Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-08 / 289. szám

j------------------------- 1 1 0 pest MEGYEI HÍRLAP j SZŰKEBB HAZÁNK 1992. DECEMBER 8., KEDD |j| 1 1--------------------------------------------------------------------------­Konténergyártás Erdőkertesen Közhasznú munkák a településért A szakhatóság véleményére várnak Nemcsak egy borosé és egy trak for... Feljelentették a nagykőrösi Mészáros János Téeszt Erdőkertesen még nincs minden családi házba be­vezetve a gáz, de az intéz­mények már átálltak gázel­látásra. többek között az is­kola. az óvoda és az egész­ségház. Az önkormányzati beruházás körülbelül öt­millió forintot igényelt. A héten ül össze az a bizott­ság. amely megtárgyalja közel tíz kilométeres gáz­hálózat kiépítésének lehető­ségeit. mellyel úgy tűnik megoldódna az ellátás. KEDVEZMÉNYES KÖLCSÖNÖK Cserepka András polgár- mester hangsúlyozta, nem akarják a lakosságra áthárí­tani a költségeket és a csa­ládok csupán 55 ezer forin­tos összeggel járulnak hoz­zá a beruházáshoz. Laká­son 5 ezer forint készpénz­zel kell beszállni, a többire szerződést kötöttek a gödöl­lői OTP-vel. A pénzintézet kedvezményes kamatozású, hároméves lejáratú kölcsö­nöket biztosít részükre. A 36 havi részletre 30 száza­lékos állami térítésátválla­lás van, tehát gyakorlatilag az emberek havonta 1400 forintot törlesztenek majd. Évekkel ezelőtt a környé­ken a Tigázzal közösen már beindult egy fejlesztés, de 1989-ben a vállalat leál­lított minden munkálatot, mert az alagi fogadóállomás túlterhelt volt. Most négy településsel közösen (Ve­resegyház, Főt, örbottyán, Dunakeszi) szeretnének be­kapcsolódni a hálózatba. A mintegy 30 milliós költség­ből arányosan hárommillió terheli Erdőkertest. HATSZÁZ telefonigénylő A kivitelezési tervek már készen vannak és remélhe­tő, hogy 1993 őszére a tíz kilométeres hálózat elké­szül. A telefonhálózatot nem sikerült a tervek szerint fejleszteni. A helyi önkor­mányzat nem lépett be a Digitel 2001 Rt.-be, ezért most ismételten felvette a kapcsolatot a Matávval. Folyamatban van az előze­tes számítások elkészítése, amelynek tervei alapján családonként 50 ezer forin­tos egységáron juthatnak vonalhoz az igénylők. Pilla­natnyilag mintegy 80 lakás­ban van telefon, de majd­nem hatszáz kérelem fu­tott be az önkormányzathoz. Erdőkertesen nagy szám­ban vannak fizikai munká­sok, akik bérből és fizetés­ből élnek. Kistelepülés lé­vén, nem sok lehetőség van arra, hogy a munka nélkül maradottakat újra elhelyez­zék. Ez indította a polgár- mestert arra, hogy vállalko­zásba kezdjenek. Sikeres volt a közhasznú munkák beindítása. Ilyen jellegű foglalkoztatásra el­vileg 70 százalékos állami támogatást kapnak a mun­kaügyi központtal kötött keretszerződés értelmében. Az emberek munkája a te­lepülés javára vált. Az ön- kormányzat által megalakí­tott kommunális tisztasági csoport nemcsak a települé­sen foglalkozik a közterek, utak megtisztításával, ha­nem a környező falvakat, községeket is ellátja. A cso­porton belül dolgozók kon­ténergyártásba kezdtek, nem kis sikerrel. A konté­nereket átlagosan 60 ezer forintért lehet megvásárol­ni, de ők a környező tele­püléseknek 40 ezer forintos egységáron szállítják. TISZTÁBB UTCÁK Cserepka András, mint tősgyökeres erdőkertesi la­kos, úgy véli, idővel min­denkinek lesz munkája. Át­alakult ugyanis a Ganz Árammérő helyi telepe. Aluplast néven szerepel a vállalkozás, és egyelőre 30-40 embernek ad biztos kenyeret. Bővíteni fogják a céget, csak várnak a szak- hatósági véleményezésre. A telepengedélyezés még nem lezárt ügy és a környezet- védők is felemelték á hang­jukat, mert az Aluplastnál alumíniumöntéssel is fog­lalkoznak. Mégis a testület­nek az a véleménye, hogy a kisvállalkozás munkahe­lyeket teremt és hagyni kell. hogy már most működjön. I’app Antonella Törvényességi felügyele­tet kér a Pest Megyei Cég­bíróságtól a nagykőrösi Mészáros János Termelő- szövetkezet közgyűlési ha­tározataival szemben több kiválni szándékozó tag. Egyiküket, Czira Szabolcsot kérdeztem döntésük okáról. — Sajnáljuk, hogy ehhez a kellemetlen eszközhöz kellett folyamodnunk, de nem tehettünk mást, mivel csak így érhetjük el, hogy az igazság találkozzon a joggal. Több jogász meg­erősítette ugyanis azt a vé­leményünket, amely szerint a szövetkezet az átalakulási törvényt megsértette. — Mely paragrafusra gondol? — Nem értünk egyet az­zal, hogy csak azon va­gyontárgyakra lehet lici­tálni, amelyekről a kiaján­lás során nem egyeztek meg. A mi esetünkben csupán egy borozóról és egy traktorról van szó, jól­lehet a törvény 41. parag­rafusa kimondja, hogy a szövetkezetek azon vagyon­tárgyairól, amelyekről nem sikerült megegyezni, árve­rést kell kitűzni... — ... amelyen nemcsak tagok, hanem a kívülállók is részt, vehetnek. — Természetesen. Sérel­mesnek tartjuk azt a köz­gyűlési határozatot is, amely szerint az árverés előtt 72 órával letétbe kell helyezni a vagyontárgyat terhelő hitelt. Pedig a szö­vetkezetnek hitelező Bu­dapest Bank Rt. ceglédi fiókja ilyen feltételt nem szabott. A törvény ezzel szemben egyértelműen ki­mondja, hogy az új tulaj­donos és a hitelező pénz­intézet újabb szerződést köt az átvállalásról. — A szövetkezetnek ez az intézkedése nyilván töb­beket elriasztott kiválá­si szándékától. Tudomá­som szerint végül alig szá­zan maradtak. — Az összefüggés nyil­vánvaló. Nem tartjuk jo­gosnak azt sem, hogy a va- gyoncsoportosítási közgyű­lésen a tagsági viszonyt a munkaviszonnyal azonosan értelmezte a közgyűlés. Olyan, előre megírt megál­lapodásokat készített a ve­Taxik sárga (Folytatás az 1. oldalról.) gozójának egyénileg kell, elintéznie a vizsgát és a papírokat. A kérelmeket január 1-jétől lehet leadni szemé­lyesen vagy postán a Bp. XIV. kér. Komócsy u. 17—19. alatt. Az engedélyeket február 1. és 28. között kapják meg azok, akik a feltéte­leknek eleget tettek és már rendelkeztek érvényes en­gedéllyel. Az újonnan be­lépni szándékozók kérel­meit ugyanilyen elvárások­kal március 1-jétől bírálják el. Scheiber Ernő szerint érdemes az igényeket mi­hamarabb bejelenteni és a feltételekben meghatáro­zottakat gyorsan teljesíte­zetőség, amelyben az sze­repel, hogy valamennyi ki­váló tag munkaviszonyát megszán teti. — Ha a kiválni szándé­kozók új szövetkezetei ala­kítanak, alkalmazni fognak olyanokat is, akiknek eset­leg más, netalán éppen a mostani Mészáros János Termelőszövetkezet utódjá­nál van az üzletrészük? — Ez magától értetődik. Mindenkit — akinek a munkájára szükség van — alkalmazunk, függetlenül attól, hogy hol van az üz­letrésze. rendszámmal ni, mert ha az önkormány­zat netán megszabja a ki­adható engedélyek számát, igazságtalan helyzet alakul­hat ki. Az új taxiengedéllyel ren­delkezőknek jövő év de­cember 31-ig el kell vé­gezniük egy vállalkozói szaktanfolyamot és letétbe kell helyezniük 100 000 fo­rintot a kártérítési alap számlájára. Ebből az ösz- szegből téríti majd a sofőr az önhibájából történt kárt az utas felé. A vizsgázta tóhelyek de­cemberben külön a taxisok számára fenntartott napo­kon várják a vállalkozó­kat, úgyszintén a hivatalok is felkészültek a gyors ügy­intézésre. i (Sz. L.) i II. P. MÁRCIUSTÓL SZIGORÚBB FELTÉTELEK Hajóskapitány farmerben Ne a tisztességen spóroljunk! Itt a becsület diktál Sűrű, tejfehér köd gomo­lyog, ráfekszik, fojtogatja a Dunát. Tíz lépésre nem látni, óvatos hajós ilyenkor nem indul. Épp ezt fejte­geti Mátyás György, a Klá­ra tolató kapitánya, amikor felbúg egy hajókürt, majd mindjárt utána egy hajó­test körvonala bontakozik ki a ritkuló ködben, és se­besen elhúz előttünk. — Ez meg van őrülve! — dörmögi Mátyás György. — Még derült időben sem ta­nácsos ilyen irammal ha­józni ezen a szakaszon. Tudja, mennyi egy ekkora teknőnek a féktávolsága? A hátrafelé kapcsolás pillana­tától még ötszáz métert fut! Én ködben soha nem vi­szem ki a kompot a nyílt vízre, nem kockáztatok. Mátyás György a százha­lombattai révállomást üze­melteti, jelenleg ő az egyet­len komphajó-tulajdonos Magyarországon. Bozontos szakállával, farmerben, jambósapkával pont úgy néz ki, ahogy a vén tengeri medvéket személyesítik meg a tengerészfilmekben. Pedig nem öreg, még csak 48 éves. De — hozzászá­mítva a balatoni inaséveket — már harminc éve hajó­zik. — Keszthelyen ' nőttem fel a kikötő környékén, már gyerekként rajongtam a hajókért. Az érettségi után elmentem matróznak a Maharthoz, közben Fél teherrel, fél gőzzel, Irány a túlsó part tanultam, letettem a belvízi hajóstiszti vizsgát, majd megszereztem a hajóskapi­tányi rendfokozatot. Sze­mély- és vontatóhajókon szolgáltam. Mint minden révállomás, a százhalombattai is a Pest Megyei Révhajózási Válla­lat. tulajdona volt, s akár a többiről, erről is kiderült, hogy nem kifizetődő. Fenntartásához évi 1,2 mil­lió forintos támogatást kér­tek a két érdekelt telepü­léstől, Százhalombattától és Tököltől. — Még 1990 tavaszán megkeresett Tököl mostani polgármestere, Hoffman Pál, és rábeszélt, vegyem ki bérbe az állomást. Ez má­jusban volt. Tudtam a ráfi­zetésről, jól meg kellett gondolni. Osztottam, szo­roztam, aztán belevágtam. Már az első hónapok azt igazolták, amit sejtettem. A ráfizetés a hajózási vállalat roppant nagy adminisztrá­ciójával függ össze. Anél­kül, kisvállalkozásban, tisz­tességesen meg lehet élni a révhajózásból. Ebből kiin­dulva a családi tanács úgy döntött, megvásároljuk az állomást a PMRV-től. Ta­valy március 12-én tettük ki a firmát: Mátyás György hajózási vállalkozó. A Mátyás cégnek nincs könyvelője, tisztviselője, mindezt Mátyásáé végzi. Emellett kasszíroz, és főz a legénységnek. A hajó és a komp üzemeltetését hat ember látja el, plusz az inas. Igaz, ő csak a nyári szün­időben. Mint mondják, az alma nem esik messze a fájától. Mátyás Húbert is hajós lesz, most másodéves a Magyar Hajózási Szakkö­zépiskolában. Amíg beszélgetünk, itt is, a túlparton is gyűlnek a Magyar lobogó alatt hajózik az első magántulajdonú révkomp kocsik. A köd ritkul, majd kezd felszállni. — Próbáljuk meg, legé­nyek! — mondja a kapitány, s beindítja a motort. Fél gőzzel, óvatosan araszol ki a nyílt vízre, folyással szemben haladunk. A Duna itt 1200-1300 méter széles, 15 percbe telik, míg át­érünk. A visszaút már csak hat perc, segít a sodrás. — Csúcsidőben, nyáron még több is. Olyankor teli a fedélzet. Van úgy, hogy 20-24 gépkocsit viszek-ho- zok egyetlen fordulóval. Ennyi a maximális terhe­lés, utasból 200 fő. — No és ha csupán egyetlen utas van? — Akkor is átmegyünk. A becsület így diktálja. Fi­zet az utas 20 forintot egy olyan útért, aminek a re­zsiköltsége 380 forint. Az ember ne a tisztességen spóroljon. Én tisztességes szolgáltatást ígértem a két önkormányzatnak, ehhez tartom magamat. — Nem érzi úgy, hogy de­valválódott, nem irigyli az itt elhaladó hajóskapitá­nyokat? — Nézőpont kérdése. Amit itt lát, és amilyen ál­lapotban most van, megér 25-30 millió forintot. A sa­játom, kifizetem az adómat, s túl ezen nem tartozom számadással, csak magam­nak. Aki pedig itt elhúz az orrom előtt fehér egyenru­hában, csak alkalmazott. A más kenyerén él, nem a magáén. Valamit vala­miért. Egyébként magának elárulom. Már alkuszom egy újabb hajóra. Ha az Isten is úgy akarja, jövő nyáron már én is kapitányi ruhában flangálok a saját hajómon. Százhalombatta és Budapest közt bonyolí­tom majd a személyforgal­mat. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom