtege­tést, ez a könyv olyan ma­gyar és angol nyelven írott mű, amely Ruzicskay Györgynek 68 krétarajzáról készült reprodukciót tartal­maz, krétázott műnyomópa­píron olyan nyomdatechni­kával kivitelezve, ami ma már nincs, és ezért a nyom­da a könyv előállításához még élő nyugdíjas szakem­bereit kérte fel. Tessedik Sámuel külö­nös ember volt. A mezőgaz­daság megváltó lelkületű apostola, aki nem nyugha­tott, amíg a szikes földet termővé nem tette, amíg meg nem honosította Szar­vason is, a fában szegény vidéken az akácot, és vele együtt a méhészkedést, az eperfákat a selyemhernyó­tenyésztés végett, iskolát nem építtetett a gazdászat és az ipar ismereteinek ter­jesztésére polgári és — fő­ként — parasztgyerekek számára. II. József kitüntette, a „honi rozsda” pedig, mivel mindig könyvek között ta­lálta, azzal kezdte gyanúsí­tani, „hogy még nem tanul­ta ki azt, amit kellett vol­na”. A vége persze az lett, hogy gazdasági kertjét ga­rázda bunkók, faiskoláját pedig a község ráhajtott bi­kái kipusztították. Józsa doktor levélben figyelmez­tette a megye vezetőit, hogy Tessedik tiszteletes „Nagy lelki gyötrelem mi­att szenved annyira, hogy félő, miszerint agyrázkódás és elmeháborodás fogja ér­ni”. Ez a kiadvány amellett, hogy könyvritkaság, kifeje­zetten aktuális. Nemcsak azért, mert az egyéniség- és változáselle­nes bolsevik struktúra se magától, se varázsszóra nem tűnik el a közhivatalok­ból, hanem azért is, mert hőse minden reakció ellené­re, lelke erejéből mégis tal­pon maradt. Tessedik Sámu­el élete a reménytelenséggel szemben vállalt eredményes harc példája. Az újjászületé­sé, a megmaradásé, a kitartá­sé. Hiszen még egyházának vezetői is el akarták üldöz­ni, félre akarták állítani a ha­ladásba és a jövőbe vetett hite miatt. Akárcsak a mű előszavának szerzőjét, Ro- szik Gábort. A Tessedik szülőházán lévő emlékművön ez áll: „Ha valaki közöttetek első akar lenni, legyen minde­neknek szolgája”. (Tessedik Alapítvány, 1992) Szitányi György Illyés Gyula — ismét Párizsban Illyés Gyula egyetlen estére „visszatért” ifjúkora színhe­lyére — képben és szóban. A párizsi Magyar Intézet­ben kiállítás nyílt Molnár Edit fotóművésznek a nagy magyar íróról és költőről, valamint baráti köre tagjai­ról készített felvételeiből, ezt követően pedig a buda­pesti Nemzeti Színház együttese adta elő zsúfolt ház előtt, nagy sikerrel Ily- lyés Kegyenc című drámá­ját. (Rendező: Sík Ferenc.) A kiállítás 25 képet mu­tat be korunk magyar irodal­mának, művészetének né­hány nagy alakjáról. Közép­pontjában Illyés Gyula áll, akinek életét számos kép idézi fel. Ott van a képek között Kodály Zoltán, Bar- csay Jenő, Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky Já­nos, Sütő András és több más kiemelkedő magyar író, költő és művész portré­ja. Szávai János nagykövet, aki az íróval és családjával személyes kapcsolatban állt, felidézte életének né­hány színhelyét. A Budapesti Fesztiválzenekar műsorából Sikereire való tekintettel a tervezettnél jóval több kon­certet ad a Budapesti Feszti­válzenekar a tavaszi-nyári szezonban —mondta a zene­kar igazgatója, Körner Ta­más. Nagyzenekari és kama­ra hangversenyt 31 alkalom­mal tartanak Budapesten. Újdonság, hogy óbudai pró­batermükben (a volt Óbuda moziban) is indítanak kon­certsorozatot. A szombat délutáni Mozart, Haydn elő­adásokra a megyében, illet­ve külvárosban élőket és a nyugdíjasokat is várják. Abe Kobo, a japán irodalmi élet kiemelkedő alakja pénte­ken meghalt egy tokiói kór­házban. A tekintélyes regény- és drámaírót 68 esztendős ko­rában érte a halál. Abe, aki Folytatják a Főpolgár­mesteri Hivatal dísztermé­ben tartott Kávékoncerte­ket, ahol főleg Debussy ze­néje lesz hallható — erről Kocsis Zoltán, e sorozat szervezője számolt be. Nyári fesztivált rendez­nek augusztusban a Pest Megyei Önkormányzat Díszudvarában, amelynek témája a Bach család ze­néje — erről az Egyesült Államokban koncertező Fischer Iván video felvé­telen tájékoztatta az újság­írókat. rég óta szerepel az irodalmi Nobel-díjra jelöltek listáján A homok asszonya (1962) és A másik arc (1964) című regé­nyeivel vívta ki magának a nemzetközi elismerést. Szobortárlat Tóth Sándor Munkácsy-dí- jas szobrász kisplasztikáit és érmeit mutatják be a bu­dapesti Bolgár Kulturális In­tézetben. Az idén 60 éves alkotó tárlatán kisebb mére­tű szobrai mellett főként ér­meiből láthatnak gazdag vá­logatást az érdeklődők. Első ízben tekinthető meg az Andrássy úti bemutatón annak a bronzkapunak a ter­ve, amelyet a művész a má- riapócsi templomhoz készí­tett. Tóth Sándort évtizedes baráti kapcsolatok fűzik Bulgáriához és Olaszország­hoz. Több szobrát és pla­kettjét a bolgár, illetőleg az itáliai kultúra kiemelkedő alakjai ihlették. A miskolci születésű, Nyíregyházán élő alkotó neve az évek fo­lyamán összefonódott a sós­tói művészteleppel, amely­nek egyik alapítója és fő szervezője. Fővárosi tárlata február 20-áig tart nyitva. Meghalt Abe Kobo Sütő-bemutató Veszprémben Vigyorgó búbánat Sütő András művét, amelyet a szerző még a Ceausescu- diktatúrában írt, múlt héten mutatták be Veszprémben. Nem véletlen tehát, ha a felr nőtteknek (is) szóló mesejá­ték abba az Ihajcsuhajdiába kalauzolja a nézőket, ahol a Halál javaslatára Isten betilt­ja a sírást. Vándoifi László, a színdarab rendezője, a Pe­tőfi Színház igazgatója e me­setörténetbe ágyazva ko­moly filozófiai és politikai gondolatokat fedezett fel. így történt, hogy amikor elol­vasta a művet, megdöbbent: miért gyerekdarabként kelle­ne bemutatniuk? Az álom be­teljesedett, a veszprémi szín­ház társulata kitűnő játéká­val megvalósította az igazga­tó elképzelését. Vigadozva gyászoljatok! Örvendezve búsuljatok! — hangzik Isten parancsa a színdarabban, ám Kancsócs- ka, a fiatal szerelmes leány (Varga Szilvia) megszegi a parancsot, amikor elválaszt­ják kedvesétől. Csillagvitéz­től (Rancsó Dezső). Kibugy­gyant könnyei miatt a Halál (Bősze György) magával vi­szi s ördöglánnyá változtat­va hitvesévé teszi. Csillagvi­téz Hékás kutyájával (Körö­si Csaba) útra kel, s a csodás tarisznya — amit a koldus­nak öltözött Istentől (Lukács József) kap — megsegíti őt. Ihajcsuhajdiában, ami nem más, mint a Pokol, megtalál­ja Kancsócskát. A Halált fur- fanggal koporsóba zárják, így a betiltott sírás helyett győz a boldog kacagás, a pusztulás helyett úrrá lesz az élet. Mert az élet élni akar akkor is, ha pokolnak látszik a világ. A Halál, aki pusztít, és az Isten, aki parancsol, óhatatlanul Ceausescu dikta­túráját juttatja eszünkbe, ahol valóban megtiltotta az erdélyi magyarságnak, hogy problémáiról, gondjairól sza­badon szólhasson. Ä gyerme­keknek írt darab — melyet bábjáték formában Kecske­méten mutattak be először — így vált valósággá és így szólhat mindannyiunkról, mindannyiunkhoz, akik vala­mikor megismertük — nem­csak Erdélyben, de idehaza is — a tiltott világ poklát. Sütő András megjelent a nagysikerű bemutatón, emel­ve ezzel az est hangulatát. A próbák, a készülődés ideje alatt Marosvásárhelyről tele­fonon így üzent a színtársu­latnak: „Boldog vagyok, hogy a veszprémi nézőkhöz szólhatok azokkal a szerep­lőkkel — erdélyi fiatalokkal, szerelmesekkel, katonákkal, papokkal és szegényembe­rekkel —, akik most már azt a hírt vihetik innen, hogy vége a tiltott zokogásnak..., de azért a bánatból nem fogy­tunk még ki. (Frigyesy) Zsámbék az egyik helyszín Országos Lajtha-középdöntők Lajtha László a XX. századi európai rangú komolyzene képviselője Bartók, Kodály és Veress Sándor mellett. A kivá­ló zeneszerző, pedagógus, nép­zenegyűjtő és kutató életműve az elmúlt rendszer elhallgatá­sai miatt a közvélemény előtt szinte ismeretlen. Születése 100. évfordulójáról országszer­te ünnepségek sorozatán emlé­keztek, és sürgették: végre biz­tosítsuk munkássága állandó jelenlétét zenei közéletünk­ben. (Halálának közelgő évfor­dulója ismételten jó alkalmat nyújt.) A Magyar Zenei Ta­nács országos Lajtha-vetélke- dője ennek a törekvésnek szép példája. A vetélkedőről Soly- mosi Tan Emőke Lajtha-kuta- tót, a vetélkedő egyik szerve­zőjét kérdeztük. — A középdöntőn a decem­berben közzétett zenei totó he­lyes megfejtői és az érdeklődő közönség vehet részt — mond­ta. — A beérkezett 750 meg­fejtés közül 300 a helyes vála­szokat tartalmazta, és ez a nagy szám komoly meglepe­tés. Ezért eredeti terveinkkel ellentétben a középdöntőre be­hívott valamennyi résztvevő közül kisorsoljuk azt a hét-hét felnőttet, illetve a legjobban válaszolók közül a Városhá­zán azt a hét, öttagú iskoláscsa­patot, akik végül versenyez­nek majd. A többiek szép „vi­gaszdíjat” kapnak. A közép­döntők négy helyszínen zajla­nak: január 31-én a budapesti Ady Művelődési Házban, feb­ruár 5-én az Óbudai Társas­körben, 9-én a Zsámbéki Taní­tóképzőben, és 13-án a Buda­pesti Városháza Dísztermében. A vetélkedő végül is zenés műsor lesz, amelynek kapcsán a kérdések elhangzanak. Ä fel­ismerendő műveket rangos előadóművészek adják elő kis koncert keretében. Képeket ve­títenek, dokumentumokat mu­tatnak be, versek hangzanak el, s közben sok-sok muzsika szól. — A Zsámbéki Tanítókép­zőben fiatalok vetélkednek majd — mondta a műsorveze­tő Batta András zenekutató, népszerű rádiós szerkesztő. A 60 résztvevőnek kérdéseket kell megválaszolnia. Ennek alapján választják ki a közép­döntőbe jutó 10 versenyzőt. Ló'te Enikő zongoraművész Lajtha és kortársai műveit játsz- sza, Környei Zsófia és Gödény Márta zeneakadémisták hege­dű-zongora szonátáit adják elő. Tátrai Vilmos, Lajtha leg­híresebb tanítványa, és vonós­négyesével műveinek szinte egyedüli műsoron tartója, sze­mélyes emlékeiről vall. Nagy muzsikusunk alakját idézi fel Mohayné Katanics Mária kar­nagy is, közös népzenegyűjtő munkájukra és a Lajtha-kóru- sok bemutatóira emlékezve. (d. v. s.) Tanácskozás az esztétikai nevelésről Az óvodákban, iskolákban és pedagógusképzésben fo­lyó esztétikai nevelésről há­romnapos szimpózium kez­dődik ma, január 27-én, a budapesti Tölgyfa Galériá­ban. Az eszmecserét a Ma­gyar Művelődési Intézet, a Pedagógusképző Főiskolák Vizuális Nevelési Kollégiu­ma és a Magyar Iparművé­szeti Főiskola szervezte. Az iskolai esztétikai ne­velésre fontos szerep hárul pluralista demokráciánk­ban — mondta Halász Pé­ter, a MMI igazgatója hét­végi sajtótájékoztatójukon. A tömegkommunikáción és egyéb csatornákon ke­resztül számtalan olyan ha­tás éri a fiatal generációt, amely nemhogy nem hor­doz kulturális értékeket, de kifejezetten a kultúra elle­nében hat. A társadalmat fel kell vértezni a káros befolyások ellen, mégpedig értékes al­ternatívák kínálásával. El­szigetelten számos oktatási intézetben folynak hasznos kezdeményezések. A szim­póziumon e partizán akci­ók művelőinek találkozásá­ra és tapasztalatcseréjére kí­vánnak alkalmat adni. Bálványos Huba főisko­lai tanár a szimpózium programjáról szólt. Á részt­vevők első nap előadáso­kat hallhatnak a művészet, a kreativitás, a szocializá­ció és az esztétikum viszo­nyáról, valamint az esztéti­kai élmény természetéről. A második napon az egyes művészeti ágak és a képzet­tek korcsoportjai szerint kü­lön szekciókban folytatnak eszmecserét a hallottakról. Bálványos Huba megerősí­tette, hogy nem irányelve­ket kívánnak szabni, ha­nem a részt vevő pedagógu­sok tapasztalatai alapján né­hány elvet szeretnének ki­dolgozni az esztétikai neve­lésről. A téma időszerűsé­gét abban látja, hogy az esztétikum iránti érzékeny­ségnek döntő szerepe van a szocializációban. Ha a fia­talok az iskolában megta­nulják például, hogy a kö­rülöttünk lévő tárgyak a tár­sadalmi hagyományok, esz­tétikum és értékteremtő munka eredményei — ne­tán maguk is ilyen tárgyak készítésén nevelkednek, nem rongálni, hanem építe­ni fogják környezetüket. (d.v.s.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom