Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 5., KEDD 5 Ki fizeti a számlát? Különösen nagy kár... Kezdjük a végén; a Pest Megyei Főügyészség különösen nagy kárt okozó sikkasztás, csalás és okirathamisítás miatt emelt vádat a Flóra és Fauna kisszövetkezet elnöke, D. Géza ellen. A vádlottak padjára került még az elnök felesége, D. Gézáné, valamint P. Endre, H. János és Gy. Fere ne né. Az említett kisszövetkezet három évvel ezelőtt alakult, s úgy látszik, az elnök megválasztásánál nem számított hátránynak, hogy D. Géza különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt már háromszor állt bíróság előtt. Legutóbb 1989-ben, különösen nagy kárt okozó csalásért két év szabadságvesztésre ítélték, de az ügyet elvitte a közkegyelem, s így nem volt akadálya annak, hogy történetünk főszereplője egy vállalkozás vezetőjeként hatalmas hiteleket vegyen fel, és az így szerzett milliókat arra fordítsa, amire akarja. Egészen addig, míg jött egy APEH-vizsgálat, amely sok mindenre fényt derített. A szövetkezet elnöke, röviddel a cég alakulása után 15 millió forintos kölcsönt vett fel az Agrobanktól, amit fiktív bizonylatokkal úgy szerepeltettek, mint amit befizettek a szövetkezet szállítási pénztárába. Szépséghibája azonban a dolognak, hogy ez időben a szövetkezetnek még szállítási részlege sem volt... Mint a vádiratban szerepel, az elnök ezt a szövetkezet nevében felvett 15 milliót a saját céljaira fordította. D. Géza a Flóra és Fauna kisszövetkezet nevében 1990 januárjában megbízta P. Endrét, hogy egymillió forint ellenében (!) végezze el a szövetkezet könyvelésének felülvizsgálatát és készítse elő a mérleget. Ekkor kezdődött el a manipuláció többféle módon arra, hogy bizonylatolják ezt a bizonyos 15 milliót. Kiállítottak Mi van veled, vagonvagyon? Megyénket, netán az országot naponta „átszelő” ingázó a tanúja: nagyobb vasúti csomópontjainkon üres vagonok hosszú sorai árválkodnak, nemegyszer hónapokon keresztül. Hogy ez az áldatlan (és kihasználatlan) állapot mennyibe kerül a MÁV-nak, mi, egyszerű utasok nem tudhatjuk. Csak a panaszokat halljuk az illetékesektől, és fizetjük a húsz százalékkal „megborsozott” tarifát január 1-jétől. Baross Gábor közlekedési miniszter hajdanán úgy tette nyereségessé a vasutat, hogy csökkentette a tarifát. A mai államvasutak vezetői — immáron sokadszor — növelik az árakat. Tudjuk, hogy hasonló akciójuk az utóbbi években egyszer sem járt sikerrel. Vonatra manapság csak az ül, akinek halaszthatatlan dolga van, és ez nem fedezi az áremelések összegét. Lehetséges, hogy e nagy múltú cég mai irányítói nem hallottak nagy hírű kollégájukról? Tóth Sándor Társadalombiztosítási képviselők Választásáról tárgyalnak Ma reggel Pest megye önkormányzatának dísztermében értkezletet tart a köztársasági megbízotti hivatal, amelynek témája a társadalombiztosítási képviselők választásának előkészítése és az ezzel kapcsolatos problémák, feladatatok megvitatása. Az értekezletet holnap folytatják. Első nap Budaörs, Érd, Ráckeve, Százhalombatta, Szigetszentmiklós és Vác városoknak és vonzáskörzetének jegyzőit, valamint népesség-nyilvántartással, anyakönyvi igazgatással foglalkozó munkatársait fogadták. Holnap, Aszód, Cegléd, Dabas, Dunakeszi, Gödöllő, Manor, Nagykőrös és vonzáskörzetébe tartozó hivatalainak illetékes munkatársait fogadják. —pam— Diósdi vállalkozó-család A maguk urai visszamenőleg keltezett bizonylatokat, melyekre az APEH, majd később az igazságügyi könyvszakértői vizsgálat is fényt derített. Azután voltak más ügyletek is. Például az elpök felesége vállalkozói hitelként 5 millió forintos kölcsönt vett fel az Agrárihnovációs Banktól. D. Géza a szövetkezet vagyonával vállalt érte kezességet (bár az alapszabály nem tette ezt lehetővé), s amikor a hölgy nem fizette a kölcsön részleteit, a bank az egész tartozást annak rendje és módja szerint „leemelte” a szövetkezet számlájáról. Ilyen gazdálkodás mellett nem lehet csodálni, hogy a Flóra és Fauna nem gyarapodott, sőt éppen ellenkezőleg... Egyéb dolgok is vannak, melyekért majd a bíróság előtt kell felelni a vádlottaknak. így például a D. Gézáné által hamis nevekre kiállított fiktív kölcsönszerződések szerepelnek a vádiratban. Szóval; nem semmi ez az ügy. ahogy mondani szokták. Elgondolkodtató ebben az egészben, hogy ki fizeti a számlát? A szövetkezet tagjai minden bizonnyal, és a hitelező bank is futhat a pénze után... De végső soron mindannyian fizetjük a számlát azokért, akik többször kerülnek bíróság elé, mert vállalkozóként különösen nagy kárt okozó csalást, sikkasztást követtek el, de mindig újra kezdhetik. D. Géza szabadlábon van, s lehet, hogy elnöke egy újabb gazdasági társulásnak... Ga. J. Még vagy tíz éve is, ha bementem egy boltba, s telepakoltam a kosaramat, biztos lehettem abban, hogy amire a pénztárhoz érek, hozzávetőlegesen tudom majd, mennyit kell fizetnem. Manapság korántsincs ilyen könnyű dolgom, hiszen az árak szinte naponta változnak. Ehhez alkalmazkodnak az üzletek vezetői is, szinte mindegyik ajtajában ott a tábla, krétával ráírva az éppen esedékes árak. így van ez a diósdi ifjú Raffer József Petőfi utcai vegyeskereskedésében is. A kis üzletben minden kapható, ami a háztartásokban szükséges: a felvágottak hadán keresztül a konzervekig, a vöröshagymától a banánig, a háztartási papír- és vegyiárutól a fűszerekig. Jönnek is a vevők szép sorjában. — Látom, megy az üzlet — mondom. — Nem panaszkodhatok — válaszol a harminchét éves kereskedő —, de azért megérezni a forgalmon, hogy az emberek egy része nem bővelkedik a pénzben. Ahogy számolom, éves átlagban négy-öt százalék lehet a tiszta hasznom. Ez igazán nem sok, ha beleszámítjuk, hogy minden reggel ötkor kelek, megyek a friss pékáruért, s rendszerint este hatig-nyolcig dolgozom. A feleségem általában délelőtt van a boltban, én pedig délutánonként állok a pult mögé. Nem egy árut a kis furgonunkkal szállítok az üzletbe: a friss zöldséget, gyümölcsöt — leginkább ezzel megy el a dél- előttöm. — Melyikük ötlete volt az üzletnyitás? — Megszűnt a munkahelyem a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Máshová nem nagyon volt kedvem menni. Egyébként is mindig vonzódtam a kereskedéshez. Az újonnan épült családi házunk utcai frontján ott állt a tágas garázs, volt egy Trabant kombink. Belevágtunk. Szerencsére nem kellett hitelt felvennünk, mert apám, aki pedagógus létére zöldséges volt Százhalombattán, pénzzel is segítette indulásunkat. A berendezési tárgyakat: a pultot és a polcokat jobbára használtan vettük meg, s mi magunk hoztuk rendbe őket. Megtöltöttük a polcokat és 1985-ben kinyithattunk... Közben betoppan az asz- szony. — Igen, már nyolcadik éve, hogy megnyitottuk a boltot — mondja. — Nem volt köny- nyű, akkor voltak picik a gyerekeink. Azóta is nagyon kevés időnk marad a velük való foglalkozásra. Az az igazság, hogy még megbetegedni sincs időnk. — Beváltotta az üzlet a hozzá fűzött reményeket? — Sokan azt gondolják, hogy elég megnyitni egy üzletet — mosolyog ifjú Raffer József —, aztán dőlni kezd a pénz. Ha hiszi, ha nem, az első két évben még egy pár cipő megvásárlását is meg kellett fontolnunk. Az évek során körülbelül öt-hat- százezer forintot költöttünk az üzletre és a szállításhoz szükséges gépjármű megvásárlására. Jövedelmünket most sem élhetjük fel egészen, hiszen a berendezés jó része felújításra szorul és bővíteni is szeretnénk az üzletet. — Nem fárasztják a hosszú munkanapok? — Nem érzem megterhelő- nek, mert nagyon szeretem csinálni. — Úgy hallottam, hogy nem csak a felesége, hanem az édesanyja is segít a boában. — Anyám huszonöt évig tanított, a feleségem pedig általános asszisztens volt, mielőtt beállt mellém az üzletbe. Most már mindannyian a kereskedelemből élünk. Apáméknak hasonló vegyeskereskedése van a templom környékén, s üzletet vezet a két unokanővérem és az öcsém is. — A sok munka mellett azért jut idő a kikapcsolódásra? — Szeretem a zenét. A hetvenes években gitároztam is a zenekarunkban, s még most is előveszem néha a hangszert, megnyugtat. Rendszeresen járok autóversenyekre és a focira is szakítok mindig egy kis időt. Úgy érzem, jól döntöttünk, amikor megnyitottuk a boltot. Nem nagy ugyan, de a miénk, így a magunk urai vagyunk. Árpási Mária Kellenek a fagytűrd fajták Fenyeget a hideg A szokatlanul hideg tél rét eresztett, s a kedvező nem kímélte a határban fej- őszi időszakban látványo- lődő növényi kultúrákat, san fejlődő kalászosok meg- köztük a gabonaféléket sínylették a dermesztő hide- sem. Az éppenhogy gyöke- get. A Földművelésügyi MiAbony legújabb büszkesége: az 1992-es év utolsó heteiben átadott Super-Market Áruház, mely főként a külvárosban lakók mindennapos bevásárlási gondjait enyhíti majd. A jól felszerelt, raktárjelleggel (s részben hasonlóan kedvező' árakkal) árusító üzlet nemcsak a helyi infrastrukturális hiányokat pótolja, de immár szerves része az 1993. január elsejével elnyert városi ranggal járó építési-bővítési terveknek is. A Super-Market vállalkozási formában működik, melyből 20 százalékkal az önkormányzat részesedik. Hancsovszki János felvétele nisztériumból származó értesülések szerint Magyarországon mintegy 80-100 ezer hektárnyi vetést károsíthatott a fagy. Különösen feltűnő a károsodás azoknál a vetéseknél, amelyeket késő ősszel juttattak a magágyba. — Vajon mi a helyzet Pest megyében? — erre kértünk választ Tunyogi Andrástól, a Földművelésügyi Minisztérium megyei földművelésügyi hivatalának vezetőjétől. — Nagyon hiányzik a nyolc-tíz centiméteres hótakaró, amely a kalászosoknak, a kultúrnövényeknek reményt adna ahhoz, hogy biztonsággal vészeljék át a fagyos telet. Különösen Nagykőrös, Dánszentmik- lós,\agy éppenséggel Gödöllő térsége az, amelyik a leginkább megszenvedi a tél támadását. — Hány ezer hektáron zöldéll a vetés? — Mivel a gazdaságok, s köztük szép számmal a kistermelők még november végén is szántottak-vetettek, így a megszokottnál több kenyérgabona, illetve egyéb kalászos juthatott a termőföldbe. Az őszi vetésterület elérheti a nyolcvanezer hektárt is. Nagyon érzékeny a fagyra a repce, s azok a kalászosok, amelyek később keltek ki. — Lehet egyáltalán védekezni a fagyok ellen? — Minden bizonnyal, de nem érdemes, hiszen amit a természet úgymond elrontott, azt majd jórészt helyre is hozza. Egyébként a szépen fejlődő kalászosokat egykoron birkákkal szokták „legázoltatni”, hogy a szárak inkább a földközelben terüljenek szét, s ezáltal kevésbé marjon beléjük a fagy. Ez a határjáratás egykoron dívott a kistermelők körében. — Végül is mikor mérhető fel a kár?' — Minden valószínűség szerint majd csak tavasz- szal. Ahol nagy a pusztítás, ott a vetést leszántják, s helyébe mást vetnek. Mindenképpen arra kell a jövőben törekedniük a termelőknek, hogy fagytűrő fajtákat honosítsanak meg. (gyócsi)
