Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 26.. KEDD A zsámbéki zeneiskolában Muzsika, játék, zenekar Iskola-Galéria Vácott (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanakkor egyre nagyobb nyomás nehezedett ránk a szülők részéről, akik zenére akarták gyermekeiket taníttatni, de a felvételt helyhiány miatt vissza kellett utasítanunk. A tagozaton a múlt évben 21 tanítványunk volt. Idén Tökről, Perbálról és Zsámbékról 221 növendéket tudtunk felvenni a 280 jelentkező közül. 13 éve vagyok gyakorlat- vezető énektanár a Zsámbéki Tanítóképző gyakorlóiskolájában. Meggyőződésem, hogy a komolyzene semmivel sem pótolható módon fejleszti, mélyíti a gyerek személyiségét és érzelmeit, ugyanakkor bajaiban, szomorúságában gyógyírként szolgái Énekóráimon a sok zenehallgatással sikerült tanítványaimban feléleszteni a vágyat a zenetanulás iránt. Különösen nagy eredményeket értem el a két éve indított — és sajnos az idei tanévben megszüntetett — kísérleti osztályomban a moz- gás-játék-zene kombinált módszerrel. — Milyen elképzeléseket kívánt megvalósítani zeneiskolájában? — Általában véve minél több gyereknek kívántam biztosítani, hogy az aktív muzsikáláson keresztül szeresse meg a zenét, s hogy tudását családi vagy házi muzsikálásban, vagy amatőr zenekarokban játszva használhassa, és ezáltal színesebb, teljesebb életet éljen. Szerettem volna a Kodály- módszert az Orff-módszer- rel kombinálni. Ez utóbbi keretében az egyszerű, tisztán hangolt hangszerekkel már kezdő tanítványaink is tudnak zenekarban játszani, amit mind a kottaolvasás tanulása, mind a zene megszerelése szempontjából rendkívül fontosnak tartok. Szerettem volna a szülőket is bevonni a foglalkozásokba, hogy legalább pótolhassam valamelyest, amit gyermekként nem kaptak meg. Az amatőr zenekari hagyományok felélesztését nagyon fontosnak tartom. Fúvósegyüttest és népi zenekart szeretnénk létrehozni. Az utóbbi alapítását különösen sürgetőnek tartom, hiszen iskolánk néptáncegyüttesének zenekari kíséretét meg kell oldanunk. — Mit sikerült törekvéseiből megvalósítani? — Egész nyáron tanárto- borzó körúton voltam. Az alacsony fizetések ellenére színvonalas, a muzsika megszerettetésére elkötelezett nevelőgárdát sikerült szerveznem. A 11 félállású tanár a 221 gyereknek hétféle hangszert tanít. A megfelelő tanárlétszám hiányában azonban többekkel 3-4 tagú csoportokban foglalkoznak. Előképzős csoportomban 54, hat-hét éves gyereknek folytatom a mozgás-játék-zene kombinált módszerrel az oktatást. Egyszerű hangszerekkel kis zenekari darabokat játszunk. Sajnos, az Orff-hangszereket a magas árak miatt nem tudtuk megvásárolni. Sikerült ugyanakkor a népi zenekart megalakítani. A tanárokból és növendékekből álló együttes karácsonykor már kísérte a néptánccsoportunkat. Zenetanáraink pedig novemberben sikeres hangversenyen mutatkoztak be a szülők előtt. Sütő Károlyné még elmondja: legsürgetőbbnek gazdálkodási gondjaik megoldását tartaná. A gyerekek számára kiutalt fejkvótát és az egyéb támogatásokat az önkormányzaton keresztül kapják. Soha nem tudja, hogy mekkora összegre és mikor számíthat. Biztonságosan csak akkor tudna tervezni, ha minden pénzt közvetlenül zeneiskolájuknak utalnának át. (veszelszky) Képek a Még tavaly decemberben öt helybéli .festőművész (Cs. Nagy András, Markó Erzsébet, Mizser Pál, Németh Árpád, Orvos András) állította ki néhány képét a váci Földváry Károly Általános Iskolában. A szervezők akkor úgy döntöttek, hogy lesz folytatás. És így lett. Ezekben a hetekben újabb minitárlat látható az első emeleti folyosón. Németh Árpád tíz művével ismerkedhetnek meg a diákok és mindenki, aki ellátogat az iskolába. Csendéletek és tájképek kerültek a nemrég elkészített fehér pozdorja-paravánokra, de négy olyan képét is elhozta a művész, amelyek témájukban a Királyi álarcosok c. ciklushoz kapcsolhatók. Ezzel a sorozattal, mint elmondta, azt a kérdést próbálja megfogalmazni (nem megválaszolni), hogy miben tér el a megélt és megírt történelem. Mivel az előbbiről csak régóta halott emberek tudnának valamit is mondani, az utódoknak mindig kérdezniük (megkérdőjelezniük) lehet. A most bemutatott képek folyosón tehát kérdeznek. A gyerekektől először is ezt: „Miért rohansz mindig? Állj meg néhány pillanatra!” Sokan meg is állnak a képek előtt, és a maguk módján ítéletet is mondanak: elvigyorod- nak, megvonják a vállukat, vagy bólítanak. Németh Árpád személyesen is ismeri az iskola alsósait, hiszen ő vezeti az első négy osztályba járó gyerekek rajzszakkörét. Tanítványai az ő útmutatásait is megszívlelték, amikor közösen festeni kezdték az iskolájuk falát díszítő színes, vidám hangulatú képet. A jövőben évente 6-7 tárlatot szeretnének rendezni az iskolában. Erre a már említett — és másutt is könnyen elkészíthető — 8 paraván lehetőséget ad. Ha több lesz belőlük, és a városban élő alkotók is segítenek az ötlet megvalósításában, akkor hamarosan valóban kiérdemelheti ez a kezdeményezés a megelőlegezett Iskola-Galéria elnevezést. (ribáry) Se zsűri, se díjazás Független művészek szalonja A hét végén tartotta idei első' közgyűlését a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesület. Ä tavaly megalakult társaságnak ma már 122 festő, szobrász, grafikus, kerámikus és más művész, valamint sok pártoló tagja van. Az alapítók célja, hogy lehetőséget biztosítsanak a sokoldalú művészi megnyilvánulásnak. Csatlakoztak az 1884-ben Párizsban alapított Societe des Artistes Independants világszerte elterjedt mozgalmához, amely a „se zsűri, se díjazás”e\\e alapján igyekszik megteremteni az alkotói szabadság feltételeit. Pogány • Ódon Gábor művészettörténész, a szalon elnöke, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója a közgyűlésen elmondta, hogy zsűri kiiktatásával az elfogultságot és a csoportérdekek érvényesítését zárják ki a műalkotások akadálytalan bemutatása érdekében. A kiállítók maguk vállalnak felelősséget műveikért, közönségükre bízzák az ítéletet. Az előítéletektől szabdalt szakmát csupán a kölcsönös megértés, a másság tisztelete, a kolle- gális türelem mentheti meg attól, hogy elárvuljon, kiessék a köztudatból. Az egyesület tervei Az egyesület alelnökei: Heil József, Krupa József, Kaszner Margit festőművészek, D. Kovács Júlia és Danczák István vezetőségi tagok társaságában az a B. Hajdú László festőművész az ügyvezető elnök, akit lapunk hasábjain már többször is bemutattunk. Kesztyűs Ferenc festőművész a testület ügyvezető titkára — a közgyűlés helyszínén nyílt meg olaj- festményeiből és tűzzománc képeiből rendezett kiállítása. Kérdésünkre az egyesület terveiről szólva elmondta: Évente egy alkalommal nagyszabású kiállítás megrendezését tervezik a hazai és külföldön élő magyar művészek munkáiból. Az idén szeptemberre ehhez megfelelő termet keresnek. A Francia Intézettel együttműködve francia művészek szereplése vagy kiállítása is várható. Támogatásokra számítanak, szponzorokat keresnek, de maguk is támogatják például alkotások felajánlásával a sérült sportolók gyógyítását. Feledi Balázs, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének elnöke, a ma 5400 tagú képzőművészeti szerveződés helyzetét ismertetve, nem tudott sok segítséget ígérni, de együttműködési készségüket hangoztatta. A közgyűlésen részt vevő Pest megyei művészek véleményét is megkérdeztük az egyesület szerepéről. Aggályok... Osváth Miklós, a Fóti Gyermekvárosban dolgozó festőművész elmondta: — Úgy érzem, hogy a képzőművészetben végre elindulhat egy demokratikus fejlődés. Ha van is egy kis fenntartásom, az a felhígulás veszélye miatt lehet. Az alkotmányban ugyanis még mindig az áll, hogy művész az, aki annak vallja magát. Zsűrizés nélkül esetleg a kókler is szerepelhet. Thomann Gyula váci festőművész: — Örülök, hogy most beléphetek az egyesületbe. Más lehetőségem nincs. Vácott mostanában nincs módom a bemutatkozásra. A Szilasligeten élő Határ János: — Nagyon örülök. Magyarországon ma a képzőművészetnek nincsenek támogatói. Az egyesület segítségével látszik mód arra, hogy megszűnjék a bezártságunk, megmutathassuk magunkat. A közönségnek tetsző kép az alkotónak egy effektus. Erre vágyik. Nem félek a zsűrimentességtől, bár megjegyzem, nyugaton nem egészen így van ez. Kategóriák szerint különülnek el naturalisták, giccsfestők, impresszionisták, kubisták. A látogató tudja, hova tér be, mire számíthat. K. T. I. Dinnyés József szakadatlan vándorútja A vers erejével Húsz éve már, hogy találkoztam Diny- nyés Józsefit1. Hatvan városában, fiatal írók összejövetelén. Tanácskozások voltak, amatőr színjátszók bemutatói, s csak úgy fújtuk Dinnyés József vezényletével: „Aranyágon ül a sármány...!’’ Megénekeltetett mindnyájunkat. Az ifjúság elszállt. Elszállt? Én valahogy nem érzem. Dinnyés Jóska se sokat változott. Járja az országot, énekel, énekeltet. Megzenésíti a verseinket. Ezt úgy értem, azokat a verseket, melyek a mieink. A múlt heti fellépésen Aszódon a helyőrségi klubban tanúja is lehettem, hogy így mutatta be az előadott dalokat: ez nem a miénk, ez sem egészen a miénk (csak szép), ez a miénk... „Tiszta forrás, szép szó” — ez volt a címe a műsorának. Az esti programot megelőzően rendhagyó irodalomórát tartott a város gimnáziumában. Általában így tesz, ha elmegy valahová. — Pest megyében ritkán léptem fel eddig — mondta az aszódi szereplés előtt. — Nagyon közel van Pest. De most, Aszód után talán eljutok a megye más településeire is. Miért gátló tényező Pest közelsége? Az aszódi esten az is elhangzott: a vidéknek nincs veszíteni valója. Vidéken sok mindent lehet, amit Pesten nem, országos szinten nem. A rádiók műsora is fel- szabadultabb. De Pest megyének — hiszen úgyis itt van Pest, a központ — nincs regionális rádiója. Errefelé nem lesz alkalma Dinnyés Józsefnek a tervezett, közhangulat ’93 témájú műsora elkészítésére. Szerte az országban a körzeti rádiók riportereivel együttműködve kíván ilyen műsorokat létrehozni. Beszélgetnek a környéken adódó gondokról, s Dinnyés József verssel is felel a feltett kérdésekre. Kalász Lászlóéval. „Mintha rögtön meghalnék, úgy kellene élnem...”, Ferencz Győzőével: „Félelemből nem tudok optimista lenni...” — De feleletet ad-e a vers? Lehet-e olyan ereje? — Mi más tartana meg minket? Azért akarom mindenütt, ahová megyek, az iskolákat is felkeresni, hogy a magyar költészetről beszéljek. Ha most nem mondjuk el, hogy a magyar költészetnek milyen megtartó ereje van, akkor hamarosan nem lesz kinek elmondani. Kevés pedagógus érti meg a szándékomat, s még nem készült el a nemzeti alaptanterv, amelyre hivatkozhatnék. De nem várakozik sem hivatkozási alapra, sem meghívóra. Nem csak az országhatáron innen, hanem azon túl is körbejárta Magyarországot. Pozsonytól indult. Némely falu, ahol megfordult, nincs meg azóta. Eltörölték a föld színéről, akik nem értik a magyar verset. De sokan, sokfelé még értik. Los Angeles- től Ungvárig, Sepsiszentgyörgytől Újvidékig. Mint legutóbbi lemeze költőinek névsora mutatja. Nádudvari Anna
