Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 27., SZERDA Orosz—magyar szerződés Iszakov félelmei Meglehetősen sajátos nézőpontból értékelte az orosz—ma­gyar szerződés moszkvai ratifikálásának elhalasztását az orosz parlament egyik képviselője. A kommunista-naciona­lista erőkhöz tartozó Vlagyimir Iszakov a tegnapi Szovjetsz- kaja Rosszija című lapban azt állította, hogy Budapesten azért keltett csalódást a döntés, mert ily módon Magyaror­szág úgymond nem nyújthatja be a számlát Oroszországnak. A világ figyelme előtt Sikerült megőrizni az egységet Az MDF hétvégi országos gyűlése vitathatatlanul az or­szág jövőjére ható, rendkívül jelentős esemény volt, s en­nek megfelelően kísérte figyelemmel és értékelte az ott el­hangzottakat a világsajtó. A képviselő elmondta, hogy a ratifikációs vita idején — egy belgrádi látogatást követően — éppen Budapesten tartózkodott, ahol nem titkolt csalódással fo­gadták az eredményt. — Egyáltalán nincs itt szó az orosz nép iránti jóérzésről, hiszen a mai Magyarországon alig gondol valaki erre. A fővá­rosban minden felesleges feltű­nés nélkül eltávolították a fel­szabadító katonák emlékműve­it, átkeresztelték a nevüket vise­Lisszaboni látogatás A magyar—portugál kapcsolatok erősödése révén Magyarország az Európai Közösséghez is köze­lebb kerül. Az EK-nak nem sza­bad bezárnia kapuit, de a Közös­ség kiszélesítéséhez, az országok felkészüléséhez idő kell — hang­súlyozta Mario Soares portugál köztársasági elnök magyar újság­íróknak. Az államfő abból az al­kalomból fogadta a magyar sajtó képviselőit, hogy hétfő óta Lissza­bonban tárgyal Göncz Árpád köz- társasági elnök. Portugália állam­fője úgy vélekedett, hogy a nyu­gati országok nem adták meg azt a segítséget a közép-kelet-euró- pai, új demokráciák fejlődéséhez, amit ezek az országok elvártak. lő utcákat és tereket. Sőt, aki tud oroszul, az is igyekszik el­kerülni, hogy használnia kell­jen nyelvtudását. Az elkesere­dés oka egyszerűbb és próza­ibb: azzal, hogy Oroszország el­ismeri bűnösségét az 1956-os beavatkozásban, lehetővé vál­na, hogy a jövőben ezt a „ren­dezetlen kérdést" napirendre tűzzék és igényt támasszanak az okozott károk megtérítésére — olvasható a konzervatív lap­ban Iszakov okfejtése. A kazah parlament hétfőn úgy döntött, hogy az orosz nyelvet az ország népei közöt­ti érintkezés nyelvének isme­ri el. Ezzel a döntéssel elhá­rult az egyik legfőbb akadály a volt szovjet tagköztársaság új alkotmányának kidolgozá­sa elől. A Reuter jelentése szerint a parlament nagy többséggel a kazahot választotta a nemré­gen függetlenné vált ország hivatalos nyelvévé. A képvi­selők ugyanakkor 276:19 arányban fogadták el az új al­kotmány azon cikkelyét, amely az oroszt a „népek kö­A cikk, amely éppen az orosz külügyminiszter parla­menti meghallgatásának napján jelent meg, nem felejti el meg­említeni azt sem, hogy „a kozi- revi diplomácia hagyományai­nak megfelelően” a parlament nem kapott tájékoztatást az ok­mány kiegészítéséről, s ez is közrejátszott a kérdés elnapolá­sában. Iszakov szóvá tette azt is, hogy az orosz elnök és külügy­minisztere „rutinszerű köteles­séggé tette" Moszkva bűnhődé- sét és vezekléséL Az ügy kapcsán a honatya is­mételten megvizsgálásra aján­lotta annak eldöntését, hogy va­lójában ki határozza meg az orosz külpolitikát, céljait és pri­oritásait. zötti érintkezés nyelvének” is­meri el. A döntés egyben tükrözi Nurszultan Nazarbajev kazah elnök kívánságát, hogy ne idegenítsék el az ország ipari munkásságának gerincét alko­tó orosz népességet. Az oro­szok Kazahsztán 17 milliós lakosságának mintegy 40 szá­zalékát teszik ki, és legin­kább az iparilag fejlett keleti és északi országrészt lakják. A kazah nemzetiségűek is ha­sonló arányt képviselnek az ország lakosságából, és közü­lük sokan az oroszt anyanyel­vi szinten beszélik. Magyar—bolgár vámvita Bulgáriában már sajtókam­pánnyá terebélyesedett a Szó­mat szállítási vállalat vitája a magyar vámszervekkel. Ked­den a Demokracija, az Ote- csesztven Vesztnik és a Podk- repa című lapok adtak hírt a bolgár fél álláspontjáról. Ko­rábban már más bolgár napila­pok is beszámoltak arról, hogy a magyar vámszervek több bolgár áruszállító hajót tartóztattak fel a Dunán az ENSZ embargó-határozataira hivatkozva. Feltűnő, hogy a bolgár saj­tó kizárólag bolgár forrásokra hivatkozva ad hírt a Magyar- országon történt események­ről, még kísérletet sem tesz ar­ra, hogy akár a magyar, akár az EK-megfigyelők, akár az ENSZ embargó-bizottságá­nak véleményét kikérje, és tá­jékoztassa arról a bolgár köz­véleményt. Tegnap a három szófiai na- pilag a BTA Bolgár Távirati Irodára hivatkozva arról tájé­koztatott, hogy a Szómat bol­gár szállítási vállalat hivatalo­san tiltakozott a bolgár közle­kedési minisztériumnál, vala­mint azon keresztül a szófiai magyar nagykövetségnél az állítólagosán jogtalan magyar lépésekről. Állításai szerint a magyar fél ürügyként az ENSZ embargó-határozataira hivatkozik, bolgár szállítóha­jókat állít meg, árucikkeket tart vissza. A szófiai magyar nagykövetség kedden délig nem kapott semmiféle tiltako­zást bolgár részről — tájékoz­tatta a diplomáciai képviselet az MTI tudósítóját. Bár Antall Józsefnek sikerült megerősítenie az MDF egységét, engedni volt kénytelen pártja job­boldali erőinek — így lehetne ösz- szefoglalni a nyugat-európai la­pok következtetéseit. A Finan­cial Times ragaszkodva a már jól ismert kifejezésekhez, így fogal­maz: ,Antall József visszavert egy szélsőjobboldali hatalomátvé­teli kísérletet a kormányzó kon­zervatív pártban, és ezzel elhárí­totta a vezetését eddig ért legna­gyobb kihívást.” A tudósító arra a következtetésre jut, hogy ez a viszonylagos győzelem esélyt ad Antalinak, hogy a mérsékelt sza­vazókra apelláljon, és még a vá­lasztások előtt időben növelje pártja népszerűségét. Á The Guardian a Financial Timesszal ellentétben úgy véli, hogy a „szélsőjobboldali naciona­listák” megerősítették szorításu­kat a kormánypártban, visszauta­sítván a vezetőjük, Csurka István kifüstölésére tett kísérleteket. A németországi lapok közül a Frankfurter Allgemeine Zeitung annak a véleménynek adott han­got, hogy Csurka István tevékeny­ségével és politikájával az MDF „vegyes arculatot” öltött, s a ta­nácskozáson ezt szentesítették, el­ismerték. „Többet Antall kor­mányfő nem tudott elérni, ennél többet a párt nem tudott volna el­viselni.” A másik frankfurti új­ság, a Rundschau szerint az MDF belső konfliktusai „nem ol­dódtak meg... a liberális szárny szinte üres kézzel távozott az or­szágos gyűlésről”. A müncheni Süddeutsche Zei­tung hangsúlyozza, hogy .Ma­gyarország legalább kormányzó- pártjának hatalmi harcából Antall József miniszterelnök egyértel­műen győztesként került ki”. Jelentős terjedelemben foglal­koznak az eseménnyel a nagy francia lapok. .Antall Józsefnek sikerült megőriznie pártja egysé­gét” — állapítja meg a Le Monde. A pártelnök egyhangú megválasztását emeli ki kommen­tárjában a Liberation is, ám hoz­záteszi, hogy a nép-nemzeti irány­vonal vezetője megerősítette hely­zetét a párt vezetésében. A kelet-európai lapok közül a lengyel Nowa Europa azt írja: „Antall újbóli elnökké választása egyúttal a Fórum egysége megőr­zése tendenciájának győzelme is”. A romániai Meridian című központi napilap feleimében ki­emeli, hogy Budapesten a mérsé­keltek győztek, főcímében pedig Antall József újjáválasztásáról ad hírt. A tudósítás rámutat: .Antall József miniszterelnök és hívei megnyerték a politikai csatát, meghiúsítva a jobbszámy arra irá­nyuló kísérletét, hogy ellenőrzése alá vonja a legnagyobb magyar pártot...” A szófiai Sztandart című lap a többi között azt úja: „A nyugati pénzügyi körökben Antall neve sokkal nagyobb bizal­mat ébreszt, mint akár Havel vagy Walesa.” Az alkotmányozás érdekében Nyelvtörvény Kazahsztánban VÉLEMÉNY A Pest Megyei Hírlap egyik „volt” olvasójától kaptam egy le­velet, mely hosszabb, mint az én válaszom, ezért nem közölhetjük teljes terjedelemben, de a legsúlyo­sabb megjegyzéseit idézni fogom. Dr. Angyal István, aki megírja, hogy „kormánypárti” lapunkat ez­után nem fogja olvasni, vitába száll „Számoljunk csak!” című cik­kemmel (1993. január 9.). Kijelen­ti: „Sajnos az Ón cikke sem a tisz­tánlátást szolgálja, hanem a kor­mány népszerűsítése a célja. An­nak a kormánynak a népszerűsítése, amely „szociális piac- gazdaság” fedőnév alatt belopta hozzánk a mai magyar ka­pitalizmust, szemérmesen elhallgatva annak lényegét, keve­sek jólétét a széles tömegek rovására. Lehet, hogy a keve­sek jólétét kormányhű újságírók „ össznépi” jólétnek hirde­tik majd, és kötelességünkké teszik, hogy legyünk boldo­gok.” Mit állít levélírónk? Hogy én a kormányt népszerűsítem. Ha a tények népszerűsítik a kormányt, akkor igaza van. A tény ugyanis az, hogy sikerült megállítani azt a gazdasági ösz- szeomlási folyamatot, amely a kommunista kurzus utolsó két évtizedét jellemezte. Például 1989-ben már 20 százalék körü­li volt az infláció, a nyugdíjakat viszont csupán 4-6 százalék­kal emelték (az előző években még annyival sem). Ez óriási dolog, hisz a reformkommunista közgazdászok is megkísérel­ték a szocialista gazdaság megmentését, de csak azt sikerült elérniük, hogy az 1971-es 1,4 milliárd dolláros államadósság 1990 elejére 22 milliárdra növekedett. A kommunisták tehát az összeomlás elől menekülve adták át a hatalmat. Az An- tall-kormány egy csődbe jutott gazdaságot vett át. Különben a kommunista politikusok kezdték a kapitalizmust „piacgaz­daságnak” becézni, akkor még szocialista jelzőt téve eléje, ami Ón szerint ugye, fából vaskarika: szocialista kapitaliz­mus. Ebben igaza van. Ami itt kialakulóban van, az bizony kapitalizmus. Annak minden árnyoldalával együtt. A nagy nemzetközi versenyben, mely vagy hetven évig tartott, kide­rült, hogy a kommunizmus alkalmatlan eredményes gazdasá­gi tevékenységre, a kapitalizmus viszont jólétet tud teremteni még sírásói, a munkások számára is. Múlt és jelen Idézem egy másik mondatát: ......ha ez így megy tovább, a z állami propagandisták azt is elhitetik velünk, hogy az áfát is az előző rendszer találta ki.” Ettől ne féljen, mert a marxista közgazdáktól ennyi leleményt — hogy tudniillik az adó azt terhelje, aki fogyaszt — nem várhatunk el, de ki­találták a kapitalizmusban. Az előző rendszer reformköz­gazdászai csak átvették, de mint mindent, ezt is csak félig- meddig. Most vált általánossá, szó szerint egy-két alapvető élelmiszert kivéve. Bevezetni viszont még a kommunisták vezették be, de akkor például a babaholmik a 25%-os, az autójavítás a 15%-os, a vadásztöltények pedig a 0%-os ka­tegóriába tartoztak. Ehhez ugye nem kell kommentár! A kapitalizmusnak, illetve a társadalmi-politikai megfe­lelőjének, a demokráciának van egy nagy előnye: az tudni­illik, hogy demokrácia. Tehát van szólásszabadság és sza­badság. így aztán nem kell attól félnie, hogy kedvelt szo­cializmusához hasonlóan itt is össznépi jólétnek hirdetik azt, ami sem nem össznépi, sem nem jólét. Cikkemben én is csak azt írtam, hogy „persze jobb lenne, ha mindenkinek annyi nyugdíja lenne, amennyiből gondtalanul meg lehet élni.” Ez nem az össznépi jólét hirdetése! Azt is írja dr. Angyal István, hogy „nyugdíjasnak lenni ma is biztos út az elszegényedés felé." Ha ma is, akkor nyil­ván tegnap is. Igaza van. Nézzük a tényeket! Levelében megemlíti a 4 forintos benzint. Valamikor valóban volt ilyen (emlékeim szerint 3,6-as). De az én megbízható ada­taim szerint az egyik nyugdíjasom első évében, azaz 1981-ben ez a 4 forint már 13,50 volt, 1988-ban pedig 22,70, vagyis 68 százalékkal több. Nyugdíja ugyanekkor csak 34 százalékkal emelkedett. De a 13,50 is jó 300 száza­lékos emelkedés a valamikori 4 forinthoz képest. Egy ilyen aranykorban! Különben a benzinre is érvényes, meg különösen az egyforintos villamosjegyre, hogy akkor se any- nyiba került ez vagy az, de a különbözeiét azok az állam­polgárok is megfizették, akik nem is utaztak. Ehhez persze el kellett venni a polgárok minden tulajdonát, vagy kölcsö­nöket kellett fölvenni. Röviden kitérek még a tanulással kapcsolatos megjegy­zéseire. Azt írja: „...az előző rendszerben az jutott be az egyetemre, akinek esze volt, ezután viszont csak az tanul­hat majd, akinek pénze van." A múlt: egy ismerősöm hét­szer (nem kétszer, hanem hétszer!) felvételizett az orvosin. Nem vették fel, pedig már jobban tudta az anyagot, mint a kérdezők. Az utolsó felvételi után valahogy egy társaságba került az egyik megyei elsőtitkár lányával, akit persze föl­vettek. De fanyalogva közölte: meggondolta magát, még­sem megy az orvosira. Majd elfelejtettem: ismerősöm nem volt KISZ-tag. A hetedik próba után belépett. Nyolcadjára fölvették. Igaza van Önnek, akinek esze volt, az bekerült az egyetemre. Ami meg a pénzt illeti: Nekem sem volt a háború után pénzem, ráadásul árva voltam. De dolgoztam, és elvégez­tem az egyetemet, le is doktoráltam — summa cum laude! Minden állami támogatás nélkül. Nyilván elkerülte a fi­gyelmét, vagy az ellenzéki sajtó zavarta meg, de az illeté­kes minisztérium szóvivője közölte, hogy a tandíj bevezeté­sével párhuzamosan megfelelő ösztöndíj- és banki kölcsön­rendszert is kialakítanak. így lehet ugyanis biztosítani, hogy ne kaphasson ugyanannyi támogatást a pártvezér és a segédmunkás gyereke. S ne a nyugdíjasok pénzén tanuljon a gyártulajdonos csemetéje. ír még Ön az élet minőségének a romlásáról is. Én sem vagyok megelégedve ezzel a minőséggel, már legalább negyven éve. Az élet minőségét azonban alapvetően a sza­badság határozza meg, s azt 1990-ben visszaszereztük. Meg a függetlenség. Igaz, erőszakkal még találkozunk, mint Ön is írja, de az állami erőszak megszűnt. S ez nagy dolog! Egy pár év múlva nevetni is fogunk. Remélem, hogy nem nagyon „pártszerű” véleményem­mel nem bántottam meg. Kérem, figyelje a tényeket! Maradok tisztelettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom