Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-19 / 15. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 19.. KEDD A Himnusz után 170 évvel A Magyar Kultúra Napja A Himnusz születésnapja —január 22-e — immár harmadik éve a Magyar Kultúra Napja. Az ünnep alkalmából, január 20-án délelőtt 11 órakor. Andráis- falvy Bertalan művelődési miniszter Budapesten, a Néprajzi Múzeumban átadja az 1993. évi oktatási díjakat. Az Operaházban január 21-én, este fél 8-tól ünnepi hangversenyt rendeznek. Erkel ünnepi nyitányát követően Kodály Galántai táncok című műve, majd Bartók Táncszvitje csendül fel. A műsor további részében Liszt: Hungária szimfonikus költeménye szerepel. Kölcsey Himnuszát Rak- sányi Gellért színművész mondja el. A programban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara működik közre. A Nemzeti Színház ez évi első premierjét tette a Magyar Kultúra Napjára. A teátrum várszínházi Refektóriu- mában, Sík Ferenc rendezésében, január 22-én este Illyés Gyula: Különc című drámáját adják elő. Budapesten, az Árpádházi Szent Erzsébet Plébániatemplomban, január 22-én este 7 órától ünnepi kórushangverseny lesz, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének rendezésében. A műsoron Szo- kolay Sándor, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Eszterházy Pál, Lajtha László, Gárdonyi Zoltán művei szerepelnek. Az Országos Széchenyi Könyvtárban László Gyula Széchenyi-dí- jas régészprofesszor, festőművész életiúűvé- ből rendez kiállítást a Budavári Zeneművészeti Alapítvány január 22-tól. A 83 éves tudós a kiállítás megnyitását megelőző napon, január 21-én ló órától dedikálja műveit az írók Boltjában, Budapesten. A Himnusz születésének 170. évfordulóján egy másik kamarakiállítás is nyílik a nemzet könyvtárában. Az Országos Széchenyi Könyvtár tárlata korabeli dokumentumok segítségével mutatja be Kölcsey Ferenc írói munkásságát, nemzeti költeményünk születésének körülményeit. A féltett bibliotékakin- esek között a Himnusz szövegének és kottájának eredeti kéziratát is megtekinthetik az érdeklődők. Átadták az idei Barcsay-jutalmakat Pályakezdő képzőművészek vették át Szentendrén a Barcsay-jutalmat a múlt hét végén. Az emlékplakettel (Borsos Miklós munkája) és pénzjutalommal járó elismerést -— Barcsay Jenő testvérének, Barcsay Erzsébetnek alapítói elképzelése szerint — évente azoknak az egyetemistáknak, illetve kezdő képzőművészeknek nyújtják át, akik Barcsay Jenő szellemében alkotnak. Az idei díjátadás alkalmával bemutatták Melocco Miklós emléktábla-tervét is, amelyet a nagy iskolaalapító, Barcsay Jenő egykori szentendrei műhelyének a homlokzatán fognak elhelyezni. Megjegyzendő, hogy a szervezési botlásokat helyrehozandó: Képző- művészeti Főiskolán január 22-én szándékoznak kiállítani a Barcsay Alapítvány pályázatára beérkezett munkákat, hogy a nagyközönség is megismerhesse azokat — a Mester emlékéhez méltó körülmények között. (b.) Barcsay Jenő a festőállvány előtt (Sz. Sarkadi Vera 1980-as felvétele) Mózes Tamás bemutatkozása Érden A szeretet ideje Majdnem elmaradt Érden Mózes Tamás költői estje. A kezdetnek meghirdetett öt órakor még sehol sem volt a közönség. A meghívott neves előadóművészek — Keres Emil, Kürti Papp László — pedig nem léphetnek fel üres székek előtt. Nem is gondoltam volna, hogy az a barna fiatalember a költő, aki olyan derűsen járt-kelt ott. Semmi elkeseredés, semmi összeomlás. Talán nem kíváncsiak a verseire? Na és? A versek megvannak. Elindultak a maguk útján. Már a maguk sorsát élik. A siker majd megjön. Előbb vagy utóbb. Nem sürgős. Nem a sikerért ír az ember. Hanem csak úgy. Mert jó. Jó valamit megfogalmazni. Keserves is, jó is. Furcsa dolog... Nemhiába vártunk. Lassan megtelt a két széksor, mely félkörben ölelte az előadóknak hagyott helyet. A kis kötet talán valamennyi versét felolvasták, Keres Emil és Kürti Papp László váltakozva, gordonkahangon, hegedűhangon. Tavaszi láz a címe a kis fehér kötetnek, Mózes Tamás eddig egyetlen kötetének. Fenyves Mária Annunciáta illusztrálta, virágokat rajzolt, virágzó gyümölcsfaágat, útmenti vadvirágot. Finom, szelíd — e jelzőkkel illetik az előszóban a majd következő költeményeket. Szűkszavúak, elgondolkodtatok, mert továbbgondolkodtatók. Hogy egészen jónak érezzük őket, ahhoz — azt hiszem — az kellene, hogy még szikárabbak legyenek. Például a kötetzáró nyolcsoros Álmodó karácsonyok című versről, ha lehántjuk a kezdő- és befejező két-két sort, ez marad: örökzöld ágak fenyőillata alatt pereg az idő. Ez a szeretet ideje? — kérdezed magadtól — Nem is kéne több. De szép este volt ott Érden. Gitárszó szakította meg többször is a versek sorát. A műsor végére megteltünk egy kis örömmel, csöppnyi boldogsággal. Nem bántam meg, hogy eljöttem — mondta valaki a másiknak, azzal a felszabadultsággal, amit akkor érzünk, ha egy előadóesten — vagy színházi esten — valóban történik valami. S kicsit másképpen megyünk ki az utcára, mint ahogy bejöttünk onnan. Nádudvari Anna Vers és élet „Nem tudom, hogy vers lesz-e még a vers, / élet lesz-e még az élet valaha” — fogalmazza meg kételyeit Markó Béla erdélyi költőtársunk a Kiűzetés a számítógépből című verseskötetének a fülszövegében. A vers sorsáért aggódó, írógépében és a Mindenható számítógépében — mintegy a természet rendjében — élő és ügyködő költő aggályai, természetesen, nem egzisztenciális fogantatásúak; bár akár azok is lehetnének, amint erre az idézet második része utal, de különösen akkor, ha a nemzetiségi sors verset és anyanyelvet veszélyeztető helyzeteire gondolunk. Mégis, mi bizonytalanítja el a költőt manapság például Erdélyben, ott, ahol a híres karácsony után úgy látszott, helyreáll a „természet rendje”, a vers vers maradhat — a maga esztétikai értelmében, és nem kell többé funkcionálissá válnia, magára vállalván törté- nészi-ítészi szerepeket? A kérdés maga is költői. Aki nyomon követte a romániai magyar líra legjobbjainak a munkáit, az lényegében az egyetemes magyar írás egyik alapkérdésének a metamorfózisát érhette tetten, nevezetesen annak az alkotói erőfeszítésnek az esélyeit, amellyel a magára és a nyelv erkölcsére (is) adó művészek a lehetetlen megfogalmazására vállalkoztak és vállalkoznak a történelmi kényszer szorításában. S mindezt kettős diktatúrában: nemzeti és politikai nyomás alatt. Fél évszázad távolából ama szép állítást is, miszerint „nyomás alatt nő a pálma”, kénytelenek vagyunk felülvizsgálni, különösen annak irodalmon túli vonatkozásait. Markó Béla jelen verskötete mintha ilyen jellegű aggályaink tisztázására is vállalkozna. „írtál, ha írtál, s tán nem is szeretted / hogy írnod kell, hiszen csak kényszerű / kité- volt a cirkalmas betű” — indul a Székely Jánosnak ajánlott Egy költészet genezise című szonett. A politikai diktatúra művészi kényszermegoldásokat eredményez. Ötven év költészete a tanú rá: sok esetben a versnek önmaga természete ellen kellett léteznie, és nem csupán a trianoni határokon túli területeken. Nos, a pálmapárhuzam elfogadása akár isteni áldásként értelmezheti — enyhe túlzással szólván — azt a kisebbségi anyanyelvre leselkedő veszélyt, amely odaát, a trianoni kerítéseken túl bújkál. Mi lesz a vers sorsa — adódik a kérdés ismételten —, mihelyt függetleníteni képes önmagát? Amikor majd történelmi kényszer, társadalmi nyavalya nem a versszöveget kell, hogy gúzsba kösse. Ha „szétfoszlik majd a régi kín”, vagy, ahogyan a Négy szonett egy fényképalbumba c. versében megfogalmazza, „Míg tested romlik, lelked készül-e?” A kérdés a modem magyar irodalom és az ábrázoló művészetek nagy dilemmája. Markó sem találja meg a választ, ami talán nem is az alkotó ember dolga. De sugallja. A Költők koszorújában olvassuk: „időtlen / időkig megmarad a keserű / irón- nal írt, ehetetlen betű”. Sejtjük, hogy vers és élet kényszerházasságára* még sokáig szükségünk lesz. (Kriterion) Bágvoni Szabó István * Amiként ez beigazolódott... A Romániai Magyarok Demokratikus Szervezetének brassói konferenciáján a leköszönő Domokos Géza helyére elnökként Markó Bélát válasz-, tották. A Marosvásárhelyen megjelenő irodalmi folyóirat, a Látó főszerkesztője, az erdélyi líra markáns képviselője a következő években valószínűleg még többet foglalkozik majd az élet — az ottani magyarság önmeghatározását és önfenntartását átfogó politikai csatározások kusza kérdéseivel, mint ennek előtte. Kívánunk hozzá elegendő erőt — és természetesen azt is, hogy lírája, a vers maradjon méltó „élet-támasz”, támaszunk a küzdelmekben. (B. sz. i.) Tardi Sándor grafikája Képek Terézváros múltjából Terézvárost a múlt század 60-as éveitől napjainkig bemutató kiállítás nyílik a Geothe Intézetben. A tárlat felidézi a múltat, az egykori polgárélet jellegzetes helyszíneit, áttekintést ad Terézváros mai arculatáról, bemutat leromlott — de lehetőségeikben nagy értékű — épületeket, néhány felújítási, illetve átépítési törekvést, tervet, rehabilitációs elképzelést. A kiállítás ideje alatt február 23-24-én német és magyar szakemberek részvételével városrehabilitációs tanácskozást rendeznek. Restaurált Csontváry-festmények Befejeződött a restaurálásuk, ismét varázslatosan világító, színpompás koloritjukban tündökölnek Csontváry Kosztka Tivadar „na- put-festészetének” Pécsett őrzött világhírű alkotásai. Az életmű ismert képeinek többségét — összesen negyvenöt művet — érintő helyreállítás a festő születésének száznegyvenedik és a pécsi Csontváry Múzeum alapításának húszadik évfordulójára fejeződött be. Ez alkalomból rendeztek szombaton a múzeumban ünnepélyes bemutatót, melyen Rom- váry Ferenc művészettörténész, valamint Tarai Teréz, Petheő Károly és Czakó Ferenc restaurátorok tartottak előadást a festmények hányattatásairól és helyreállításukról.
