Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 30., SZOMBAT Bölcs és értelmes szív (I. Királyok 3:9) Életünk döntések sorozatából áll. Két nagy hibát szoktunk elkövetni; vagy sodródunk a tömeggel, tehát lényegében mások döntöttek helyettünk, vagy nem látjuk át igazán a helyzetünket és így rossz döntést hozunk Salamon király, amikor átveszi apjától, Dávidtól a királyságot, él a felkínált nagy lehetőséggel, és Istentől bölcsességet kér. (Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között, mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?) Tudta Salamon azt, hogy milyen sok külső harc, bonyolult feladat vár rá, mint egy nép vezetőjére. Azt is tudta, hogy nagy feladatát csak úgy tudja teljesíteni, ha a szívében és a gondolataiban rend van. Az embernek a szívében és gondolataiban csak akkor lehet rend, ha a Teremtő Istenre figyel, az Ő vezetését kérve hozza meg a maga döntéseit. Azt írja a Biblia egyik szerzője: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek.” Ezt a bölcsességet Isten önmagával együtt adja annak, aki ezt kéri tőle. Lehet, hogy valaki nem sok iskolát végzett, esetleg írástudatlan, és mégis bölcs ember, mert adott helyzetben pontosan tudja, hogy mit kell tennie, merre kell továbblépnie. Lehet az is, hogy valaki több diplomát is szerzett, komoly tanulással és erőfeszítéssel, okos ember, de nem bölcs, mert nincs kapcsolatban a bölcsesség forrásával, az élő istennel. Miért erről elmélkedek én most — tehetné fel joggal bárki a kérdést —, amikor annyi komoly problémával kell szembenézni országunkban? Azért, mert ha baj van, akkor lehet tüneti kezelést alkalmazni. Erre is szükség van. Ha valakinek nagyon fáj a feje, milyen áldás, ha kéznél van egy fájdalomcsillapító gyógyszer. Ez azonban csak tüneti kezelés, meg kell találni a fájdalom kiváltó okát, és azt kell megszüntetni. A Biblia leírása szerint tetszett e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. „Mivel nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeidnek lelkét, hanem bölcsességet kértél az ítéleteidre, mindezeket megkapod Tőlem.” Bennünket is szorít az idő, szorongatnak anyagi kérdések, és nagy súllyal nehezedik ránk, hogy a régi ellenséget új köntös(ök)ben, új jelszavakkal, új zászlók alatt, de a régi indulattól vezéreltetve látjuk felsorakozni. Mit tegyünk? Az Újszövetségben így olvassuk: „Keressétek először az Isten országát és az O teljes igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” Odafordulni teljes szívünkkel Istenhez (megtérni), s azután a megtéréshez méltó jó gyümölcsöket teremni. Ez a mi Istentől készített nagy lehetőségünk, éljünk vele. Kérjetek és adatik néktek... Csuka Tamás lelkipásztor Vác Látogatóban Tök református tiszteletesénél „Nem szabad az egyháztól félni...” Bereczky Zoltán, Tök falu református tiszteletese éppen indulni készül, amikor betoppanok. Nem tesz semmit, csak üljek le a házban. Mindjárt visszajön és következő programjáig beszélgethetünk — mondja. Alighanem sokan várakoztak már a kényelmes fotelben, az öt gyerek néma jelenlétét sugalló könyvek és játékok között. És a tiszteletes úr mindenki gondjának-bajá- nak intézésére talált időt. — Törődik az emberekkel. A falu jövőjét is építi. Amióta itt van, megváltozott Tök élete — tartják a helybéliek. De hogyan is kezdődött mindez? — kérdeztük. — A falubeliek korábbi ismeretségük alapján hívtak meg a gyülekezet élére 1989-ben — mondja Bereczky Zoltán. — Tök színmagyar és színtiszta református település. Lakói barátságos és mélyen magyar érzelmű emberek. A falut vagy 1000 éve alapították, 1620-tól működő református gyülekezete az egyik legrégibb az országban. Hitüket, hovatartozásukat a sváb—magyar falvak gyűrűjében az alapítás óta töretlenül őrzik. Az utóbbi negyven évben vallásosságuk megváltozott. Nem feltétlenül a politikai rendszer, inkább a korszellem változása miatt. A gyülekezet magja szíve mélyén őszintén református maradt. Lelkészként legfőbb feladatom az evangélium, Jézus Krisztus feltámadásának hirdetése. Idejövetelemkor tudtam, hogy a bajok közös orvoslásával és összefogással sikerülhet újraéleszteni az alvó gyülekezetét, hogy feladatomat elláthassam. Bereczky Zoltán a gyermekek közötti munkával és a hitoktatás megszervezésével érte el első jelentős eredményét: mára a faluban lakó száz gyerek majd mindegyike jár hittanra. — Az óvodásoknak délelőtti foglalkozásokat tartok a szülők egyetértésével — mondja. — Miközben beszélgetünk, kérdezgetem őket, bábokkal játszom el a bibliai történeteket, vagy hatalmas csomagolópapírra rajzolunk. Az iskolában is jóval több lehetőségem van, mint korábban. Videofilmeket vetítek, a legkorszerűbb tudományos ismereteket mondom el a gyerekeknek, közösen játszunk a magunk készítette játékokon, vagy együtt futkáro- zunk. Persze tudom, hogy személyes kapcsolatteremtés nélkül, legyen bármilyen módszerem, nem tudnám elérni a jóra, a szeretet- re nevelést. A fiatalok gondozásához az is hozzájárul, hogy Bereczky Zoltán majd minden szabadidejét velük tölti. Té- len-nyáron együtt kirándulnak. Tavaly ötvenkét gyereket vitt Tótvázsonyba táborozni, s harminckettejükkel biciklin tették meg oda-visz- sza a 150 kilométeres utat. A hittanoktatás sikerességét segítette, hogy az óvoda és az iskola minden támogatást megadott. Berezcky Zoltánt három éve meghívták történelmet tanítani. Először egy hétre, egy hónapra, majd egy évre. S azóta ha akarna se tudna tőlük szabadulni — mondja nevetve. S ezalatt ő megtanulta a pedagógiai módszereket, a tantestület pedig megértette, hogy „ nem szabad félni az egyháztól”. A hitoktatás szervezésével párhuzamosan szervezte újjá a tiszteletes úr a gyülekezetét is. Ma az 1000 lelkes település 500 tagja aktív gyülekezeti tag. „Még a katolikusok is reformátusok” — idézi a helyi mondást mosolyogva. — Rendkívül aktív a katolikus Zsámbékkal és Perbállal közösen szervezett szeretetszolgálati munkánk. A betegápolástól kezdve az erdélyi rászomltakon való segítségig minden tevékenységet végzünk. Lenyűgöző, ahogy az emberek vállalják a zaklatott és fáradságos erdélyi utakat, és csodálattal tölt el adakozó kedvük a bajban lévők segítésére. Emellett saját gyülekezetünk missziós tevékenységet lát el testvértelepüléseinken, az erdélyi Alsó-Tökön és Felső-Tökön. Két éve pedig 600 ezer forintot adtak össze középkori templomunk restaurálására, és az idén a parókia romos szárnyát tatarozták. Úgy tűnik, Bereczky Zoltán számára természetes, hogy a református közösséget és a faluközösséget együtt kell újjászervezni. Megalapították a Toki Művelődési Egyesületet, amelyben aktívan vesz részt a falu mintegy 30 értelmiségije— Az egyesületet a gazdátlanul maradt kultúrház megmentésére és működtetésére hoztuk létre. Sikerült eladását megakadályoznunk, és pályázatokon nyert pénzekkel több programot szerveznünk. Most egy főállású népművelő foglalkoztatását akarjuk elérni az önkormányzatnál, mert feladatát társadalmi munkában nem lehet vállalni. — Legfontosabb célunknak tartjuk, hogy az iskolát visszahozzuk Tökre. Enél- kül nem lehet jövőt építeni. 12 osztályos intézményt szeretnénk, ami akár teljesen önkormányzati is lehetne. Mert Tökön úgysem lehet kikerülni, hogy az oktatás valamilyen református hangsúlyt ne kapjon — ösz- szegez a tiszteletes úr. D. Veszelszky Sára Hancsovszkv János felvétele Négy és fél év a sztálini haláltáborban Forgon Pál, Kárpátalja református püspöke a napokban ünnepelte 80. születésnapját. Szinte születésnapi ajándékként jelent meg „Ott voltam, ahol a legszebb virágok nyílnak” című könyve a budapesti Kálvin János Kiadónál. Az omszki lágerben töltött öt esztendő történései, a kor bemutatása és akkor született versei töltik ki nagyrészt a kötetet. De kezdjük az elején az életutat! — 1913-ban Szemyén születtem — mondja a püspök úr —, Losoncon végeztem a teológiát. Előbb Kassán, majd Beregszászon lettem káplán. Itt a főgimnáziumban hitoktató is voltam. 1939-től Tiszakeresztúr és Visk, az ősi koronaváros voltak a szolgálati helyeim. 1951-ben tartóztattak le. Az volt a vád ellenem, hogy én az oroszok bejövetelekor fegyveres ellenálló csoportot szerveztem. Ha ez igaz lett volna, az oroszok engem a helyszínen agyonlőnek, s nem hét év múlva kerül sor a perbefogásomra. A bizonyíthatatlan és hazug vád alapján 25 évre ítéltek. S utána még öt évig vándorolnom kellett volna,' addig nem térhettem volna vissza a szolgálati helyemre. A feleségemet, a 10 éves fiamat és a 7 éves lányomat kilakoltatták a papiakból. Engem pedig a szibériai Omszkba vittek. Egyik versében így örökíti meg Forgon Pál a táboréletet: Téglagyárban van a normám, l téglaporos a davaj sapkám. / Ej, ha egyszer földhöz verem, / többet soha fel sem veszem. — Az ünnepeken szokás volt az állami vezetőkért imádkozni — folytatja Forgon Pál. Horthyért is mondtak fohászt, amit később szintén felróttak neki. Mondtak volna ők imát Sztálinért is, hogy egészséges és hosszú életű legyen ezen a földön. De a rendszer nem igényelte. Sajátos módon, éppen a halála váltott ki fohászt sok ajkon. Ez a lágerlakók szabadulását jelentette. Forgon lelkész úr is hazatérhetett a családjához, s 1978 májusában püspökké szentelik. Ő a Kárpátontúli Református Egyház püspöke. (Bár nekünk Kárpáton inneni.) 1979-ben a Budapesti Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatják. — Kik a reformátusok Kárpátalján? — Csak a magyarok, létszámban 150-160 ezren. 91 gyülekezetben 14 pap szolgál. Öt gyülekezetnek most épül temploma: Csapon (itt lebombázták), Tiszaújfalu- ban, Balazséron, Bilkén és Akliban. 12 papjelöltünk is szolgál, őket hamarosan felszenteljük. 33 pedig még tanul Budapesten, Sárospatakon és Debrecenben. Ok öt éven belül szolgálnak. Jövőre újabb tíz indul a teológiára. Itt Beregszászon 8 ezer református lehet. Idáig nem volt szabad őket összeírni. Tavaly 95 keresztelő és 100 temetés volt. A beregszászi templom 1803-ban épült. Gyönyörű vörösréz teteje volt. 1918-ban vagy a román, vagy a cseh katonák ezt akarták lefejteni. Közben a padok közt szalonnát sütöttek. Porig égett a templom. 1926-ban épült újjá, két évvel később már orgonája is volt. Még a sztálinizmus idején is minden reggel istentisztelet volt, szombaton este is. Vasárnap is kétszer. A legnehezebb időben is 5-600 hívő itt mindig összegyűlt. — Püspök úr, milyen érzésekkel jött haza a lágerből? — Mérlegen című versemben írom: Haza megyek, szabad leszek, / minden embert megölelek. Átányi László Könyvkötő ferences szerzetes Vácott „Az ember nem magának születik” — vallja a 74 éves Váci György kétszeres Arany-díjas könyvkötő' művész, aki boldogan hordja ismét szerzetesi ruháját. A mester 5 éves korában lett a könyvek szerelmese, majd 15 évesen Vácott a Kapiszt- rán Nyomdában mint ferences szerzetes kezdte tanulni a szakma fogásait. Ezután a régi céhes legények mintájára külföldre indult tudását tökéletesíteni. 1949-ben a rend feloszlatása után önállósította magát mint könyvkötő' és míves munkái ismertek lettek az ország határain belül és kívül egyaránt. Az idó's mester ma is aktívan végzi szeretett munkáját.
