Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-08 / 6. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. JANUAR 8.. PENTEK rri * i i Teli ünnepkor A téli ünnepkör a decemberi nevezetes napokkal indul. Az örömszerzés vágya, az ajándékozás, a jövőt kutató szándék nyilvánul meg bennük. Itt van mindjárt a hónap elején Miklós, azaz Mikulás napja. A piros köpenyes jóságos figura múlt századi. Az őt kísérő, számonkérő-büntető krampusz figurája német eredetű. Ha havazik, azt mondják: Miklós megrázta szakállát! Kevés naphoz fűződik any- nyi hiedelem, annyi szokás, mint Luca napjához. Legismertebb a Luca-szék készítése. De nem egyszerre készül ám! Minden áldott nap kell rajta faragni valamit! Innen a lassú munka jellemzése: Ez úgy készül, mint a Luca széke! Máig dívó kedves szokás a Luca-cédula. A lányok 13 cédulára 13 legény nevét írták fel. Összesodorták, s naponta egyet eldobtak. Az utolsón végül meglelték jövendőbelijük nevét. Karácsonyt a dúsan megrakott ünnepi asztal is jellemzi. Gyönyörű szokás volt, hogy külön karácsonyi abrosszal terítettek, s később a gazda ebből az abroszból szórta ki a vetőmagot a földekre. Szent István napján — december 26-án — dívott az egyik legrégibb múltú szép magyar szokás, a regölés. Valószínű, hogy a honfoglalás előtti időkben gyökerezik. A hónap legszebb ünnepe a karácsony. Jelképe a feldíszített fenyőfa. Nálunk az Osztrák—Magyar Monarchia idején terjedt el. Falvainkban ma is időjósló a Luca napja és a karácsony közötti időszak. E 12 nap jellegéből következtettek arra, milyen lesz a jövő 12 hónapja. A legismertebb karácsonyi szokás a betlehemezés, amely egészen ősi, templomi misztériumjátékból alakult ki. Szilveszter és az újév napja telis-tele volt szép, ősi szokásokkal, ezekből ma már sajnos keveset őrzünk. Ilyen a sült malac, a lencse asztalainkon. A néphit azt tartotta, hogy a malac előtúrja a szerencsét, a lencse pedig sok pénzt hoz az új évben. Vendégeink voltak Az eltelt időszakban sokan látogatták meg iskolánkat. — Járt nálunk német testvérvárosunk, Espelkamp küldöttsége: — Két hétig vendégeskedtek itt a Marosvásárhelyi Ökumenikus Pedagógiai-Zenei Főiskola nevelői és diákjai, akik tanórákat is tartottak; — Október 21-én a nagyszalontai küldöttség tekintette meg iskolánkat; — Haaksberg polgármestere is érdeklődött intézményünk munkája iránt: — Japán pedagógusok egy csoportja bemutató tanításokat látott az 1/d, a 3/a és a 4/a osztályokban. Matematikát tanított Czeczeiné Eszes Ilona, angol nyelvet Dr. Makai Katalin igazgató és éneket Szilágyi Etelka tanítójelölt; — Selyemképeinek kiállítási megnyitóján jelen volt a művésznő: M. Zsombori Erzsébet; — Ugyancsak kiállításának megnyitóján láthattuk vendégül Tóthné Kiss Eszter művészt, aki tűzzománcait mutatta be. Meghívót kaptunk Iskolánk nevelőtestülete megtisztelő meghívást kapott Mátraházára, a Református Lelkészüdülőbe. Két napon át kiváló személyiségek tartanak előadásokat. Tanítóink, tanáraink szeretettel és őszinte köszönettel fogadják a nagyszerű programot és lehetőséget. Beszélgetés Pintér Gyula elnöklelkésszel A szeretet nyelvén Az Aranyosok Lapja részére riportkészítés céljából indultunk el Pintér Gyula bácsi lakására, a Nagykőrösi Református Anyaszentegy- ház elnöklelkészéhez. Először arról érdeklődtünk, mikor került Nagykőrösre. * — Három évvel ezelőtt érkeztem, ilyenkor ősz táján, október végén. Előtte Kosdon voltam öt évig kis gyülekezetben, amely 417 főt számlált. Nagyon szerettünk ott és ezzel az igénynyel jöttünk Nagykőrösre is. — Milyen feladatokat lát el a városban? — Kifejezetten városi feladataim nincsenek, csak gyülekezetiek. De ez természetesen azt is jelenti, hogy református keresztyén emberként a város életében is részt kell vennem. Amilyen területen tudok, ott segítek, például néhány dolog szervezésében, kulturális megmozdulásokban.-—Milyennek képzeli el a jövő református iskoláját? — Olyannak, ahová szívesen járnak a gyerekek. Ahol a légkör felszabadult, magas szintű követelmények vannak, és ezeknek a követelményeknek úgy tesznek eleget a gyerekek, hogy abban kedvüket lelik. Nagyon szeretném, ha ti is így éreznétek magatokat az iskolában, vagy esetleg később a gimnázumban. — Mi indította Gyula bácsit arra, hogy lelkész legyen? Mióta végzi hivatását? — A szolgálatomat éppen tíz éve végzem. Az Űr Jézushoz való kötődésem sokkal régebbi, 17 évesen tértem meg. Az, hogy ide eljutottam, pontosan konfirmandus koromnál kezdődik, ugyanis akkor kerültem szembe azokkal a kérdésekkel, amelyek addig csak gyermeki szinten foglalkoztattak. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire bűnös ember vagyok. Nem sokkal ezután kaptam az el- hivatást a lelkészi pályára, amit igen vonakodva fogadtam. A lelkészi hivatást ma szolgálatnak tekintem. A nagykőrösi gyülekezet éppen az ereje miatt vált gyengévé és az új feladatokra sem készült még fel. Ezért van szükség rátok, vagyis az olyan emberekre, akik tudják, hogy felelősségük van a másik ember és a jövő nemzedéke iránt. Nekik olyan világot kell teremtenünk, hogy jól érezzék magukat. A nagykőrösi gyülekezetnek nagy feladata van az iskolákkal, a diakóni- ával és magával a gyülekezet építésével is. Ehhez nem elég a puszta létezés, hanem cselekedni is kell valamennyiünknek. — Mit üzem a gyerekeknek? — Próbáljátok meg akkor is szeretni a másikat, ha nehéz, mert bennünket is nehéz szeretnie az Istennek, mégis értünk adta az Úr Jézust. Ezt a szeretetet elfogadva kövessétek őt. Akkor is tudnunk kell szeretni embertársainkat és a városunkat, ha ismerjük hibáit. Nekünk is vannak hibáink, de nekünk is jó, ha szeretnek. Társaink nevében is köszönjük a beszélgetést, a hozzánk szóló üzenetet és kívánjuk, hogy hivatása és a családi élet nyújtotta szeretet kísérje továbbra is munkáját! Kóliázi Kiss Judit és Danóczi Levente Református címerünk jelképei ^Pilisi kapu”-túra Ahol az Egri csillagok ragyognak... A hatodikos évfolyam tanulmányi kirándulására október 28-án került sor. Izgalommal telve vártuk az indulás perceit. Első úti célunk az egri vár volt. Ott kb. két órát töltöttünk, mert a Hősök termén és a kazamatákon kívül jártunk a pénzverdében és a vármoziban is. Megnéztük az Egri csillagok című mű filmváltozatának utolsó 25 percét. Ezek után a híres író, Gárdonyi Géza emlékházába indultunk. Meghatódva jártunk a falak között. Az esős idő ellenére elmentünk a Szalajka-völgy- be is a romantikus kisvasúnál. Ott a kiszáradás veszélyétől fenyegetett Fátyol-vízesés látványa ejtett ámulatba bennünket. Hazafelé fáradtan jöttünk, de az vigasztalt bennünket, hogy máskor is együtt töltünk egy ilyen szép napot. Alföldi Barbara 6. a osztályos tanuló Búcsúajándék Nagy öröm ért, amikor iskolánk „búcsúajándékát”, az erdélyi jutalomtábort négy társammal együtt megkaptam. A nyár közepén indultunk a tíznapos kirándulásra. Erdély legcsodálatosabb tájait bebarangoltuk. Táborhelyünk Csíkszeredán egy gimnáziumi kollégiumban volt, ahonnan meseszép túráink indultak. Gyönyörködhettünk a Békás-szoros hatalmas szikláiban. Kanyargós szerpentinen jutottunk el a Gyilkos-tóhoz, gyalogtúrán kúsz- tunk-csúsztunk, míg elértük a Szent Anna-tavat. Barátságokat kötöttünk erdélyi magyar gyerekekkel, egy napot családjaik körében töltöttünk el. Élményekben gazdagon tértünk haza, s szívünkben őrizzük ezt a csodás tíz napot. Czeczei Éva A címer aljában lévő két könyv az Ó- és Újszövetséget jelenti. Mindkettő Jézus Krisztusról tesz bizonyságot: egyik mint ígéretről, a másik mint Beteljesedésről. Az Ő-jelképe a Bárány: mint Isten Báránya magára vette a világ bűneit. A Bárány által tartott zászló jelzi kereszten szerzett győzelmét. A háttérben a pálma egyszerre a vértanúság és a győzelemjelképe. A címer tetején a tűzből megifjodva felszálló főnixmadár (Zsolt. 103.: 5) jelképezi az egyház történetét: minden próbából megújulva kerül ki. Titka, hogy a Napba tekint: „mert Nap és pajzs az Úr”. (Zsolt. 84.: 12) A címerben a „kék” szín a keresztség szimbóluma, a „piros” pedig az úrvacsorára utal, a református egyház két sákramentumára. A Pilisi Parkerdő legszebb tájain bandukolt a kis csapat. Hátizsákjaink cipelése bizony időnként nehéznek bizonyult. Pilis- szentlászlótól Leányfaluig gyönyörű tájakon keresztül vitt útunk. Jártunk a Kárpát-forrásnál, a Lepence-völgyben. ízbégen meg- másztuk a Kő-hegyet. Bizony, jól esett néhány „vendég” szülő főztje! Feledhetetlen napok voltak azok! Aki nem hiszi, jöjjön jövőre velünk! Tercsi Aranka— Tercsi Györgyi A határszélen jártunk Mi, nyolcadikosok már rég szerettünk volna többnapos kirándulásra menT' ni. Ebben az évben osztályfőnökeink valóra váltották álmainkat. Mindannyian izgatottan vártuk a kirándulást, aminek úti célja a gyönyörű Sopron és környéke volt. A hangulat a buszon egyre fokozódott, s észre sem vettük, hogy megérkeztünk Fertődre. Itt az Esterházy-kastélyt csodáltuk meg. Ezután Sopront térképeztük fel. Sok érdekességet tudtunk meg a városról és történelméről. Nagycenken a Széchenyi család rég volt életébe pillanthattunk be és jártunk a mauzóleumban is. Ezután következett a végcél: Szombathely. Itt volt a szállásunk egy kollégiumban. Másnap korán reggel Julika néni, Ildi néni és Piroska néni űzték ki az álmot a szemünkből. Ezek után Kőszegre mentünk és idegenvezetők segítségével bejártuk az egész várost. Délután el kellett válnunk ettől a csodálatos helytől, s hazaindultunk. Szeretnénk megköszönni tanárainknak ezt a csodás élményt. Kelemen Bernadett és Zentner Orsolya 8. b osztályos tanulók Az oldalt a nagykőrösi Arany János református Gyakorló Általános Iskola tanulóinak írásaiból állítottuk össze.
