Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 30., SZOMBAT Az oklevelek tanúsítják Érd hétszázötven éves Az általunk ismert legelső oklevelet 1243-ban állították ki Érdről. Azt is tudni, hogy a falu már sokkal azelőtt is létezett, de írásos dokumentumunk nincs róla. Érd eredetileg királyi birtok volt, ahol a királyi „hadakozó népelemek” és az „erdőóvók” éltek az 1241-es tatárjárás előtt. Ezek szerepe a tatárjárást követően csökkent, IV. László idejére (1272—1290) pedig teljesen elenyészett. A birtok adományozás útján még 1491 előtt az ócsai apátság, illetve az Erdi-család tulajo- donába került. A világi birtokosok között voltak helyi nemesek és magas állású állami hivatalnokok is. Az oklevelekből kibontakozik Érd Árpád-kori színes világa. A XIII. században rabszolgák, szolgák, félszabadok, szabadok, királyi erdőőrök, fegyverviselők, egyházi és világi közép- és nagybirtokosok és ezek feudális függésben lévő népei alkották. A város lázasan készülődik az évfordulóra. Már tervezik a reklámanyagokat (táskák, jelvények, stb.) és azt, hogy milyen programok legyenek. Az ünnepséget szeptemberben tartják majd — a már szinte hagyományosan minden évben megrendezett — Érdi Napok keretében. Ez a rendezvénysorozat egyébként is eseménydűs. Tavaly például ebben az időszakban rendezték meg a Mozgássérültek Országos Találkozóját, a Magyar kutatók a Szaharában című konferenciát, több kiállítás is nyílott, voltak könyv- és autóbemutatók, színielőadások, termékbemutatók és még sorolhatnánk. Az idei ünnepség végleges programja még nem készült el, de várhatóan még az előzőeknél is sokkal színesebb lesz. Árpási Mária Próbáljuk meg újra Érdemes visszatalálni a földhöz Lassan két esztendeje annak, hogy megalakult Százhalombattán a Kertbarátok Egyesülete. Elnöke a csupán néhány esztendeje nyugdíjas Janecska András lett, aki ugyan az iparban dolgozott — a battai erőműnél, mint diszpécser — de a földtől, a kertészkedéstől soha nem szakadt el. Mindig vállalta középparaszti származását. A Viharsarokban, azaz, Békés megyében született, szülei és az ott élő parasztemberek szavait mindig komolyan vette. Az utóbbi időben gyakran megfordult a földhivatalokban — kárpótlás ügyben — és elbeszélgetett a sorban- állókkal. Ők úgy tűnik, tudják, hogyan lábalhatna ki a mezőgazdaság jelenlegi állapotából. A felvetett gondolatok emlékeztették szüleire, az akkori gazdálkodásukra. Filozófiájukat vallja, gyakorolja maga is, aminek lényege az organikus gazdálkodás. Paraszti logika —Nem értek egyet a mai elégedetlenkedőkkel — állítja Janecska András. — Nem tetszik az, hogyha a mezőgazdaság szóba kerül, csak a drágaságot említik. Azt, hogy sokba kerül a műtrágya, a gépesítés és így tovább. Pedig, a megoldás igen egyszerű, az eljárást ismerték az egykori középparasztok. Ez pedig nem más, mint a régi, paraszti logika felevelenítése, ami azt vallja, hogy a jó termőföld élteti az embert, az állatot, az ember pedig visszaadja a földnek azt, amit elvett tőle. Az állati és a növényi szerves anyagokat, hogy a föld tovább éltessen. A régi parasztemberek tudták ezt jól, magam is emlékszem rá, hiszen apám is így gazdálkodott. Az állattenyésztés és a növénytermesztés együttes és kölcsönös hasznosításával egészségesebb és olcsóbb termékeket tudunk előállítani. Ez az, amit természetes körforgásnak, vagy organikus gazdálkodásnak nevezhetünk. Tehát, vegyszermentesen az önköltséget szinte a minimálisra lehet csökkenteni. Ezzel a módszerrel, nyolc-tíz hold földön gazdálkodó család önellátóvá válhat. A fölösleges terményeket pedig, ebből adódóan, olcsóbban tudnák értékesíteni. A kölcsönös hasznosítás jegyében persze, mindazt meg kell tenni, amit a föld kíván. Nem vagyok egyedül az elképzelésemmel, sokan hisznek már ebben. Az elméletet azonban, alkalmazni kellene. Most, hogy a kárpótlás során sokan ismét földhöz juthatnak, e módszerrel kellene gazdálkodniuk. így nem is kéne olyan sok pénz az elinduláshoz, a többi szinte menne magától. Vannak még olyan idős parasztemberek, akik ebben a szellemben művelték meg földjeiket egykor, tudásukat továbbadhatják a fiataloknak. Nyugaton az ifjúság már természetesnek veszi, hogy magas fokon is lehet mezőgazdasági munkát végezni, Ezt nálunk is el lehetne érni, csak persze, nem a régi eljárások megtanításával. Úgy vélem, itthon nem a megfelelő irányba fejlődött a mezőgazdaság. Csúcseredményeket értek el, mennyiségi vonatkoztatásban, kemikáliával és műtrágyával, sajnos, a minőség rovására. Lenne munka Miért van az, hogy napjainkban is olyan nehéz terményeinket nyugati országokba exportálni? Csakis azért, mert itthon még mindig a műtrágyát használjuk. Elfeledkezve arról, hogy a föld is élő szervezet, és megsínyli az erőszakos beavatkozást. Aztán csak arra riadunk fel, hogy a természetes táj élettelenné lesz, elszennyeződik a talaj, a patak, kiszáradnak a növények. Az nem megoldás, hogy úgy teszünk, mintha erről senki sem tehetne. A negyven év nagyüzemi gazdálkodásának eredménye az, hogy az árak magasra szökkentek. Mert a zöldségek árára rárakódott a nagyüzemek kapun belüli munka- nélkülisége, a protokoll-kiadá- sok és egyebek. A szövetkezeteknek is vissza kellene találniuk a korábbi módszerekhez. Ahogy a földnélkülivé tett parasztoknak is, akik az iparba kényszerültek, újból vissza kellene találniuk a gazdálkodási hagyományokhoz, a földhöz. Kényelmesebbnek tűnt a nyolcórás munkaidő, az időközben lezajlott generációváltás után még inkább feledésbe ment a régi tudás. Most, amikor olyan sok a munkanélküli, miért nem jut eszükbe az, hogy ismét gazdálkodhatnának? Eltarthatnák a családot. Azt mondom, a földművelésből meg lehet élni. Csak együtt kell lennie a kettőnek, az állattartásnak és a növény- termesztésnek. A körforgás csak így jöhet létre. Saját tapasztalat Tudom, úgy tűnhet ez az egész, hogy itt van egy ember, aki mondja, mondja a magáét. Rá lehetne kérdezni, na és, így is csinálja? Mi az értelme? Csak annyit fűzhetek ehhez, igen, így csinálom. Van Batta környékén egy kis ker- tecském, tartok baromfit, és minden úgy alakult, ahogy azt elgondoltam. Családom ebből jut friss húshoz, tojáshoz, zöldséghez. Nagy terveim is vannak, ha sikerül, eladom a házam, a hétvégi portát, a kertet, és az Alföldön telepszem le. A kárpótlási jegyen talán kaphatok földet, és ott megvalósíthatom az álmom. Amiért mindezt elmeséltem, — nem először, szinte minden lehetőséget megragadok az elképzeléseim közzé tételére — azaz, hogy szeretném, ha többen felfigyelnének a véleményemre, nézeteimre. Elsősorban mezőgazda- sági szakemberek, akik alkalmaznák e módszert úgy, ahogy én. És azok, akik már felismerték ennek hasznosságát, jelentőségét. Azt tanultam még valamikor az iskolában, hogy Magyarország agrárország. Igaz, régen koptattam az iskolapadot, ez a megítélés is változott, de biztos, hogy így kell lennie? Nem élhetnénk meg újra a mezőgazdaságból? Minek hozatunk be külföldről élelmiszert, hiszen mi is megtermelhetnénk. Az akaratunkon múlik. Csak el kellene kezdeni. Most már engedik a parasztot gazdálkodni. Vágjunk hát bele! Lejegyezte: J. Szabó Irén Gyomron is megtalálták Fülbevaló fehér aranyból Sikeresnek induló üzleti vállalkozás színesíti Gyömró' palettáját október óta. Ékszerüzlet nyílt — szemben a rendőrséggel —, melynek tulajdonosával, Gyenes Zsolttal beszélgettünk. A fiatalember alig 26 esztendős, három hasonló korú társával dolgozik együtt. — Mikor kapott kedvet a vállalkozáshoz? — Katonakoromban — huszonhárom évesen — Rétságon. Tudták, hogy ötvös vagyok, ezért megbíztak, hogy készítsek ajándéktárgyakat. Amikor hazajöttem, leszerelés után levéltárakba jártam, heraldikát (címertant), majd belsőépítészetet tanultam. Azután jött egyik munka a másik után, melyek anyagilag is megalapozták az üzletet. —Mekkora tortúrával járt a bolt beindítása? — Rengeteg volt a papírmunka. A nemesfém védelme miatt külön engedélyt kellett kérni a minisztériumoktól, a bankoktól, a devizahatóságtól és mindegyikhez csatolni az előző jogosítványt. Az ipartestület igazolására is szükség volt, pedig jogvédelmet sem adnak, szakmailag sem segítenek. Elküldik az új jogszabályokat, de ennek nincs jelentősége, mert a Magyar Közlönyből úgyis megtudjuk. —Az ékszerész boldogulásához milyen mértékben van szükség pénzre, illetve tehetségre? — Természetesen tőke nélkül nem lehet nekivágni. Viszont ha egy kezdő vállalkozó nem viselkedik tisztességesen az üzleti életben, akkor a szűk szakma nem tartja számon, és hamarosan kihullik. Mielőtt még megtalálta volna a számítását. Az is fontos, hogy jó szakemberekkel dolgozzam együtt. —A helybélieken kívül mások is jártak már itt? — A gyömrőiek mellett jöttek már Mendéről, Monorról, Üllőről, Sülysápról, valamint sokan kerestek meg Pestről is. Mivel pár éve még alkalmazott ötvösként dolgoztam ott — belső építészeti elemeket, réztárgyakat, világítótesteket készítettem —, akik akkor megismertek, később hiányoltak. Itt megtaláltak. — Általában ékszert készíttetnek a vevők, vagy vásárolnak? — Inkább az előbbi jellemző, ezért mindenkit szeretnénk rábeszélni az új dolgokra. A magyar ékszeriparban a fehér aranyat például alig használják, pedig gyönyörű. Az egyik legszebb díszítő nemesfémnek tartom. Szívem szerint majdnem mindenre tennék belőle, mert úgy lehet kiemelni a hagyományosat is. Karikagyűrűben is jól mutat. Újváry Rudi készíti nálunk a kis ékszereket; nehezebb, mint a restaurálás, de a fogások a kisujjában vannak. — Örülnek, ha elfogadják az ötleteiket? — Természetesen figyelembe vesszük a megrendelők igényét, viszont sokszor nincs konkrét elképzelésük. Ha azt mondják, hogy valami egyszerűt, szépet szeretnének, akkor mi kitaláljuk az óhajukat. Nem minden esetben drágább az ajánlatunk — hiszen nincs annál jobb reklám, mintha feltűnik valakinek a fülében egy szemet gyönyörködtető kővel, vagy gyönggyel díszített, fehér aranyba foglalt ékszer. Tibay Ágnes Díjszippantó A nagykőrösi vízmüvet működtető Kova Rt. február 1-jétől bevezeti az úgynevezett szennyvízleeresztési díjat. Nem új intézkedésekről van szó, évekkel korábban a régi gazda, a PVCSV is kasz- szírozott hasonló jogcímen. Most ötven forint ürítési díjat szabtak köbméterenként. A gyakorlat az lesz — miként Mártonfalvi Páltól, a vízmű vezetőjétől hallottuk —■, hogy a szippantókocsik vezetői előbb az Rt. központjában megváltják a jegyet, majd ennek birtokában vihetik a szennyvizet a leürítő helyre. Ebből a pénzből a most épülő, a városközpontban lévőt felváltó városszéli ürítő működtetését finanszírozzák majd. Várhatóan tavasszal, nyár elején fejezik be a beruházást, s azzal a lakótelepiek problémája is megszűnik, amit a bent bűzlő leeresztő okozott számukra sok éven át. Az ürítési díj bevezetésével a távolabbi településekről ideérkező szállítmányokat is fogadják, de most már kellő fizetség ellenében. A Kova Rt. házatájáról való hír az is, hogy a kocséri polgármesteri hivatallal egyezséget kötöttek: szippantókocsijukat Nagykőrösön is foglalkoztatják. A bővülő szállítókapacitást újabb szerződésekkel igyekeznek kihasználni. Ahol tehát a cég szolgáltatására igényt tartanak, jelezhetik a Mentovich utcai központban. — ay— Tájkép a szigetről A főváros ivóvizét ellátó szentendrei kutak környékét sem kímélik meg a szemétkupacok. Az egykori Kék Duna Termelőszövetkezet területéről először a termőföldet hordták el, majd az így keletkezett gödrökbe szorgalmasan dobálták a hulladékot. A jóérzésű tahitót- falui lakosok néhány alkalommal összeszedték a több teherautónyi szemetet, majd táblát is elhelyeztek, de mint képünkön is látható, eredménytelenül Vimola Károly felvétele Újszilvás Község Önkormányzata versenytárgyalást hirdet az Újszilvás Faluházban működő büfé bérleti jogviszonyban történő üzemeltetésére A bérleti idő: minimum egy év. Kikiáltási ár: 30 000 Ft. A legkisebb lieft értéke: 1000 Ft. A versenytárgyalás kezdete előtt a résztvevők által befizetett bánatpénz: 5000 R. Jelentkezés: legkésőbb március 5-én 13.30 óráig, a versenytárgyalás helyszínén. A versenytárgyalás március 5-én (pénteken), 14 órakor lesz az ÚJszilvásI Polgármesteri Hivatalban. Érdeklődni lehet Fehér Tibor polgármesternél, cím: Újszilvás, Mező Imre u. 6. 2768, telefon: (53)-11-222.
