Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT Premontreiek Gödöllőn A Gödöllői Akadémia első előadását december 4- én a városháza nagytermében népes hallgatóság előtt dr. Fényi Ottó perjel, a Szt. Norbert Gimnázium igazgatója a Premontrei rend Gödöllőn címmel tartott nagy sikerű előadást. Ebből közlünk szemelvényeket: — 1120-ban Szent Norbert látomása szerint a Pra- tum Monostratumnál, valójában a francia Prémont- ré településénél alapítottak szerzetesrendet. És már 1133-ban II. István királyunk Vára dhegy foknál, Nagyvárad közelségében, már premontreieket telepített le. öli alapították azután Jászón azt a prépost- ságot, amely létrehozta Zsámbékot, Túrát, a felvidéki Jászót, Leleszi (Ez utóbbiakat, valamint Rozsnyót és Mécs László plébániáját, Királyhelmeeet a Premontrei öregdiák Egyesület mintegy 80 tagja tavaly végigzarándokolta ... PM.) A szerzetesrendek úgynevezett céltársulások voltak: megélni a keresztény életmódot. példát adni Jézus egyházára. Kifejezetten tanító rend volt a piaristáké. A bencés, cisztercita és premontrei rendek latinos műveltségükkel olyasfélék, mint a mai közjegyzőségek. Az Országos Levéltár anyagában óriási a premontrei eredetű hagyaték. II. József halála után, 1802-től a rendek kötelességeivé vált a tanító munka. Ennek szellemében a csornai rend Keszthelyen és Szombathelyen, a jászói Kassán. Rozsnyón és Nagyváradon nyitott tanintézetet. A jászóiak Mohitól a magvar sorsközösség részesei voltak, megérték Magyarország minden tragédiáját. Trianon után a rend mindhárom gimnáziumát megszüntették és a kiutasított szerzetes tanárok a mai Magyarországra kerültek. Az akkori magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó gróf — halálának 60. évfordulója van idén — tanácsolta Takács Menyhért rendőrfőnöknek, hogy a magyarországi földbirtokból létesítsenek új gimnáziumot. Az 6 gondolata volt Gödöllő, a terjeszkedésre alkalmas szép terület Budapest közelében! És megkezdődött az első világháború utáni Magyarország egyik legnagyobb építkezése: a gödöllői rendház. konviktus, gimnázium — de csak terv maradt a kéttornyú templom mindmáig ... Hatalmas, 27 ezer négyzetméter belterüietű terv került megvalósításra. 1023 őszen kezdték, szeptember 2ó-én volt az alapnoletetei, a környékbeli kubikusoknak is kenyeret adva, és 1024. szeptember 21-én a felépült gimnáziumban már meg is kezdődött a tanítás, azzal a csodálatos pedagógusgárdával, akik három eiódgimnáziumból kerültek gödöllői katearara, majd épült a kollégium, majd gazdasági válság mellett holland segítség jött és 1927-28-ban már állt a rendház is! — A jászói prépostság egykori jótevője volt IV. Béla testvére, Kálmán herceg, aki a tatárdúlás háborúiban szerzett sebeibe belehalt a Délvidéken. Neki, mint a magyar lovageszmény példaképének készített szobrot Róna József (1861—1939) szobrászművész a várbéli Savoyai Jenő lovasszobra és Erzsébet királynő szobra neves alkotója. Ez a szobor áll az egykori rendház főbejárata előtt. — Takács Menyhért az összeomlás után hihetetlen lelki erőről tett tanúbizonyságot, noha Klebelsberg Kunó nélkül nem merte volna, de megmenÉs udvarias, lovagias készséggel odaadtam az énekkart a királyfi harmadik bánatához ... Még ma is csillog az emlékezetemben a domború üveggel borított hat motorkocsi, amint a stroesti temető dombja előtt megáll. A királyfi, aki meghajolva előreszalad a dombon, és ijedt borzongással keresi a rögtönzött zöld rácsok közé szorított hantocskát. A könnyektől szivárgó, fiatal arcocskát, ahogyan a leégett székely énekesek felé tekint a Palesztrina hangjainál. Legalább a fele székelynek el volt égve a csizmája a nagyon nagy tűzben. Mezítláb voltak, csizmanadrágban. Mégis úgy helyezkedtünk el a zöldelő burjánban, hogy mezít- Iábainkat eltakarhassuk, s a nyomorúságunkból semmi se lássék. Sohasem tudtam meg igazán, hogy a főtárgyalás napján, életem egyik legkétségbeésettebb időszakában honnan sütött reám a szerencse napja. Csak később tudtam meg, hogy a csudatévő Orfeusz, aki muzsikával nyitotta meg a poklot — ő hozta most a szerencsét reám, a temetői ének fejében. Tárgyalás közepén egy testőr ezredes érkezett, éppen idejében. Dumitrescut, a hadbíróság elnökét kihívták. Nem tovább, mint négy percre. Mikor a „kosárka” nevű kis ketrecemet kinyitották, és az ülőke nélküli kínpadomról kiengedtek, meleg viharok rázták a testem és a lelkem. Iparkodtam a kíváncsi gonoszok között kijutni a friss levegőre — amikor a mosolygó testőr ezredesnek majdnem nekiütköztem. Koronával díszített, aranypántos gallonja, összefont karja meg sem moccant. Csak kacsintott, és suttogva annyit mondott: — Parinte!... ácz kantat foarte bine ... Gyönyörűen énekeltek a múltkot, Atyám ... Napnyugat felé vadkacsák repültek, egy újkori legenda szerint. A repülő vadrucák felett Jet gépek gyakorlatoztak, füstölgő farokkal. Az egyik kacsa megcsudálta az új repülőgépet, és azt hápogta a másik rucának: — Jaj,de fürgén repül az a gép ...! — Te is jobban sietnél, hápogta a másik, ha égne a toll a farkadon! Égett a szívem. Nagyon meggyűlt a szívem Cserno- viczban. Szárnyakat kapott a szívem, amikor a hadbíróságon felmentettek a vádak és következményeik alól. Repülni szerettem volna. Édesanyámat megölelni. Nyájamat számba venni. A gyümölcsöskertek ültetését befejezni az újjáépített házak körül. Az erdélyi magyar kertészek jóvoltából ugyanis zöld koronát kapott az egész falu. Minden leégett ember egy új gyümölcsöskertet kapott, négyéves ajándékfákból. A leégett románok is, akikkel eleddig senki sem törődött. A leégett négy zsidó család is, akiknek a megsegítése és visszatelepítése nemcsak halálos bűnnek, de nemzeti szálkának és büntette három iskola hagyományait, ezzel együtt magát a rendet. Az ő elképzelésébe beletartozott az iskola és rendház mellett a templom is, hiszen rendünk sajátossága a helyhezkötött- ség, hogy ahol letelepszenek, ott belenőnek a tájba, ahová mi, mai utódok is vissza kívánunk térni! Takács Menyhért földi maradványait a kis premontrei temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol a feszület a Fadrus-mű másolata. De őt magát, Kassa visszacsatolása idején Kassán temették újra, ahonnan elindult.. . De itteni síremléke előtt ma is tisztelgünk ... Fazekas Mátyás Veresegyház Észnél legyünk! Az új kor; a rendszer- váltás címszavával, sok tőlünk idegen és kritikátlanul ót nem vehető fogalom került a köztudatba. A legnagyobb adu a privatizáció. Magánkézbe adja az állam azt, amit azelőtt ingyen és bérmentve kisajá-. tított. A közelmúltban a kárpótlási jegyek licitálása folyt. — És a kárpótlás kinek a zsebéből történik? Eddig a Szovjetunió kiszolgálói és partnerei voltunk. Most buzgó igyekezettel, mérlegelés nélküli Nyugat-barát politikát folytatunk. És most kiderül, hogy a gazdasági kapcsolatfelvétel egyedüli kritériuma a hasznosság. Adóssága van az államnak, vagyis nekünk, az állampolgároknak. Fizessünk több adót, és a 22 milliárd dollárt dolgozzuk le. Hogyan dolgozzuk le az adósságot, ha az embereknek nincs munkájuk!? Munka- lehetőséget az államnak kell teremteni! Nem lehet mindenki butikos, vagy maszek. Szükség van jól működő, megfelelő minőségű és mennyiséget termelő nagyvállalatra. Ha a világgazdasági válság miatt ez nem lehetséges, ezt közöljék a még reménykedő emberekkel, azokkal, akik megválasztották a tisztségviselőiket. Különösnek tartom, hogy déligyümölcsöt és devizáért beszerzett műszáki cikkeket hoznak be számolatla- nul. A magyar termékek még a hazai piacról is kiszorulnak. Meddig mehet el ez a félresiklott demokrácia? A bűnözés már nyugati színvonalú. A rendőrség jelenlegi állománya képtelen megbirkózni a mai köztörvényesekkel. Az ízléstelen és megtévesztő reklámok is irritálják az embereket. A rádió, a televízió, és az újságok ennyire meg vannak szorulva? Nincs olyan felelős személy, aki gátat szabjon a reklámáradatnak ? Divatja van az agy-, a testkont- rollnak. és sokféle csodagyógymódnak. Nem is ez a baj. A baj ott kezdődik, amikor az államilag biztosított orvosi ellátással nincsenek megelégedve az emberek. A dolgok lényegét, a problémák megoldását abban látom, hogy a demokrácia látszatát keltő intézkedések helyett az állam a nép többségének érdekét képviselő hatalmi szervezetté alakuljon, amelyik alkalmas az országot a mélypontról elmozdítani. Ludszky László Aszód Nyílt levél a kolozsvári Funar úrnak FUNAR ŰR! Nem kívánom cáfolni, azt a nevetséges, elrománosítás céljából felállított elméletét, mely szerint a székelyek csak nyelvben magyarok; vagy kivált, hogy román eredetűek volnának, és csak elmagyarosodtak. NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 28. tetőgerendának számított, amely gerendára íme, szinte felakasztottak. Gőzölgő toliakkal, füstölgő szárnyakkal szerettem volna hazarepülni, hogy ott mindent elfelejtsek. A vizsgálati fogságot, a meggyötörteiésemet. No, meg a Steáüa Romaneiejt, a román Csillagrendet, melyet a főtárgya-, láson elhangzott vádak szerint éppen akkor szidalmaztam. Őfelsége nevével együtt, amikor a Csillagrenddel fel akarták virágozni a mellemet. Sohasem szidalmaztam, csupáncsak: — Nem kellett!... — Miért nem kellett?!!! — Azért nem kellett, mert a prefektus úr akarta hozni, ő „járta ki”. Ö, aki az égettek pénzéhez hozzányúlt. Pénzzel járt, mézzel járt, beszopta áz ujját, s annyi!.,. A hiányt égy szép gyémántos Csillagrenddel akarta letakarni az én fnellemen, hogy az ő zsebén senki se lássa a csúnya daganatot, a kidudorodást.. . Ki tudja, visz- szajön-é az a szerencsétlen pénz, tűnődtem reménytelenül...! Mivelhogy a papír zsebkendő nemigen szokott hazajárni a mosodából!.. Mindegy! Gyerünk! Amikor azonban szárnyakon szerettem volna „repülni haza”, mindjárt rájöttem, hogy ez még lovas szekéren is bajos volna. Teli voltak az utak csapdákkal, úgynevezett tankcsapdákkal. Mikor hazafelé ballagtunk, szomorúan láttam, hogy ezeket a csapdákat a románok „százlábú szörnyetegekkel”, munkaszolgálatos magyarokkal építtetik, akiket hadseregükből is idehoztak a kitaszítottak közé, a munkatáborba. Ezekkel a fehér rabszolgákkal keresztülsáncoltatták a kemény országutakat. Korbácsos káplárok felügyelete mellett kivágták az öreg diófákat, terebélyes tölgyeket és a bukovinai rengetegek óriásfenyőit. Száz ember alábújt a nyers és kegyetlen rönknek. Miközben a „százlábúnak” megvérzett kétszáz mezítlába kapaszkodott a „lűtőn”, a szájuk siralmas magyar kiáltásokkal verte tele az erdőt: — Jézus, segíts — Jézus, segíts... Ez még néked is sok volna ... Eej uchnyem ... Egy kocka puliszka volt a kosztjuk egész napra. Ez volt a fizetsége azoknak is, akik a bojárok földjeit mos1992. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Az ilyen rosszindulatú teóriák minden tudományos alapot nélkülöznek, és csak arra lennének jók, hogy az ön hamis és nemzetiségellenes törekvési történeti igazolást nyerjenek. Funár úr! A magyar nemzet soha sem igyekezett erőszakos eszközökkel magyarosítani a XL, XII., XIII. században betelepítettek leszármazot- tait. Ennek legjobb bizonysága, hogy ezek a nemzetiségek annyi évszázad múlva még mindig itt vannak. s megőrizték ősi nyelvüket és faji sajátosságaikat. A magyart történelme egész folyamán az idegenek iránti türelem, vendégszeretet és jóindulat jellemezte. Ezt bizonyítja az is, hogy az ország a területén megtelepedett nemzetiségeknek mindig igyekezett segítségére lenni saját kultúrája kiépítésében. Felhívom figyelmét arra a tényre, hogy például a román nyelvnek mi magyarok adtunk először nyomtatott formát. Az első román könyvet, a román nyelvű BIBLIÁT, a mi Nagy Erdélyi Fejedelmünk, BETHLEN GÁBOR nyomtatta ki. Azt is illene tudnia, hogy az önvédelmi harcokban elnéptelenedett Erdélybe csak a XIII. században szivárgott be az a havasi pásztornép, amelynek utóda a mai román nép jelentős része. Itt kell megjegyeznem azt is, hogy a román nép őseinek kevés közük volt a dákokhoz, s még kevesebb a dákokat fegyverrel leverő rómaiakhoz. Az ön magyarokat üldöző magatartása arra a kinyilatkoztatásra késztet, hogy a gyászos trianoni szerződést szerkesztő ÁLLAMOKNAK kötelességük megvédeni és megmenteni a trianoni határon túlra szakadt magyarságot a végső pusztulástól és biztosítani a magyar kisebbségeknek a kollektív nemzetiségi jogokat, illetve . a területi autonómiát, mert felelősek minden határon túlra 'szakadt magyarért. Hornyák Tibor Budapest Nézz körül a polcodon! Veresegyházi Pajtás! Közeledik a karácsony, a szeretet és a béke ünnepe és te is bizonyára várakozol, hogy szentestén milyen karácsonyfát, játékot, babát, könyvet, téli ruhát, cipőt hoz neked a Jézuska: a földre szállt szeretet. Ugyanakkor ne feledd: körülöttünk éheznek, fáznak, otthonukból elűzve nyomorognak, szenvednek gyerekek. Mint azt tavaly is tettük, ajándékozási akciót indítunk és az összegyűlt ajándékokat ' 21-én, hétfőn az önkormányzat elszállítja Nagyharsányba, a délvidéki tábor központjába, hogy letöröljünk könnyet az odá- menekült gyerekek riadt szeméből. Téged is kérünk: szüleid segítségével nézz körül a játékpolcodon, szedd elő a már megunt játékokat, könyveket, babát, macit, téli ruhát, cipőt és még ezen a héten vigyétek el a gyűjtőhelyek valamelyikére : az iskolába, a plébániára, a lelkészi hivatalba. Megköszönjük szüleidnek és neked az együttérzést és te pedig gondolj rá, amikor a Mennyből az angyalt énekeled a fűtött szobában, a gazdag karácsonyfa alatt, az ünnepi vacsora közben, hogy egy időben letöröltél egy könnyet, szenvedő gyerektársaid arcáról. Ugye, számíthatunk rád?! Köszönjük! Veresegyházi Árpád-házi Szent Erzsébet Alapítvány tan kezdték csatornázni, ingyen. Azoknak is, akik az új, nagyílvai vasútvonalat építették, annak hét alagútját fúrták és robbantották. Havonként egy napra hazaengedték őket, ledobni az elrongyoiódott ruhát, és újba öltözni. Persze az átöltözésből könnyen lett „átköltözés”; A tűnődésből könnyen lett „eltűnés”. Az elbúsult bukovinai legény nekivágott az Erdőskárpátoknak, s ha valahol le nem lőtték, akkor Budapestig meg sem állott. A Menekültügyi Kormánybiztosság a Szentháromság utcában már kétezernyolcszáz székely katonalegényt tartott számon, akiket Chinesen, Szerencsen és Váradszőllő- sön telepített le ideiglenesen, Borczos. Miklósnak, a menekültügyi kormánybiztosnak és belügyi államtitkárnak a jóvoltából. A legények nappal végtelen szorgalommal dolgoztak, hogy a becsületrendet az otthoniak számára is biztosítók. Éjjel azonban leveleket körmöltek, ezrivel. Némelyik olyan tüzes, biztató levelet irt haza, mintha a szegény Tűzmadáfnak már nemcsak a „szüve” égne, hanem a toll is lobogna kátrányos büdösséggel a kezében. Azonban a gyengébb fejű fiú is érthetően ki tudta önteni a szívét az öregei előtt azzal a kevés, román iskolával. Ha csak annyit is írt, hogy: „Idösapám, kedvesanyám, magik penig ne sokáig kés- lekeggyenek, hanem a mü nyomdokainkat kövessék. Idösapám egy szál gatyába, kedvesanyám egy szál pen- dejbe ne késlekeggyék átlépni a magyar földre, a „Menyek országába.” Miniszteri parancsra bukovinai magyar paptestvé- reim abban fáradoztak, hogy a felforrósodott népet lebeszéljék a mértekedéiről, legkivált Magyarországról, a „túlvilágról”, a „Menyek-menyek-menyek” országáról. Én sem tehettem egyebet. Hozzá még nagyon is oda voltam tapadva már az új falu fényes köveihez, megrajzolt, kifaragott, szép gerendáihoz. Így bosszankodva mutogattam az új cserepeket: — Ti'ezeket nem sajnáljátok?... — Jaj — mondta az öreg Váradi Toldi Miklós —, jaj. Ha magának a cserepek fájnak, akkor baltával széttörjük, hogy ne fájjék! Vigyen münköt haza. — Hát az új traktorok? A piroslábú vetőrkapáló- gépelt, motorok? — A súj essen a gépjibe ... Elhajcsuk, elguríjjuk, mi baja velük? Vigyen münköt hazái Mit ígért magának Teleki Pál? Teleki Pál, akit tíz év alatt többször is felkerestem, valóban sok mindent ígért. Pedig akkor még csak föld- mívelésügyi miniszter volt, amikor legelőször kerestem meg József téri lakásán. Azt ígérte akkor: (Folytatjuk)
