Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

CSALÁDBAN Mindent csak módjával Elég a fogyókúrából! Mit mutat a mérleg? Az amerikai nők (és férfiak) bete­gesen irtóznak a felesleges vagy annak vélt kilóktól. Az Egyesült Államokban a fiatal nők és a tinédzserek fele fogyókúrázik. „A diéta többet jelent a súlyleadásnál. Új kezdetet, megfiatalodást remélnek tőle. Ezért olyan nehéz feladni” — hangsúlyozza dr. Judith Rodin a Yale Egyetem pszichiátere, a Test-csapda című könyv szerzője. Harmincmillió nő és tizen­nyolc millió férfi fogyókú­rázik Amerikában. A fo­gyókúra után 90 százalé­kuk visszahízza a leadott kilókat. A 18—35 év kö­zöttiek 75 százalékának meggyőződése, hogy kö­vér; valójában csak 25 szá­zalékuk tekinthető annak — állapította meg egy fel­mérés. Hizlalják a diétaipart A fogyókúra óriási üzlet, érthető, hogy erre ösztön­zik az embereket, s ehhez termékeiket ajánlják. Se szeri se száma a diéták­nak, a biztos módszerek­nek, tengernyi terméket kí­nálnak a fogyókúrához. Ez az őrület 33 milliárd dol­lárt hoz a diétaiparnak! A nők egy része most fellá­zadt a koplalás ellen — adja hírül a Newsweek című magazin —, elég volt az önkínzásból, az ön­megtartóztatásból. Jó segí­tőtársakra találtak, az OO- csoport, az Overcoming Overeating (Túljutni a túl- evésen) követői. Szakem­berek, pszichiáter, orvos, szociológus közreműködé­sével vitatják meg a prob­lémákat. Bátorítják a fo­gyókúrázókat, hogy fogad­ják el magukat olyannak, amilyenek, vállalják a ter­mészetes súlyukat. Egye­nek, ne éhezzenek, ne kín­lódjanak, élvezzék a kuli­náris örömöket, legyenek egészségesek, életvidá­mak. Egy idő után megál­lapodik a súlyuk — lehet, hogy 1-2 számmal na­gyobb ruhára lesz szüksé­gük —, s ezt próbálják megtartani. Sokan belát­ták, hogy célkitűzésük, a karcsúság, abszurd volt. A magas vérnyomás­ban, cukorbajban szenve­dők lefogyása más lapra tartozik, számukra ez jóté­kony hatású lehet. Az OO-as csoportok tag­jai megtanulják, hogyan le­het elérni és megtartani a normális súlyukat, génjeik és étvágyuk, s ne a divat- magazinok diktálják, mit és mennyit egyenek. Meg­különböztetik a fiziológiai s az emocionális éhséget, figyelik testük jelzéseit. Az étvágyra már az is csök­kenő hatással van, hogy tudják, szabad enniök, lega- lizálódott az evésük, nincs bűntudatuk. Bátorítják a csoport tagjait: töltsék fel a konyhájukat, tartsanak ott­hon édességet, a szem előtt lévő tartalék élelem meg­nyugtatóan hat, vége a zu­gevésnek. Elapad lassan az étvágy Az ex-fogyókúrázók étvá­gya lassan apad, két hét után jóllaknak csokoládé­val, süteménnyel, fagylalt­tal, az addig tiltott finomsá­gokkal. „Amikor rájöttem, hogy senki sem foszt meg attól, amit szeretek, már nem volt farkas-éhségem. Most azt mondja a testem, hogy brokkoli, s nem azt, amit régebben, hogy csoko­ládé” — meséli egy 41 éves nő, aki egy kaliforniai csoport segítségével talált magára. A stabilizált súly már nem okoz traumát, bár egyesek még arról álmo­doznak, hogy de jó lenne karcsúvá válni... A stressz sok embert arra késztet, hogy többet egyen, a bűntudat diétára ösztönöz, de a fogyókúra stresszt okoz, s az egész bűvös kör kezdődik élői­ről... A New Women című lap azt ajánlja, hogy min­denki készítsen magának egy skálát, 1 a nagyon éhe­set, 10 a teljes jóllakottsá­got jelenti. A cél, annyit enni, amennyi elég, elke­rülni a bágyasztó telítettsé­get. Nincs szükség diétá­ra, mindenki leszoktathat­ja magát a nagy zabálás- ról, beidegződik, hogy csak annyit fogyaszt, amennyire a szervezeté­nek szüksége van. A hiúság szab gátat Természetesen ezeknek a teóriáknak is lesznek ellen­zői, a fogyókúrából táplál­kozó ipar és kereskedelem jó érvekkel rendelkezik, a nők hiúságára épít. Sz. É. Kertészkedőknek Telelő szőlővesszők Jól megdrágultak a szőlőolt­ványok, érdemes újra meg­tanulni a dugványozást és az oltványkészítést. Szőlőt simavesszőről, illetve dug­ványról akkor célszerű sza­porítani, ha a talajnak több mint háromnegyed része (kb. 85%-a) durva homok- szemcsékből áll. A 85 szá­zalék homokot tartalmazó talajt immunis (filoxéramen- tes) talajnak mondjuk. Kö­tött talajban a hazai (euró­pai) szőlőfajták gyökereit a szőlőgyökértetű néhány év alatt teljesen elpusztítja, ezért kötött talajon csak olt­ványvesszőt érdemes telepí­teni. Ennek alanya — föld alatti része — amerikai faj­tájú szőlő, ezt nem támadja a filoxéra, föld feletti termő­része pedig az alanyra ol­tott európai nemes fajtájú szőlő. Azt, hogy kertünk talaja immunis-e, vagy nem, házi módszerrel úgy állapíthat­juk meg, hogy a talajból ke­vés vízzel, ujjnyi vastag ru­dacskát próbálunk gyúrni. Az immunis homoktalaj ne­hezen, vagy egyáltalán nem áll össze. Ha mégis összeáll­na, kiszáradás után gyenge érintésre is szétesik. A talaj megvizsgálása után hozzá­láthatunk a vesszők megsze- déséhez. Ezt a munkát az enyhe napokon kell elvégez­ni, mert a fagy és az ónos eső sok kárt tehet a vesszők­ben. Szaporításra csak jól termő tőkéről való, teljesen ép és egészséges vesszők használhatók. A dugványo­zásra szánt vessző akkor megfelelő, ha a legalsó bü­työk alatt legalább 3 cm vesz­szőrész van, a bütyök fölöt­ti hossza pedig 50 cm, vagy­is a vessző 53 cm. Vastagsá­ga a felső végén 4—12 mm között legyen. Az oltvány­készítéshez való alanyvesz- sző hossza 35 cm, vastagsá­ga a felső végén 4 és fél— 12 mm közötti. A vesszőket ezután csomóba kötjük és elvermeljük. A köteget 40 cm mély árokba kissé fer­dén beleállítjuk közeit ho­mokkal kitöltjük, majd 10-15 cm homokréteggel befedjük. A vermelés fölé húzzunk kupacot, hogy a víz ne folyjon be a vesszők közé. Keményebb hidegben tegyünk fölé még valami­lyen takaróanyagot is. Az oltványkészítésről tavasszal fogunk szólni. Széli László Nagykőrösön igen kedvelt Sajátos ízű étek Az alföldi konyhaművé­szet egyik régi étke a ke­mény tarhonya. Természete­sen vidékenként más és másféle ízeket, zamatokat csempésznek bele a háziasz- szonyok. Aki ismeri a tájak specialitásait, az első kósto­lásra meg tudja mondani, hogy kunsági vagy éppen hajdúsági ízlés szerint válo­gatták össze a bográcsba va­lót. Varga Kálmánné, illetve miként városában szólítják Lidika néni, aki számtalan finom étel mestere Nagykő­rösön, most a kemény tarho­GYONGYOS HAJDÍSZ Hosszú, félhosszú hajban mutatós dísz lehet a bemuta­tott harmonikapánt. Ehhez szükséges egy 70-80 cm hosszú, 4-5 cm széles bár­sony vagy taftszalag, amit először próbaképpen hajto­gassunk hullámosán össze. A szalag bal oldalán grafit­ceruzával jelöljük meg azt a vonalat, ami a hullámvo­nal tetejét képezi (kb. hat ilyen csúcs lesz). Ezekre a vonalakra öltsük rá 2-3 sor­ban apró szemű, csillogó gyöngyökből a keresztbe futó díszítést. Utána végle­gesen behajtogatjuk a szala­got, alul szorosan egybeölt- jük, s keresztbe egy kis hur­kot varrunk. Ebbe a hurok­ba vezetjük be annak a csat­nak felső részét, amivel a gyöngyös pántot betűzzük a hajunkba. A pántot — aki tud kötni — fényes lurexszálból meg is kötheti lustakötéssel, s ugyanígy gyöngyözheti. Csíraképes-e a mag? Vizsgáljuk meg! Most a téli időszakban bő- ki egyenletesen, és egy má- ven van időnk a rendelke- sik tállal vagy papírlemezzel zésre álló magkészletünk letakarva meleg helyre állít- csíraképességének megálló- . juk — például kályha mellet- pítására. Érdemes ezt elvé- ti magasabb polcra — figyel­gezni, különösen ha régi sa­ját termésű magunk van, és annak csírázása már a múlt­ban is bizonytalan volt. A csíráztatáshoz nem szük­séges különösebb felszere­lés. Egy-egy lapos porcelán­tányéron is elvégezhetjük, ha arra két-három rétegben ita­tóspapírt fektetünk, és azt ál­landóan nedvesen tartjuk. Az itatósra a kiszemelt mag­ból 100-100 szemet szórunk jük a csírázás megindulását. Az első csírák megjelenése után csak 5-6 napot várunk. Ami ez idő alatt nem csírá­zik ki, az gyakorlatilag hasz­nálhatatlan. Ezután meg­számláljuk, hogy 100 mag­ból hány csírázott ki. Ez a szám százalékosan is kifejezi a mag csírázási értékét. Ta­vasszal ennek figyelembevé­telével vetünk majd több ma­got az adott fajtából. nya elkészítésének titkába avat be bennünket. Amo­lyan igazi körösi ízeket va­rázsol főztjébe. Nézzük, ho­gyan csinálja. — Az egyik kedvenc éte­lem — meséli — de főleg nyáron készítek tarhonyát, mert akkor a legfinomabb, bár télen is kitűnő eledel. Ha rágondolok, máris ho­zom a pincéből a krumplit, úgy fél kilónyit. Meghámo­zom, hozzá két fej vörös­hagymát is. A krumplit elka- rikázom, és sós vízben felte­szem főni. Személyenként úgy 10 centi hosszúságú füs­tölt kolbászt is a fövő krumplihoz teszek. Amíg azok főnek, negyedkiló apró házi tarhonyát — amit mindig én készítek — egy púpozott evőkanál zsíron megpirítok. Amikor zsemle­színű, belekockázom a hagymát, megfonnyasztom, majd sózott darált paprikát, illetve fűszerpaprika őrle­ményt adok hozzá. Ekkor beleöntöm a félig főtt krumplit levével együtt. Ezenkívül 2-3 zöldpaprikát és paradicsomot is belefő­zök az ételbe. Fővés közben az edényt le kell fedni, és lassú tűzön tartani, hogy oda ne égjen. Akkor kész, amikor a tarho­nya már puha. Tálba ön- töm, a tetejét megborso­zom, és a kolbásszal feldí­szítem. Gyümölcslevest fő­zök hozzá leginkább almá­ból, de savanyúsággal is fi­nom. Jó étvágyat! Ha még másnapos Sajtos gombóc káposztával Hozzávalók (4 személy­nek): 10 dkg vaj vagy marga­rin, fél kg liszt, 4 tojás, só, 20 dkg ementáli sajt, zsira­dék az alufóliához, 5 fej hagy­ma, 80 dkg savanyúkáposzta, 5 dkg füstöltszalonna, 1 csi­pet cukor, petrezselyem. A zsiradékot felforrósít- juk. Lisztből, a tojásokból fél kávéskanál sóval és 2,5 dl vízzel sima tésztát keverünk. Egy nagy fazékban 3 liter sós vizet forralunk. A tésztából 2 evőkanál segítségével kis gombócokat szakítunk, és a sós vízben 15—20 percig főz­zük. A megfőtt gombócokat jól lecsepegtetjük. A savanyú­káposztát kissé összevágjuk. A sajtot durva reszelőn lere­szeljük, a 4 db megtisztított hagymát karikákra vágjuk és félretesszük. A füstöltszalonnát felvág­juk csíkokra, és egy serpenyő­ben ropogósra sütjük. A ma­radék hagymát megtisztítjuk, kockára vágjuk, és a szalon­na zsírjában megpároljuk. Be­letesszük a savanyúkáposz­tát. Kevergetve jól átsütjük, 2 dl vizet öntünk hozzá, és le­fedve kb. 30 percig pároljuk. Cukorral ízesítjük. A mara­dék zsiradékot egy serpenyő­ben felforrósítjuk, a gombó­cokat a forró zsiradékban bar­nára sütjük (rövid ideig), majd kivesszük. A hagymaka­rikákat aranybamára pároljuk. Egy tepsit kizsírozunk, be­letesszük a gombócokat és rá a sajtot, és előmelegített sütő­ben addig sütjük, amíg a sajt elolvad. A savanyúkáposztát meg­szórjuk a szalonnacsíkokkal, és a gombócokhoz tálaljuk. Harmonikus színek és minták ÁGYTAKARÓ CSÍKOKBÓL Az érdekes ágytakaró öt kü­lönböző mintájú és színű, egymáshoz toldott keskeny csíkból áll. Maradék anyag­ok jól felhasználhatók hoz­zá, de arra ügyeljünk, hogy a színek és minták harmoni­kus látványt nyújtsanak. Fontos az is, hogy lehetőleg azonos típusú kelmék kerül­jenek egybe a válogatás so­rán, amelyek moshatók, va­salhatok, és nem engedik a színüket. Az anyagokból 15 csíkot szabunk; ebből kettő (az első és utolsó) 22,5 cm széles, a többi 18 cm széles, és 180 cm hosszú valamennyi. A csí­kokat színükkel befelé fordít­va, egymáshoz illesztjük, s 1,5 cm-es varrásráhagyással összegépeljük. Ezután a var­rásokat hátul szétvasaljuk, majd a színén — a varrásvo­nal mentén — keskeny pasz­pól-szélességben (2-3 mm) is­mét letűzzük az összeállított csíkokat. Körbe a szélét 6 cm szélesen visszaszegjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom