Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 5., KEDD ét Megyénk és nemzeti színjátszásunk egy Kelemen-emléktábla ürügyén (II.) Bencze Ilona, a tündérkirálynő Kérdőjelek Ráckeve mezőváros római katolikus egyházközségének III. anyakönyve (1782—1827) szerint 1802. november 29-én itt hunyt el a kántortanító egyéves kislánya, Kelemen Borbála, aki fölött az új plébános, Wallenste- ini Schmidt János, a Szent Pan- taleonról címzett Ráckevei (Csepel)-sziget apátság címzetes apátja tartott gyászbeszédet az 1752-ben megáldott és megnyitott Szent Domonkos temetőben. Meglehet, e fájdalmas esemény kapcsány vetette papírra Kelemen kántor a „Karácsonyi Énekek” című, kéziratos liturgikus dallamgyűjteménye egyik legszebb énekversét, a „Sanctus"-1. „Aludj, aludj én virágom én szerelmes gyémántom..." 1803. október 1-én Ráckevén keresztelte meg Wallenstei- ni Schmidt János apát-plébános Kelemen László kántor és neje, Liptsey Mária második gyermekét. Kelemen Erzsébetet. Keresztszülei Khenoszt Sebestyén és Erzsébet nevű neje voltak. Ez a nyomorék kislány a következő évtizedben hunyt el Csanádpalotán; 1814. december 24-én édesapját is melléje temették, utóbb a Kelemengyermekek navelőapját, Bitó Ferenc kántortanítót, végül 1858. január 8-án az anyát is. 1805. január 30-án az ifjú Kollár János káplán szintén a Keresztelő Szent János-templomban tartotta keresztvíz alá Kelemenék harmadik gyermekét, Kelemen Lászlót is, akinek ugyancsak Khe- noszték lettek a keresztszülei. Meglehet, a kis Erzsiké és Lacika bölcsőjének ringatásakor dudolá- szó kismama ihlette Kelement a „Kelj fel, kérlek” című 9. énekének megverselésére: „Mellette az édes anyja Énekel a szűz Mária: Oh aludj, óh aludj én gyermekem Ringatlak csendesen szép kisdedem Angyalok öröme, aludj kincsem.” Végezetül: Kelemen László nem csupán „tanított” városunkban, hanem visszatérve apja, Mihály, tovább nagyapja, András magasztos hivatásához, ludirectori, vagyis kántortanítói, kettős állást vállalt Ráckevén. (Egyébként a Ráckevén született László fiából is katolikus kántortanító lett, aki gyoro- ki főtanítóként nemzetőr századosként hunyt el 1839-ben). Kelemen László kévéi kántorként igen könnyen kapcsolatot létesített a „vezérvármegye” pesti megyeközópontjá- val, s egyúttal figyelemmel kísérhette a nemzeti színjátszás megfeneklett ügyének alakulását is. A téves hely és színháztörténeti közlésekkel ellentétben, 1802-ben nem égett le az alszegi katolikus templom, sem a plébánia, nem az iskola, sem a vele egybeépített kántoriak: „csak” a város felső része, a református Felszeg vált a lángok martalékává, de Kelement semminemű tűzkár sem érte. Az egyházi szertartások után élvezett kántori, továbbá iskolamesteri illetményei — nem számítva a természetbeni juttatásokat és a nagy veteményeskertet, melynek előterében egy új Krisztus-kereszt jelezte, hogy 1791-ig itt állt a régi Szent Kereszt-templom — több év átlagában, meghaladták az évi 350 forintot is, mely mintegy 30 forintos havi fizetésnek felelt meg. Összehasonlításul: egy évtizeddel korábban Kelemen direktor havi fizetése mindössze 6 forintot tett ki. Ennek ellenére, a módszeres forrásfeltárást és a forráskritikát hírből sem ismerő egyik dilettáns életírója, Lugosi Döme azzal a badarsággal kábítja hiszékeny olvasóit, hogy az 1802-es nagy tűzvész után Kelemenék asztalára már száraz kenyér sem jutott... Húgának, s egyben első szín- társulata egyik színésznőjének, Kelemen Magdolnának, továbbá Szilágyi nevű férjének és fiúknak, az utóbb híres színésszé váló (és visszaemlékezéseit 1858-ban publikáló) Szilágyi Pálnak 1802—1803 folyamán, dúsan megrakott kévéi fehér asztala mellett Kelemen László rengeteget mesélt színészmúltjáról, mindhárom színházalapítási törekvéséről. Nemigen tudta elfeledni őket... Summa-summárum: a kévéi Kelemen — emléktábla szövegében így csupán az első („Kelemen László”) és a legalsó („HNF 1983”) sor állja ki a tudományos forráskritikai vizsgálódások próbakövét. Ám, hogy ennek ellenére vajon még meddig rombolja Ráckeve jó hírnevét, illetve az országos és megyei szinten egyaránt elismerésnek örvendő kévéi helytörténeti kutatás tekintélyét, azt talán egyfelől Kulcsár Ilstván ráckevei polgármestertől, másfelől ama kévéi városatyáktól lehetne megérdeklődni, akiknek eleit már Mátyás király is „pru- dens et circumspectus” (bölcs és körültekintő) megnevezésekkel illette a Kevinek adott, mindmegannyi kiváltságlevelében... Dr. Fenyvesi László Bencze Ilona színművész két jelentős szerepre szerződött a kecskeméti Katona József Színházba. Először Molnár Ferenc A testőr című darabjában láthatta a közönség, Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékában pedig Titánjaként lép színre. — Annyi bizonyos, hogy a Shakespeare-premieren a nézőket tömérdek meglepetés várta. Például Titánia a népszerű musicalből, a Macskákból származó gesztusokat is használ. — Ez kizárólag a rendező, a romániai Dán Micu ötlete volt. Meglepetésről ezúttal nemcsak a nézőkkel kapcsolatban beszélhetünk, premier előtt két héttel soha nem volt még számomra a végeredmény annyira át nem látható, mint most. Ez az a kivételes eset, amikor majdnem ugyanakkora várakozás töltött el, mint a közönséget. Azt biztosan tudom: az előadás semmilyen szempontból nem szokványos. Talán furcsa, olykor meghökkentő, de a jelenlevők többsége már az első öt percben ráérez erre az előadásmódra. — Túlságosan rövid volt a próbaidőszak? — Talán igen, de inkább arról van szó, hogy idő kellett ahhoz, míg ráhangolódtunk Dán Micu rendezési stílusára. Ebben az a különleges — és számunkra nehéz —hogy sem konkrétumokat nem közölt, sem hagyományos instrukciókat nem adott. Ismertette velünk az elképzelését, és azt várta, mi fedezzük fel, mivel gazdagíthatjuk a szerepünket.-— Egyébként is nagyon sttrű volt az évadja, hiszen kecskeméti szerepein kívül két-két produkcióban lépett fel a Madách Színházban és a Vidám Színpadon. Van közöttük, amelyet különlegesen fontosnak vagy érdekesnek tart? — Titánia szerepe azért izgalmas, mert a Szentivánéji álomban először játszom, a Madách-beli Macskák pedig azért, mert kilenc éve van műsoron a musical. A Vidám Színpadon a Ki gyereke vagyok én című Török Re- zső-darabban pedig életemben először alakítottam anyaszerepet. Nyertes Zsuzsa a lányom. Először katasztrofális ötletnek tartottam, de aztán úgy döntöttem, miért is ne? Végül is vannak fiatalabb mamák is nagyobb gyerekkel. Egyébként nem súlypon- tozom szerepeim között, ha elfogadtam őket, ha megszenvedtem értük, mindegyiket egyenrangúnak tartom. Ha nem találok a szerepben semmi szeretnivalót, el sem vállalom, ellenszenvvel képtelen lennék színpadra lépni. Károlyi Júlia Solymári versmondók Huszadik évfordulóját ünnepli a Magyarországi Német írók és Költők Szövetsége. Ebből az alkalomból Ókori aranykehely Mükénéből (Bánó Atila rajza) rendezett az Általános Iskola vers- és prózamondó versenyt a Művelődési Házban. Harmncnyolc diák indult a versenyen, miután az elődöntőben húszán már lemorzsolódtak. A zsűritagok voltak: Engelberth Rittinger (költő) —zsűrielnök, Ilona Keller (német vendégtanár), Josefh Michaelis (költő), Budavári Mihály né (Heimatverein). Behovics Antalné magyar nyelven elhangzott köszöntője után csak németül folyt a szó. (Feltételezve azt, hogy a teremben mindenki tökéletesen ért németül. Bár úgy lenne!) Mentési József alpolgármester a Nemzetiségi Bizottság elnöke nyitotta meg a versenyt, majd a Fröhliche Nachtigallen — Vidám fülemülék — hangversenyére került sor. A népviseletbe öltözöttk kislányok, hogy megkíméljék frissen keményített, vasalt szoknyáikat a gyűrődéstől, végigállták a csaknem 3 órás ünnepélyt. Főleg Georg Fath, Claus Klotz és a jelenlévő két irodalmár műveiből adtak elő a gyerekek — akik sok esetben színészi tehetséget is elárultak. A vers kategóriában (5—6. oszt.) Viola Zoltán (I. díj), Both Miklós (II. díj), Milbich Agnes (III. díj) nyert, külön díjat kapott Illés Szilvia. A próza kategóriában: Kis Dorottya (I. díj), Hoffmann Dóra (II. díj) Da- uner Agnes (III. díja). A külön díjat Szalay Rita kapta. Vers kategóriában (7—8. oszt.): Takács Rella (I. díj), Piri Mátyás (II. díj), Marosi Katalin (III. díj) nyert. A népies kategóriában: Hahn Zsuzsanna (I. díj), Mátéjfy Áron (II. díj), Tallér Cecília (III. díj) ért el dobogós helyet. A külön díj Schlick Barbaráé. A Heimatverein díjazottal: Hahn Orsolya, Kőhegyi Szilvia, Haulik Tünde, Víg Zsuzsa. Emléklapot minden résztvevő kapott, német nyelvű könyvjutalomban a nyertesek részesültek.- t Szentendrei tárlat után Amatőr művészeink országos döntőijén Az idén sorra kerülő XV. Országos Amatőr Képző- és Ipar- művészeti kiállítás — tudtuk meg a Pest megyei közművelődési információs központban, Szentendrén — igen kedvező visszhangra talált megyénkben. A tavaly novemberben és decemberben kiállított munkákat az országos verseny zsűrijének két tagja (Ligeti Erika szobrász- művész, valamint Nagy B. István festőművész, főiskolai tanár) és a megyei szakasz lebonyolítását vállaló Információs Központ szakemberei véleményezték. Az 59 szerzőtől beérkezett 184 műalkotásból továbbjutottak az országos döntőre: Fohl Ferenc (a Nagy any ó, valamint a Hol vagytok c. alkotásokkal), Keresztes Mihályné (Dániel király koronázása I.—II.), Kiss Károly (A légiós), Koday László (Az utcán zajlik az élet, Táj kecskékkel), Kokas Márta (Tabu), Komlósi Gáborné( Szentendrei örökségünk), Lukács Tibor (Halak sorozat), Magyar János (Mákvirágok), Oláh Márta (Cigányfélisten I.—II., Angyal), Pál Aranka (Negyedik lovas), Raffay István (Mutatvány, Merengő, Szendergő angyal), Szatmári Varga Agnes (Hazafelé) és Szuhayné Szappanos Éva (Rét). Kaszás Attila Hatodik alkalommal adták át a Ruttkai Éva emléktdíjat, az azzal járó aranygyűrűt, valamint pénzösszeget a Vígszínházban. A díjat többségi szavazattal Kaszás Attila színész nyerte el. A Ruttkai Éva emlékdíjat a Vígszínház bárRuttkai-díjas mely művésztagja (színész, rendező, díszlet-, és jelmez- tervező) megkaphatja akár többször is, az év során nyújtott kiemelkedő művészi tel- jestményéért. Az emlékdíj sorsa felett a társulat titkos szavazással dönt.
