Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
Adventi gondolatok Immár egy hete, hogy meggyújtottuk az első adventi gyertyát, jelezve a várakozás kezdetét. Azt tudjuk, kire és mire várunk. De tudjuk-e, hogy hogyan? Mondhatnám, nemcsak mi, hívők, de azok is, akiknek a karácsony „csak" a szeretet ünnepét jelenti. A várakozás elsősorban türelmetigényel, bár lehet türelmetlenül is várakozni, de az inkább ideges és idegesítő zaklatottság. Az adventi várakozás szépséges és nyugalmas, reményteli és gondolkodó: készülődés az őrömre. Olyan, mint amikor a kismama várja magzata megszületését. Várva várja, mégis meglepetés, amikor megérkezik, hiszen csak találgatja, milyen lesz, mekkora lesz, kire hasonlít... Figyeli jelzéseit. készítgeti apró holmiját, ~ és készítgeti szíve minden melegét, hogy mire a jövevény világra jön, csordultig legyen szeretettel. A kismama türelmetlenül is türelmes: várakozó. Nem tudja pontosan, mikor érkezik élete értelme, az új Élet, de azt biztosan tudja, hogy jönni fog és készül a nagy pillanatra. Valami ilyen az adventi várakozás: tudjuk, hogy a Megváltó jönni fog, hiszen ígéretünk van erre, készülődünk hát fogadására. A legnagyobb szereltét érkezésére, mert van-e nagyobb szeretet, mint értünk, emberekért emberré lenni, szegényes istállóban, szegények közölt, szegényként is leggazdagabban, mert telve szeretettel? Holnap már a második gyertyát gyújtjuk. Nézr znnk szívünkbe: jól várakoztunk-e az elmúlt héten? Csendes figyelemmel magunkba néztünk-e, vagy csak a másik emberben kerestük a hibát? Szaporodik-e szívünkben a békességes szeretet, vagy csak any- nyi lesz karácsonyunk, hogy' azon az egyetlen napon, a szentestén szeretjük egymást, azután már másnap kiüresedünk és kezdődik minden elölről? Jó Kismamaként készülődünk-e, készítjük szívünk szeretőiét és a szeretet meleg fészkét, hogy életre szóljon, mint ahogyan egy életre szól az anyaság is? Stolmár G. Ilona r : V« r ' v. ' \ ■ V X~A A csillagjóslásról 0 Mit tart az egyház a csillagjóslásról? — érdeklődtünk Boda László erkölcsteológia professzornál. — Igényes, modern babona, amely a tudomány álruhájában jelentkezik. A szerepe valláspótlék, s üzletnek sem lebecsülendő. A 70-es évek Amerikájában húszezernél több csiilagjós működött, ez több millió csiliaghívőre enged következtetni. A csillagjóslás — asztrológia — tanai ősi eredetűek, asszír-babilóniai összefoglalása Krisztus után 150-ből maradt fenn. Lényeges tana, hogy a csillagok állásából következtetni lehet az emberi sorsra, ha a születés időpontjának csillagállását a titkokat ismerő csillagjós megfejti. Az egyik értelmezés szerint a csillagok állása meghatározza az ember életét, nem tehetünk ellene semmit. Ezt nevezik fatalista álláspontnak. A másik értelmezés szerint — s ezt vallja Szent Tamás is —, csak befolyásolja sorsunkat. # Mi tehát az egyház álláspontja? — A valláspótlékként keresett jóslásokat az egyház elítéli. Erkölcsi szempontból a vallásosságot kikezdi, és rongálja a babo- naság. mely az Ószövetségben sem volt ismeretlen. Á mózesi törvény az Ür előtt utálatosnak mondta azt, aki jövendölésre, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adta magát. (átányi) A váci református gyülekezet Iskolaalapításra készülnek A legutolsó hivatalos felmérés szerint — ezt még a negyvenes években készí- teíték — mindössze 2002 református élt Vácott. Ez a szám az elmúlt öt évtized alatt mintegy megduplázódott. ami Csuka Tamás helyi lelkész, egyházmegye helyettes esperese szerint viszonylag nagy szám. Ám köztudott, hogy a hatékonyság nem mérhető számokkal: a váci reformátusok „nagysága” sem azon múlik, hogy aránylag sokan vannak.. Inkább az ad tekintélyt e közösségnek. hogy mind egyházi, mind pedig társadalmi tekintetben aktív részesei a váci történéseknek. Több a fiatal — Örömmel látom a vasárnapi istentiszteleteken — meséli a lelkész, miközben elkísér a frissen rendbehozott, s belülről is példásan felújított templomba —, hogy a rendszeres, mintegy 200 templomjáróból csaknem 30—40-en kimondottan fiatalok. S ez az arány tovább emelkedik, ha az ünnepi istentiszteleteken veszem sorra a hittanosainkat: a 18 városi csoportunkból szép számmal eljönnek az ifjak. Csuka .. Tamás lelkész alapjában véve már arra is büszke lehet, hogy ilyen nagyszámú hittanos csoport működik a városban. Persze, az elégedettség mellé azt is hozzá »-illik tenni, hogy a gyereksereg' tekintélyes gondot is jelent a parókiának. Maga a lelkész és felesége is csupán csak egy. részét tudja vezetni a csoportoknak. Munkájukat azonban tökéletesen segíti egy gyógypedagógus presbiter, aki egymaga hat hittanos foglalkozást irányít hetente, égy- középiskolai tanárnő, egy idén 82. életévébe lépett nyugdíjas lelkész és egy óvónő, *í£F -■ Szükséges a számonkérés — Még ma is sokszor visszaidézem a kezdeteket — emlékezik az indulásra a lelkész. — Amikor beindult az iskolai hittanoktatás, bizony abban bíztunk, hogy teljesíthetetlen feladatot vállalunk magunkra. Aztán kiderült: a negyven esztendő kíméletlen vallásellenessége majd’ két emberöltőből ölte ki a hitet. Megszámlálhatatlanul sok olyan gyerekkel találkoztunk, akik még csak azt sem tudták, hol van a református templom, vagy milyen is egy isten- tisztelet A folytatás sem volt éppen problémamentes: a legtöbbb helyen ugyanis a nulladik, vagy a hetedik órát jelölték ki a hittan számára, s ugj e érthető, hogy az amúgy is leterhelt gyerekek nehezen kelnek fel ennyire korán, vagy mielőbb szeretnének már otthon lenni. Ugyanígy „visszahúzó” erőnek érzem már az első perctől kezdve, hogy ebből a tárgyból nincs, nem lehet számonkérés: hiába akkor az igyekezet, ha a gyerek tudja, hogy nem kell elsajátítani, amit feladtak, elmagyaráztak neki. Az eredményességtől ugyanis (Hancsovszki János felvételei) Nem önmaga kereste, de Isten jelölte ki a feladatra, hogy Martin Luther King, Mahatma Gandhi örökébe lépve, vállalva a mártírom- ság kockázatát, hitvalló védelmezője legyen a.rábízott kisebb nyájnak: egyházának, s a nagyobbnak: magyar nemzetének, ö volt a szikra az 1989-es romániai forradalomban, hívó szavára vallási, faji hovatartozásra való tekintet nélkül egyként kelt fel az ország népe a népnyúzó kommunista rezsim ellen. Az általa hőn remélt változások nem,váltak valóra. Az új. rendszer ugyanazt a kirekesztő és beolvasztó nemzetiségi politikát folytatja, mint hírhedt elődje. Erdélyben nyílt uszítás folyik a magyarság ellen, ennek legkirívóbb példáit éppen a nemrég lezajlott választások nyomán tapasztalhattuk. A világ, s a nyugati nagyhatalmak szeméről — részben önös céljaikból, részben a kiválóan megszervezett román propaganda jóvoltából. — még mindig nem hullott le a több évtizedes hályog. S miközben Románia hol burkoltan, hol nyíltabban hangoztatja igényét Moldáviára, addig a nacionalizmussal és revizionizmussal Tőkés László\ a hitvallás embere vádolt mintegy két és félmilliós romániai—erdélyi magyarságnak még alapvető létjogait (autonómia, saját nyelvhasználat, anya- nyíjlyű iskolák) is kétségbe vonja a minimális toleranciát és' kompromisz- szumkészséget sem tanúsító román állami és önkormányzati vezetés. Tőkés László a közelmúltban Budapesten ülésező európai protestáns nagygyűlés figyelmét felhívta az emberi kisebbségi jogok védelmére Romániában, ahol a magát demokratikusnak hirdető rendszer félhivatalos irányításával tudatos, soviniszta nemzetiségpolitikával folyik a romániai magyarság megbélyegzése, erkölcsi - szellemi-fizikai „zsidósítá- sa”, gettóba szorítása. Tőkés László szimbóluma lett az erdélyi magyarság élethalálharcának, az igazság személyes érdekei ellenére való, feltétel nélküli szolgálatának. Amikor Isten elküldte, nem kérdezte: miért éppen én vagyok a Te kiválasztottad? Nem menekült, mint Jónás, hanem ment, és teljesítette a küldetést, felemelte az igazság zászlaját, pedig tudta: minden percben a halál leselkedik rá. De nem önmaga, hanem az ügy volt számára a fontos, s most is ez az „isteni kényszer”, az „itt állók másként nem tehetnek” attitűdje mozgatja, s küldi őt sokszor magányosként, elhagyottként is harcba az igazságért. Tőkés László Isten kiválasztott embere. Az emberi ész törvényszerűségei szerint már rég el kellett volna buknia. De vele van az igazság zászlaját tartó kezét megerősítő Isten, aki erőtlenségeiben a páli Igé- 'vel erősíti: „Az én erőm az erőtlenség által végeztetik el...” II. Kor. 12:9) Erőtlensége Isten kegyelméből csodálatos erővé változott akkor, amikor ' elkezdte bontani a félelem és hallgatás falát, az üldöztetés napjaiban, s most, amikor életében újra fel- elevenednek a szenvedések lidérces éjszakái. A hallgatás és a félelem fala még áll. Itthon és a világban, egyházban és egyházon kívül. Ahhoz, hogy elkezdődhessen az építés, előbb teljesen le kell azt rombolni. Az igazság fegyvereit még nem tehetjük le, mert még áll a régi modell, a hierarchikus struktúra, sőt egyre jobban eszmél, s hatalomra tör. Számosán vannak szerte a világban magyarok, akiknek Tőkés László példa és mérték a hitben való megállásban, az igazság vállalásában. a prófétai küldetés betöltésében. Akiket az Isten, ha nem is tett zászlóvá, de kegyelmesen kiválasztott, hogy a maguk életfrontján kezdjék bontani a.félelem és a hallgatás falát, hisz mi a világosság fiai és nem az éjszaka gyermekei akarunk lenni. Tőkés László! Harcodban, vállalásodban áldjon meg az Isten, aki a szép református ének szavával eddig is „Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.” Nagyvárad kálvinista püspöke az idén volt 40 éves. PÁPAI SZABÓ GYÖRGY semmi sem függ. Legalábbis a versenyszellemiségű oktatás világában. A lelki számonkérés pedig még — egyelőre — idegen fogalom gyermekeink, sőt szüleik körében. A városban hamar híre ment, s még utána is sokfelé beszéltek róla, hogy a helyi református egyház előadás-sorozatot szervezett. Főként az lepte meg a váciakat, hogy olyan témák szerepeltek az esteken, mint például a válás, a családban levő öregek, betegek befogadása, a szexualitás, az abortusz, a gyermekvállalás. A meghívottak széles köre is növelte az érdeklődést: a nyitott kapukat valló előadás- sorozat ugyanezt az elvet alkalmazta a szakemberek meghívásánál is, hiszen orvosokat, pszichológusokat, s más szakembereket is felléptéiéit lelkészek mellett. Segítség a hazatelepüléshez — A társadalmi életbe a református egyház hagyományaihoz híven mindig is aktívan bekapcsolódott — kezd újabb témába Csuka Tamás. — Ennek felelt meg az a tevékenységünk, melyet az erdélyi menekültek befogadására, illetve megsegítésére indítottunk el még a „hőskorban”. Hogy rrii lett belőle? Nos, híre ment külföldi kapcsolatainknak, elterjedt segítő- készségünk, s bizony sokan felkerestek azóta már váciak közül is: ruháért, lakásberendezésért. Az igazi elismerést az jelenti számunkra, hogy az utóbbi időben mind több erdélyi jön el hozzánk azzal a kéréssel, hogy segítsük őt hazatelepülni, illetve adjunk az útra, a visszaköltözés- hez némi tárgyi adományt. Akik pedig végleg közöttünk maradnak (a környéken a kezdetektől már mintegy 300 család megtelepedett), a gyülekezet kiemelkedő, példaértékű segítséget ad az új életkezdéshez. A közös munka, az együttes vállalás megannyi példája követhető nyomon Vácon: a reformátusok gondolkodás nélkül adnak, ha a parókiát, vagy a templomot, illetve a kisiskolát kell felújítani. „Nem is tudnánk másképp megcsinálni mindezt” — összegezte véleményét a váci reformátusok segítőkészségéről a lelkész. Hasonló együttműködés, együttérzés tapasztalható, ha egyéb közös programokra készülnek a váci reformátusok: legyenek azok hitelmélyítő, gazdagító akciók, mint például a helyi szervezésű evangélizációs hetek, vagy a hittanos gyerekeket megmozgató hazai és külföldi túrák, csereüdültetések. Egyszerre mond igent mindegyikre a néhány száz aktív templomjáró. Ugyanilyen lelkesedés fogadta a fegyházi pasztorációt is: szinte egyként örült a gyülekezet annak, hogy a heti kétszeri lelkészi látogatás, a 20—25 fő részvételével megtartott istentiszteletek, a konfirmálások, a 8—10 úrvacsorázó közreműködése mind- mind komoly lelki segítséget nyújtott a bűntudatra, a bűnbánatra ébresztésre is az Istentől leginkább éltá- volodottak számára is. Keresztyén szellemben — Az eddigi kezdeményezéseinket folytatni szeretnénk — zárja le a beszélgetést Csuka lelkész úr. — Ami pedig a legközelebbi terveinket illeti, azok érthető módon az ifjúsággal való mélyebb, közvetlenebb foglalkozással kapcsolatosak: iskolát szeretnénk indítani részükre. A kárpótlás eredményeképpen visszakapott csereingatlanunkon, az evangélikusokkal és a baptistákkal létrehozott alapítvány közreműködésével talán 1993- tól elindulhat Vácon a keresztyén szellemű elemi oktatás. Mallár Éva
