Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-14 / 294. szám
Si PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT Idősek ünnepe Mint az utóbbi években rendszeresen, ebben az évben is sor került Veresegyházon az idősek megünneplésére. A Váci Mihály Művelődési Ház színháztermében a 250 teríték közül egy-egy maradt csak vendég nélkül, akik a nagyközség vendégeként ünnepelték a napot. Leszák Vilmos, aki a műsorvezetés terén egyre nagyobb rutinra tesz szert, üdvözölte a nagypapákat és nagymamákat, akik közé már saját maga is tartozik. Utána műsor következett, aminek összekötő szövegét mondta. A műsor első részében fiatalok szerepeltek: először egy tucatnyi kisiskolás adott elő igen hosszú, jól betanított verses játékot (Szabó Jánosnál, majd népdalcsokor. elbeszélő költemény, operaária (Molnár Erik, Mozart: Figaro házassága), elbeszélésrészlet (Tóthné Káli Erzsi, Maeterlinck: Kék madár) következett, végül három veresi népviseletes asszony hagyományőrző népdalokat énekelt. Leszák Vilmos most mint ünnepi szónok köszöntötte a legidősebbeket a hivatalosan távol lévő polgármester nevében is, elsőnek az ugyancsak távol lévő 103 éves Mórocz nénit, majd a legidősebb házaspárt, Németh Ferencéket, a 95 éves, jelen lévő Lengyel Ferencnél a 92 éves Pásztor La- josnét, Papp Sándornét és az ugyancsak megjelent Hegedűs Erzsébetet, aki elmondta, hogy Erzsébetkor tölti be a kilencvenet... Teával, sütemények garmadával és terítékenként egy tábla Nestlé csokival vendégelték meg az időseket. Nagy sikere volt Petőfi: Falu végén kurta kocsma költeménye dramatizált átiratának, amibe egy nagy mulatós népdalcsokrot építettek be. A műsor zárószavai: miért is kell a nyugdíjasainknak dolgozni menni? A kérdésre adott válasz: mert a nyugdíjasokban, az öregekben sok életerő van és soknak nem is a mellék- kereset a fontos, hanem az elfoglaltság, de egyre több olyan is van, aki a nyugdíj mellett a többletpénzre is egyre inkább rászorul. A műsor végeztével megszólalt a FOX zenekar és mind a felszolgáló fiatalok, mind a mozgékonyabb idősek táncba kezdtek a FOX zenekar játékára. Fazekas Mátyás Veresegyház Munkanélküliség a tévé tükrében Esős vasárnapon a lakás foglyaként mit is csinálhat az ember. Vagy olvas, vagy tévét néz. December 6-án az utóbbit választottam. Ügy 11 és 12 között láttam egy műsort, melynek témája a munkanélküliségnek a családokra gyakorolt hatása volt. A műsorvezető céltudatos kérdésekkel bírta szóra szerencsétlen sorsú embertársainkat. Áradt a jogos panasz ... Gyermekeket és többgyermekes családanyákat szólaltattak meg. Akadlak, akik könnyekkel küszködve beszéltek arról, hogy nem tudnak enni adni gyermekeiknek. Nem akarom tovább ecsetelni a látottakat, hiszen azok magukért beszéltek. A munkanélküliség nem- kívánatos dolog, de tény, hogy a problémák egyoldalú, tudatos előadása nem vall politikai semlegességre. Ugyanis még nem láttam olyan tévéműsort e témakörben, ahol azt is bemutatták, előadták volna, hogyan jutott az ország ebbe a helyzetbe. Pedig ebből is megrázó erejű, lelkekhez szóló témát lehetne nyerni. Például, ha meghívnák a tévébe a korábbi rendszer prominens személyiségeit, hogy beszéljenek a mai munkanélküliség előzményeiről, kiváltó okairól. Talán még hasznos tanácsokat is adnának, hiszen ők „kiválóan megoldották-’ e problémát ... Talán még felajánlásokat is tennének és alapítványt is létrehoznának, csak hogy segítsenek. Biztosan azt is elmondanák az utókornak, hogy ők (utódaik és jogutódaik) nem is akarták olyan üresen átadni az államkasszát. Elmondanák, hogy akkor begyűrűzött a válság stb . .. Ezután a műsorvezető is bizonyosan utalna rá, hogy ilyen előzmények után a jelenlegi kormány csak csodával tudja megoldani máról holnapra e súlyos, társadalmi méretű problémát. .. Labancz József Vác Jó elvtárs volt? Nem ismerem Török Bálintot, aki a december 4-i számban válaszolt egy levélre. Koroknai elvtársat azonban nagyon jól ismerem. A parassapusztai határátkelőn volt parancsnok. Meg kell kérdezni az akkori beosztottait arról, hogy milyen jó elvtárs volt. Nagyon örültek, amikor nyugdíjba ment... Nem kell sajnálni, ha lemondja az újságot... Tisztelettel: egy olvasó, aki még mindig fél A Volánbusz válasza Tisztelt Szerkesztőség! 1992. november 21-i számukban közölték a Varga János aláírású „Harácsoló buszsofőr” c. írást. Ezzel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adjuk ... Vámosmikolán Fő u. nincs, Varga János — a közjegyzőtől kapott információ szerint — a településen nem lakik, a megadott címre küldött levelünk „Ismeretlen” rájegyzéssel visszajött. Vállalatunk minden lakossági észrevételt komolyan vesz, és igyekszünk azokat szolgáltatásunk színvonalának javítására felhasználni. Ahogy az írás is említi, a jelzett autóbusz-vezető ellenőrzésére intézkedtünk. A szobi forgalomirányítás korábbi jelzése alapján többször a legkülönbözőbb időpontokban és helyen utazott vele titkos ellenőr, és kapott nyílt ellenőrzést Találtunk munkatársunknál jegykiadási szabálytalanságot, de a leírt italozás és a perőcsényi fuvar nem bizonyult igaznak. AJ ellenőrzés során feltárt szabálytalanságért az autóbusz-vezetőt felelősségre vonjuk. Dolgozónk csak átmenetileg teljesített Szob és Vámosmikola között szolgálatot, már több mint két hete nem dolgozik ott. Munkáját a jövőben is figyelemmel kísérjük. Segítséget jelentett volna vállalatunknak, ha a levél írója közölte volna a nevét és címét. Az írásban közölt vádak bármelyike — bizonyíthatóság esetén — elég ahhoz, hogy valaki ne dolgozzon tovább vállalatunknál. Ugyanakkor több olyan állítás is szerepel, amely túlzás, illetve téves. Azon a járaton, amelyen két utasnak nem volt jegye az ellenőrzéskor,, nem öt, hanem 20 utas utazott. A két jegy nélküli utas közül az egyik azt állította, hogy megkapta a jegyeket, de „megette” azokat. Sajnos nem állíthatjuk, hogy munkatársaink egyike sem nyúl a bevételhez. De azt, hogy a pénz ellenében nem ad jegyet, csak úgy teheti meg. ha abban az utasban partnert talál. Ellenőrzéseink azt bizonyítják, hogy sokan vannak azok, akik kifizetik a menetjegy árát, de a jegyet nem kérik el, sőt szándékosan az autóbusz-vezetőnél hagyják. Sajnos a bliccelők száma is nagy. Egyre több a bérREGÉNY fis? •'.‘••'V-tl-SAmíg Árpád apánk a mi felperzselt falunkban a könyvét írta, egyre kongtak értünk Édeserdélyben a vészharangok. Ä harangozásból gyülekezés lett. A gyülekezésből pedig olyan igazi Lélekáradás, amilyenhez hasonló ritkán volt még a magyar történelemben. Ilaragvó pártok, nem beszélő viszonyban levő vezéremberek kibékültek, és azt mondták, kedvesen: — Ne haragudjunk többet egymásra, hanem építsük most Józseffalvát. .. ! Közös oitári tűz lett a tüzünkből, melynek világánál Márton Áron püspök szerint most már valamennyiünknek meg kell ismernie egymást! Közben az erdélyi szívek irgalmas patakja egyre folyt. Az erdélyi lelkek valóságos sorbaállást rendeztek a Keleti Üjság, a Magyar Lapok, az Ellenzék, a Magyar Nép, a Gazdaújság, a Székelyföld, a Csíki Lapok és a Halász Antal által szerkesztett Nagyváradi Naplónak szívesen feltárt kapui előtt. Szinte öngyötrő sietéssel taposták egymást. Mindenki segíteni akart! Jöttek a „sorbaálló” ládák. Csizmáját, sapkáját, ingét, szoknyáját küldte el nekünk Édeserdély. Jöttek az iskolák Erdélyből. Veréblábas betűkkel, bájos levelecskékkel jöttek. Volt olyan gyermek, aki jutalompénzét s ajándékkönyvét küldte el, amit a vizsgáján kiérdemelt. Jöttek a kiflin megspórolt fillérkék. Egy papírkereskedő elküdte a boltjának felét, egy nagyváradi kertész minden ezüstfenyőjét és növendék cipruserdejét kiásta és elküldte hozzánk tehervonatok nyitott kocsiján. Egy kolozsvári vaskereskedő jóvoltából a szó szoros értelmében: — Balták potyogtak az égből! Minden leégett udvarnak jutott egy fejsze, vagy legalább szekerce! Egy magyar vasutas egy pár aranycipőt küldött a következő levéllel: — Nekünk az Isten csak egy gyermeket adott, azt is visszakérte. Elsőáldozási cipőcskéjét vastag aranylapokkal megaranyoz tat tűk. Feszegessétek le a cipőről az aranyat, aztán viselje el valaki a cipőt. Még egészen új a bőr az aranyborítás alatt... Egy anyóka lyukas imakönyvet küldött. Közepén lyukasztotta át az imakönyvet az orosz golyó, az első háborúban, a katona zubbonj’ának a mellső zsebében. A lyukas imakönyvben levelecske volt: — Az első háborúban rongálódott vala meg ez a könyv. Ott futott át a golyó az én aranyos fiam szívébe. Ha még használhatják ezt a „megrongált” imakönyvet: imádkozzanak a megszentelt Józseffalván a fiamért! ... Bármekkora volt azonban a kicsi Erdélynek nagy lelNÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 25. kesedése, azzal számolni kellett, hogy közel háromszáz leégett háznak, csűrnek, istállónak gyors visszaépítését, még a kegyetlen bukovinai tél beállta előtt el nem bírhatja. Ez volt az ok, amiért a tilalom ellenére is a magyar határt többször is át kellett lépnem. Egy jókedvű székely suszter egy nagyon kurta rokonának, egy panaszkodó fejérnépnek a következő tanácsot adta: — Ha tégedöt mindig csak homlokon szokott az urad megcsókolni, akkor toldasd meg a papucsodat egy magas sarokkal, ha nyikorogna is tőle a bokád, mert megérdemli ! Egy spártai görög ember viszont azt a tanácsot adta egy másik görögnek: — Ha kurta a kardod — toldd meg egy lépéssel...! Elfogatásom előtt még csak nem is sejtettem, hogy gondosan titkolt határátlépéseimről bőségesen tudnak a szigurancán, sőt, hogy a romániai kémelhárítóknak is régen kiosztott témája vagyok. Talán nem is lett volna belőle semmi, ha az ezredes-főispán-megyefőnök urat újból és újból fel nem szólítottam volna az elszámolásra. Több levélben megkérdeztem: — Mi van a leégetteknek a megátkozott, szerencsétlen, lefoglalt pénzével? ...Tessék elszámolni! A várva várt válasz igen jellegzetes és igen furcsa volt. Megjelent egy fehérre lakkozott, új gépkocsin. Arra kért, hogy maradjak itthon, a következő vasárnapnak a délutánján. Igen szép polgári kitüntetéssel fognak feldíszíteni. „Steaua Romaniei” — a román Csillagrenddel fogják feldíszíteni a mellemet. Mire olyan keserű arcot vágtam, mint a fából faragott totemoszlopokón szokott lenni a legislegfelső indián bálványnak az arca. Állítólag valami megjegyzést is tettem volna mérgemben az imént emlegetett Hullócsillagra. A csernoviczi hatodik hadtest hadbíróságánál, a katonaügyész szobájában derült ki hétfő bűnöm: — A legislegelső a felségsértés... A második a lází- tás. A harmadik a határátlépés és a kémkedés. 1992. DECEMBER 14., HÉTFŐ letjegy-hamisítás, sokan hosszabb távolságon utaznak, mint amilyen távolságra bérletjegyet vásárolnak. Ezért kényszerültünk az ellenőrzések számát növelni, és ehhez ad segítséget minden lakosságtól kapott információ. Tényleges intézkedést azonban csak akkor tudunk tenni, ha az állítások tényekre alapulnak, amelyeket bizonyítani lehet. Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását. Sohár István forg. ir. szakoszt.-vez. Számla és villanyoszlop A házammal szemben lévő villanyoszlop meghibásodott, aminek következtében leégett a szivattyúm motorja, és megszűnt a világítás. Ezt a vihar okozta. Értesítettem a villanyszerelőt, aki megállapította, hogy a hiba kijavítása a DÁV-ra tartozik. Értesítettem a monori DÁV-kiren- deltséget. Telefonhívásomra kilőttek, az oszlopon kijavították a hibát, majd 300 forintot kértek. A pénzt odaadtam, de számlát nem kaptam róla. Néhány hét után a hibák ismét jelentkeztek, az erősödő szélben az áram kimaradt. Újra értesítettem telefonon a ki- rendeltséget. Az emberek kijöttek, és az oszlopról egy légvezetéket a házhoz kötöttek. Az elvégzett munka után ismét 300 forintot kértek. Ezt én kifogásoltam, mondván: tudomásom szerint a karbantartás a DÁV kötelezettsége. Amikor 35 évvel ezelőtt bekötötték a légvezetéket, annak árát meg kellett fizetni. A karbantartásba a csere is beletartozik. A szerelő azt mondta, hogy gallyat kellett fűrészelni és fizessem ki a túloldalon lévő oszlopon végzett munkát. Ezután kiállított egy fogyasztói szolgálati számlát 750 forintról. Egyébként az említett oszlop és a szomszédos oszlop között a hálózatra lógó faágak is bajt okozhatnak. A DÁV illetékese azt kérte, hogy írásban közöljem velük a kifogásaimat. November 7-én elküldtem a levelet, amelyre a mai napig nem kaptam választ.: Kérem panaszom kivizsgálását. B. Gyula Monori-erdő, Fürdő u. 13. Másfél milliós hozzájárulás A dányi római katolikus plébánia portáján eléggé elhanyagolt melléképületek álltak. Több szervezet is igénybe vette ezeket, de a karbantartásuk elmaradt. Körülbelül két éve született az az ötlet, hogy ifjúsági házat kellene építeni, ahol a fiatalok jó kö-1 rülmények között ismerkedhetnek és szórakozhatnak. A romos épületrészeket lebontották, és a dá- nyiak összefogásával, társadalmi munkájával, a helyi kisiparosok segítségével, és különböző adományokból olyan épületet adtak át nemrég, amely úgy néz ki, mint egy kis szálloda. Az ötmilliós beruházást végül is másfél millió forint értékű társadalmi munkával segítették. A váci egyházmegye püspöke több lelki atya jelenlétében ünnepélyesen felszentelte az épületet. Soós Lajos, az egyházközség testületének tagja köszöntötte a vendégeket, majd a plébános úr méltatta a Szent Imre téri épülethez kap-* csolódó célkitűzéseket. Az ünnepségen sokan vettek részt, a fiatalok műsort adtak. Reméljük, hogy az- új létesítmény, beváltja a hozzá fűzött reményeket, amelyre nemcsak községünk ifjúságának, hanem mindnyájunknak szükségünk van a mai világban. K. Lórán Lajos Dány Dühöngő hóviharban cipeltek a román csendőrök Csernoviczba, Bukovina fővárosába. Kíméletesek voltaic, szinte kedvesek. Már amennyire tehették. Tisztes távolból követték a szánkómat. De még a vonaton is úgy utaztunk, mint a mesebeli fösvény, Mr. Zsugory utazott a menyasszonyával az ő emlékezetes nászútján. A vőlegény ment a második osztályon, szíve párja pedig a harmadik osztályon. Amikor az ismerőseim, a falusi csendőrök átadtak a hadbíróságnak, persze, a bánásmód hirtelen megváltozott. Nincsen azonban semmi kedvem ezekről a szomorú napokról csevegni. Mindenki tudja, hogy a vallatószobák folyosója hangosabb, mint a kolostorok folyosója. Mindenki tudja, hogy ilyenkor minden testrész mozgásba szokott jönni, kezdve a tiszti csizmák orrától egészen a hangszálakig. Bolond az az ember, aki a tenyérsebeivel, a stigmáival akar dicsekedni. Akárcsak hajdanában Coriolánus, aki szerette a római piacon mutogatni a hazájáért kapott sebeit. A tenyérseb sohasem lehet perselynyílás. Se voksot, sem pénzt ne koldulj a kilyukasztott tenyérrel. Szeggel átszúrt tenyérrel nem vihetsz a szádhoz sem bort, sem forrásvizet. Ha irgalmas szamaritánus volna is a neved, vérrózsás marokkal sem vizet, sem sebet mosó ecetet, sem olajat nem vihetsz a jajgatónak, a jerikói sáncokba. Az én sebeim amúgy is csak egyszerű, harmadfokú égési sebek voltak, s már javában gyógyultak is, amikor újból és újból Magyarországra szöktem a falum izenetével: — Ti is segítsetek rajtunk, mielőtt megfagynánk a bukovinai télben ... De, ha nádpálcával verték volna a sebes tenyereimet a hadbíróságon, azt is eltitkolnám és félretenném, megérdemelt penitenciának. Ügy gondoltam, hogy ezt is megérdemeltem, mert igen sokat „moldováztam” ... Sokat csavarogtam még álruhában is abban a három moldovai vármegyében, a „valóságos csángók” között, ahol sem magyar papnak, sem tanárnak, sem újságos embernek, sem cserkésznek, sem dalgyűjtőnek nem volt szabad járnia. Romániából úgy lett óriáskígyó, hogy Beszarábiával és Dobrudzsával együtt Édeserdelyt. a fehérbárányt is lenyelették véle a trianoni etetésnél. A lenyelt fehérbárány a szőre szálán vitte be Moldovába az egészséges áldott „fertőzést”, a magyar betűt. Százezer szív kezdett sikoltani a kitiltott magyar könyv után. (Folytatjuk.)
