Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUÁR 18.. HÉTFŐ A Romániai Magyar Demokrata Szövetség III. kongresszusa / Uj megfogalmazásban az autonómia Vasárnap folytatta munkáját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség III. Kongresszusa. A tanácskozás zárónapján a követendő' program tervezete körül bontakoztak ki élénk viták. Várhatóan még a nap folyamán a Szövetség új tisztségviselőinek megválasztására is sor kerül. A pénteken kezdődött RMDSZ kongresszuson Szőcs Géza, a szövetség politikai alel- nöke, aki egyébként a radikális vonalvezetés képviselője, bejelentette, nem vállal újból tisztséget. Mint mondotta, elkedvetlenítette a tény, hogy minden aprócska eredményért újabb és újabb harcot kell vívnia. Domokos Géza, a távozó elnök beszámolója után a parlamenti frakciók vezetői külön- külön adtak számot az elmúlt időszakban végzett munkájukról s fejtették ki elképzeléseiket a szövetség jövendő útját illetően. A viták különböző gondolati-cselekvési iskolák hívei között elsősorban arról folynak, hogy mennyiben kell a magyarság specifikus, és a demokratikus erők közös céljaiért folytatott harcát összehangolni; melyek azok a formák, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítani; milyen módon szolgálja a szövetség maga az önrendelkezés kereteinek megteremtését, milyen vezetőség irányítsa majd programja megvalósítását. Ezt követően a Politikai Egyeztető Kerekasztal szervezeti alapelveiről folytak viták. A létrehozandó struktúra függvénye bizonyos értelemben, hogy a három jelölt — a mérsékeltebb marosvásárhelyiek által jelölt Markó Béla költő, az ugyancsak reálpolitikusként ismert Mina László, a brassói házigazda és a főleg a radikálisabban haladni kívánók által a funkció vállalására rábírni kívánt Tőkés László református püspök közül kit kíván a kongresszus az elnöki székben látni. Szombat délelőtt a program- tervezetről tanácskozott a kongresszus; a tervezet elismeri a politikai platformok létrehozásának lehetőségét, és a belső önrendelkezés célját megfogalmazó októberi Kolozsvári Nyilatkozat elveit. Fontos meghatározást fogadott el hosszú definíciós vita után az RMDSZ 3. kongresszusa az elmúlt időszak belső villongásainak központjában álló autonómia-kérdésben. A program erre vonatkozó pontja leszögezi: „Történelmi és földrajzi sajátosságainkat figyelembe véve a romániai magyar nemzeti kisebbség számára a helyi és regionális önigazgatást, a személyi és kulturális autonómiát tekintjük irányadónak. A személyi autonómia kiterjed — identitásának megőrzése céljából — a kultúra egészére, az anyanyelv használatára, a vallásra, az oktatásra, a társadalmi szerveződésre és az információáramlásra”. Előzőleg, a programtervezetben a tömbmagyarság számára a területi és gazdasági autonómiát jelölték meg célként. A „területi autonómia” célja azonban vörös posztó nemcsak a román szélsőségesek, de a kormányzat szemében is, és zavarba hozza a demokratikus ellenzéket. Fontos momentum, hogy a program nemzeti kisebbségként definiálja a romániai magyarságot, tekintettel arra, hogy ez szerepel a Románia által aláírt, a kisebbségek jogait garantáló nemzetközi okmányokban. A nemzetközi szabályozáshoz igazodik az autonómia-formula is. Bár volt olyan javaslat, hogy az RMDSZ lépjen be a Magyarok Világszövetségébe, a küldöttek úgy döntöttek, hogy erről nem határoz a kongresszus. Szombat estére egyébként világossá vált, hogy a szövetség új elnökét a nap során már nem választják meg. Tőkés László püspök eszmecserét folytatott Emil Constantinescuval, a Demokratikus Konvenció elnökével, illetve Csoóri Sándorral, a Magyarok Világ- szövetsége elnökével is. Ha nem jelölteti magát az elnöki tisztségre, akkor — mint a vá- radiak javasolták — várhatólag megmarad a szövetség tiszteletbeli elnökének. A programról szóló határozattervezetek általános vitájával folytatódott vasárnap a kongresszus. Ezután kerül sor az új szövetségi elnök megválasztására, akinek mandátuma két évre, a következő kongresz- szusig szól. Vasárnap reggel még mindhárom jelölt — Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Markó Béla szenátor és Mina László, a házigazda brassói RMDSZ-szervezet elnöke — neve forgalomban volt. Tőkés László jelezte: attól teszi függővé ezzel kapcsolatos döntését, hogy szükség lesz-e szerepvállalására ebben a formában. Javaslat hangzott el egy tiszteletbeli elnök megválasztásának lehetővé tételére is. A kongresszuson nagy tapsvihar fogadta a Kolozsváron működő Interetnikus Dialógus Társaság elnökét, aki 1989 decembere után a megye első vezetője volt. Octavian Buracu felolvasta a román állam vezetőihez intézett felhívását, amely Gheorghe Funar polgár- mester felmentését és új helyhatósági választás kiírását követeli Kolozsváron, tekintettel a jelenlegi polgármester által elkövetett sorozatos törvény- sértésekre, felelőtlen és a magyar etnikumot sértő nyilatkozataira — továbbá arra, hogy egy város vezetése összeegyeztethetetlen egy szélsőséges párt vezetésével. A kongresszus zárónapjának délutáni ülésén olvasták fel azt a levelet, amelyet Sütő András juttatott el a kongresz- szushoz. A levél egyebek között a következőket tartalmazza: most „ezen a napon dől el, hogy az RMDSZ képes lesz-e arra, hogy megvédje a romániai magyarság érdekeit. Tisztában kell lennünk azzal, hogy Románia nem csupán Kolozsvár, ahol Funar polgármester a Korunk szerkesztőségét kiűzi jogos helyiségéből és nap nap után újabb alávalóságokat talál ki az ősidők óta ottélő magyarok ellen. Románia Brassó is, ahol a demokratikus konvenció polgármestere és a háromnyelvű város becsületes része megértésben együtt akar élni minden hazánk fiával.” Lapzártánk idején a kongresszus még tart. A viták az új követendő programról szólnak. Előreláthatóan vasárnap az éjszakai órákban születik majd döntés a szervezet elnökének személyéről. Pápai fogadás Bú'nös mulasztás II. János Pál pápa szombaton a Szentszékhez akkreditált nagykövetek előtt mondott beszédében nyomatékosan sürgette a nemzetközi közösséget, hogy ne fogadja el az erővel történő területfoglalást, és az annak nyomán kialakított kész helyzetet Boszniában. A 145 nagykövet szokásos újévi fogadásakor a pápa — elsősorban az európai országoknak címezve szavait — kijelentette, hogy a boszniai agresszióval szemben mutatott közömbösségük valójában bűnös mulasztás. Félreérthetetlenül megismételte, hogy ilyen esetekben kötelező a beavatkozás: az államoknak nincs joguk az emberiesség nevében közömbösséget tanúsítani. — A nemzetközi közösségnek határozottan ki kellene mutatnia politikai akaratát, és nem elfogadni az erővel történő területfoglalást, sem pedig azt a teljes eltévelyedést, amelyet az etnikai tisztogatások jelentenek... Boszniában egész Európát megalázzák... A közömbösség bűnös mulasztás. Az agresszort meg kell állítani — hangoztatta. Európáról szólva arra buzdította a nyugat-európaiakat, hogy fordítsanak nagyobb gondot a földrész keleti felére — a gazdag országokat pedig arra, hogy törődjenek többet a szegénységgel és elmaradottsággal. VÁLASZ Ezer éve vagyunk Európában Sosem tetszett nekem Gorbacsov Európa-házas jelszava. Nem tetszett, mert hiszen hogyan mehetnénk mi bele abba, amiben már jó ezer éve bent vagyunk. Ezzel kapcsolatban csak egy történelmi tényre emlékeztetek az Árpád-házi királyok korából. A clermonti zsinaton 1095-ben hirdette meg II. Orbán pápa az első keresztes hadjáratot, melynek célja a Szentföld kiszabadítása volt a mohamedán arabok hatalmából. Nem egy keresztes had Magyarországon áthaladva vonult Jeruzsálem felé. E seregek tagjai, sőt vezérei sem ismerték Gorbacsov Euró- pa-házát, így aztán rabolva, pusztítva rontottak nyugati megyéinkre, s Kálmán királynak bizony haderővel kellett gondoskodnia országa és népe nyugalmáról. Ezek a Nyugatról jött európaiak elég rossz tanulók voltak, mert a magyar királynak háromszor kellett megismételnie a kemény leckét, míg végre megtanulták, hogy Magyarország is Európa. Lassan azért megtanulták, hogy a magyarok országán nem lehet erőszakot alkalmazni, s hogy ezek a magyarok nem valamilyen „barbár” népség. Könyves Kálmán egy jól szervezett és erős ország királya, akivel csak „európai” módon lehet bánni. Bouillon Gottfried és Balduin lotharingiai herceg már követek útján kért engedélyt az átvonulásra. A két fél Pannonhalmán találkozott, s megegyezésük értelmében Balduin herceg és felesége az átvonulás ideje alatt — túszként — a királyi udvarban maradt. Minden zavartalanul folyt le, s a király és a herceg baráti csókkal búcsúzott el egymástól a Száva partján. így tanította Kálmán király európai viselkedésre a — főleg — németekből és franciákból álló keresztes hadat. Miért kellene hát nekünk eljutni Európába? De van XX. századi példa is. Ismeretes, de sajnos nem közismert, hogy a második világháború alatt sok német hadifogoly-táborból megszökött francia katona talált menedéket Magyarországon. Az egyik elmesélte — a nyolcvanas években közvetítette is a Magyar Televízió —, hogy először hazaszökött, de ott egy francia asszony följelentette a náciknál. Másodszor már nem is próbálkozott a Nyugattal, egyenesen a „fasiszta” Magyarországra menekült. Persze, hogy csendőrkézre került, s ekkor igen érdekes élményben volt része. A plébános segítségével hamar kiderült, hogy a magyarul nem tudó „csavargók” francia szökevények. A csendőrőrmester ekkor üzent a feleségének, hogy vágjon le egy „tikot”, mert ebédvendégük lesz. A magyar állam ugyanígy bánt a „szövetséges” Németországból megszökött hadifoglyokkal. A Hitler által leigázott Európában volt-e még egy ország hazánkon kívül, ahol a francia nemzeti ünnepen fennen lobogott a trikolór és felhangzott a Marseillaise, mint a francia menekültek szálláshelyén, a ba- latonboglári Savoy szálló udvarán? Hát mi ez, ha nem Európa? A minap kezembe került a 168 óra január 12-i száma. Ebben olvastam Sükösd Mihály „Európa-szoba” című cikkét. A szerző ügyes ötletével Európából Európa Kiadó, s a házból szoba, mégpedig Hankiss Elemér szobája lesz: vagyis Európa-szoba. Sok kiváló értelmiségi adott találkát e — különösen a sok látogatóhoz képest — kicsi szobában — Vas Istvántól Göncz Árpádig, akiről — miért, miért nem — megjegyzi Sükösd, hogy még gyámolításra szoruló kezdő műfordító volt akkoriban. De a cikkben nem ez a lényeg. (Két tévedést azonban helyesbítenem kell: a Széchenyi Könyvtárban nem forradalmi, hanem nemzeti bizottság volt, s Hankiss Elemér annak nem elnöke, hanem tagja, igaz, igen dinamikus tagja volt.) Az egész cikk a befejező mondatért íródott: „Csurka sohasem járt az Európa- szobában.” Témánál vagyunk. Lehet, sőt majdnem bizonyos, hogy nem. Hiszen ő nem műfordító, hanem drámaíró. Mégpedig egyesek szerint a legjobb élő magyar drámaíró. S amikor Hankiss a Hazafias Népfront elnökségi tagjaként dolgozott a demokratikus jövőért, Csurka a változásokat előkészítő mo- nori találkozón szónokolt, vagy éppen le volt tiltva az ország összes színpadáról. Többek között azért, mert kiállt egy másik elhallgattatott írótársa mellett. Csurka és Csoóri érdekében mit tettek az Európa-szoba látogatói? Nem kéne elgondolkodni a magukat liberálisként géráló értelmiségieknek (mert ugye a 168 óra minden munkatársa az!?), hogy nagyon belejöttek a kirekesztősdibe. Mert ha ugye valaki sohasem volt abban a szobában, akkor nem is demokrata az illető, ellentétben... (Én jártam ott, tehát nem hazabeszélek!) Mert Európa, vagy amiről tulajdonképpen szó van, a demokratikus Magyarország nem egy szoba, nem egy szobányi ember, hanem a magyar társadalom. S ne feledjük, hogy ennek a társadalomnak az értelmisége arányszámát meghaladó mértékben állt a marxiz- mus-leninizmus zászlaja alá akkoriban. Aztán: kirekesztés helyett inkább önvizsgálatra lenne szükség. És szerénységre. Ne Sükösd Mihály és a 168 óra mondja meg, hogy Csurka hol volt, amikor az ég zengett. Azt bízzák a tényekre! Ez a múlt. Ha pedig a jelenben valakivel nem értünk egyet, meg kell mondani. Ma lehet vitatkozni: de érvet érv ellen, tényt tény ellen, adatot adat ellen, (vélt) igazságot (vélt) tévedés ellen kell feszíteni. Benyálazni, kirekeszteni, a másságot nem tisztelni, kizárólagosságra törekedni, demokráciában nem lehet. Legalábbis nem ildomos. És tudomásul kell venni, hogy egy országot nem lehet elvinni Európába, mint ahogy Ázsiába sem lehetett. Elképzelhető, hogy egyesek jobb szeretnék, ha csak egy szobányi elit tartozna Európához, a történelem viszont azt bizonyítja, hogy Magyarország ezer éve ott van. Viszont éppen a XX. században nem egyszer az önjelölt „elit” hozott ránk bal-végzetet. Török Bálint
