Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 12. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 15., PÉNTEK 5 Svájciak oktatják az idegenforgalmat Kárpótlási mérleg A tudás pénzt hozhat a házhoz Mint mindennek, így az eredményes idegenforgalomnak is a titkát a tudásban és a szakmai ismeretek magas fokú elsajátításában kell keresni. Az sem árt, ha alapos előkészítő' munkát végeznek mindazok, akik netán az idegenforgalomban, a turisztikban és a sportban látják jövendő' anyagi biztonságukat. Ezeket a mondatokat Eugen B. Hangartner úr mondta el azon a szakmai szemináriumon, amelyet a megyeházán szerveztek a közelmúltban. Hangartner úrról tudni kell, hogy ő a svájci Laax nevezetű üdülőhely polgár- mestere és a helyi idegenforgalmi egyesület elnöke. A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola részéről Csizmadia László főigazgató-helyettes ajánlotta Pest megye önkormányzatának, hogy használják ki a svájci kormány által felajánlott lehetőséget, amely az idegenforgalmi szakemberek képzését szeretné segíteni. Miután az önkormányzat igent mondott, felgyorsultak az események és most került sor immár a második idegenforgalmi szemináriumi hétre. Svájci idegenforgalmi tanácsadók, közgazdászok, polgármesterek és szállodaigazgatók tartottak előadást a Vácról, Érdről, Szentendréről, Nagykőrösről, Visegrádról és a megye más településeiről összeverhuválódott jövendő idegenforgalmi szakembereknek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy rengeteg gyakorlati tudnivalót adtak át a vendégek, amelyek elsajátítása biztosíték lehet a jövendő üzleti sikerekhez. A svájci tanácsadók beszéltek a náluk igencsak életképes idegenforgalmi szövetkezetek céljairól és feladatairól, a különböző csoportok érdekeinek az összehangolásáról és azokról a település és társadalompolitikai szempontokról, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni, az idegenforgalmi tevékenység megszervezésénél. Laax település polgármestere ismertette a hallgatókkal az üdülőhely szédítő iramú fejlődését. Ezelőtt harminc évvel a nulláról indultak és most Svájc egyik legfelkapottabb nyári téli üdülőhelyévé nőtték magukat. Hajdanán háromszáz lakója volt a kis svájci településnek, jelenleg 1500 az állandó lakók száma, ami ékesen bizonyítja, hogy ahol eredményes az idegenforgalom, ott számos új munkahelyet lehet teremteni. Sokat beszélgettek és vitáztak arról, hogy milyen formában tudnak eredményesen bekapcsolódni az önkormányzatok az idegenforgalmi tevékenységekbe. Abban megegyeztek a vélemények, hogy nagy gondot feli fektetni az infrastrukturális fejlesztésekre, már előzetesen ki kell dolgozni a piaci értékesítés módozatait, és mindezeknek egyetlen célt kell szolgálniuk: a településeken élő polgárok élet- körülményeinek a javítását. A résztvevők nemcsak jegyzeteltek, hanem munkára is fogták őket. A svájci modell alapján el kellett készíteniük Szentendre és Nagykőrös idegenforgalmi tanulmányát, s gondoljuk, hogy az elkövetkezendő időszakban ez már valós kiindulási pontot jelenthet a többi érdekelt önkormányzatnak is. A svájci előadók elmondották, hogy minden idegenforgalmat szolgáló beruházás előtt a lakossággal el kell fogadtatni a jövendő létesítményeket, mert csak így lehetnek sikeresek a vállalkozások. Marcus Christoffeltől azt kérdeztük, hogy Svájcban meg lehet-e élni idegenforgalomból. — Svájcban jó dolog bankárnak lenni, de nem panaszkodhatnak az idegenforgalomban dolgozók sem. mert tisztességes munkáért tisztességes pénzt kapnak. Máskülönben Svájcban a harmadik legfontosabb iparág az idegenforgalom, de ezen nem kell csodálkozni, mert Svájc Európa szívében van. Ha kiépülnek a kétoldalú kapcsolatok, akkor Magyarországnak is alkalma lesz bekapcsolódni az európai idegenforgalomba. — Mivel segítik azokat a vállalkozókat, akik az idegenforgalomban látnak fantáziát? — A helyi önkormányzatok megteremtik a lehetőségeket és a kezdő vállalkozóknak igen kedvező adózási feltételeket biztosítunk. — Most már ismerik a magyar viszonyokat. Mit tanácsolnának a Pest megyeieknek? — Építsenek sok golfpályát, hiszen ehhez adottak az ideális körülmények. Foglalkozzanak a gyógyturizmussal és teremtsék meg a kerékpárturizmus alapfeltételeit, mert annak mindenképpen nagy sikere lesz a jövőben. Aztán pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy az önök országát úgy .ismerik, mint lovasországot. Az ebben rejlő lehetőségeket ki kell használni. A szervezőktől megtudtuk, hogy a harmadik idegenforgalmi szemináriumra március végén kerül sor, júniusban pedig a résztvevők egy tíz napos svájci tanulmányúton vesznek részt, ahol a gyakorlatban is megismerkedhetnek az ottani idegen- forgalom önkormányzatokat érintő kérdéseivel. Papp János ALBERTIRSAIAK FELHÍVÁSA Segíthetünk a mozgássérült gyerekeken Minden családban súlyos gondot jelent, ha tagjai közül bárki, valamilyen fogyatékosságban szenved. Különösen tragikus, ha a fogyatékos gyermek. Az enyhébb mozgássérült gyermekeket befogadják az óvodai és iskolai csoportok. Ha nagy nehézségek árán is, de integráltan, egészséges társaik között végezhetik iskolai tanulmányaikat. A mozgássérült gyermekek jelentős része azonban nem tud iskolába járni, mert állapotuk olyan súlyos, hogy nem tudnának lépést tartani az átlagos követelményekkel. Például nehézkes a beszédjük, vagy egyáltalán nem tudnak beszélni, fizikai állapotuk olyan, hogy állandó segítségre szorulnak, csak speciális, eszközökkel képesek írni, vagy a bliss-tábla jeleivel képesek embertársaikkal kapcsolatot teremteni. Fizikai állapotuk miatt gyakran kerülnek hátrányos helyzetbe. Ugyanakkor, ha megkapják a megfelelő képzést, legtöbbjük hasznos tagjai lehetnek társadalmunknak. Ezek a gondolatok késztették a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének albertirsai Szervezete kis közösségét arra, hogy a helyi ön- kormányzattal karöltve, oktatással egybekötött, speciális foglalkoztatásokat indítsanak, azoknak az óvodásoknak és iskolás korú mozgássérült gyermekeknek, akik a „normál" általános iskolában nem tudnak eljárni. Mint azt az albertirsai szervezet vezetőjétől. Zabó Gábor né- tói megtudtuk, albertirsán és környékén több iyen mozgássérült gyermek él. Nagy gond ez a családnak, mert általában az anyának állandóan a gyermek mellett kell lennie. Gyakran még a napi bevásárlást sem tudják elvégezni. Az számukra szóba sem jöhet, hogy esetleg munkát vállaljanak, hiszen a gyermeket még rövid időre sem hagyhatják felügyelet nélkül. Ugyanakkor a legtöbb családban szükség lenne az anya keresetére is. A gyermekek tíz éves koráig kaphatnak ugyan ápolási díjat, ennek összege azonban, a legtöbb esetben lényegesen alacsonyabb, mint amit az anya akkor kapna, ha munkahelyen dolgozna. Sajnos még bedolgozói munkát sem tudnak vállalni. Részben azért, mert manapság egyre kevesebb a bedolgozói munkalehetőség is. Másik oka pedig, hogy hazánkban még ma sincs becsülete a bedolgozói mukának. Ezért szeretnék beindítani a speciális csoportokat súlyos és közepesen súlyos mozgássérült gyermekek számára. Ezzel bevonnák a képzésbe a gyermekeket. Pedagógiailag az sem elhanyagolható szempont, hogy a gyerekek közösségbe kerülnek. A jelentkezéseket írásban vátják a következő címen: Zabó Gábomé, 2730. Albertirsa, Kolozsvári út 36. Kérik a szülőket, hogy levelükben részletesen írják meg a mozgássérült gyermek fizikai állapotát, adottságait, s azt, hogy mire képes a gyermek. Elképzelésük szerint a mozgássérült gyermekekkel szakemberek foglalkozzanak majd. Nem csak Albertirsáról várnak jelentkezőket, hanem a környező településekről is. Ugyanakkor szívesen fogadnak különböző felajánlásokat. Tárgyakat, eszközöket, melyekkel be tudják rendezni azokat a helyiségeket, ahol a foglalkozásokat tartják. —sikla— Előnyös a megegyezés Igazi munkáját tulajdonképpen 1992-ben kezdhette meg a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal. Hiszen az 1991 augusztusi indulástól csak az ügyfelek fogadása és a kérelmek iktatása volt a legfontosabb. A tavalyi év mérlegéről dr. Sztáray Mihály hivatalvezetővel beszélgettünk. — 1992 első félévében már hoztunk olyan tömegű határozatot — mondta Sztáray Mihály —, melyből az ügyfeleink láthatták, hogy hivatalunk'* nemcsak iktat, hanem ténylegesen elkezdte feladatainak elvégzését. Öszesen több mint hatvanezer kárigény érkezeit hozzánk az első törvény jogosultjaitól, tehát, az 1949-től szinten napjainkig tartó államosítások miatt jöttek a kárigények. Érdekes, hogy több mint 50 ezer igény a föld elvételére, s a többi közül mintegy hatezer ingatlanokra, körülbelül négyezer pedig vállalkozásokra vonatkozott. Viszont, amikor ténylegesen lehetőség nyílt a földigény bejelentésére, illetve megvásárlására, akkor az 50 ezerből mindössze 12 ezren adtak be ilyen irányú kérelmet. Ez meglepetést okozott nekünk, hiszen mi legalább 25 ezerre számítottunk. A feldolgozással megfelelően állunk. Eddig 27 ezer határozatot hoztunk meg a 60 ezerből. Ez durván 50 százalékot jelent, ugyanis az említett 60 ezer között vannak értékelhetetlenek is, melyeket el kell utasítanunk. —Mely feladatok voltak azok, melyekre valóban sok időt kellett fordítaniuk? — A feldolgozás mellett kiemelten figyelnünk kellett arra, hogy hol árverezhetnek a törvény előírásainak megfelelően a földet igénylők. Arról van szó, hogy a nyári törvénymódosítás magával hozta azt, hogy az árveréseket bizonyos bontásban időrendi és feldolgozási sorrendben kell lebonyolítanunk. Tehát a nagyüzemek kijelölték a kárpótlási földalapot, s ennek függvényében az illetékes nagyüzemre vonatkozóan elbíráltuk az igények 30 százalékát, s csak ezután lehetett kitűzni az árverés időpontját. Hivatalunknak ez óriási munkát adott. — Milyen erdménnyel zárták az elmúlt évet? — Az előbbieket figyelembe véve meg vagyok elégedve azzal, hogy tavaly 44 árverést tudtunk megtartani. Olyan nagyvárosok kárpótlási ügyeibe is bele tudtunk kezdeni, mint például Cegléd. Ott a múlt év decemberében két árverést már megtartottunk. Szintén nagy eredménynek könyvelhetjük el, hogy országos szinten Pest megye az élmezőnyben van a megegyezésesek számát tekintve. A 44 árverés közül ugyanis 37 alkalommal sikerült a megegyezést létrehozni. Ezt a jó előkészítéssel érhettük el. Az árverések előtt mindig egy héttel, tíz nappal tartottunk egy tájékoztató fórumot. S ha volt rá igény, akkor akár napi megbeszéléssel, helyszíni tárgyalással megoldottuk, hogy licitálás helyett megegyezés alapján juthassanak a jogosultak földjükhöz. Tavaly összesen 56 ezer 109 aranykorona került elárverezésre. Elfogadhatónak tartjuk a tulajdonhoz jutottak számát is. A 671 új tulajdonossal országosan a középmezőnyben vagyunk. — Mi volt az, arni gondot okozott önöknek? — Nem véletlen, hogy az árverésekkel kapcsolatban az elfogadható szót használtam. Pest megye a főváros közelsége miatt különösen kényes pontja Magyarországnak. Talán gyorsabb intézkedéssel több kárt csináltunk volna mint hasznot. Éppen ezért a földterülettel nagyon óvatosan kellett bánnunk. December 15-én az Ország- gyűlés komoly többséggel megváltoztatta a kárpótlási törvény egyik rendelkezését. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy elsősorban a városok környékén lévő községekben a városokban lakók is kimehetnek licitálni. Ez megyénkben igen nagy gondot jelenthetett volna, hiszen a budapesti károsultak számát mintegy 200 ezerre becsülhetjük. Szinte elképzelhetetlen, hogy milyen tömegű ember ment volna egyes falvakba, pl. Solymárra, Budakeszire. Mint Pest megyei vezető sosem rejtettem véka alá a véleményemet: szeretném ha a Pest megyei földeket elsősorban a Pest megyeiek vehetnék meg a liciten. — Már ebben az évben is tartottak földárveréseket? — Igen, többek között Gyálon, Perbálon. Ez annyiban volt érdekes, hogy itt már azok is részt vehettek, akik az u. n. második törvény jogosultjai. Ki szeretném emelni, annak a vevőnek az esetét, aki a szüleinek a földjét tudta megszerezni. Ebben a falu akarata érvényesült, senki sem licitált a földjére. Neki pedig olyan értékű kárpótlási jegy volt a birtokában, hogy teljes mértékben visszakaphatta az eredeti birtokot. Amikor a falu akarata is tükrözi a károsult érdekét, akkor I ilyen optimális megoldás is létrejöhet, hiszen mint azt láthattuk, volt 20—30 olyan károsult Perbálon, akik már csak sportszerűségből sem akartak árverezni, s inkább megvárják a kö- vetekező árverést, amikor ők is földhöz juthatnak. Én, mint hivatalvezető természetesen nem vehetek részt minden árverésen, de bárhol és bármikor megjelenhetek. Bár nincs okom semmiféle lazaságot feltételezni, de ez örömmel mondhatom, hogy nagyon minimális az árverésekkel szembeni kifogás. Jelenleg a gondot főleg a Budapesti Értékforgalmi Bank gyakorlata okozza. Érthetetlennek tartjuk, hogy a bank december 20-a és január 4-e között nem adott ki a jogerős határozatok alapján kárpótlási jegyeket.Pedig mi is szerettük volna jónéhány károsultnak jobb hangulatot szerezni a karácsonyi és az újévi ünnepekre. Ez bizony a bank miatt nem sikerült. Fontos információként szeretném még elmondani, hogy a kiadás helyszíne most már megváltozott a Kertész utcai fiók helyett a a Budapest Bank Rt. Lipótvárosi Igazgatósága (Bp. V. Kármán utca 2.) adja ki a kárpótlási jegyeket. Reméljük a kiadás menete zökkenő mentesebb lesz ez által annál, amit eddig tapasztaltunk. Nem engedjük a kárpótlást lejáratni bürokratikus felfogással. Nádai László
