Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 21., CSÜTÖRTÖK 5 In memóriám Torma Károly Való igaz, nekrológot csak kivételes emberekről szokás írni, tudósról, művészről, politikusról. Torma Károly ezek egyike sem volt, ő a névtelen kisemberek közé tartozott, akiknek a születéséről és elmúlásáról csak a köz-'' vet len hozzátartozók s az ismerősök vesznek tudomást. Valamikor, a nyáp-végén felfigyeltem egy út ’menti keresztre, mely fehéren állt a környező fák közt. Evek óta járom ezt az útszakaszt, mely Gyált köti ösz- sze Némedivel. Eredetileg egy vén, korhadt fakereszt állt itt, melynek pléh Krisztusát rég megette a rozsda. — Ki emelte az új keresztet a Lucernás-dűlőben? — kérdeztem György Balázstól, alsónémedi polgármesterétől. — Torma Károly és családja. A rendszen'áltozás örömére, hálaadásból. Valamikor az a kereszt volt a búzaszentelő ünnepség központja, onnan indult és oda tért vissza a körmenet. Akkor írni akartam Torma Károlyról, elmondani: íme egy ember, aki nem csak vagyona gyarapítására fordítja a nehezen megszerzett pénzét, de nem sajnál kiadni nehéz tízezreket a hálaadásra s az Isten dicsőségére. A tudósítás elmaradt, addig halogattam, míg kiment az eszemből. — Nem írtál a Torma-keresztró'l — mondja a minap a polgármester kis szemrehányással. Akkor tudtam meg, hogy Torma Károly meghalt. Altok a fehér kőkereszt mellett, melyen tompán csillog a korpusz. A háttérben lombtalan fák dideregnek, a tél dérrel díszíti a pőre ágakat. Autók suhannak el mellettem, talán csodálkoznak, miért állok itt egyedül, levett kalappal a fagyos szélben. Tiszte Igék. Egy ember emlékének, akit nem is ismertem. Aki nem volt művész, politikus, tudós. De aki nagyságban fölért bárkivel. Mert hitt az Istenben, s hitének bizonyságául emléket állított. (- gyé -) Javuló közbiztonság Örkényben Sokat javult az Örkényi köz- biztonság a személyi állomány gyarapodását követően; a megyei rendőrfőkapitány ígéretéhez híven, négy új rendőrt kapott az őrs. Ezzel tízfősre gyarapodott a legénység, ami lehetővé teszi, hogy az őrs egész illetékességi területén rendőri jelenlétet biztosítsanak a nap minden órájában. Mint Gelle Ferenc főhadnagy, az őrs parancsnoka mondotta, a jelenlétük a lakosság értékeinek védelmében nélkülözhetetlen. A közelmúltban több bűnügyet is felderítettek, köztük az R. F. Örkényi lakos sérelmére elkövetett lopást. Gyuga József és Gazdag Árpád álkulcs használatával behatoltak a sértett udvarára és elkötöttek két Simson segéd-motorkerékpárt 45 ezer forint értékben. A nyomozás során az is bizonyítást nyert, hogy a két lopott jármű alkatrészeit Jakab Aladár Örkényi és Balogh Tibor pusztavacsi lakosok vették meg, mely büntetőjogilag az orgazdaság kategóriájába tartozik. Az ügyet a bíróság vizsgálja. (-m-) Ocsai kényszerpazarlás Vizesblokk egymillióért Ócsán, a Petőfi Sándor Általános Iskolában épült egy vizesblokk, a hivatalos papírokon legalábbis így van feltüntetve, jóllehet ez a megjelölés a köztudatban mást jelent. A valóság igen prózai, az építmény nem más, mint illemhely. Ez persze nem olyan nagy horderejű esemény, amiről feltétlen be kéne számolni. Arról viszont igen, hogy a 12,9 négyzetméteres alapterületű új „létesítmény” miért kavarta fel az ócsai közvéleményt. A WC-re nyilván szükség volt, különben mi másért csinálták. Nem is ezt vitatja a lakosság. Amiatt háborognak, hogy a hagyományos, téglából emelt, cseréppel fedett épület 1,3 millió, plusz áfa forintjába került a községnek, ami négyzetméterre lebontva, vetekszik egy Rózsadombon felépült luxusvilla árával. Ráadásul — ezt sérelmezik leginkább — a kivitelezéssel nem helyi vállalkozót bíztak meg, hanem egy pesti kft.-t. Az ominózus esetről egy újságcikk rántotta le a leplet, mely az Ocsai Hírmondóban jelent meg, s amit szerkesztőségünknek is megküldött valaki. A cikkben leírtakat némi fenntartással olvastam. Sajnos kiderült, a cikkíró keveset tévedett, s ha van is mentő körülmény, a pazarlás tényét nem lehet vitatni. Mint legilletékesebbhez, a polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetőjéhez fordultam, próbáljon meggyőzni, hogy a kivitelezési ár reális. Mint elmondta, a beruházás benne foglaltatott az 1992-es költségvetésben, de likviditási gondok miatt csak nyár végén jutott pénz a kivitelezésre, ekkor kerestek kivitelezőt. Az akták tanúsága szerint három építkezési cégtől kértek árajánlatot, a KÉVE Kft. 1,2, a Verseny Kisszövetkezet 1,7, a Viktória Kft. 1,3 millió plusz áfa forintot jelölt meg az ajánlatában, vagyis ennek alapján helyesen döntött a jegyző a Viktória mellett. De vajon miért kell feltétlenül kft.-t vagy szövetkezetét foglalkoztatni, amikor van jó néhány magánvállalkozó a községben? Szabó György jegyző és Mészáros Péter műszaki vezető egybehangzóan állítják, magán- iparos ilyen nagyságrendű megrendelést nem vállal el közüle- teknek. Az ok kézenfekvő. Egy közület felé tételesen el kell számolni az utolsó fillérig, számlákkal igazolni a felhasznált anyagot. Viszont egy magánszemély nem firtatja a bekerülési összeg megosztását, s így a mester szabad kezet kap, hogy mennyit számol el munkabérként és mennyit anyagra. Nyilván, hogy az utóbbi kerekedik nagyobbra, mert ezután nem kell adót fizetni (ráadásul tetemesebb a visszaigényelhető áfa). Összegezve a tényeket, az iparosok nem szívesen dolgoznak számlára. Talán ellentmondásos, de ez is tény, a Viktória Kft. nem a saját embereivel, hanem alvállalkozókkal, ócsai iparosokkal építtette meg a WC-t. Van ugyanis néhány kiskapu a nagykapun, ami segít az ügyeskedőknek. így aztán a Viktória is jól járt, a vállalkozók is jól jártak. A község már aligha. A vitatott, csillagászati ösz- szegről tudni kell azt is, hogy nem csupán a WC felépítését foglalta magába. A számlák tanúsága szerint 200 ezer forintot a Halászi Károly Általános Iskola tetőtér-beépítési tervéért, 110 ezret pedig a Petőfi iskolánál elvégzett egyéb munkákért számolt fel a kft. A fennmaradó összeg — áfa nélkül, felkerekítve — egymillió forint. Vagyis négyzetméterenként 77,5 ezer forintba került az illemhely. Joggal mondják Ócsán, ilyen áron még nem épült ház a községben. Mit szól ehhez a képviselő- testület, miért szavazták meg? A polgármesteri hivataltól kapott információ szerint hivatalos pályáztatást csak a 10 millió forintot meghaladó beruházásoknál kell meghirdetni, s a döntés a testület dolga. Ezen alul a polgármester vagy a jegyző egyszemélyben dönthet, a testület hozzájárulása nélkül. Esetünkben a kivitelezőkkel a jegyző tárgyalt, ám a szerződésben a polgármester szignója is ott van. Nincs okunk egyikőjüket sem elfogultsággal, netán részrehajlással vádolni. Legkevésbé elmarasztalni. Legfeljebb azért, hogy későn kezdtek el vállalkozót keresni, s mivel kifutottak az időből (iskolakezdésre el kellett a WC-vel készülni, s ezt egyedül a Viktória Kft. garantálta), a három rossz körül a kevésbé rosszra voksoltak. Ez viszont nem vigasz a községnek, az adófizető polgárnak. Mentségükre szolgáljon, a kft.-k, szövetkezetek és magán- vállalkozók működését szabályozó törvényeket nem ők alkotják, a kiskapuk befalazására nem ők az illetékesek. Matula Gy. Oszkár A csömöri testület állásfoglalást készít Hol épüljön az MO-s út? Nem lettünk okosabbak annak a falugyűlésnek a végeztével sem, melyet az MO-s út minket érintő szakaszáról rendezett a helyi önkormányzat szakértők bevonásával — mondja a település jegyzője, Mladoniczki Mihály. Ugyanakkor továbbra is előttünk álló feladat, hogy állásfoglalást készítsünk arról, melyik nyomvonal felelne meg leginkább a falunak. Aránylag kevesen jöttek el az említett falugyűlésre, bár ez a létszám nem lepte meg az ön- kormányzat dolgozóit. Korábbi felmérések tapasztalatai is azt mutatták, ebben az ügyben (is) csak azok foglalnak állást, akiket az konkrétan érint. — Sőt — egészíti ki a gondolatot Csömör műszaki vezetője, Szabó Imréné —, egyelőre lényegében nincs is miről vitatkozzunk. Olyan vázlatos, nagyléptékű a falu nyilvánosságához eljuttatott terv, hogy arról nemigen tud még a lakosság véleményt mondani. Majd ha a tervezők konkrétan megjelölik, melyik ingatlan tulajdonjoga kerülne az építkezés miatt veszélybe, illetve melyiket érintené mondjuk környezetvédelmi megfontolásból reális veszély, vagy hogy jót is mondjak, mely utcák ellátottságán javítana a nagyberuházást várhatóan kísérő infrastruktúra-bővítés... Szóval ezek azok a konkrét esetek, amikor ismét meg lehetne kérdezni a helybélieket. Legalábbis Csömörön. Merthogy több környező, az MO-s út miatt szintén érintett településen ez nem volt szokás. Általában a lakosság megkérdezése nélkül döntött a helyi hatóság a nyomvonalról. Mondhatják: ők sokkal jobban ismerik településeik egészét, tudják, hol ártana legkevésbé, illetve hol használna leginkább egy ilyen európai színvonalú és forgalmú út. A falu részére kétféle nyomvonal terve készült el. Az egyik Csömör és Árpádföld között húzódna, míg a másik inkább a zártkertekkel, ipari telepekkel tarkított külterületet szelné át. Ez indokolta, hogy az említett falugyűlésen, s azelőtt is, főképpen a zömében állandó lakosokkal benépesített falurész foglalkozott az útépítés kérdésével. Míg előbbiek fő érve, hogy ingatlanjaik értéke a főforgalmú út káros hatásai miatt jelentősen csökkenne, utóbbiak azért ágálnak, mert épp a városi lakásuk mellé, a jó levegő, s a kellemes szabadidő eltöltés utáni vágyuk beteljesedését, a telkük elvesztését jósolják... — Ami a dolog szigorúan vett műszaki paramétereit illeti — sorolja a tényeket Szabó Imréné —, azok a falun kívül vezető nyomvonal ésszerűségét mutatják. E megoldás esetén — úgy tetszik — kevésbé lenne kitéve Csömör a szélirány miatt jelentkező szénmonoxid- beáramlásnak. Ugyanezt támasztja alá a kórház közelsége is. A fejlesztési elképzelések szempontjából hasonlóan az említett útszakasz megépítése látszik célszerűbbnek: Csömör belterületén ugyanis sokkal be- határoltabbak az ilyen irányú lehetőségek, mint az egyelőre zártkerti művelésű, sőt sokfelé gazdátlan területeiken. Úgy ítélem meg — folytatja a műszaki vezető —, hogy az ilyen témákban tartott gyűlések inkább afféle hangulatfelmérések. Konkrét döntések nem formálódnak ezeken, az ott elfogadott vélemények sem lehetnek mérvadók egy ilyen nagy horderejű országos beruházás esetén. Egy elérhető célt tűzhettünk csak ki mi, csömöriek magunk elé: azt, hogy minden eszközzel kikövetelhessük az építkezéssel párhuzamosan megvalósítható környezetvédelmi beruházások létrehozását. — Ezirányban már tettünk több konkrét kezdeményezést — mondja a falu jegyzője. — Környezetvédelmi témájú egyeztetést tartottunk azon települések illetékeseinek bevonásával, amelyek hozzánk hasonlóan érintettek az MO-s nyomvonal kialakításában. Természetesen műszaki vagy településfejlesztési kérdésekben nem tudtunk közös álláspontot kialakítani, abban azonban megegyeztünk, hogy együttesen lépünk fel az európai út megépítésével párhuzamosan kialakítandó környezetvédelmi beruházások érdekében. Elhatároztuk, hogy minden lehetséges fórumon hangoztatni fogjuk: nem maradhatnak el a környezeti ártalmak kiszűrését szolgáló beruházások, s ki kell alakítani a későbbi folyamatos levegőszennyezettség mérésére alkalmas rendszert is. Maliár Éva Kemenecei összefogás Megérte a fáradságot Mai világunkban bizony sokszor lenne szükség az ösz- szetartozásra, az összefogásra. Sajnos ennek hiánya olyan dolgokat is megakadályozhat, amely egy nagyobb csoport, közösség érdekeit szolgálná. Szerencsére azonban találunk példát az ellenkezőjére is. Az együttes erőfeszítés előbb- utóbb mindig meghozza gyümölcsét. Ezt bizonyítja a kemeneceiek esete is, akik — hála áldozatkészségüknek — ma már jól felszerelt, modem rendelőben kapnak orvosi ellátást. Néhány hónapja , már szép, hangulatos váróban ülnek a betegek. Bent számítógép segíti Dr. Adám Lajos körzeti orvos munkáját. Két másik szobában korszerű műszerekkel folyik a betegellátás. Ádám doktorék először a rendelő újjávarázs- lására gondoltak. Lakásukat is renoválni kellene már, azonban ők a közösség érdekét előbbre valónak érezték a sajátjukénál. — Eredetileg nem terveztünk ilyen nagy munkát — meséli Dr. Ádám Lajos. — Kezdetben csak két helyiséget szerettünk volna egy ajtóval egybenyitni. Ekkor derült ki az, hogy milyen rossz állapotban vannak a házban a közművek. A nedves falban sok helyen csupaszon húzódtak a villanyvezetékek, s ez rendkívül balesetveszélyes. Ezen az áldatlan helyzeten mindenképpen változtatnunk kellett. — Kaptak-e támogatást a munkához? — Ha anyagi támogatásra gondol, akkor _ azt kell mondanom: nem. Ám a felújítás anélkül is beindult. Tulajdonképpen szinte önerőből vágtunk bele ebbe a feladatba. A kemeneceiek felismerték: egy korszerű orvosi rendelő az ő érdeküket szolgálja. A kivitelezésben a helyi GAMESZ brigádja és közmunkások segítettek. A falu vegyesipari szövetkezete készített két gardróbszekrényt. Nem pénzért adták, hiszen mint mondták nem nekem, hanem a falunak, a mi közösségünk számára csinálták. A műszerek egy részét a német egyház Caritas szervezete biztosította. Sok más mellett kaptunk tőlük például egy vércukorvizsgálót és EKG-t is. Külön jó, hogy ezek kis méretüknél fogva könnyen mozgathatóak, azaz a vizsgálatokat háznál is el tudom végezni. — A betegei hogyan viszonyultak az átalakuló rendelőhöz? — Azt hiszem, az ő türelmük és megértésük nagyban hozzájárult az eredményhez. Július végén kezdtük a munkát és körülbelül szeptember közepén fejeztük be. A betegeket csak a lakásomban tudtam fogadni, ám ők nyugodtan viselték az átmeneti nehéz körülményeket. Jól tudták: mindez értük történik. Amíg mindez elkészült, az rengeteg vesződségbe, utánajárásba, fáradságba került. A felújítás két és fél hónapját nagyon nehéz volt végigcsinálni, ám mindenképpen megérte. Aki hasonlót akar, annak azt tanácsolom: vágjon bele! Mint már említettem: nem anyagi támogatással kezdtük. Most év végén viszont kaptunk az állami költségvetésből 400 ezer forintot. Ismétlem: bele kell kezdeni! Meglátják: lesz aki segítsen. Nádai László
