Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP BÖNGÉSZŐ 1993. JANUAR 28.. CSÜTÖRTÖK Méltósággal a vérpadra Rekviem egy lefejezett királyért Világrengető események kivételével aligha fordul elő, hogy a két népszerű francia politikai hetilap, a Le Nouvel Observa- teur és a L'Express nemcsak ugyanazt a témát vigye címoldalára, hanem szó szerint azonos címet is adjon neki. Most mégis megtörtént, s korántsem „világesemény” kapcsán. „Meg kellett-e ölni XVI. Lajost?” — kérdezte egybehangzóan legújabb számának címoldalán a két hetilap — hosszú cikkeket szentelve a kérdés megválaszolásának. Ez a kérdés pontosan 200 éve nyugtalanítja a franciákat. 1792. január 21-én délelőtt 10 óra 22 perc volt. amikor Sanson polgártárs, a hóhér magasba emelte a levágott fejet — ezt Guillotin doktor találmánya választotta el a törzstől az előtte és utána is sok nevet viselt, ma azonban Concorde néven ismert párizsi téren, s a bi- centenárium kapcsán most ismét sokan feszegetik, szükség volt-e erre. Könyvek, tanulmányok láttak már napvilágot, külön társaság alakult a megemlékezésre, heves vita dúl arról, hogy mit szabad, s mit nem megtenniük azoknak, akik ma is tiltakoznak a két évszázados ítélet ellen. Még Párizs érsekének is állást kellett foglalnia arról, lehet-e megemlékezni a kivégzett királyról Párizs főszékesegyházában, a Notre Dame bazilikában. (Az érsek válasza egyébként elutasító volt — így a francia királyok temetkezési helyén, a Párizs melletti SaintDenis bazilikájában s egy kisebb párizsi templomban lesz gyászmise, illetve azon a helyen, ahol XVI. Lajost és feleségét, a később kivégzett Maria Antoinettet eltemették.) Ki tudja, hányadszor az elmúlt években, most ismét „megszavaztatták” a franciákat arról, hogy helyes volt-e az ítélet. Mint annyiszor, a válasz most is egyértelmű volt a kérdésre, a közvélemény-kutatásban resztvettek alig kilenc százaléka mondotta, hogy a királlyal végezni kellett. Érdekesség azonban, hogy több mint egyharma- duk úgy vélte: ha nem is helyesli az ítéletet, az akkor, a forradalom harmadik évében „politikai szükségszerűség” volt a republikánusok számára. S ez abban az országban jelent lényeges véleményt, ahol — egy másik közvéleménykutatás adatai szerint — a lakosság csaknem egyötöde szívesen látna ma is monarchiát, persze csak valahogy úgy, ahogy az az Európai Közösség országaiban él tovább. Lajos király annak idején méltósággal ment a vérpadra. A konventben megtartott eljárás során is kiállt amellett, hogy nincs miért bűnhődnie, s magatartása, meg ügyvédeinek, mindenekelőtt Malesherbesnek bátor kiállása sokakat megingatott: a forradalom törvényhozó testületé, amely ez alkalommal bíróságként ténykedett, csak minimális többséggel határozta el a kivégzést — még Robespierre is ingadozott. Egy évszázaddal később a francia haladó szocialista mozgalom nagy alakja, a merénylet áldozatául esett Jean Jaures „védőbeszédet” írt a király mellett, maga sem helyeselvén a kivégzést. Napjaink megemlékező cikkeinek jó része sem küldené Lajost a guillotine alá, de nem is ítéli el azokat, akik így tettek, bár bőségesen helyt ad az ilyen véleményeknek is. De a történészek jó része ma is úgy látja, ahogy a mai franciák jelentős része: ekkor már az események menete egyre inkább felgyorsult, s a választás lehetősége a minimumra csökkent, a halálos ítélet „politikai szükségszerűség” volt. A monarchia, s főként a Capet család mai hívei, akik egy 18 éves ifjút, Lajos-Alfonz Anjou-Bourbon herceget tartják a nem létező francia trón egyetlen jogos örökösének (mert igénylő más is akad), az évfordulón mindenesetre elzarándokolnak majd arra a helyre, ahol két évszázaddal ezelőtt a vérpad állt. Tüntetniük, megemlékező gyűlést tartaniuk — a párizsi rendőrprefektú- ra, s a republikánus városi adminisztráció határozata alapján — tilos, nem tarthatnak előző este gyertyás felvonulást sem, de elhelyezhetik virágaikat ott, ahol annak idején Sanson mester emelte magasra az egykori XVI. Lajos király, akkor már Capet Lajos polgár két évszázaddal később hetilapok címoldalán szereplő fejét. Kengurura cserélték Minnie-t Veterán pókmajom Tiszteletre méltó korban, 47 évesen hunyt el a világ valószínűleg legöregebb, fogságban tartott pókmajma, egy ausztrál állatkertben — jelentette az AP.- A sydney-i Taronga állatkert szakemberei nem tudnak más, hasonlóan hosszú kort megélt pókmajomról. A rovarszerű, a pókhoz hasonlóan kapaszkodó karjairól elnevezett, Közép-Ame- rikában honos majomfajta példányai általában 20-25 évet élnek, az Ausztráliába került nőstény pókmajom viszont gyakorlatilag megduplázta e várható élettartamot. Minnie még 1945-ben született, egy amerikai állatkertben, Utah államban, majd öt év múlva kengurukért és más ausztráliai állatfajokért cserébe került a Taronga állatkertbe. A majommatróna tisztes életkorát a szakemberek egyrészt Sydney kedvező klímájával, másrészt azzal magyarázzák, hogy Minnie-nek nem adatott meg utódokat világra hozni. A pókmajom gyümölcsökön, zöldségen és tojásokon élt az állatkertben, utolsó napjait az állatkórházban az ápolók szamócával és jégkrémmel „édesítették meg”. Miki egér is a szankciók áldozata A Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók legújabb áldozata Miki egér és a Disney-birodalom több más világhírű tagja: a Politika című belgrádi napilapban szombaton jelent meg utoljára a rajzfilmfigurákat felvonultató képregénysorozat. Miki egér és társai 1932 óta rendszeres szereplői a befolyásos belgrádi lapnak, de a kiadó közölte: a Walt Disney cég hivatalos értesítése alapján a továbbiakban nincs joga a sorozat közlésére a világszervezet mindenre kiterjedő gazdasági embargója miatt. Legyen ön is amerikai földbirtokos! Különös ingatlankereskedelem folyik az utóbbi néhány hónapban egy elegáns pekingi hotelben: az American Acres Inc. nevű kaliforniai cég 322,5 négyzetcentiméteres amerikai „földbirtokokat” kínál ott eladásra kínai vevőknek, egyenként 685 dollárért, az éves kínai átlagjövedelem duplájáért. E „földbirtokokat” nem egy tagban kínálják fel, hanem ötvenben: 6,45 négyzetcentimétert az Egyesült Államok minden államából. Az amerikai cég előzőleg az Egyesült Államok minden államában megvásárolt 1 acre (4047 négyzetméter) földterületet, s papíron mindet felosztotta több mint hatmillió-kétszá- szezer egyenlő részre. Az adásvételi típusszerződés, amelyet a kínai vevők kezébe nyomnak, leszögezi: az eladott földterület eszmei tulajdont képez, „nem használható beruházó tevékenységre, építkezésre vagy egyéb üzleti vállalkozásra”. Az értékesítési okmány egyébként egy lakkozott díszes falap, akasztóval ellátva, hogy kiakasztható legyen a családi otthon falára. Az okmány alapterülete megközelítőleg azonos az adásvétel tárgyát képező „földbirtokéval”. Noha a dolognak nincs semmi gyakorlati haszna a kínai vevő számára, már harmincezer ilyen „földbirtok” elkelt. Egyesek azért vásárolják, mert a kereslet növekedésére számítva nyereséget remélnek későbbi újraeladásától. Más vevők szentül hiszik, hogy újvilágbeli „ingatlantulajdonuk” révén köny- nyebben jutnak amerikai vízumhoz. Megint mások nászajándékként vásárolják, elvégre mégiscsak más, ha az ifjú pár „amerikai földbirtokosként” kezdi közös életét. Japán szimat Megbízható szaglás Wieliczka újra fogad Újra fogadja a turistákat a világon egyedülálló sóbányamúzeum a lengyelországi Wieliczkában. A múlt év októberében történt vízbetörés, amely nemcsak a bányát, hanem a felette fekvő tízezres lélekszámú várost is pusztulással fenyegette, lecsendesedett, másrészt nemzetközi segítséggel sikerült különleges, föld alatti gátak mögé szorítani. A még mindig tartó helyreállítási munkák miatt valamivel rövidebb, három kilométeres a vendégek által végigjárható rész, ez azonban nem érinti a világhírű, sóból faragott szobrokkal díszített termeket. A japán kormányzóságok nem bíznak a tudományos módszerekben a szagok mérését illetően, jobb híján az emberi szaglás alapján dolgozzák ki az országos mérési rendszert. A szagok, bűzök mérésére ez idáig az úgynevezett olfac- tométert használták, ezt helyettesíti majd az emberi orr. Á japán szakértők azt vallják, hogy az ember a legalkalmasabb a különböző ösz- szetételű illatok felismerésére. „Jó szaglási képességekkel” rendelkező emberek körében írtak ki pályázatot és a kiválasztottaknak az „átható szagok elleni szövetség” szervez majd tanfolyamot. Ezután a környezetvédelmi ügynökség vizsgáján kell túlesniük, többek között a rózsa, az égetett sugár, meg a használt zokni közti illat, illetve bűz közt kell tudni különbséget tenniük. Harmincnégy japán kormányzóság végül is az ő megítélésük alapján dolgozza majd ki a megbízható mérőrendszert. Villach, a farsang fővárosa Báli vigasságok Ausztriában Farsang, pontosabban báli ügyekben Ausztriában nem ismernek tréfát. A bálszezon nem esik egybe a farsanggal, kis túlzással azt is lehet mondani, hogy mindig tart, de azért az igazi rangos mulatságok így január-február tájára esnek. Nemcsak az időpont, hanem a helyszín is tükrözi, hogy mennyire előkelő az éppen bálozó társaság: a .jobbak” valamelyik palotában kapnak helyet, vagy akár a Hofburgban, a csúcs pedig az Opera-bál. Ami a Hofburgot illeti, a tűzvész se csökkentette az itt rendezett bálok számát: igaz, a Redouten-Saal, a vigadó, vagy másként bálteremnek nevezett szépséges helyiség jó pár évig kiesik a helyszínek közül, de hát az épületegyüttes nem szűkölködik hasonlóképpen reprezentatív termekben. Tizennyolc a Hofburg-bálok száma, s néhány már meg is volt, például a Császárbál december 31-én: erre az eredetileg a leégett terembe tervezett rendezvényre már a tűzvész idején volt 300 asztal- foglalás. Gond nélkül helyezték el a vendégeket a díszteremben, s a mulatság igen jól sikerült — többezres részvétellel. Érdekes eseménye volt a szezonnak a múlt hétvégi Virágbál: itt még a tombola nyereményei is növények voltak, bár mi tagadás, a városháza gyönyörű virágdíszítéséből a tömeg miatt alig látszott valami. Minden jegy elkelt erre a bálra is, vagy talán még annál is több? A bécsi rendőrség az idén szigorú — biztonsági célzatú — ellenőrzéssel fenyegetőzött. Büntetni fogják azokat a rendezőket, akik a terem befogadóképességénél több jegyet adnak el, s ha a terem a hatóság szerint megtelt, egyszerűen bezárják a kaput, nem törődve a szabályos jeggyel rendelkező kintrekedőkkel. Kérdés, mi lesz a fenyegetőzésből... A legtöbb szó persze a bálok báljáról esik: január körül minden évben megkezdődnek a viták arról, vajon egyáltalán legyen-e Operabál. És mivel már arra is volt példa, hogy elmaradt — két éve, az Öböl-háború miatt —, a vita nem is lefutott még. Igaz, a két évvel ezelőtti döntés olyan keserű tapasztalatokkal járt, hogy sokan kétlik, vállaljak-e a megismétlését azok, akikre a döntés felelőssége nehezedik. Ha mondjuk Operabál nem is lesz, van még elég egyéb a listán. A legnagyobb gond az, hogy a farsang csúcsidőszakában kevés a megfelelő hétvége, így aztán torlódás van. És mit tesz a szegény legfelsőbb néhány ezer, hogyan oldja meg, hogy egyszerre mindegyiken ott legyen? A farsang fővárosa — legalábbis Ausztriában — a karintiai Villach. Január közepétől uralkodik itt a farsangi bohóságok hercege, immár 38. alkalommal. Az ünnepélyes tanácsülésen a polgármester a város kulcsát az idén is átadta XXXVIII. Fidius hercegnek: mostantól kezdve ő irányítja az ügyeket. Felelőssége nem csekély: a február 23-i farsangi felvonulásnak ismét világraszólónak kell lennie, hiszen ez az események eseménye, meghívtak rá mindenkit, aki számít ebben az országban. Valójában nem a herceg uralomra kerülésével kezdődnek az előkészületek: a rossznyelvek szerint a farsangi menetben résztvevők éppen csak hogy leteszik a jelmezt és máris megkezdik a készülődést a következőre. Az eseményt közvetíti évről évre — az idén harmincadszor — az osztrák televízió nem csekély sikerrel: tavaly minden műsor közül ez a közvetítés érte el a legnagyobb nézettséget. Estély a kolostorban Habsburg-eskiivó' Mariazellben Ez a frigy nemcsak örömet tartogat: Károly. Habsburg Ottó legidősebb fia Francesca von Thyssen-Bornemisza bárónő kezével együtt hatalmas vagyont nyer el, de elveszítheti saját családján belül a vezető szerepet. Bár Ottó hozzájárult a házassághoz, négy fivére — Róbert. Félix, Carl Ludwig és Rudolph — nem tartja méltónak a dinasztiához a 31 éves Károly szíve választottját. Nemcsak azért, mert a család nem uralkodóház, hanem mert enyhén szólva kifogások vannak a leendő nej túlságosan zajos előéletével szemben. Ottó majdani halála után a legidősebb fiú veszi át a családfő szerepét, és ez az, ami ellen a lázadó fivérek most tiltakoznak. A január 31-i mariazelli esküvő előtt még egyszer — egy sokkal szomorúbb alkalommal — összejön a család: Erzsébet hétfői temetésére mindannyian hivatalosak. Van, aki reméli: talán mégis sikerül elsimítani a nézeteltérést, amelyet a Habsburg fiú eljegyzésének híre kiváltott, s amelyet az utóbbi időben már alig-alig tudott a család leplezni. Az osztrák sajtó szerint nemcsak a Habsburg Ottó 80. születésnapjának ausztriai eseményeit, hanem Walburga és Archibald Douglas gróf budapesti esküvőjét is beárnyékolta ez a majdnem-ve- szekedés, Ha a négy fivér megtagadja a hozzájárulást ahhoz, hogy majdan Károly legyen a családfő, azzal az utolsó trónörökös elsőszülöttje nem keveset veszít. Ez a szerep teljhatalmat jelent, s egyúttal rendelkezési jogot a családi vagyon, valamint szigorúan őrzött fontos és titkos iratok felett. A családi viszálytól függetlenül javában folyik a visszaszámlálás, hiszen a nagy napig már alig több mint két hét van hátra. Az esküvőt megelőző estélyt a menyasszony családja — mivel a főszervező, Francesca mamája Mariazellben nem talált az ezer vendég befogadására alkalmas és méltó helyet — kicsit odébb, Gamingben a kolostorban rendezik. Ugyanitt lesz az esküvő utáni fogadás is. A gamingi kolostor, csakúgy mint Mariazell, a Habsburgok történelmének fontos helyszíne: itt van eltemetve II. Albrecht herceg, aki a kolostort 1330-ban alapította.
