Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 12. szám
ŐSZUTÓ PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 15., PENTEK Munkában a kókai klubtagok Vásárokból szerzett hasznos bevételek A Kőkán tevékenykedő' pártok, szervezetek, egyesületek közül tradícióit, tekintélyét és létszámát, munkáját tekintve kiemelkedik a helyi Nyugdíjasok Klubja. Az idősek most újszerű vállalkozásba fogtak. Történelmi emlékidézd Két súlyos esztendő A legújabbkori történelmünk két legsúlyosabb esztendejének eseményeit, személyes számadásként, Magyarország 1942—44 közötti miniszterelnöke Kállay Miklós tollából két vaskos kötetben — csaknem 40 évvel a megjelenése után — vehette kézbe a magyar olvasó. Az Európa Kiadó és a História emlékirat-sorozatában megjelent könyvből közlünk, az elkövetkező hetekben, mi is részleteket. A január első napjaiban megtartott évindító falugyűlésen az önkormányzat jegyzője elmondta: a község képviselőtestülete határozatban járult hozzá, hogy ez év január elsejétől, külön szerződés alapján a helyi állat- és kirakodóvásárokat a nyugdíjas klub, mint bejegyzett egyesület szervezze és bonyolítsa. Természetesen annak bevételeivel és kiadásaival együtt — azaz ami nyereséget szereznek, az az övék. A bejelentést érdekesnek találva megkérdeztük a klub vezetőjét, hogy miről is van szó, a vállalkozó nyugdíjasok számára mi ebben a ráció, a haszon? Kellner János elmondta: Kókán évente hat állat- és kirakodóvásárt tartanak. A körülmények, feltételek nem a legjobbak, de ezeken társadalmi munkával, odafigyeléssel részben lehet segíteni. Tervezik például, hogy tereprendezéssel kulturáltabb, egyértelműbb forgalmú autó és járműparkolót alakítanak ki. A munkát a nyugdíjasok vállalták, a hozzávaló anyagot és a szállító járművet az önkormányzat biztosítja — legalábbis reményeik szerint. Vásárok alkalmával a klub megbízott emberei irányítják a kocsik mozgását, felügyelik, őrzik a parkírozót. Természetesen parkolási díjat szednek a vásározóktól. A szerződést a napokban fogják megkötni a polgármesteri hivatallal. Százezer forintos bevételnél mintegy ötven-hatvanezer forint kiadás várható. A különbözet a nyugdíjas klub pénztárát illeti. A százharminc idős embert tagként nyilvántartó egyesületnek szüksége is van a pénzre. Gyakran utaznak, kirándulnak, műsoros esteket rendeznek. Legutóbb például’ november végén a kókai művelődési házban telt nézőtér előtt adtak elő kétórás színes műsort. Mindezt a falu fiatalabb generációival együtt, karöltve rendezték, felelevenítve ezzel Kóka mindig is híres kulturális hagyományait. Azon az estén a nagymamák és nagypapák együtt énekeltek, táncoltak gyerekeikkel és az unokákkal. Jellemző a sikerre, hogy közkívánatra az előadást januárban megismétlik. A klub vezetőjétől ígéretet kaptunk, hogy a. rendezvényre lapunknak is küldenek meghívót. Kellner János egyébként a Nyugdíjas Klubok és Idősek Eletet az éveknek Országos Szövetsége Pest megyei csoportjának a vezetője. immár másfél esztendeje. A szövetséghez országosan eddig 570 klub csatlakozott, közülük 69 működik a megyében, összesen hat és félezer taggal. Kellner János arra is ígéretet tett, hogy a csoport programjairól, akcióiról rendszeresen ad tájékoztatást nyugdíjas olvasóink számára. Egyébként februárban lesz az első vásár az idén Kókán. A Nyugdíjas Klub tagjai máris elkezdhetik a felkészülést. (tóth) AMIÓTA Magyarország csatlakozott az antikomintem paktumhoz, az volt a szokás, hogy a magyar miniszterelnökök mindjárt hivatalba lépésük után látogatást tettek Hitlernél és Mussolininál. Feltűnő volt, hogy engem nem hívtak meg mindaddig, amíg nézeteltérésem nem támadt a románokkal. Hitlernél tett látogatásomon meggyőződhettem róla, hogy meghívásom hátterében csakis a román probléma áll, Berlinben ugyanis ekkor úgy vélekedtek, hogy velem addig nem kell szóba állni, amíg tanújelét nem adom lojalitásomnak. A lehető legszűkebb kísérettel 1942. június 6-án indultam el a kelet-poroszországi Rastenburg közelében lévő német főhadiszállásra. Különvonatom Bécsen haladt át, ahol egy kis leckét kaptam, hogy nem vagyok szívesen látott vendég a német birodalomban, ugyanis a gauleiter Arthur Seyss-lnquart nem jött ki a pályaudvarra, hogy mint addig szokásban volt — üdvözöljön. Különben kellemesen utaztam. MÁSNAP délelőtt tizenegykor fogadott Hitler. Egy erdő közepén néhány elszórt, alacsony betonbunker volt a főhadiszállás; az építmények tetejét mohával és fenyőcsemetékkel álcázták, az egész területet drótsövény övezte. Az autó, amely a vonattól odavitt, megállt a kapunál, és amint szálltam ki, Hitler is kijött a bunkerjéből és elindult felém, úg^, hogy félúton találkoztunk. Én útiruhában, esőköpenyben, ő a szokásos egyszerű uniformisában. Kezet fogtunk, a fényképezőgépek elkattantak: ekkor készült az a fénykép, amelyen jól mulatott aztán egész Európa: én ugyanis véletlenül eléggé mereven nyújtottam kezet neki, s ő mélyen meghajolva fogadta a kézszorításomat. Ebben persze semmi szándékosság nem volt, de otthon sokan nagyon örültek ennek. Hitler bekísért az irodájába, ahol már várt Rihhentrop és Keitel. Az egyik oldalon íróasztal, a szemközti sarokban négy-öt kertiszékféle ülőalkalmatosság egy kerek asztal körül: a legnagyobb ridegség mindenütt. MINDIG úgy hallottam, hogy Hitlernek rendkívül kellemetlen szokása mindjárt az elején szóáradatot zúdítani a partnerére, aki ilyenformán ki se nyithatja a száját. Most egészen másképp történt. Mihelyt leültünk, ő hozzám fordult és megkért, hogy tájékoztassam a magyarországi helyzetről, és mert úgy hallja, hogy a román—magyar viszony kiéleződött, azt kéri, hogy erre külön is térjek ki. Én először röviden vázoltam a belpolitikai helyzetet, mondván, hogy nem látok benne semmi nyugtalanítót, és szilárdan a kezemben tartom. Azután rátértem a katonai helyzetre, és kijelentettem, hogy ragaszkodnom kell a németeknek ahhoz az ígéretéhez, hogy a magyar csapatokat nem vetik harcba, hanem csak az lesz a feladatuk, hogy megszállják az előrenyomuló német hadoszlopok mögött üresen maradt területeket, biztosítsák a front és hátország összeköttetését, illetve a német utánpótlást. Rámutattam, hogy technikai felszereltségük és kiképzésük nem is teszi őket alkalmassá másra. Különben is abban egyeztünk meg, mondtam, hogy a magyar csapatok a nyári offenzíva után hazatérhetnek. KÜLPOLITIKÁNKRÓL azt mondtam, hogy mi természetesen eleget teszünk vállalt háborús kötelezettségeinknek, ámde a magyar külpolitika nem adhatja fel a nemzet önállóságát: a nemzeti létünk alapkérdése, hogy önállóságunkat bizonyítani tudjuk a világ előtt. Nagyon kérem, ne tévessze szem elől, hogy bármiképpen végződjék is a háború, a német nép mindig is Európa legnagyobb népcsoportja lesz. Mi ellenben, ha veszítünk, nyomtalanul elveszhetünk a szláv-tenger- ben. Ebben a háborúban a németek csak vágyaikat veszíthetik el, mi azonban mindent. Ezért a magyar népnek létérdeke, hogy megőrizze önállóságát és cselekvési szabadságát: nemzeti létünk vagy nemlétünk függ ettől. Diplomáciai tevékenységünk ma már csak a semleges országokra terjed ki, de elsőrendű érdekünk és kötelességünk, hogy irántunk táplált rokonszenvüket és érdeklődésüket megtartsuk. Kitértem természetesen a Németországba irányuló magyar élelmiszer-szállítmányokra is, rámutatva, hogy kétévi rossz termés és az árvízkárok miatt magunk is nagy nehézségekkel küzdünk, de azért megígérhetem, hogy amennyit a háború előtti években szállítottunk, annyit ebben az évben is küldeni fogunk, bármekkora nehézséget jelent is ez számunkra. EZUTÁN kifejtettem nézeteimet a zsidókérdésről, rámutattam, hogy ez a kérdés egészen más nálunk, mint Németországban, ahol az összlakosságnak csak fél százaléka volt zsidó, míg nálunk majdnem tíz. Ezeknek kikapcsolása, a nemzet életrendjének a felborítása nélkül, csak lépésről lépésre képzelhető el, és semmiképpen se erőszakos eszközökkel. (Ekkor még fogalmam sem volt róla, de talán még magának a zsidóságnak sem, hogy vannak már koncentrációs táborok.) (Folytatjuk) Mit tud a rebarbara? A pszichológia egészen mást ért az illúzió fogalmán, mint a köznyelv: azt a jelenséget, hogy néha bizonyos látványt, hangot, ízt másnak észlelünk, mint a valóságban. Például: szürkületkor a félős ember a bokrot emberalaknak, a világító szentjánosbogarat cigaretta parazsának vélheti. Az éjszakai mély csendben a felfokozott várakozás az óraketyegést távoli motorzúgásnak hallhatja. Ha tavasszal az ember végre kiszabadul az erdőbe, a serkenő fű közt a szürke avarfoltokat lilásnak látja, és a friss szélben ibolyaillatot érez — pedig még nem nyílik az ibolya. A tudat hoz változást Az illúzió tehát érzékcsalódás, téves észlelés, tsz érzékelésnek van alapja: a szem lát, a fül hall ugyan valamit, csak éppen mást. Az érzékelés eredményét a tudat változtatja meg. (Ebben különbözik a halluciná- ciótól: ez esetben ugyanis külső inger nélkül lát a beteg ember személyeket, hall hangokat, érez érintést a testén, stb. Hallucináció elmezar, részegség, kábítóAz érzékcsalódás az időseknél is jelentkezik Vannak még illúziók szerhatás, olykor agydaganat esetében léphet fel, de egészséges ember is átélheti az elalvás előtti pillanatokban.) A példákból látható az is, hogy egy bizonyos érzelem, hangulat színezi az érzékelést illúzióvá: a félelem, az undor, a reménykedés, a vágyakozás, az öröm, stb. Nem utolsósorban az is szükséges a jelenleg létrejöttéhez, hogy az érzékelési viszonyok ne legyenek tiszták és élesek. Félhomály, elmosódott formák és színek, bizonytalan hangok és ízek, zavaró környezeti zajhatások megkönnyítik az érzékcsalódás kialakulását. Illúzió gyakorlatilag bármelyikünkkel előfordulhat, mégis gyakoribb a szuggesztibilis (befolyásolható, külső hatásokra érzékeny) személyeknél. Fontos ismérve még az illúziónak, hogy kritika kíséri: az észlelő mindjárt kontrollálja, valóság-e az ítélete vagy sem, és az igazság fölött napirendre tér. (A hallu- cinációt valóságnak fogják fel, és ezt semmiféle bizonyítás vagy cáfolat nem képes megingatni.) Amikor az egyenes ferdének látszik Van egy sajátos illúziócsoport, mely a lélektani tankönyvek illusztrációi közt gyakran szerepel. Kikísérleteztek olyan ábrákat, melyeket minden ember a valóságtól eltérően érzékel. Például fehér alapon fekete négyzetek sorai közt szürke foltok tűnnek fel, ha sokáig nézzük. Egyforma hosszú egyenes szakaszokat rövidebbnek látunk akkor, ha a végükre rajzolt nyilak befelé, és hosszabbnak, ha kifelé mutatnak. Párhuzamos egyeneseket enyhén hajlottnak látunk, ha ferde vonalkákat húzgá- lunk keresztül rajtuk, és így tovább. Ilyen esetekben nem az érzelmeink, hanem egyértelműen a környezeti hatások változtatják meg az észlelést. Mindennapjainkban is felhasználjuk az illúziókeltést, például a divatban (hosszában csíkos és sötét színű ruha karcsúsít, stb.). Alkalmazzák a különféle hatásokat a kirakatrendezők, plakátfestők, a szórakoztató ipar látványtervezői is. Igazán művészi tökélyre a bűvészek vitték, akiket más néven illuzionistáknak is nevezünk. Öröm, ha még tudunk hinni A köznapi értelemben vett illúzió azt jelenti, hogy valakinek más — szebb — elképzelései vannak az életről, mint a valóság. Illúzió a szerelem és hasonló kitételeket hallhatunk dalokban, versekben. Rossz is meg jó is, ha az embernek illúziói vannak. (Ezt egyébként a naiv, hiszekény, illetve a tapasztalatlan, ártatlan emberekre mondják.) Baj tehát, ha valaki szinte rabjává válik a saját, valóságalapot nélkülöző elmeszüleményeinek, és megalapozatlan reményekben ringatja magát. Az viszont jó, ha még tudunk hinni valamiben, valakiben, és ha legalább röpke percekre kiszabadulunk az (olykor) kiábrándító valóságból. Dr. Ignácz Piroska Korosak medicinája A Dél-Szibériában őshonos rebarbara (Rheum undulatum) nálunk az igényes ínyencek és idősek zöldségféléje, jóllehet a nyugat-európai országokban széles körben kedvelt és elterjedt a fogyasztása. A rebarbara gyógynövény is (a gyógyszerkönyv szerint a belőle készített bor — egy liter fehér borba kevert 100 gramm rebarbaragyökér és 100 gramm répacukor — emésztési gondok és bélpanaszok ellen hatásos szer.) Fogyasztása akár nyersen vagy hagyományos ételként elkészítve is gyógyhatású, különösen az öregkorban oly gyakori prosztatabetegségben szenvedők számára. A rebarbaranövény évelő, karógyökere van, s a hatalmas leveleinek a nyelei 30-40 centiméteresek. Étkezésre ezeket a húsos, vastag levélnyeleket használjuk fel. A levélnyelek bőségesen tartalmaznak rostanyagokat, kevés cukrot, különféle savakat (almasavtartalma legnagyobb a zöldségnövényeink közül), vitamint, ásványi sókat. A meglehetősen savanykás íz és rostanyag miatt étvágygerjesztő, emésztést javító hatású. Rebarbarából levest készíthetünk úgy, hogy 1 liter húslevesben fél kiló apró darabokra vágott rebarbara szárat 30 percig főzünk. Ezután belekeverünk 2 deciliter tejföl, 2 tojássárga, 2 kávéskanál méz, só keverékét, és tálaljuk. A rebarbarakörethez 80 dkg rebarbara levélnyél szükséges, 2 dl kefir, 1 dl tejföl, 5 dkg vaj, 4 dkg zsemlemorzsa, só, bors, kakukkfű, petrezselyemzöld. A darabokra vágott rebarbarát 5 percig forrásban lévő vízben főzzük, majd leszűrjük, és kivajazott tűzálló tálba tesszük. Ráöntjük a tejföl és kefir keverékét, majd a vajban megpirított zsemlemorzsát. A fűszert a tetejére szóljuk, 5 percre forró sütőbe tesszük. Majonézmártásban is fogyaszthatjuk a rebarbarát. 80 dkg levélnyelet 3 cm-es karikákra vágunk, forrásban levő sós vízben 5 percig főzzük, leszűrjük. Amikor kihűlt, ráöntjük az 1 tubus majonéz, 2 dl kefir, só, bors keverékét, és jól ösz- szekeverve 30 percre hűtőszekrénybe tesszük. Rebarbaratorta hozzávalói: 70 dkg rebarbara, 5 dkg zsemlemorzsa, 3 evőkanál méz, 5 dl víz, 3 dl tejszín, 18 dkg liszt, 1 tojássárgája, 5 dkg mandula, 12 dkg vaj. — A lisztből a tojássárgájából, a darált mandulából és a vajból tésztát készítünk, egy-két kanál vízzel. A tésztát egy órára hűtőszekrénybe tesszük. Ezután kibéleljük vele a tortaformát úgy, hogy a tészta a tortasütő oldalának a feléig felérjen. A forró sütőben 15 percig sütjük, onnan kivéve rászórjuk a zsemlemorzsát, és a fél liter mézes vízben 2 percig forralt és leszűrt, 4 cm-nyi rebarbaradarabokat egyenletesen elosztva a tésztára rakjuk. Forró sütőben további 15 percig sütjük. Amikor kihűlt, enyhén cukrozott tejszínhabbal díszítjük. Rebarbaramártás: a kockákra vágott rebarbarát sós-cukros vízben kb. 5 percig főzzük, majd lisztes tejföllel (esetleg kefirrel kever- ten) behabarjuk. Főtt húsok mellé ájánljuk. A friss rebarbara a legalkalmasabb a fogyasztásra, ezért eltehetünk későbbre belőle mélyhűtőben lefagyasztva.