Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-26 / 21. szám

SZÜKEBB HAZÁNK PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 26.. KEDD Isten áldja Monger Annát Káposztásoknál Vecsésen Várják a segítőket A jó kályha biztonság A Jókai utcában az ; első háznál hófehér Mercedes zárja el a bejáratot. Magas kerítés, rá­csok, redőnyök, életjel se­hol. Az utca is kihaltnak lát­szik először, a köd lassan rá­ereszkedik Vecsés káposz­tás negyedére. Az útpadká­ra hajtok, ráérősen, mintha semmi dolgom nem lenne, végigkocsikázom a páros és páratlan oldalon; jól szem- ügyre veszem a házakat, be­nézek hosszan és illetlenül a portákra. Minden máso­dik, harmadik villa új, kö­zöttük öreg tornácos házak, hosszan lenyúlva a kertig. Sok helyen a régi ház mö­gött megfér az új is. A ren­geteg ablakban otthagyták az adventi koszorúkat, pe­dig hol vannak már az ünne­pek! Mind^p udvaron trak­torokat látok, ponyvával le­takart vagy üres teherautó­kat, néhány helyen lovasko­csira rakják a káposztás hor­dókat. Nemcsak káposztát savanyítanak A hosszú utca legnagyobb kereszteződésében kicsi templom, mellette harang­láb. Elsőbbséget adok egy 100-as Audinak, kis frus­ka vezeti. Persze járnak azért itt kerékpáron is, le­heletük sűrűbb, mint a köd. A 89-es házszámnál nyitva a nagykapu, fejeská­posztával teli vontatók mö­gött gőzölgő üst körül asz- szonyok forgolódnak. Szí­vesen fogadnak, céklát főz­nek és gumikesztyűben há­mozzák. Holnap már ez ké­szen a piacra kerül, Somo­gyiék fia a budai Skála előtt árul. Bekecsben, nad­rágban, gumicsizmában to­tyog a sárban Somogyiné meg a menye, pedig mel­lettük jobbra-balra zárt melléképületek. Itt hordók­ban tárolják az almapapri­kát, csalamádét, céklát. — Én azt hittem. Vecsé­sen csak káposztával fog­lalkoznak — csodálkozom a műanyag bödönök kö­zött. — A lényeg a káposzta, amit mi termelünk, a cék­lát a szomszéd faluban vesz- szük, s minden más egye­bet is, amivel ízesítünk. — És honnét ez a káposz­taszállítmány, ilyen hideg­ben? — Most?! Nincs is hideg — nevet az asszony — az az igazi, amikor csákánnyal kell kiszedni a földből. Mert ősszel mi otthagyjuk, a barázdát rádobjuk az eké­vel. így megvédj ük a fagy­tól. Ahogy a hordók ürül­nek, úgy hozzuk be és dara­boljuk fel. (A savanyúkáposzta re­ceptje az 1993-as Vecsési Kalendáriumból: A káposz­tafejeket vékony szeletekre gyaluljuk — speciális gé­pen —, majd előkészítjük a fűszereket; erős pirosra érett paprikát, majd zöld hú­sos paprikaszeleteket, őrö- letlen feketeborsot, babérle­velet, esetleg birsalmaszele­teket és mázsánként két ki- lónyi sót. Akácfa hordókba rakott hat-nyolc centi vas­tag káposzta közé rétegezve kerülnek a fűszerek, a tetejé­re pedig nyomódeszkát te­szünk. Négy-öt napig me­legben érleljük, és amikor forrni kezd, hidegre visz- szük. Hetente kétszer-há- romszor leszedjük róla a fe­hér habot. Három-négy hét múlva kész.) Egyedül csak én csinálom másként Lendvai József beszédén azonnal megérzem, hogy német anyanyelvű, hiszen én is sváb faluban nőttem fel. Idősebb szőke férfi, bi­zalmatlan kék szemekkel. Nem szívesen enged be a nagykapun, mert a kicsi zár­va. Ezt használják, itt vi­szik az árut hajnalban Pest­re. A kutya veszettül ugat, kerítésében elrekesztve. „Nem szabad elengedni — mondja a gazda — éjszaka sem, mert megölik szpré- vel. Itt a közelben történt a múltkor az a kettős gyilkos­ság.” Finom káposztaillat csap­ja meg az orromat, és egyre erősödik, ahogyan a hátsó épület felé haladunk, a ká­posztás medencékhez. — Miért éppen káposztá­val kezdtek itt foglalkozni a németek annakidején? — kérdezem. — Mert tömegáru, jól el­áll. Nem olyan érzékeny, bár melegben kényes. Hi­degben pedig nem szabad vágni, mert keserű lesz. Ha viszont elforrt már, akár meg is fagyhat, nem árt ne­ki. Az én apám, de a nagya­pám is ezzel foglalkozott, sok mindent illik tudnom te­hát a káposztáról. Most egy klímaberendezést szerelünk föl, hogy állandóan nulla és tíz fok között tartsuk az árut, így nem lesz túl sava­nyú. Most a legjobb, ké­sőbb, ahogyan tavaszodik, túlsavanyodik. — Hogyhogy most? Nem folyamatosan teszi el? — Nem, nem! Én rájöt­tem valamire négy-öt éve; az egész utcában, de talán a faluban is csak én csiná­lom így: ősszel az első fej­től az utolsóig leszedjük a káposztát és ott a földe­ken azon nyomban megpu­coljuk. A kocsin a gép és helyben össze is vágjuk. Azért építtettem a meden­céket, mert ide kétszáz má­zsa is belefér. Szerintem só is kevesebb kell bele, mint amennyit felhasznál­nak. Látja, ezeket a me­dencéket azzal az anyag­gal festettem be, amivel az árpaerjesztő sörgyári kádakat is bevonják. Te­hát a teljes termést ősszel feldolgozzuk. Innét aztán hordókba rakva visszük a csepeli csarnokba, ahol a feleségem harminckét éve árul. Télen, nyáron. Mert nyáron is kell ám a sava­nyúkáposzta, ugyanannyi­an viszik mint télen, csak kisebb mennyiséget. A leve tömény C-vitamin Két férfi áll a medencékbe rakott deszkákon, fertőtlení­tett gumicsizmákban. Csu­rog a káposztalé, értékes, tö­mény C-vitamin. Azt is kü­lön edényekbe gyűjtik és el­adják. Búcsúzom már, amikor kilép a házból egy öregasz- szony bottal és belekapasz­kodik a tornác oszlopába. — Édesanyám — mutat­ja be az idős férfi. — Ki- lencvenhárom éves. Nyolc­vankét éves koráig kinn dolgozott velünk egész nap a földeken. Monger Anna szép sima arcú, fiatal szemű német öregasszonynak jó egész­séget kívánok, Isten áldá­sát kérem, és a fiától is el­köszönök, akiben már nyo­ma sincs a bizalmatlanság­nak. — Milyen hideg a keze! Nem gumikesztyűben kelle­ne dolgoznia? — Mindegy. Még szeren­cse s a kisebbik rossz, ha csak a kezünk megy tönkre. Fáj az ember lába, háta, de­reka; a savanyúsok mind re­umásak. (ÓDY) Ha fellapozzuk a tűzol­tók eseménynaplóját, abban gyakran talá­lunk olyan tűzesetekről szóló jelentést, amelyet őrizetlenül maradt égő kályhák, konvektorok okoztak. Természete­sen mindenki fűtött, me­leg lakásba szeret haza­térni, érthető tehát, hogy a lakók távollété­ben is működnek a kü­lönböző fűtőalkalinatos- ságok. Hogyan előzhet­jük meg a bajt? Erre kértünk választ Töró- csik Pál századostól a nagykőrösi városi tűzol­tóság parancsnokától. — Nos, bármilyen tü­zelőanyaggal működik is a berendezés, leginkább a sugárzó hő, a kipattanó szikra, a túladagolt fűtő­olaj és a légtérbe szivár­gott gáz a veszélyes, az okozhatja a tüzet. A ve­szélyt elsősorban úgy há­ríthatjuk el, ha illetékes szervek (KERMI, tűzoltó­ság) által engedélyezett típusú, kifogástalan álla­potú fűtőberendezéseket használunk. A barkácsolt olaj- és gáztüzelésű kály­hák használata nagyon kockázatos és természete­sen tilos. Veszélyes az is, amikor szilárd tüzelő­anyagot valamilyen tűz­veszélyes folyadékkal gyújtanak meg. Ajánla­tos, ahol az megoldható égésbiztosító vagy auto­matikus hőmérsékletsza­bályozó beszerelése, ezek híján nem szabad felügyelet nélkül hagyni a fűtőtesteket. A kályhá­ból, tűzhelyből kiszedett hamut, salakot csak gon­dos oltás után, lehűtve te­gyük a megfelelő tároló­edénybe. — A húsfüstölésnek mik a szabályai? — Csak szélcsendes időben és ne éghető anyagú füstölőben vé­gezzük. A füstölő az épülettől legalább nyolc méterre legyen, és csak felügyelet mellett hasz­náljuk. A füstölés végén oltsuk el a hamut, a tü­zet. Egyébként a tűzoltó­sághoz a tűzeseteket nem­csak a 05-ös telefonszá­mon lehet bejelenteni, de CB adóvevővel is kérhe­tő segítség a 9-es csator­nán AM üzemmódban, a 05-ös hívójellel, a körze­ti tűzoltóbázis ügyeleté­re. Szeretném még arra is felhívni a figyelmet, hogy a tűzoltóság közre­működése nélkül eloltott tüzeket is be kell jelente­ni 48 órán belül. — Korábban említést tettünk arról, hogy társa­dalmi segítőket toboroz­nak. Van-e ennek még ak­tualitása? — Természetesen van. Sajnos kevesen érdeklőd­nek a tűzoltómunka iránt, pedig nekünk és a város érdekében nagyon fontos lenne, ha minél több aktív segítőt tud­nánk magunk mellett. Várjuk tehát továbbra is a jelentkezéseket.-ay Egyre többen jelentkeznek Színházlátogatás és házimozi Már a három héttel ezelőtti ünnepélyes avatón feltűnt Sóskút lakóinak lelkesedé­se. Az Idősek Otthonának nem volt olyan zuga, ahol ne lett volna valaki. Az önkor­mányzat és az intézmény vezetőit — a nagy öröm mellett — is meglepte ez a nagy érdeklődés. Pluhárné Nemes Piroska ennek ellenére nem mert igazán nagy reményeket táplálni. Akkor azt mondta: Talán, hogy most lát­ják, milyenek itt a körülmények, jelentkez­nek még néhány an. Kishitűségére azonban alaposan rácáfolt az élet. Három hete még csak heten jelez­ték, hogy igénybe szeretnék venni az intéz­mény szolgáltatásait, ma pedig már har­minchat idős, nyugdíjas jár ebédelni és en­nél még sokkal többen térnek be egy trécs- partira, néhány sakk- vagy kártyacsatára, egy kis közös televíziózásra. A község lakói szívükön viselik a ház működését, azt szeretnék, ha lakói minél jobban éreznék ott magukat. Ezért különbö­ző ötletekkel segítik, az egyébként is igen agilis vezetőnő munkáját. így sikerült tizen­hatuknak eljutni a Komidium Színházba. Cservenyi Károlyné hozta a hírt, hogy ott a nyugdíjasok számára — ha csoportosan mennek —, ötven százalékos kedvezményt adnak. A vígjáték nagyon tetszett mindenki­nek. Olyannyira, hogy elbeszélésük alapján a többieknek is kedvük támadt megnézni a darabot. Ha lesz elegendő jelentkező, febru­árban teljesülhet a kívánságuk. A sikert ta­pasztalva Pluhárné több hasonló programot is kíván szervezni a jövőben. Egyéb tervei is vannak. Arra gondolt, hogy — mivel van néhány idős asszony, aki szeret kézimunkázni — szerény kereté­ből beszerzi a hímzéshez szükséges anya­got, fonalat, amit az ott üldögélő nénik fel­használhatnak majd. Az így készült térítők még otthonosabbá tehetik a létesítményt. Arra is gondoltak, megpróbálnak besze­rezni olyan régi filmeket, amelyeket szíve­sen néznének az otthon látogatói. Saját vi­deójuk ugyan nincs, de a község iskolája felajánlotta a segítségét: bármikor kölcsön adják berendezésüket, ha kell. Árpási Mária Felújítják a makádi templomot A makádi református gyülekezet templomát egyházi adományokból tataroztatják. A homlokzat hófehér új ruhája már elkészült Vimola Károly felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom